Kölcsey Ferenc:
Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. december 29.
*Nem véletlenül került ma posztolásra egy „Építészet & Költészet” rész / bejegyzés ugyanis ma van a Magyar Költészet Napja.
Versben gazdag, csodaszép napot kívánok mindenkinek! #posztoljversetazutcára
Remélem nagyon jól telt mindenkinek a Húsvét!
Legyen nagyon szép hetetek kedves Műemlékvadászok!
*Képek forrása:
~ Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye
„Husztec folyó, fenn a vár. Leltári jelzet: 29801” (1915)
~ Fortepan / Gyöngyi (1941)
„A vár romjai.”
#műemlékvadász #magyarköltészetnapja #építészet #költészet #Huszt #Kölcsey #Husztvára #várrom #műemlékek
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
