Home műemlékvadászat kastélyok/paloták Egy kastély, egy (fiktív) történet…Novellás péntek – BEFEJEZŐ RÉSZ

Egy kastély, egy (fiktív) történet…Novellás péntek – BEFEJEZŐ RÉSZ

0

Fotóséták a kastély kertjében

Késő őszi délután volt, a szellő lágyan simogatta a Sopronhorpácsi Széchenyi-kastély impozáns homlokzatát miközben a napsugarak arany színben fürdették a kertet.

Emma egy fiatal fotós egy régi vintage fényképezőgéppel a kezében sétált a kastély kertjében. A kastély szépsége és történelmi jelentősége mindig is lenyűgözte őt és most egy különleges fotósorozatot tervezett róla készíteni.

Amint fényképezőgépét az épület felé emelte a kastély magas oszlopai és faragott díszítései szinte életre keltek a lencséjén keresztül.

Egyszer csak hirtelen megtört a fotózás varázsa amikor egy fiatal férfi állt meg mellette, hogy megcsodálja a kastélyt.

Vince egy fiatal történész volt, aki a kastély történetét kutatta és olykor, ha akadt egy kis szabadideje akkor szeretett a kastély parkjában elidőzni, figyelni a látogatókat, a természetet és a szeretett „kastélyát” is.

Most is éppen a szokásos kis sétáját tette meg éppen a kertben amikor észrevette a lelkesen fotózó fiatal nőt.

Kíváncsi volt Emma munkájára ezért megszólította Őt.

 Emma örömmel mesélt neki az elkészítendő fotósorozatról, miközben a fényképezőgépét újra beállította.

A fotózás szünetében Emma és Vince együtt sétáltak egyet a kertben és Vince elmesélte közben a nőnek a kastély teljes történetét.

Elmesélte a lelkes hallgatóságának, hogy a kastély a Széchenyi család tulajdonában volt és az évszázadok során sok híres eseménynek és látogatásnak adott otthont. Vince szenvedélyesen beszélt a kastély rejtett zugairól és legendáiról is, amely történetek teljesen elvarázsolták Emmát és tátott szájjal hallgatta a kastély múltjáról szóló rögtönzött kiselőadást.

Az idő múlásával Emma és Vince sok időt töltöttek együtt a kastélyban.

 Emma fotózott miközben Vince folyamatosan mesélt a kastély múltjáról és annak különleges részleteiről.

Az eredetileg pár nap alatt elkészítendő fotósorozat végül hetekig készült így, mert Emma annyira örült a Vincével közös „fotósétáknak”, hogy cseppet sem siette el a fotózást.

Az együtt töltött idő során különleges kötelék alakult ki közöttük és egyre inkább érezték, hogy egymásban találták meg a lelki társukat.

Egy hideg téli este amikor a kastély melletti régi cukrászda meleg kandallója mellett ültek Vince mélyen Emma szemébe nézett és ezt mondta: „Emma ezek a napok, amiket együtt töltöttünk a kastélyban azok voltak életem legboldogabb pillanatai.  Az én szívem azt hittem, hogy örökre a kastélyé marad, de látod a kastély kikosarazott engem azzal, hogy melléd vezetett.  Akarod-e velem tölteni az életedet?”

Emma meghatódva nézett Vincére és mosolyogva válaszolt: „Igen Vince, vágjunk bele egy hatalmas nagy közös sétába és meglátjuk, hogy élethosszig vezet-e majd ez a sétaút!

A kastély mindig itt lesz majd, hogy emlékeztessen minket erre a csodálatos emlékre ahogy megtaláltuk egymást…”-sóhajtotta Emma.

A fiatal szerelmes pár végül hamarosan eljegyezte egymást a Sopronhorpácsi Széchenyi-kastély romantikus környezetében.

A kastély, amely annyi történetet őrzött magában most újabb történettel gazdagodott: Emma és Vince történetével.

*VÉGE*

*Írás:

~ Saját iromány.

*Képek forrása:

~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképe mind.

A fotók 1900-es fényképek, az egyik fotón a kastély parkja látható.

NO COMMENTS

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Exit mobile version