NEM ÍGY VOLT MEGÍRVA – Sor(s)javító küldetésen a kedvenc kínai történeteimben
(Egy folytatásos történet / „kisregény” furcsa küldetésekkel és sok humorral)
1. fejezet
Az Ég Csengettyűje – avagy vigyázz mit kívánsz!
Lina már körülbelül húsz perce bámulta az igen furcsa nevű Fenyő és Köd Templom mohás udvarát és még mindig azon tűnődött, hogy örömében sírjon-e vagy inkább valami epikus sikolyszerű hangot adjon ki.
Nagyon régóta vágyott már egy Kínát felfedező túrára és az ázsiai építészet is mindig érdekelte ezért naná, hogy végül sikítva – sírt a meghatódott lány.
Végre láthatja a templom szent ereklyéjének számító (és az egyik kedvenc xianxia könyvéből megismert) hamisítatlan Ég Csengettyűjét is itt– azt a bizonyos áttetsző zöld jádéból faragott égi harmóniára hangolt szent szélcsengőt is, ami a legendák szerint nyolcszáz éve nem moccant meg!!!!
Na jó, kivéve azt az egy megmagyarázhatatlan esetet amikor egy ügyetlen kolostori gyakornok véletlenül rálehelt meditáció közben…(°o°)
Komolyan az ilyesmi csak Kínában történhet meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És most Lina ott állt egy lépésnyire tőle és nem akarta elhinni, hogy tényleg egy ilyen különleges ereklyét láthat.
Ez nem egy YouTube-videó volt és nem egy donghua-epizód nyitójelenete amit huszonnyolcadszorra nézett meg édes-bús sóhajokkal.
Ez a valóság volt, legalábbis az ő valósága ami amúgy általában tele volt kétséges döntésekkel és még kétségesebb internetes vásárlásokkal, mint például az a bambuszból készült „csengettyű”, amit tavaly vett az AliExpressen és ami a harmadik eső után szétmállott…de ezt most inkább hagyjuk is!
Ennek a döntésének, hogy most ideutazott jó döntésnek kell lennie!!! ( •̀_•́ )و
A Fenyő és köd Templomról persze egyetlen utazó – vlogger sem zengedezett ám ódákat és az utazási irodák sem hirdették a „Kína-szerelmeseinek!” nevű túrakínálati csomagjaikban.
Ez az apró páralepte zarándokhely valahol Hangzhou környékén „rejtőzködött” egy kevéssé ismert ösvényen: elrejtve a térképek és a józan ész elől.
Lina viszont pont ezért akart eljutni ide, mert ha valami nincs fent millió posztban a neten vagy csak tizenhárom elmosódott 2008-as fotó készült eddig róla és maximum 1 xianxia könyvben említik csak meg akkor az egy igazi ritka kincs kell, hogy legyen…vagy egy igazi csapda?!
Áh, csak pozitívan – mormolta magában Lina.
Erről a látogatásról egy olyan jó posztot írok Facebookra ami majd leszedi a kommentelők fejét. Olyan nehéz egyedinek tűnni…
Na, mindegy is. :)))))))))))))))))
A valóság azonban, mint oly sokszor most is távolállt az elvárásoktól.
A templom valójában rideg volt, csendes és kellemesen…penészes.
A szélcsengő magányosan lógott egy szürke kőboltív alatt, alig fél méterre a földtől.
Semmi misztikum, semmi éteri fény csak egy tök átlagos tábla ami három nyelven és hatalmas piros betűkkel üvöltötte:
„NE ÉRJ HOZZÁ – SZENT TÁRGY!” (」ﾟﾛﾟ)｣< NOOO!
Mellette egy kisebb kiegészítő – felirat díszelgett kínaiul:
„Azonnali és végzetes átok várja azt, aki nem tiszteli az ősöket és a szabályokat.”
Lina csak legyintett hiszen tudta, hogy az ilyesmi csak a gyengéket riasztja el, ő nem fog megijedni egy ilyen kis felirattól amit lehet, hogy a fordítóprogram rosszul fordított neki…
Nincs itt rajta kívül senki, még egy szerzetes sem szóval egy kis „csengő – tapiból” mi baj lehet?
Lina az eddig elolvasott kínai regények alapján pontosan tudta, hogy az ilyen szent és különleges tárgyak mindig sorsfordító pillanatokat okozhatnak ezért egy próbát megér ez az érintés, nem?
Klasszikus klisé, de annyira jól működik a REGÉNYEKBEN!
Lina közelebb lépett a csengettyűhöz és egy szelfit akart készíteni a „tiltott tevékenységéről”.
Csak egyetlen jól beállított és természetes fényben fürdő fotó a szent ereklyével, tényleg csak egy!– suttogta magában.
„Kultiváció kezdődik!” – ez szerette volna majd a poszt alá írni.
Na jó legyen inkább két szelfi, ha belefér: egy a komoly, egy a vidám, aztán majd a nagymamának elmeséli telefonon, hogy micsoda kalandban volt része… persze kicsit kiszínezve.
De ahogy hozzáért Lina a szélcsengőhöz a szél hirtelen feltámadt…
(Klisé szagot érzek a levegőben kedves Olvasóm! Te is? 😉 )
Nem drámai módon hanem inkább bosszúszélként, ami körülbelül olyan volt, mint a nagymama haragja amikor nem eszed meg a repetát a töltött káposztából.
