De ki is az a műemlékvadász? #bemutatkozom
Több generációs családban egy műemlék jellegű épületben nevelkedtem fel melynek a családi padlásán igen sok – néprajzi szempontból – értékes kincs lapult.
Ne szó szerint értsétek a kincseket, de számomra minden régi emlék kincsnek számít. A falucskánkhoz közel lévő városok és falvak sok műemlékkel büszkélkedhetnek így a „hobbim” szempontjából igen érdekes vidékre dobott le a gólya az már egyszer biztos.
A hagyományőrzés mindig is fontos volt a számunkra, kislányként jó pár évig a magyarlukafai kézműves táborba is jártam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az „elméleti rész” az én terepem, mert sajnos nincs kézügyességem az ilyesfajta dolgokhoz.
Egészen aprócska leány korom óta imádom a történelmet is és ezt leginkább az én drága nagypapámnak (Nyugodjék békében!) köszönhetem, mert nagy sokat tanultam tőle a történetei által. A papám a II., a dédipapám pedig az I. és II. Világháborúban is harcolt.
(Rengeteg kép és emlék maradt fent nekünk ezekből az időkből, amiket otthon őrzünk.)
Büszke vagyok rájuk, hogy mindketten vitézi rangot kaptak és végig bátran harcoltak a hazáért.
Ha háború, akkor nekem egyébként mindig is a „repülős” része volt az érdekes, ami azért is furcsa, mert rettegek a magasban és sohasem ültem még repülőn.
Az év, amelyben születtem sajnos repülőgép szerencsétlenségekkel sújtott volt: hiszek a lélekvándorlásban…lehet nem véletlen ez az érdeklődés és félelem.
A történelem, néprajz és a különleges épületek mellett az írás az, ami mindig is érdekelt, aprócska sikereim is voltak ezzel kapcsolatban, de ez már egy másik történet.
Tanulmányaim útja finoman szólva is kacifántos:
A történelem szakról lecsúszva egészen más irányba indultam el az életbe, mint amit elterveztem.
Több végzettségem is van, az egyik szakdolgozatomat például a turizmus alapú területfejlesztés lehetőségeiről írtam egy város példáján.
Hobbiból helytörténeti kutatásokat is szoktam végezni, kedvenc időszakom az 1800-as évekbeli Pécs.
Több ikonikus helyi család történetét is kutattam már, abszolút kedvencem – hú, de meglepő lesz bizonyára – a Zsolnay család.
Az utóbbi időben belekezdtem egy családfakutatási projektbe is ami cseppet sem olyan egyszerű dolog mint amilyennek azt én gondoltam…nem hiába szakma ez is, laikusként én vért izzadok vele, de most már egész jól haladok a dologgal.
Mi a nem titkolt célom ezzel az oldallal?
Nos, az, hogy felhívjam többek figyelmét arra, hogy milyen kincsek között élünk, hogy óvjuk és szeressük a lakóhelyünket, ápoljuk régi emlékeinket, mert ezek által is nyomot hagyunk magunk után a következő generációk számára.
Több kallódó műemlék is van sajnos szerte-szét az országban, jó lenne ezeket is megmenteni, de ehhez én kevés vagyok, de talán, ha valaki olvassa a soraimat és tud segíteni – vagy kompetens – az ügyben akkor már megérte létrehoznom ezt az oldalt… tehát abszolút van bennem ilyen „megmentő” szándék is.
Az is örömmel tölt el, ha olyan építészettörténeti érdekességekkel ismertethetek meg másokat, amelyekről esetleg nem tudtak pedig mondjuk, mindennap elmentek az adott épület mellett…minden épületnek van egy múltja, ami sokszor érdekesebb, mint gondolnánk 😉
Boldoggá tesz az is, ha sok ikonikus helyi alakunk nevét is megemlíthetem egy -egy épület kapcsán, mert így nekik is emléket állíthatok, és még sorolhatnám, hogy miért s is szeretem annyira ezt a „projektemet”.
Semmilyen önös vagy egyéb érdek nem hajt ezzel kapcsolatban (nem ilyen témában lesz az ember „influencer” így magyarosan leírva), én csak szeretek írni, kutatni, fotózni, „műemlékeket vadászni”, amiknek az eredményét örömmel megosztom másokkal is…szóval köszönöm, hogy velem tartotok ebben a kalandban!
Üdv:
Evelin, a Műemlékvadász
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
