Többen megállapítottuk a „kis” csapatommal amikor a városfal körül sétáltunk, hogy kicsit olyan mintha ezen a ponton Szigetvárra teleportáltunk volna…de csak ezen a ponton.
Utána már csak „olasz Zygetnek” hívtuk a várost…:D
Itt egy esküvői autósmenettel is találkoztunk, ami egyébként sokkal lassabban haladt, mint nálunk szokás…meg is lepődtem rajta, mert amúgy meg nagyon temperamentumosan vezetnek az olaszok alapesetben.
A menyasszony úgy megörült annak, hogy lelkesen integetünk nekik, hogy attól féltem rögtön kiesik az ablakon, mert olyan hálásan hajolt ki rajta integetni.
A város és az épületei hozta a „tipikus toszkán” hangulatot aminek nagyon nagy szerelmese lettem.
*Érdekesség: Itt extrán kedves helyiekkel találkoztunk, volt, aki még a csomagjait is rám bízta amíg elszaladt mosdóba, amely fokú bizalom nagyon meglepett, mert valljuk be náluk itthon ezt a szituációt nem sűrűn mernénk „eljátszani”.
*Fotók: saját, friss képek mind. 😊
*További olaszországi fotósétás képekért lessetek majd át néha az evelin_a_muemlekvadasz Instagram oldalamra is. 😉
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
