Kína, mint a porcelán őshazája a Zsolnay család számára örök inspiráció forrás lett.
Zsolnay Vilmos az eozin ragyogásába (is) „zárta” a kínai mesterek tudását, megalkotva azt az éteri finomságot, amelyen akár a búzavirág és a lótusz egyetlen közös „nászban” is találkozhat a kerámiákon.
Ez a különleges „vízió” és alkotási folyamat a kerámiákkal azonban nem maradt csupán egy magányos zseni álma.
Míg a gyár technikai „motorja” Vilmos volt, fia, Miklós pedig az üzleti irányítást tartotta kézben, a művészeti arculat megformálása a lányokra várt.
Az 1870-es években egyedülálló kutatómunka vette kezdetét: Zsolnay Vilmos ösztönzésére Teréz és Júlia feladata lett a történelmi ornamensek gyűjtése és elemzése. Míg Teréz főként a magyar népi motívumok kincstárnoka és a család „krónikása” lett – felbecsülhetetlen értékű forrásokat hagyva az utókorra –, addig Júlia a tervezésben találta meg valódi önmagát.
Az ő ecsetvonásai által váltak a távoli keleti birodalmak örökségei igazi pécsi kincsekké.
Noha abban az időben mindenki leginkább a japán művészetért a japonizmusért rajongott és Júlia munkáin is ez a vonal látszik dominánsabban (lásd: Zsolnay gyár Japán gyűjteménye) , de a kínai formavilág és stílus is legalább ekkora szerepet játszott az ihletforrásai között.
Júlia nem csupán sormintákat tervezett.
A kínai festészet hatására a kerámiatárgyak felületét egyfajta „vászonként” kezelte, amelyen panorámaszerű tájak, narratív jelenetek elevenedtek meg.
Számára azonban a keleti stílus nem csupán lemásolandó minta volt, hanem egy mélyebb, belső útkeresés eszköze, amely által a természet legapróbb rezdüléseit is megérthette.
Júlia nem csupán figyelgette, hanem szinte átszellemülve fürkészte a természet csodáit, a kertjük madarait és virágait; amiket aztán azzal a spirituális alázattal vitt a festővászonra, majd álmodta tovább őket kerámiára, amely szemlélettel a kínai mesterek is alkottak.
Számára a természet nem egyszerű látvány, hanem egy titkokkal teli, egzotikus mesevilág volt: egy kismadár rebbenő tollazatában vagy a ginkgolevél hajszálvékony erezetében ugyanazt az örökkévalóságot fedezte fel, amelyek aztán a gyár falai között születő eozin-remekművekben váltak halhatatlanná.
Ez a keleti ihletforrás pedig idővel messze túlmutatott a festővásznon és az égetőkemencéken is, mert még a család otthonát körülölelő természetbe is gyökeret vert.
A legenda szerint maga Júlia ültette a család lakhelyéül szolgáló Sikorski-villa mellé azt a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), amely Kína egyik ikonikus fája.
Sikorski- villa & a hatalmas ginkgo (Saját kép)
Saját kép a posztban szereplő fáról
Ez a különleges fa nem csupán a gyár udvarának a dísze volt, hanem egyfajta „zöldellő múzsa” is lett, ami megihlette a gyár tervezőit és Júliát is.
A Ginkgo-levél mint motívum így vált a Zsolnay-művészet szerves részévé: a fa jellegzetes, legyező alakú levelei idővel a legfinomabb dísztárgyakon, tálakon és vázákon köszöntek vissza.
Bár az ázsiai inspirációk – ahogy a ginkgo példája is mutatja – leginkább a vázák és tálak felületén, darvak, bambuszok vagy lótuszvirágok formájában jelent meg, ez a „keleti vonal” nem állt meg a dísztárgyak pereménél.
Építészeti érdekesség:
A Zsolnay-gyárral szorosan együttműködő Lechner Ödön éppen ebben a távol-keleti világban – és a Zsolnay-kerámia végtelen sokszínűségében – találta meg azt az eszköztárat, amellyel megalkothatta a sajátos magyar szecessziós terveit.
Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos szakmai együttműködése az 1880-as évek végén egy fontos tanulmányúttal egészült ki. 1889-ben Londonban a mai Victoria and Albert Múzeumban közösen vizsgálták a keleti, elsősorban indiai kerámiák díszítőelemeit.
Ez a forrásanyag jelentős hatással volt Lechner látásmódjára.
Lechner formanyelve sajátosan magyar, mégis egyetemes: a nyugati, a keleti és a hazai népi művészetből egyaránt merít, hogy azokból egy teljesen egyedi formavilágot teremtsen.
Ennek a hatásnak az eredménye például az 1891-es Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázata is, amelyet Pártos Gyulával közösen, „Keletre magyar!” jeligével nyertek meg.
(Itt már posztoltam erről az épületről: https://muemlekvadasz.hu/2024/10/31/muemlek-kisokos-i-iparmuveszeti-muzeum-budapest/ )
Lenyűgöző látni, hogy művészeti ágtól függetlenül ezek a távoli, ázsiai gyökerekből táplálkozó inspirációk hogyan váltak nálunk közös valósággá.
Zsolnay Júlia alkotásainak többségén és Lechner épületein is meseszép orientális motívumok diszelegnek, elválaszthatatlan egységbe forrasztva a „finom művészi látomást” (festészetet) a városainkat ékesítő, örök életű falakkal (építészettel).
*A posztban szereplő cover képet MI. -vel terveztem.
#Zsolnay #Pécs #ZsolnayJúlia #Lechner #Kína #GinkgoBiloba #MagyarDesign #KerámiaMűvészet #Tradíció #Japán #Eosin #Szecesszió
