Meglátni és megszeretni valakit valóban csak egy pillanat műve lenne?
Lehetséges lehet ez?
A Siroki vár egykori úrnőjének legendája szerint ez igenis megtörténhet ugyanis Kompolthy Gizella szívét is egy pillanat alatt rabolta el egy daliás vitéz…méghozzá annyira sikeresen, hogy Gizella még a halálba is követte a szerelmét.
No, de ne szaladjunk ennyire előre eme tragikus történetbe…előbb nézzük meg az „előzményeket”, amelyek ehhez a tragikus fordulathoz vezettek, amely fordulat szomorú legendája ma is körbe lengi a várat és a vár történetét.
Történetünk helyszíne Sirok vára, amely egy 296 méter magasan álló hegy tetejére épült anno még a 13. században.
A vár elődje egy régebbi kis földvár volt.
Sirok vára idővel sok tulajdonost tudhatott a magáénak, mely tulajdonosok közül a leghíresebb (a legendáknak köszönhetően) a Kompolthy család volt.
Kompolthy nagyúr halála után leánya a szépséges Gizella lett a vár újdonsült úrnője.
Gizellát apja halála annyira összetörte, hogy megfogadta, hogy ha ennyire fájdalmas érzés elveszíteni a szeretteit az embernek akkor inkább nem akar többé senkit sem megszeretni, mert még egy ilyen tragédiába már belehalna.
Így lett hát a vár hosszú ideig a saját maga által választott „fogdája”, ahol próbált elbújni az érzései elől, de mindhiába ugyanis az Égiek más Sorsot szántak neki…nem hagyták, hogy a szívét örökre „befalazza” a várba.
Egy este 7 igen jó kiállású vitéz tévedt a várhoz, hogy a közelgő sötétedés előtt szállást keressenek maguknak és ekkor történt meg az a bizonyos „meglátni és megszeretni” pillanat Gizella és az egyik vitéz között.
Igen ám, de a többi vitéz is szívesen harcba szállt volna a tehetős és szép Gizella kegyeiért így hirtelen a semmiből egy több fős párbaj szemtanújává vált/ kényszerült a szerelmes úrnő.
Szegénykém szíve valószínűleg olyan lehetett, mint a kalitkába zárt galamb, aki úgy örült, hogy végre kiröppenhetett a fogságából, hogy egyből a magasba reppent megízlelve a szabadság mámorító ízét erre jön ez az ostoba párbaj és egyből zuhanásra kényszeríti a szegény „szabadmadárt” …
A párbaj ugyanis sajnálatos módon nem úgy alakult ám ahogy Gizella remélte és még végig is kellett néznie azt, hogy hogyan hunyja le örökre a szemét az a férfi, akivel a boldog jövőt elképzelte.
A leány hatalmas nagy fájdalmában úgy bedühödött, hogy azonnal megölte a párbaj győztesét, mert megfosztotta őt attól amire titkon mindig is vágyott…egy szeretettel és boldogsággal teli élet reményét vette el a vitéz (akaratán kívül) Gizellától.
Gizella mindezek után úgy döntött, hogy követi szerelmét a halálba, mert egy összetört szívet már nem lehet kétszer „összeragasztani” és ha a Földön nem is lehetett boldog akkor talán majd a Másvilágon igen.
Kiállt a vár, de néhány legenda szerint a hegy legtetejére és levetette magát a semmibe…
Zuhanás közben talán arra gondolt, hogy a Másvilágon már várja Őt szeretett édesapja Imre aki mellett már ott áll a szerelme is, hogy elújságolhassa neki azt, hogy megkérte az atyjától a kezét.
Ez lenne hát a Siroki vár szomorú legendája, amit igaz sikerült kicsit „Evelines – módon” novellaszerűvé „dagasztanom”, de remélem nem bánjátok és tetszett Nektek ez a valóban a várhoz kapcsolódó legenda.
Ti jártatok már a várnál?
Ismertétek Gizella a „vörös démon” legendáját?
Itt még mindig nincs ám vége a történetnek ugyanis a legendák szerint néha – néha még felbukkanni látták a vár romos tetején a vöröshajú úrhölgyet ahogy szomorúan ismét ugrásra készül a semmibe…
*Képek forrása:
~ Színes „kreált” kép Gizelláról: saját kép, egy szuper „programmal” /AI-al készítettem.
~ Fotó a várról:
Forrás: Fortepan / Krasznai Gyula.
1962-es fotó a várról, vagyis arról ami maradt belőle.
*A bejegyzés elolvasásához ajánlom zenei aláfestésnek ezt a dalt (ezentúl minden „legendás történethez” fogok dalt is „csatolni” …így lesz az igazi :D) :
Gyönyörű, „hidegrázós”, lúdbőrözős, szívig, csontig, lélekig hatoló dal.
„Suhanj a Mennyekbe
Halálból éledve!”
#legendásvárak #várlegendák #hazaivárak #várromok #Magyaroszágivárak #legendák #Sirok #Sirokivár #avörösdémonlegendája #Gizellatörténete #műemlékek #műemlékvadász