Talán már máskor is használtam ezt a már-már klisének számító kifejezést, de erre a helyre aztán tényleg különösen igaz az a mondás, hogy mesélnek a falai.
Aki ide belép az szinte érzi, hogy minden egyes asztal vagy szeglet egy-egy történetet mesél neki.
Mesél száz szép szerelmes történetet, talán ugyanennyi csalódást is, de nem feledkezett meg a sok vígasságról sem, a finom fagylaltokról a hűsítő folyékony kenyerekről és talán még az utcáról behallatszódó katonazenék dallamaiból is dúdol nekünk egy kicsit.
Ez a „beszédes hely” pedig nem más, mint Pécs belvárosának egyik kis ékszerdoboza a Kioszk.
A Kioszk épülete 1896-ban épült a Püspökvár délkeleti sarokbástyájának helyén, a tervezői pedig Kaufer Sándor és Rauch János voltak, a kivitelező pedig Schlauch Imre.
Stílusát tekintve neoreneszánsz stílusú, nyolcszög alaprajzú kupolás kis csoda.
Minden vasárnap zeneszó lengte be itt a kerthelyiséget, kedvező volt a kínálat is, a környezet szépségéről pedig nem is beszélve…nem is csoda, hogy egy-két szóból az erre sétálók kedvelt helye lett a Kioszk.
No, nem csak az ínycsiklandozó fagylaltok miatt, hanem azért, mert egyedisége és bája mellett nem lehetett csak úgy elmenni.
Sokszor amikor erre tévedtem bizony elmerengtem a fák árnyékában az épületet lesve és arra gondoltam, hogy milyen is lehetett a “boldog békeidők” Pécse,amikor még nem árnyékolta be az emberek hangulatát a sok negatív gondolat, amikor telefonok nélkül éltük meg az adott pillanatot, amikor még volt a szórakozásnak egy másfajta kultúrája…ahh, de jó lenne most is egy kicsit azokban az időkben sétálgatni…azt hiszem egy mákos fagyit kérnék itt a Kioszkban, de a sütit már a Caflischban fogyasztanám.
Ui: A bejegyzést nem ma írtam hanem múlt évben, a régi oldalamra készült ez a poszt csak annyira szeretem ezt a helyet, hogy gondoltam megosztom itt is veletek ezt a régi írásomat.
Épület adatok forrása:
- Pécs Lexikon
A képet 2020 nyarán készítettem.
