Sajnos a cím nem „költői túlzás” ugyanis jelenleg (és már nagyon hosszú idő óta) tényleg fák és gyomok lakják a mai posztunk szebb és jobb sorsot érdemlő főszereplőjét a Kremsier – kastélyt.
A kastély Barcs „felsőn” azaz Belcsapusztán található és viszonylag könnyen megtalálható, mert kimagaslik a környezetéből, abból a zöldölelésből, ami egyre szorosabban körbeveszi.
A könnyű megközelíthetőség ellenére azonban mindenkit óva intenék attól, hogy egészen közelről szemügyre vegye a tető nélküli fák lakta kastélyt mivel életveszélyes az állapota és még magántulajdonban is van.
Persze kívülről azért (tisztes távolságból) meglehet lesni, de szerintem ennyi is elegendő, nem? ?
Pár jó „benti” fotóért én azt mondom, hogy nem éri meg az, hogy kockáztassuk a testi épségünket, illetve hát, mint említettem nem „csak” veszélyes, hanem magánterületről is van szó ebben az esetben…
(Most tudom, hogy az urbex-rajongó ismerőseim rázzák a fejüket ezekért a sorokért…:D)
No, de mit lehet tudni erről a rejtélyes kastélyról azonkívül, hogy nincs túl jó állapotban?
A kastély tulajdonosa egy igen jómódú földesúr volt, név szerint Kremsier Károly ((1818-1888).
Károlyról azt kell tudni egyrészt, hogy sajnos nem sok mindent lehet tudni az életéről, de az bizton tudható, hogy az 1840-es években telepedett le Barcson és a „ranglétra” legaljáról küzdötte fel magát „batyus házaló kereskedőből” gazdag földesúrrá, emellett művészet pártoló volt és a helyi (barcsi) első neológ zsidó hitközösség megalapítása is az Ő nevéhez köthető.
A kastély tervezőjének a személyéről nem lehet semmit sem tudni, de a kastély építési éve is elégé körülbelüli, a legtöbb forrás 1880 körülire „saccolja” a születését, de olvastam olyan írást is, amely szerint 1873 és 1875 között épült.
A kastély stílusát tekintve eklektikus stílusú és a belső terét pedig Kremsier annak idején állítólag igen modern berendezéssel rendeztette be…ó, hol vannak már azok az idők!
A kastélytól nem messze működött a Kremsier család gőzmalma és szeszgyára is, amely épületek sajnos mind leégtek.
Először úgy sejtettem, hogy erről a tűzesetről szól ez a korabeli cikk, de ebben „csak” az istállókat említik…ez a cikk a Somogyvármegye c. lap 1910. január 18.-ai számában jelent meg és azért idézem érdekességként:
„— Nagy tűz egy pusztán. Óriási tűz pusztítóit szombaton délelőtt Belcsapusztán.
Kremsier Károly uradalmában, amely órákon át a legnagyobb veszedelemmel fenyegette Kremsier Károly nagy szeszgyárát és gőzmalmát is.
A tűz az uradalom egyik istállójában támadt, állítólag a villamos vezeték rövidzárlata miatt.
A fölcsapó lángok a szélben hirtelen terjedtek tova s az istállókat hatalmas tűz tenger árasztotta el. Az egész puszta népe a gyár személyzetével együtt a legnagyobb erőmegfeszítéssel fogott a mentéshez. Az első föladat az állatok megmentése volt. Nagy nehezen sikerült is valamennyit kiszabadítani az égő istállóból. Csak másodsorban kezdhettek a tűz lokalizálásához. A barcsi tűzoltóságot telefonon kérték a vész helyén való megjelenésre.
Mire a csapat szivattyúival s fölszerelésével kiért a pusztára, a tűz már az istállók nagy részét elhamvasztotta; de azért még mindig nehéz munka várakozott reájuk. A kár jelentékeny, melynek legnagyobb része azonba* a biztosítás révén megtérül. A nap folyamán a járási hatóság részéről is megjelentek, hogy a tűz keletkezésének okát megállapítsák. Nincs kizárva, hogy a cselédek vigyázatlansága okozta a tüzet; de a legnagyobb valószínűség amellett szól, hogy a villamos vezeték szikrája gyújtogat a föl az istállót.”
1910-ben Károly már nem élt, de még Kremsier birtokként említik a cikkben a birtokot mivel 1939- ig családon belül maradt a kastély, palota és minden, ami hozzájuk tartozott.
Károly örökösei: Özv. Kremsier Károlyné szül:Schleifer Johanna, Kremsier Regina, Kremsier Berta és Kremsier Mór.
