Hely: Gül Baba türbéje (47.515999332558, 19.035027771545)
Cím: Budapest
Virtuális pécsi utunk után vegyünk utunkat Budapest felé, a Mecset utca 14. szám alá: itt áll ugyanis Gül Baba türbéje. Ez a 16. században épült türbe Budapest egyetlen épségben maradt, török, szakrális műemléke.
De ki is volt az a Gül Baba, aki itt alussza örök álmát?
Gül Baba harcos török szerzetes (dervis) volt, a janicsárok nevelője és a hit elszánt térítője, aki 1541-ben a megszálló török sereggel jött Budára, azért, hogy Szulejmán szultán megbízásából vallási központot hozzon létre a szerzetes társaival.
Halála (és élete) köré több mondát is szőttek, de hogy ezek közül melyek igazak, ez már sosem derül ki.
(Ezekkel a legendákkal kapcsolatban csatolok egy fotót megjegyzésként / kommentként ami egy 1914-es a „Vasárnapi Újság” 61.évfolyam 11. számában megjelent cikk fotója „Gül Baba legendái” címmel, ha esetleg valakit bővebben érdekelne a téma akkor itt elolvashatja.)
Ha hinni lehet az egyiknek akkor nagy valószínűséggel 1541. szeptember 2-án halt meg a sok helyen „Rózsák atyjaként” emlegetett dervis, egy, a város elfoglalásának sikerét ünneplő templomi ceremónia közben. A fent említett „Rózsák atyja” elnevezéshez is több legenda fűződik: volt, ami abból eredt, hogy sírját rózsák borították, de van olyan, ami a rózsaolaj és a rózsafák szerelmeseként írja le.
Türbéjének építettője Mehmed Jahjapasazáde budai pasa volt. Maga az építkezés 1548 környékén fejeződhetett be és a klasszikus nyolcszög alaprajzú kupolás türbe lett az eredménye.
A muszlim világban a magyarországi török épületek közül ez lett a legismertebb magyar zarándokhely.
1699. január 26-án a karlócai békében a szultán feltételeinek egyikeként szerepelt az, hogy Gül Baba síremlékét tartsák tiszteletben és az hadd maradhasson fenn az útókor számára. Úgy gondolom ez mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy a törökök számára mennyire fontos és megbecsült volt ez a hely régen és bizony most is.
A török csapatok kivonulása után akárcsak Pécsen, itt is a jezsuiták vették birtokukba a türbét. Barokk stílusú kápolnává alakították át a helyet, mely egészen az 1700-as évek végéig, ilyen formában működött tovább, egészen a jezsuita rend feloszlatásáig. Ezután magánkézbe került a türbe, mely 1822-ben már török zarándokhelyként ismeretes. 1885-ben az isztambuli kormányzat felújíttatta a síremléket és egészen 1914-ig kellett várni arra, hogy műemlékké legyen nyilvánítva a hely.
1918-ban is történtek itt felújítási munkálatok, de a legnagyobb helyreállító munkálatokat 1962-ben végezték, ekkor ugyanis visszakapta az eredeti formáját az építmény.
Az 1990-es években ismét egy nagyobb volumenű felújításba kellett fogni, mert az épület ismét rossz állapotba került.
A közelmúltban (2016 és 2018 között) is végeztek nagyobb felújítási munkálatokat, melyekhez a török kormány is nagyban hozzájárult. A türbe így azon szerencsés hazai műemlékek egyikévé vált, amely biztos, hogy fenn fog maradni az utókor számára.
Természetesen ez a hely is látogatható, illetve látogatható lesz ismét, ha véget ér a vírushelyzet.
Remélem nyáron lesz lehetőségem megtekinteni a türbét, mert eddig sajnos kimaradt az éves budapesti túrám helyszín listájáról, no, de majd idén! ?
*A bejegyzéshez csatolt fotók forrásai a következők:
Gül Baba türbéje fotó : Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal
Gül Baba türbéje és kolostor, Fontana metszete: Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal
Gül Baba türbéje illusztráció: Vasárnapi Újság, 1873., 7.6. „Hazai táj – és néprajzok: közintézetek, népszokások, műtárgyak, Gül Baba sírkápolnája Budán” – Erdődi Béla, 417. oldal.
A bejegyzés megírásában is sokat segítettek ezek a fent említett cikkek, nagyon sok hasznos és új információval gazdagodtam általuk.
