A mai virtuális túránk egy több állomásos videókkal és képekkel „illusztrált” pécsi kaland lesz, amely során az eddig kevésbé ismert Zsolnay-házakat (Zsolnay családhoz köthető műemléképületeket) fogom Nektek bemutatni.
Az első állomása ennek az „ÉP-sztoris- túrának” a Vörösmarty utca lesz, ahol egy szép címeres műemlék „bújik meg” a sok „kérkedőbb küllemű” épület között.
Ezt az épületet (ahogy azt a rajta látható tábla is jelzi) sokan a városban csak a Megyei Könyvtár régi épületeként ismerik pedig ez a ház bizony egy ideig a Sikorski- Zsolnay család otthona volt.
Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint az épületen található 2 családi címer, melyek a Belitska és a Sikorski család címerei.
Nos a címerek ismeretével kapcsolatban megvallom én magam hadilábon állok így bizony jó pár évig „gyanútlanul” sétálgattam el az épület mellett (pedig az épületet már a pár évvel ezelőtti felújítása előtt is lefotóztam, ezt az amúgy nem túl jól sikerült kettő darab fotót is a bejegyzés mellé „csatlom”) és őszintén fogalmam sem volt róla nagyon sokáig, hogy ez a ház „Zsolnay-házként” is ismeretes míg egy olyan írásra nem bukkantam, ami pont megemlíti ezt az épületet és a címereit.
Sokakban felmerülhet esetleg a kérdés, hogy de mit kereshet a Sikorski család (Sikorski Tádé Zsolnay Júlia férje volt) címere mellett egy másik család címere is?
Nos erre a kérdésre a válasz a házasság… ugyanis Júlia és Tádé fiának Sikorski – Zsolnay Miklósnak a felesége Belitska Scholtz Margit volt és ez az épület a házaspáré volt.
Az ifjú házasok egyébként egy ideig a már az oldalamon korábban bemutatott Sikorski-házban éltek ( a villáról szóló írásom itt található: https://muemlekvadasz.hu/2022/02/26/a-sikorski-haz-tortenete-avagy-villa-a-pafranyfenyo-arnyekaban/) itt születtek a gyermekeik is, de aztán idővel a Vörösmarty utcába költöztek át.
Az épület egyébként egy a 18. század vége felé épült lakóház, stílusát tekintve pedig copf stílusú épület.
Azt, hogy hogy kitől vette meg és mikor a család annakidején a házat, azt sajnos nem tudom…
Aki esetleg tudja ezt az információt azt arra kérem, hogy ne tartsa magában, hanem ossza meg bátran a kommentszekcióban, köszönöm! ?
Ami bizonyos az viszont az, hogy meddig volt az övék az épület: egy régebbi Trebbin Ágost által írt cikk szerint Sikorski – Zsolnay Miklós az államosítás után a legtöbb idejét a Vörösmarty utcai lakásában és a Pacsirta utcai szőlőjében töltötte….
Miklós 1973-ban halt meg, a Baranya Megyei Könyvtárhoz pedig 1974-ben került az épület (ahogy azt a könyvtárról történő kutatásaim alapján megtudtam), tehát Miklós halála után 1 évvel már a Könyvtár volt a tulajdonosa az épületnek.
Tovább haladva ezen a virtuális túrán bemutatnám Nektek egy régi Hátizsák Podcast epizódom segítségével a már fent is említett Pacsirta utcai Sikorski- Zsolnay szőlőt/ villát is, amelyről szintén csatolok egy pár évvel ezelőtt készített képet és egy kis rövidke videót is, hogy láthassátok milyen szépségről is beszélek a róla szóló epizódban.
A podcastben mindent elmesélek az épületről (már amit megtudtam róla), ha szeretnétek akkor itt tudjátok meghallgatni ezt a részt. 🙂
A mai bejegyzés 3. állomása egy emléktáblával jelzett épület a Jókai utcában, amely épület helyén állt egykoron Zsolnay Vilmos szülőháza.
Ez a helyszín sorsfordító volt ezen oldal megszületése szempontjából is…de hogy miért is?
Az a bejegyzéshez csatolt „emléktáblás videóból” kiderül! ?
Ha még mindig nem fáradtatok el és van kedvetek tovább folytatni velem ezt a kis műemlékvadászatot akkor a lépteinket most az ikonikus „Zsolnay-bazár + /Nick-udvar” felé irányítjuk.
És hogy mi köze volt ehhez az üzlethez a Zsolnay családnak?
Ahhoz, hogy ezt kiderítsük még a „kezdetek – kezdetéhez” kell visszamennünk, oda és azokba az időkbe amikor még Zsolnay Vilmos a családi üzletben kereskedőként dolgozott.
Az, hogy pontosan milyen is volt ez a kerekesdés, hogy lett Vilmosból kereskedő és hogy hol állt ez a bizonyos Bazár és, hogy lett „Bazár” inkább idézném egy a Pécsi Napló 1938. december 18.-ai számában megjelent cikkből, amely cikk valójában Hamerli József Zsolnay Vilmost méltató, róla megemlékező beszéde alapján íródott:
„Zsolnay Vilmos, mint kereskedő gyermeke, tanuló korában előszeretettel foglalkozott a festészettel, mint dilettáns, minden szabad idejét erre szentelte.
