„A világ lármás vigadóhelyéről,
Mint az elfáradt utazó, pihegve
Térek ernyődhez, s fejemet lehajtom
Lágy mohaidra.
Itt vagyon bátor menedéklakása
A szabadságnak s nemes érzeménynek…”
/Részlet Berzsenyi Dániel: Magányosság című verséből/
Berzsenyi Dániel költőnket bizonyára nem kell bemutatnom senkinek sem, hiszen gyönyörű versei a hazai irodalom feledhetetlen kincsei közé tartoznak.
A költő emlékét azonban nem csak versei, hanem egykori otthona is őrzi Niklán, abban a Somogy megyei községben, ahol Berzsenyi az 1800-as évek elejétől haláláig, 1836-ig lakott.
A kúria, ami az emlékmúzeum otthonául szolgál egy 1811-ben épült 4 szobás klasszicista stílusú épület.
Külsőleg első ránézésre a kúria egy tipikus regényekbe illő épület, olyan, ahol tényleg el lehetett bújni egy kicsit a világ szeme elől, de azért nem egy remetelak…legalábbis én nem így képzelném el azokat. ?
(Niklai remetének nevezte magát Berzsenyi az egyik Kazinczyhoz írott levelében, innen jött ez a „remetelakozásom”, illetve köztudott az is, hogy szerette a magányt és az otthon nyugalmát a költő.)
A házat egyébként egy csodálatos park öleli körbe, ahol mindenképp érdemes egy kicsit elidőzni, egy picit megállni és élvezni azt a festői látvány, ami itt elénk tárul.
Érdekesség: állítólag a kertben még mindig megcsodálhatjuk azt a szelídgesztenyefát, amit egykoron még maga a költő ültetett!
A műemlék kúria mellett természetesen ez a park is védettséget élvez.
Az emlékmúzeum 1954-ben nyitotta meg egyébként a kapuit és a költő személyes tárgyai és kéziratai mellett még a levelezéseibe is betekintést nyerhetnek az ide látogatók.
Az épület falán emléktába tiszteleg híres lakójának emléke előtt, a kúria előtt pedig a költő mellszobra látható.
Ti jártatok már itt?
Nektek melyik a kedvenc Berzsenyi versetek? 🙂
*Kép forrása: ADT ~Képes Újság,1982.06.19. / 25. száma
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
