M a, október 30.-án ünnepelné a születésnapját Zsolnay Miklós, aki bár nem építész volt, de neki és a családjának is nagyon sok gyönyörű épülethez hozzá fonódott a neve.
Nem is szaporítanám a sorokat, szerintem tudjátok hogy csak ömlengés lenne belőle(az előzményeket már ismeritek a témában ?) így helyettem inkább “beszéljenek” nővére, Teréz sorai erről a korát meghaladó zseniális üzletemberről, aki bár vitatott megítélésű volt mindig is, de számomra akkor is példakép, mert mondhatnak rá bármit, de a saját területén akkor is egy igazi zseni volt.✌️
“Miklós alig közepes termetű, mégis imponáló megjelenésű, szép és előkelő volt.
Nem örökölt kifejezett művészi tehetséget, de igen művelt volt, fáradhatatlan, energikus és törhetetlen akaratú. Sajnos a kiváló tulajdonságokkal nagyfokú ingerlékenység párosult.
Türelmetlensége az évek folyamán állandóan fokozódott, és gyakran meghiúsította nemes elgondolásainak megvalósítását.
Kisgyermek korától fogva bámulat övezte, és ez megakadályozta, hogy tisztán lásson.
Tettvágytól sarkallva, hivatal és cím nélkül vállalta minden nehéz közügy intézését.
Sosem jelöltette magát, de mindig képviselte akár az egyes emberek, akár a város ügyét.
Több mint száz elnökséget és tiszteletbeli hivatalt vállalt, SOHASEM MARADT ALUL SENKIVEL SZEMBEN SEM, ÍGY VÉGÜL ÖNMAGÁT VESZTETTE EL.
Szenvedélyesen csüngött a gyáron, jót akart a fiataloknak, de nem találta meg a helyes utat sem a gyár fejlesztéséhez, sem a fiatalok bevonásához.
Az utóbbiakat alacsony kistisztviselői munkakörbe osztotta be, s emellett azt kívánta
volna, hogy erőszakkal ragadják ki a kezéből a zsarnoki hatalmat.
Amikor abban a hitben élt, hogy gyermeke születik, mindenekelőtt örökbe fogadta a mieinket és csak azután kötötte meg szerencsétlen házasságát.
Súlyos betegen, már elhomályosuló elmével talált magára, s ekkor nem élt benne más, mint a jóság és a szeretet.”
(Részlet Zsolnay Teréz – Mattyasovszky- Zsolnay Margit – Sikota Győző: Zsolnay – A gyár és a család története című könyvéből, 1863-tól 1948-ig Teréz és Margit, az 1948 – 1973 közötti eseményeket pedig Sikota Győző írta le. )
Sajnálom, hogy csak a kisregényemben jutott neki boldog befejezés… járt volna neki a valóságban is.?
Talán, ha azt a Somogy megyei lányt nem kosarazta volna ki…vagy ha jobban sikerül a házassága “Mályvával”…de hát sajnos ez van, a múlton már nem lehet változtatni.?
A saját (nem friss) képeimen látható helyszínek:
~ Francia emlékmű, aminek a megvalósulását (az ötlet nem csak az Övé volt) Miklósnak köszönheti a város
~ Zsolnay-kút, Miklós ajándéka a városnak
~A “grafika” a saját készítésű “Legendás pécsiek, egy legendás Pécsért” című képregényemből (ami egy ajándék volt egy szintén helytörténet rajongó ismerősömnek) lett kiragadva, Miklós képét pedig az Internetről “vadásztam” hozzá, mert az általam lefotózott fotóját nem tudtam úgy kinagyítani, hogy ne legyen homályos.
Azért a családi “fotófal” képét is mellékelem, amely képet a Család – és Gyártörténeti Kiállításon fotóztam a Zsolnay Kulturális Negyedben.?
(Miklós középen látható, díszmagyarban.)
Voltatok már Ti is a fent említett kiállításon?
Én nem nyilatkozom, hogy hányszor láttam már…. tippelni persze szabad ??
#nemhirdetés
Ui.: Jövő héten a szokásos jó hosszú bejegyzésekkel érkezem ám majd!?
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
