Egykoron az MTA Botanikus Kutatóintézetének természetvédelmi területén Vácrátóton nem kúria állt, hanem egy gyönyörű kastély, amely létéről már csak néhány fotó tanúskodik.
A kúria is műemlék egyébként, de mit lehet tudni az „elődjéről”?
Lessük hát meg együtt a Vigyázó – kastély #ÉP-sztoriját!
A kastély nemes ura Vigyázó Sándor volt, aki egy kis „bécsi-lét” után költözött ide a feleségével.
A birtokot már egyébként 1871-ben megvásárolta.
A birtokon lévő 1830-ban épült klasszicista stílusú magányos kastélyt 1872-ben átépítette, „korszerűsítette”.
A kastély eklektikus stílusjegyeket viselt a felújtás / bővítés után magán.
A hatalmas és több szobás – tornyos kastélyhoz egy óriási kertet is terveztetett Sándor.
A kert atyja nem más volt, mint az a Jámbor Vilmos aki akkoriban a legjobb (és legfelsőbb körökben is foglalkozatott) kerttervező volt.
A park Vigyázó uraság szíve csücske lett, ezért mindig ügyelt arra, hogy a legjobb kezekben legyen az Ő saját kis „zöldszigete”.
A park kertjén átfolyó Sződrákosi-patak táplálása által és persze nem kevés munkával egy összefüggő tórendszert alakítottak ki itt.
Minden adott volt a romantikus hangulathoz kívül és belül is…tényleg mintha egy mesébe csöppent volna az idelátogató.
Ezt a hangulatot fokozván a park később több elemmel is bővült: patakparti vízimalomtól kezdve gótikus műromig lett itt aztán minden.
Sándor 1921-ben bekövetkező halála után kastélyait, földjeit, értékes „kincseit” mind a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta és az Őt egyébként nemsokára követő örököse ezt a döntését elfogadta, sőt nagyrész hasonlóan is gondolkodott, mint az apja.
Nem nyugodhattak azonban békében, mert Sándor egykori végrendelete örökösödési perek „táptalaja” lett fia halála után…de ez már egy hosszú és másik történet.
A nagy tulajdonosváltások közepette (végül egy ideig a pereskedések után egy pesti ügyvéd tulajdonába került a hely) azonban a kastély állapota egyre rosszabbra fordult és 1930-ban a megmentésé helyett inkább az elmúlás porába taszította az új tulajdonosa.
Nem az én tisztem megítélni azt, hogy miért volt kevésbé költséges inkább a ma is a helyén álló (egyébként nagyon szép) kúriát felhúzni a kastély helyére, de attól még tényleg nem értem a helyzetet…
A meseszép kert is szomorúan várta a sorsát és tűrte a II. Világháború rajta is átsöprő viharjait. …akkor már a szintén nem kímélt kúriával együtt.
Ismételt tulajdonosváltás után végül 1952-ben Vigyázó Sándornak a végakarata végre meghallgatott és a most már kúriás birtok a hatalmas parkjával együtt az MTA tulajdonába került.
1952-től az MTA Botanikus Kutatóintézetének az otthona lett, amely idővel kitárta a hely kapuit a látogatók előtt.
A kert napjainkban Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertként várja a látogatót, aki teheti lesse meg ezt a „Magyar Örökség Díjjal” díjazott csodát!
*Érdekesség +1 #ÉP-sztorival:
Vigyázó Sándor és Podmaniczky Zsuzsanna házasságából 3 gyermek született.
Josefa lányuk ahhoz a Bolza Pálhoz grófhoz ment feleségül, akinek a szarvasi „Pepi-kert” köszönhető.
Ha szeretnétek akkor itt tudjátok meglesni a Bolza család másik kincsét a Szarvasi Bolza – kastély történetét, mert már régebben írtam róla:
A kastély örökösödési pere is a Bolza családhoz köthető, de ez már tényleg egy másik történet.
*Az összes kép forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
A fotókat 1895 és 1899 között készített Klösz György.
A felvételek az egykori kastély mellett a parkról és park ékeiről is mutatnak nekünk egy kis „ízelítőt”. à pl: kilátó a Ferenc -halmon, tó stb.
*Információk forrása:
– A Nemzeti Botanikus Kert honlapja
– ADT.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
