Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros ahol még a mai napig is állt egy XVI. században épült Karavánszeráj (lakosztály, hárem), vagy ahogy a helyiek hívták: Török ház. De ez nem mese ám kedves Műemlékvadászok, hanem a színtiszta igazság!
Szigetváron található az egyetlen sértetlenül megmaradt török lakóház a “török időkből”.Az épület története viszont már kicsit megint a mesék világába vezet vissza minket, mert sajnos pontosan nincs tisztázva, hogy milyen funkciója is lehetett az épületnek, ezért ez esetben csak a “mondákra” és feltételezésekre támaszkodhatunk. Sokak szerint gyerekek tanultak itt, de a legvalószínűbb opció az, hogy egykoron vendégfogadó (karavánszeráj) működött az épületben.
A karavánszeráj külsejét tekintve egy 2 szintes, 80 négyzetméter alapterületű téglából épült ház.
Ablakait jellegzetes török vasrácsok fűzik át, és a keretek is eredetiek.
Az épület belső falain a mai napig láthatók az eredeti vakolatból apróbb “emlékeztető” minták.
A Török ház természetesen műemléki védelem alatt áll, utolsó információim szerint pedig 2013-ban lett utoljára felújítva.
Jelenleg múzeumként működik és májustól ősz végéig látogatható.A látogatók egy korhűn berendezett igazi török lakóházba léphetnek itt be, ami által bepillantást nyerhetnek abba, hogy hogyan is nézhetett ki egy török lakás a hódoltság idején, illetve más érdekességgel is várják az érdeklődőket, de nem illik mindent elárulni, mert akkor oda a meglepetés, ugye? Végezetül pedig, hogy fokozzuk a “török hangulatot”, kérlek engedjétek meg, hogy megosszam veletek az egyik kedvenc török versemet (akik régóta itt vannak velem az oldalon nekik biztos nem újdonság, hogy imádom a verseket).
Oktay Rifat: A fa, melynek nyugalma elszökik?? (Rahati kacsan agacs) Etlik kertjeihez közel ismerek egy magányos fát, talán a boldogság nevét sem hallotta. Nézzétek az Isten dolgát! Tud az égről és a nappalról, négy évszakról, szélről és hóról, a holdfényért megbolondul, de az éji sötétben egy rossz szót sem szól. Én egy könyvet adok majd néki, hogy elszöktessem nyugalmát, ismerje meg a szerelmet. Akkor lássátok azt a fát! /Kónya Lajos fordítása/
Remélem tetszett Nektek ez a mai kis “mini-bejegyzés”, hamarosan sok új izgalmas hírrel érkezem ám hozzátok!
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek és ha tehetitek akkor #műemlékvadászatra fel!
A fotó szeptemberben készült, szeptemberi napfény ölelésben és unokahúgom készítette, én is jelen voltam a fotó készítésekor, de mindig hagyom kibontakozni a tőlem jobb fotósokat.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