Mór volt az, aki apja halála után átvette a birtokok igazgatását a szeszgyárral együtt és mindent profi szinten irányított.
1939-ben aztán sajnos mindenüktől megfosztották a családot, Mór 1940-ben örökre lehunyta a szemét, leányait, több rokonát és feleségét pedig 1944-ben koncentrációs táborba vitték, fia pedig a fronton szerzett halálos sérülést. ☹
Ahogy kicsit jobban beleástam magam a Kremsier család életébe mondanom sem kell sikerült jól összezavarodnom, mert Károlyékhoz köthető egy „Kremsier – palota” elnevezésű lakóház is, ami, ha minden igaz jó ideig 1952-től a Barcsi „Városi Bíróság” épülete volt.
Ezután 1982-ben az Országos Műemléki Felügyelőség „városkép jelentőségű épületnek” nyilvánította ezt az egyébként klasszicista stílusú lakóházat vagy ahogy régen hívták „palotát”.
Sokáig állt üresen egy „házi gomba” fertőzés miatt ez az épület, jelenleg önkormányzati tulajdonban van és több cikk alapján elmondható, hogy 2016 óta újból a régi pompájában áll és nem céltalanul.
No most aztán jól összezavartalak Titeket is ugye ezzel a „sok” Kremsier-épülettel….:D
Hogy kicsit kibogozzuk ezt a palota vs. kastély szálat segítségül hoztam egy idézetet a Műemlékvédelem 2015/1. számából, azon belül is Horogszegi Tamás: A barcsi Kremzir-palota építéstörténeti kutatási eredményeinek összefoglalása című írásából:
„Az épület tipográfiai besorolása (városi palota) a jelenlegi állapotnak felel meg. Építésének korábban a városrész kevéssé volt beépített, tulajdonképpen a település határának számított, felparcellázására nem sokkal a Kremzli-palota építése előtt került sor. Az általunk használt „palota” elnevezés egyébként megkülönböztetésül is szolgál a – jelenleg szintén Barcs város keleti településrészét alkotó – Belcsapusztán, Kremzir Károly (1818-1888) által 1873-1875 között építetett, szomorú sorsú, három évtizede lakatlan, mára rommá vált Kremzir-kastélytól. Ez a kastély a Kremzir-féle szeszgyár mellett helyezkedik el, azzal egy időben emelték. Tanulmányunk tárgya, a Kremzir-palota szintén gazdasági épületek mellett, azokkal egy időben épült; az építtető majd fiának lakóháza, valamint gabona- és fakereskedő cégének központja volt.”
Így azért már kicsit jobban átlátható ez a szál, ugye?
De kanyarodjunk inkább vissza a bejegyzésünk igazi főszereplőjéhez a kastélyhoz! ?
A kastély jelenleg napjainkban, mint ahogy azt fent is említettem magántulajdonban van és sajnos egy a végnapjait élő műemlékről beszélhetünk az esetében.
A kastély felújítására, ha voltak is tervek akkor azokból, mint látható sajnos nem lett semmi…pedig szerintem sok lehetőség lett volna a helyben, de persze ez csak az én véleményem.
Őszintén sajnálom, hogy a semmivé lesz ez az egykoron pompás épület…ma még fák és gyomok lakják, holnap pedig talán már a megsemmisülés porai…☹
És ha már „zöld lakók” akkor végezetül egy Pam Brown idézettel zárnám ezt a bejegyzést, amely azért egy kicsit derűlátóbb…mert így is nézhetjük a dolgokat:
„A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között… az új, jobb élet kezdetének jele…”
*Információk forrása:
ADT – azon belül pedig:
~ Műemlékvédelem 2015/1. száma, Horogszegi Tamás: A barcsi Kremzir-palota építéstörténeti kutatási eredményeinek összefoglalása című írása
~ Somogyvármegye c. lap 1910. január 18.-ai száma
Hungaricana-n is kutakodtam mégpedig a:
~ Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. – Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században c. kötetben.
* A poszt borítóképe: A bejegyzés borítóképén én szerepelek, de nem a kastélynál készült a fotó, ez csak a Facebook-oldalam profilképe egy újragondolt verzióban. 😉
*Videó forrása (képek helyett inkább ezt a szuper drónos videót osztanám meg):
A csatorna neve: DReNeS
A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=LNuit_YyW1U
A videó készítésének ideje pedig: 2018. 04.30., a felvételt pedig 2018. 05.29.-én osztotta meg a készítője a csatornáján.
Remélem nem bánja a felvétel készítője Tóth Dénes, hogy megosztottam a videóját, amihez ezúton is gratulálok neki, mert nagyon jó videó lett! 🙂
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
