-Saját rövidke vers a magyar költészet napja alkalmából –
Az építész kőből álmodik s formákba zárja szíve dalát,
A költők pedig verseikből emelik, építik az álmaik „palotáját”.
Összefonódik a papír, tinta, föld és anyag, költők tolla és az építők rajza.
Művészetük az öröklétük kulcsa, homlokukon pedig ott „ég” a múzsák csókja…
*A poszthoz csatolt képeken a Nyugat szerkesztőségének egykori székháza látható (Budapest, Lónyay u. 18/b.), a képek forrása: Google Maps, utcakép fotó.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
