Bajnán található egy gyönyörű klasszicista kastély, amelyet sokan csak az „Ördöglovas kastélyaként” emlegetnek a mai napig is.
Van ám azonban ennek a klasszicista csodának hivatalos neve is: Sándor – Metternich kastély.
A kastély egykori tulajdonosa Sándor Móric gróf akkora „hírnévre” tett szert egész Európában, hogy sokan a mai napig miatta keresik fel a kastélyt.
De hogyan is került a több birtokkal is rendelkező Sándor család tulajdonába ez a mesés épület?
Hát úgy, hogy egész egyszerűen megvásárolták konkrétan egész Bajnát a Both családtól!
Ezután idővel Bajna lett a család központja is, hiszen nagyon hamar beleszerettek a környékbe.
Először csak egy vadászlak állt itt, majd 1776-ban Sándor Antal egy meseszép kúriát varázsoltatott a vadászlakból, jobban mondva a lak helyére.
Teltek – múltak az évek és Sándor Móric lett a kúria tulajdonosa, aki házassága előtt nem sokkal akkora volumenű átépítést végeztetett a kúrián, hogy a kúriából 59 szobás kastély született.
Ez ám az épülettörténeti „életút” fejlődés: a semmiből vadászlak (mondjuk a Both családnak elvileg már régen állt itt egy udvarháza is, de annak a sorsáról nem tudok sajnos semmit sem), vadászlakból kúria, kúriából egy hatalmas kastély.
Sándorék tudtak élni és építkezni az egyszer biztos…és hát udvarolni is, mert Móric úr a feleségét lepte meg ezzel a kastéllyal!
Az átalakítási munkálatokat nem más, mint Hild József vezényelte le, őt szerintem nem kell senkinek sem bemutatnom, mert szerintem mindenki ismeri a nevét.
Az épület teljesen új arculatot kapott és mikor befejeződtek a munkálatok szerintem Hild, de talán még Sándor gróf sem gondolta volna azt, hogy egyszer a kastély erkélyéről valaki lóval fog leugrani…azért ez egy elég durva történet még ha állítólag fogadásból ugrott is le a gróf.
De én aztán nem ítélkezek, bírom a különc figurákat, a gróf is az volt, de sajnos egy ponton túl a különcsége átcsapott már őrületbe, de ez már egy másik történet.
Ha szívesen olvasnátok Sándor Móric életéről akkor írjátok meg kommentben és készítek posztot róla Instagramon a #múltrólajelennek sorozat keretein belül.
Írok hozzá majd könyv, film és egyéb ajánlókat is, persze ha szeretnétek…de most térjünk vissza Bajnára, azon belül is a kastélyhoz!
A kastély a Hild-féle átalakítás után a következőképpen nézett ki:
~ A főépületben a legalsó szinten helyet kapott az ebédlő, biliárdszoba, kártyaszoba, házi kápolna, dohányzószoba, télikert stb.
A körfolyosós belső díszudvar is nagyon szép lett.
~ A felső szinten a nappali, a hálók és a könyvtárszoba volt.
A belső termek világának „megálmodója” nem akárki volt ám, hanem Alessandro Sanquricio a kor egyik leghíresebb neve a szakmában, olyan neves munkák fűződnek az úrhoz, mint például a milánói Scala belső díszletei.
A legnagyobb ihletet Raffaello munkássága adta Sanquricionak a munkája során.
Körülbelül 1842 környékén fejeződtek be ezek a nagyobb belső munkálatok és külön érdekesség, hogy a kastély festményei javarészt a Sándor család családtörténeti eseményeit mutatták be.
A kastély bútorait egyenesen Angliából rendelte állítólag a gróf, a vadasparkból pedig angolparkot alakíttatott ki, ahol még egy pálmaház is helyet kapott.
A gróf szenvedélyes lovas volt (innen ered az Ördöglovas elnevezése is), így nem is volt kérdés, hogy a birtokán hatalmas! fűthető! istállók is helyet kaptak az imádott lovai számára.
Sok mende-monda fűződik a gróf extrém lovaglási szokásaihoz, volt ugye a fent már említett erkélyről leugratós történet, de van olyan is, amely szerint, ha gondolt egyet Móric úr akkor a kastélyban is lóháton közlekedett és hát félelmet nem ismerve vágtatott bárhol és bármikor amikor csak kedve támadt hozzá.
A kastély mindig a gróf és a grófnő szívének kedves hely maradt, melyet apja halála után leányuk Sándor Paulina örökölt meg.
A történelem viharai a kastélyt sem kímélték, a legnagyobb károk akkor keletkeztek benne amikor a az 50-es évek környékén a helyi termelőszövetkezeté lett ugyanis a belső falait teljesen szétverték, a festményeknek és a berendezéseknek is a sanyarú megsemmisülés lett a sorsuk.
A 70-es évektől a kastély magányosan, üresen, gazzal átszőve várta a szomorú végét, amikor is jó hosszú idő után jött egy szerencsés fordulat és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság pénzt és energiát nem sajnálva felújítási munkálatokat végeztetett a szebb sorsot érdemlő kastélyon.
Aztán egy darabig megint nem történt túl sok minden a kastély portáján…romosan várta ismét a csodát, aztán romjaiba élet szállt!
A műemlékvédelem alatt álló kastély szerencsére ma már teljes pompájában várja újra a látogatóit mivel nemrég fejeződött be az a nagyszabású felújítási munkasorozat (a NÖF és a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram finanszírozása által), amely során az Ördöglovas kastélya ismét olyan, mint új korában volt.
Aki nem hiszi az járjon utána….tavasszal én is így teszek majd!
Izgalmas kiállításokkal és pompás környezetben jó lesz majd egy kicsit „elveszni” Bajnán…és nem, ez még mindig nem reklám!
*Kép forrása: Fortepan / Gyöngyi
