A hétvégén egy nagyobb túrát tettem többedmagammal Kaposvár és környékén és ha már arra sodort a szél akkor természetesen a műemlékvadászat sem maradhatott el, melynek a helyszíne Kaposvár belvárosa volt.
Kaposvár belvárosában rengeteg épített kincset találtam (idővel mindegyikről készítek majd bejegyzést) de amelyik a leginkább felkeltette a figyelmemet az nem más volt, mint az egykoron „hírhedt” Ádám – Éva ház.
Igazán különleges ez a műemlék és nem csak a külleme miatt, hanem a története miatt is.
Igen, igen…valóban jól látjátok, hogy ez az épület is egy szecessziós stílusú műemlék, de Kaposvár belvárosában elég sok szecessziós stílusú épületbe lehet botlani, szóval ebben az esetben tényleg nem szándékosan „csak” a szecessziós különlegességeket kerestem. 😀
(Egyébként csak azért nem soroltam bele ezt a házat a „Szecesszió mesevilága az építészetben” című sorozatomba, mert ott a legdíszesebb és „legmeseszerűbb” épületekről szeretnék majd írni. ? )
No, de miért is különleges ennek az épületnek a története?
Nézzük meg együtt, de ne siessünk annyira, előbb kezdjük el ezt a történetet is a legelején, vagyis a ház építtetésével! ?
Az Ádám-Éva ház (régen Betnár-féle ház) megrendelője /építtetője Betnár Nándor tehetős vállalkozó volt, a tervezője pedig Himler Dezső építész volt.
Az épület az 1900-as évek közepén (a források többsége szerint 1904-ben) épült és csodás lakatosmunkáit az a roppant tehetséges (helyi lakos) Rózsa Ignác műlakatosmester végezte, aki annak idején a kor egyik leghíresebb díszműkovácsánál Jungfer Gyulánál (az Országház kovácsoltvas ékeinek atyja) is dolgozott.
A ház homlokzatdíszeihez érve jutottunk el ahhoz a ponthoz, ami igazán különlegessé teszi ezt az épületet ugyanis a díszek születésnek és fogadtatásának története igen érdekesre sikeredett.
Az 1912-ben elkészült homlokzatdíszek „főszereplői” két Bibliai alak: Ádám és Éva, akiket Borovitz Imre és Csikász Imre kőfaragómesterek alkottak meg kőbe vésve (néhány forrás Borovitz-ot valamiért nem említi az „alkotói listán” csak Csikászt pedig a kaposvári munkák nagy részében ők mindig együtt dolgoztak, főleg, hogy Borovitz édesapja volt mindkettejük munkaadója).
Igen ám, de nem is akárhogy és akármilyen körülmények között dolgozott a két épületszobrász…mondhatni feldobták egy kicsit a munkakedvüket azzal, hogy egy kis barátságos verseny keretein belül fogadtak arra, hogy vajon melyikük fog előbb végezni az általa kidolgozandó alakkal (Csikász Imre Éva alakját, Borovitz pedig Ádámét vállalta el).
Ezt a kis baráti versengést végül Csikász nyerte meg, ám az elkészült műveket a kaposváriak egy része csodálat helyett sajnos inkább nagy felháborodással fogadta ugyanis a meztelen alakok megjelenítése a falakon szerintük felháborító dolog, főleg Éva teljes meztelensége volt számukra sok.
(Éva szemből van ábrázolva, Ádám pedig hátulról, de a hétvégén készített fotóimon ezt majd láthatjátok is.)
Idővel természetesen a konzervatívabb lakók szeme is hozzászokott a nem mindennapi homlokzatdíszekhez és szépen lassan eltűnt a felháborodottság szele is a ház körül…persze nem kell itt óriási nagy „tűntetésekre” gondolni ám, mert tudtommal erről szó sem volt, egyszerűen csak a lakók többségének és a sajtónak nem tetszett a meztelenség (mindenki számára látható) falakon történő ábrázolása, főleg úgy, hogy még viszonylag közel volt a házhoz a zárda is.
Idézek is egy régebbi cikkből ezzel kapcsolatban, amely idézetet a Somogyi Néplap című újság 1984. 12.09.-e számában találtam és ezt az idézetet egyébként a cikk írója is egy régebbi cikkből idézte:
„De bármilyen szép is volt az új épület, a kaposváriak sokáig nem tudtak megbékélni díszítésével. A sajtó is cikkezett ellene, és a szép stukkóképet a pornográfia melegágyának tartották. „Hogyan lehetett megengedni, hogy a zárda épületének közelében ilyen szemérmetlen figurákat rakjanak egy ház falára?… Ha most a jó Kontrássy úr ezt megtudná, bizony nagyot, rúgna koporsója fedelébe, hogy mit tett nagyértékű hagyatékával a város … Féltjük ifjúságunkat. Amikor tiltjuk a pornográf rajzokkal teli újságok olvasását, akkor csak fel kell nézni egy kaposvári ház falára, és onnan vigyorog ránk a legsötétebb fertő…”
A fent említett Somogyi Néplapban olvastam azt is, hogy bár mindenki fel volt a ház díszei miatt háborodva, az mégsem tűnt fel senkinek sem, hogy a vele szemben lévő épület (a „Szegény ördöghöz” elnevezésű hely) egy „találkahely’ volt.
Bármennyire is „fújtak” régen a helyiek az „Ádám és Éva házra” ma már viszont a város egyik legszebb szecessziós stílusú épületeként tartják számon a házat. ?
A két Bibliai alak és a többi díszítőeleme (indák – virágok stb.) mind – mind a születést, a szerelmet, a tavaszt és végül az elmúlást jelképezik.
(Utóbbi szimbólum megjelenítése a házon azért is különösen szívfacsaró így utólag nézve, mert nagyon tragikus sors jutott a két barátnak, a két roppant tehetséges „kőfaragónak”: Csikász Imre sajnos nagyon fiatalon távozott az élők sorából, Borovitz Imrét pedig, ha jól tudom 1944-ben Auschwitzba deportálták. 🙁 )
Az épület természetesen műemléki védelem alatt áll méghozzá 1974 óta és ahogy elnéztem (és ahogy a fotóim is mutatják) nincs annyira vészesen rossz állapotban, (10/7 szerintem) de azért ráférne már lassacskán egy felújítás. …mondjuk idén, mert ha így marad a helyzet akkor szegény Ádám lassan eltűnik az Ő Évája mellől.
*A fotók saját képek, én készítettem őket 2022. április 23.-án.
Az információk / felhasznált újságcikkek forrása: Hungaricana, a baráti versengés bájos történetéről pedig a kozterkep.hu-n olvastam.