Nagyon szeretek levéltárban is kutatni, de a mostani „koronás” helyzetben a digitális tudománytár a legnagyobb és legbiztonságosabb segítőm, no meg persze a témában szerzett ismereteim, de azokon mindig van mit bővíteni, mert a jó pap is holtig tanul. 😉
Virtuális pécsi utunk után vegyünk utunkat Budapest felé, a Mecset utca 14. szám alá: itt áll ugyanis Gül Baba türbéje. Ez a 16. században épült türbe Budapest egyetlen épségben maradt, török, szakrális műemléke.
De ki is volt az a Gül Baba, aki itt alussza örök álmát?
Gül Baba harcos török szerzetes (dervis) volt, a janicsárok nevelője és a hit elszánt térítője, aki 1541-ben a megszálló török sereggel jött Budára, azért, hogy Szulejmán szultán megbízásából vallási központot hozzon létre a szerzetes társaival.
Halála (és élete) köré több mondát is szőttek, de hogy ezek közül melyek igazak, ez már sosem derül ki.
(Ezekkel a legendákkal kapcsolatban csatolok egy fotót megjegyzésként / kommentként ami egy 1914-es a „Vasárnapi Újság” 61.évfolyam 11. számában megjelent cikk fotója „Gül Baba legendái” címmel, ha esetleg valakit bővebben érdekelne a téma akkor itt elolvashatja.)
Ha hinni lehet az egyiknek akkor nagy valószínűséggel 1541. szeptember 2-án halt meg a sok helyen „Rózsák atyjaként” emlegetett dervis, egy, a város elfoglalásának sikerét ünneplő templomi ceremónia közben. A fent említett „Rózsák atyja” elnevezéshez is több legenda fűződik: volt, ami abból eredt, hogy sírját rózsák borították, de van olyan, ami a rózsaolaj és a rózsafák szerelmeseként írja le.
Türbéjének építettője Mehmed Jahjapasazáde budai pasa volt. Maga az építkezés 1548 környékén fejeződhetett be és a klasszikus nyolcszög alaprajzú kupolás türbe lett az eredménye.
A muszlim világban a magyarországi török épületek közül ez lett a legismertebb magyar zarándokhely.
1699. január 26-án a karlócai békében a szultán feltételeinek egyikeként szerepelt az, hogy Gül Baba síremlékét tartsák tiszteletben és az hadd maradhasson fenn az útókor számára. Úgy gondolom ez mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy a törökök számára mennyire fontos és megbecsült volt ez a hely régen és bizony most is.
A török csapatok kivonulása után akárcsak Pécsen, itt is a jezsuiták vették birtokukba a türbét. Barokk stílusú kápolnává alakították át a helyet, mely egészen az 1700-as évek végéig, ilyen formában működött tovább, egészen a jezsuita rend feloszlatásáig. Ezután magánkézbe került a türbe, mely 1822-ben már török zarándokhelyként ismeretes. 1885-ben az isztambuli kormányzat felújíttatta a síremléket és egészen 1914-ig kellett várni arra, hogy műemlékké legyen nyilvánítva a hely.
1918-ban is történtek itt felújítási munkálatok, de a legnagyobb helyreállító munkálatokat 1962-ben végezték, ekkor ugyanis visszakapta az eredeti formáját az építmény.
Az 1990-es években ismét egy nagyobb volumenű felújításba kellett fogni, mert az épület ismét rossz állapotba került.
A közelmúltban (2016 és 2018 között) is végeztek nagyobb felújítási munkálatokat, melyekhez a török kormány is nagyban hozzájárult. A türbe így azon szerencsés hazai műemlékek egyikévé vált, amely biztos, hogy fenn fog maradni az utókor számára.
Természetesen ez a hely is látogatható, illetve látogatható lesz ismét, ha véget ér a vírushelyzet.
Remélem nyáron lesz lehetőségem megtekinteni a türbét, mert eddig sajnos kimaradt az éves budapesti túrám helyszín listájáról, no, de majd idén! ?
*A bejegyzéshez csatolt fotók forrásai a következők:
Gül Baba türbéje fotó : Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal
Gül Baba türbéje és kolostor, Fontana metszete: Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal
Gül Baba türbéje illusztráció: Vasárnapi Újság, 1873., 7.6. „Hazai táj – és néprajzok: közintézetek, népszokások, műtárgyak, Gül Baba sírkápolnája Budán” – Erdődi Béla, 417. oldal.
A bejegyzés megírásában is sokat segítettek ezek a fent említett cikkek, nagyon sok hasznos és új információval gazdagodtam általuk.
Nagyon szeretek levéltárban is kutatni, de a mostani „koronás” helyzetben a digitális tudománytár a legnagyobb és legbiztonságosabb segítőm, no meg persze a témában szerzett ismereteim, de azokon mindig van mit bővíteni, mert a jó pap is holtig tanul. 😉
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
