A Szentkúti Nagyboldogasszony Bazilika Nógrád megyében található, Mátraverebély település határában.
Akárcsak a már korábban az oldalamon bemutatott Máriagyűdi kegyhely, ez a hely is egy csodákkal megáldott hely, hiszen rengeteg csodás eset, gyógyulás és meghallgatott ima fűződik a Szentkúti kegyhelyhez is.
A csodák mellett egy legenda is fűződik a helyhez, mely szerint 1091-ben amikor Szent László reményvesztett helyzetben menekülni kényszerült az őt üldöző kunok elől, a kunok utolérték és sarokba szorították azzal, hogy egy olyan völgybe ragadt ahol egy szakadék akadályozta őt a további menekülésben.
Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben aztán Szent László gondolt egy merészet és lovával átugratta a szakadékot, amely ugratás szerencsére sikeres volt és sérülés nélkül úszták meg mindketten az esetet.
A legendák szerint Szent László lovának a patkójának a nyomában a sikeres átugratás pillanatában (amikor földet értek) egy csodatévő gyógyító forrásvíz fakadt.
Két másik legenda „verzió” is létezik Szent László és a forrás esetéről, az egyik szerint valójában Ágasvár csúcsáról ugratott ebbe a völgybe Szent László, a másik szerint pedig a kunok bekerítették a katonáival együtt Szentkút völgyébe és nagyon szomjaztak már a hőségben mind és ekkor Szög nevű lovával Szent László elment feltérképezni a környéket hátha talál valahol egy forrást, amivel a szomjukat olthatnák és ekkor történt meg a fent említett forrásfakasztó ugratás.
Egy 13. században történt eset szerint (amelyet egy 1714-es irat is igazolt) egy verebélyi néma pásztorfiú az apjával sétálgatott a forrás környékén és lemaradt egy kicsit az apja mögött, hogy szomját oltsa valahol, ekkor jelent meg a fiú előtt Szűz Mária, aki egy lópatkó alakú mélyedésre mutatott, hogy ott kezdjen el ásni a fiú és egyszer csak víz fakadt itt és miután az engedelmes fiú ivott belőle már nem volt többé néma, mert a Szűzanya meggyógyította őt a némaságból.
Ezen eset után kapta meg 1195-ben a Szentkút nevet a hely és a helyet egyből szentnek is nyilvánították.
A zarándokok sokasága miatt 1210-ben épült meg az első fából épült templom itt, ahonnan indult el az első körmenet is a csodatévő forráshoz.
1258-tól már búcsújáróhely „engedéllyel” is rendelkezett a templom, amely a leglátogatottabb búcsújáróhellyé nőtte ki magát.
1290-től már kegyhelyként szerepel Szenrkút a forrásokban.
Még a török időkben is állítólag megtarthatták itt a búcsúkat, ami nagyon nagy szónak számított akkoriban.
Az 1700-as években XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott több csodás eseményt és gyógyulást is, ami Szentkúthoz volt köthető és ezen eseményeket valósságát elfogadta és az első kőkápolna is ezután épült fel itt.
A ma látható kegytemplom építését az 1700-as évek közepén kezdték el itt és az Almásy (sok forrásban Almássyként írt) család támogatta az építkezést.
A templom 1763-ban nyerte el a végleges formáját és stílusát tekintve barokk stílusjegyekkel lett díszítve.
A templom felekezete római katolikus, védőszentje a Nagyboldogasszony és a Ferences közösség atyái fogadják itt a hívőket.
IV. Pál pápa 1970-ben basilica minor rangra emelte a kegytemplomot, 2006-ban pedig Erdő Péter bíboros Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította a helyet.
Hosszú évek óta a templomban található XVIII. századi csodatévő Szűzanya kegyszobrot az egyházi ünnepeknek megfelelően szokták öltöztetni.
A templom belsejénél maradva a mennyezet freskóin Szent László vízfakasztásának, Szűz Mária Mennybemenetelének és a pásztorfiú meggyógyításának eseményeit láthatjuk.
A kegytemplom meseszép üvegablakain Szent Erzsébet, Assisi Szent Ferenc, Szent József és Szent István láthatóak.
A szószék és főoltár rokokó stílusú, a két mellékoltár pedig copfstílusban készült.
Ha kívülről nézzük a templomot akkor biztos, hogy egyből megakad a tekintetünk a bejárata felett található címereken.
Az egyik címer a fent már említett Almásy családé, a másik pedig, ha jól tudom akkor a Vereb családé.
A bejárattól jobbra és balra is szoborfülkék láthatók, a bal oldaliban Szent Péter, a jobb oldaliban pedig Szent Pál kőszobra látható.
A tornyok oldalai egy fülkében álló Mária szobrot ölelnek körbe.
A templom hagymasisakos tornyai is már messziről felhívják a helyre a figyelmet.
A templomhoz délről kolostor csatlakozik, keletről rendház, a nyugati oldalhoz pedig az Almásy – sírbolt kapcsolódik.
A templom és a kolostor közötti „téren” gyóntatóudvar található mely középen egy kápolna is helyet kapott még.
A templom melletti „parkban” gyönyörű szabadtéri oltár is várja a zarándokokat.
A kegyhely köré épült egy igazi zarándokközpont zarándokházzal, zarándokszállással, étteremmel és kegytárgybolttal is.
A parkolás is kiválóan megoldható itt, mely költségeiről érdemes a kegyhely honlapján informálódni, akárcsak a nyitvatartásokról is.
A kegytemplom természetesen műemlék, gyönyörű, felújított kívül és belül is és évente több százezer zarándok látogatja meg.
Aki itt jár a kegyhelyen az feltétlenül nézze meg a kegyhely mellett még a remetelakokat is, melyekhez az kolostor mögött induló meredek ösvény vezet fel, illetve a Szentkúti – patak völgyébe is érdemes egy kellemes sétát tenni és megkeresni a legendás Szent László – hasadékot is mely közelében több forrás is csörgedezik.
*A képek saját fotók, információk forrása a kegyhely honlapja és természetesen az ADT. ?