Édesatyja azonban mint kereskedő, fiát kereskedőnek akarta nevelni. A szülői akarat valóra vált és Zsolnay Vilmos atyja üzletébe belépett, mint tanuló. Kereskedelmi tudását tökéletesíteni Wienbe került, ahol 2 éven át gyakornokoskodott.
Így felkészülve hazajött és édesatyja üzletének vezetését vette át, mint ízig-vérig kereskedő kereskedői meglátása abban érvényesült a legjobban, hogy üzletükben kifinomult kereskedői érzékkel tudta mindig az eladásra kerülő árukat összeválogatni és vevőinek felkínálni.
Zsolnay Vilmos 1843- ban megnősült, amikor is átvette édesatyja üzletét, amit azután önállóan vezetett és fejlesztett.
A fejlődés olyan mérvben emelkedett, hogy a helyiség kicsinek bizonyult, amire átvette a Széchenyi téren lévő szülői házat és hozzávette a Király ucca 1. sz. Obodics-féle házat, amelyeket lebontva helyükre felépíttette a Bazár-épületet, az üveguccát, ami annak idején Pécs városának egy nagy látványossága volt.
Az üzlethelyiségek nemcsak a földszintet, hanem az emeletet is igénybe vették.
Az eredeti rövidáru, szakmai árukon kívül, bútorok, szőnyegek, függönyök, templomi felszerelések, hangszerek, porcellán és üvegáruk, vasáruk, parfőmök, párisi divatékszerek, dohányáruk eladásával is foglalkozott.
Az áruk a tágas helyiségekben a legnagyobb gonddal, szakszerű pontossággal voltak, mint egy nagy áruházban elrendezve. Zsolnay Vilmos bazára volt az első, ily kiterjedésű áruház az országban, egy ilyen áruház vezetéséhez igen nagy kereskedői tudás és felkészültség kellett.
Az alatt az idő alatt, amíg Zsolnay Vilmos kereskedését folytatta és egész tudását kereskedői pályájának szentelte, tette le fivére Ignác annak a gyárnak alapkövét, amely ma itt áll előttünk és ma is városunk és az egész ország dísze, amelybe Zsolnay Vilmos 1864-ben tudásával és vas szorgalmával, mint kereskedő kapcsolódott be.”
Nos, tehát az 1800-as évek közepén épült új Bazár atyja nem más volt, mint Zsolnay Vilmos.
A Bazárról találtam még egy igazán lényegre törő leírást, amely leírást Ungár Tamás a Népszabadság 2013. június 25.-én megjelent számában írt cikkéből idéznék:
„…Széchenyi tér és a Király utca találkozásánál álló klasszicista házak „gyomrába” építette meg Zsolnay Vilmos az akkor bazárként emlegetett bevásárlóközpontot. Zsolnay egy a főteret és a főutcát összekötő, 70 méter hosszú, üvegtetős átjáróházat alakított ki, amelyről bőséges választékú üzletek nyíltak. Később Nick Károly, sörfőzde- és sörözőtulajdonos vette meg a bazárudvart, és az ő nevét őrizte meg a nyüzsgő átjáróház.”
A Nick-udvarhoz tehát „csak” olyan módon kapcsolódott Vilmos, hogy az általa építtetett udvaron a Zsolnay-bazáron belül indult útjára 1875-ben a „névadó” üzlet, a Bazár új tulajdonosainak üzlete.
A „csak” szó így érzitek már, hogy ebben az esetben erősen idézőjelbe van téve…;)
A Nick-udvar újjászületését érdemes meglesnetek, ha egyszer Pécsen jártok…ha a Széchenyi tér felől érkeztek akkor ne lepődjetek meg, ha láttok Bazárt (étterem és sörbár) is ezen az oldalán. 😉
Remélem tetszett Nektek ez a Zsolnay-túra, én imádtam minden egyes sorát írni, kutatni…oly’ annyira elmerültem a témában, hogy még ezzel kapcsolatban is álmodtam. 😀
No, de most már felébredtem és hamarosan újabb műemlékek felé veszem majd az irányt, de azt nem ígérem, hogy nem lesz köztük néha egy- egy olyan épület, amelynek a története valamilyen úton – módon kapcsolódik majd a Zsolnay családhoz …? #Zsolnayfan
*Képek és videók forrása:
Saját képek és videók, mindet én készítettem.
*Információk forrása:
~ HetedHéthatár, 2011. június 14.-én online (is?) megjelent „Sikorski – Zsolnay Miklósra emlékezve” c. cikke, melyet Trebbin Ágost írt.
+ ADT., azon belül pedig:
~ a Pécsi Napló 1938. december 18.-ai számának 8. oldala
~ Népszabadság 2013. június 25.-én megjelent számában található, „Műemlékből emlékmű” c. Ungár Tamás által írt cikk.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