Egy kósza fuvallat meglengette Lina vállkendőjét, megpendítette az állítólag 800 éve mozdulatlan csengettyűt és a következő pillanatban egy kis reccsenés kíséretében a szélcsengő leszakadt…
Egyenesen Lina homlokának ütközött.
Minden elsötétült a lány előtt és valószínűleg nem a kultiváció kezdődött el, hanem valami egészen más…valami olyasmi amire otthon azt mondanák, „hogy magának kereste a bajt”!
Kínában pedig azt, hogy „tipikus európai turista, aki nem tartja be a szabályokat és utána meg majd reklamál”.
Ah, nem könnyű jó turistának lenni! (╥﹏╥)
***
Mikor újra magához tért Lina már egy kórházi ágyon feküdt.
A falak fehérek voltak, a neonfény hideg a szoba illata pedig fertőtlenítős volt.
„Biztos az utcai árustól vett furcsa kaja döntött le a lábamról” – gondolta magában Lina aztán hirtelen eszébe jutott a templom és az Ég Csengettyűje!
„Neee…na, most majd jönnek a papírok, aztán majd a feljelentés a konzulátusra, hogy tiltsanak ki az országból, mert szabályt szegtem – cikázott át ez a kétségbeesett gondolat a lány agyán.
Egy nővér állt felette aki láthatóan meglepődött, hogy a páciens már magánál van.
– Érti, amit mondok? – kérdezte az aggódó nővér kínaiul.
– Igen… azt hiszem – válaszolta Lina hibátlan mandarin kiejtéssel, amitől a nővér szeme elkerekedett.
Azonnal gyanússá vált a dolog Lina számára is miután befejezte a mondatot ugyanis valójában alig értett kínaiul és most egyből perfekt szinten tudott kommunikálni ráadásul olyan kiejtéssel, amit egy Cdráma színész is megirigyelhetne!
Rengeteg sorozatot nézett eddig ugyan és szorgosan olvasta a feliratokat is mellé és gyakorolta a kiejtést is, de még a „köszönöm” is néha összefolyt a „kéremmel” most viszont pontosan értette, amit mondanak neki!
„Hát nem csodálatos?!
Hozzátok nekem ide az összes kedvenc színészem és beszélgessünk! ヽ(´▽｀)ノ
Juhúúú és végre nem kell a kedvenc regényeim fordításaira várni!” ٩(◕‿◕｡)۶ – ujjongott magában a lány.
A nővér egyre ijedtebben nézett a kissé furcsa tekintetű lányra aki éppen gondolatban táncikált örömében, hiszen végre folyékonyan beszélt kínai nyelven és még csak nem is kellett erőlködnie!
Ah, mintha egész életében beszélte volna a nyelvet!
Ez valójában furcsa dolog volt így hirtelenjében, de Lina már hozzászokott a furcsaságokhoz.
Az élete egy kínai dráma volt csak magyar felirattal vagy inkább egy palotaregény amiből sose fogy ki a fordulat…igaz általában ágyútöltelék vibe-ja van az életbeli „szereposztásának”, de most végre lehet, hogy tényleg szerencsét hozott neki az a különös szent ereklye?
Miközben Lina ezen tűnődött a nővérke elszaladt orvosért és ekkor hirtelen megjelent valaki a szobában.
Nem az ajtón jött be, nem az ablakon kukkantott be, nem hallatszottak léptek, egyszerűen csak ott termett a semmiből egy öregember szürkéskék köntösben, hófehér szakállal, fáradt szemekkel és egy jegyzetfüzettel a kezében, ami – meglepetés! – nem bamusztekercs volt, hanem egy egyszerű spirálfüzet halványlila borítóval.
Mintha a helyi CBA-ban vette volna az idős mester és a matricák alapján még akciós is lehetett!
– Jó reggelt Lina kisasszony! – mondta száraz, kissé rekedtes hangon az idős férfi.
Én vagyok a Csengettyű őrzője és technikai malőr történt, elnézést kérek a sérüléseid miatt!
Lina pislogott. A homloka sajgott.
– Hogy… micsoda? – motyogta miközben próbálta úgy üdvözölni az idős férfit mintha egy shifu lett volna egy regényből.
– Az Ég Csengettyűje nem eshet le..vagyis nem szokott – folytatta az öreg, úgy mintha az időjárásról beszélne.
A hagyomány szerint az ilyen „baleset” pillanatában kárpótlásul azonnal teljesül egy kívánság, amely 1 évig érvényes.
A kívánság viszont ténylegesen akkor lesz „aktív”, ha az illető elfogadja a hozzátartozó jócselekedet-kötelezettséget, mert ha nem akkor maximum csak a kórházi számláit tudom kifizetni.
Tudja ez a karmikus egyensúly miatt kell!
Nos a döntés az Öné kisasszony, ha döntött, hogy vállalja a kívánság aktiválást akkor viszont utána nincs kibúvó, utólagos reklamációnak helye nincs!
Lina értetlenül nézett rá.
– De én azt hiszem nem is kívántam semmit! És tilos dolgot tettem plusz még csak rá se leheltem a csengettyűre vagy egyebek!
Ez meg mi, valami rejtett kamerás műsor? Ennyire azért nem vagyok naiv!
Sok regényt olvastam és drámát néztem már, de nahh!
Tudja mit vállalok mindent! – nevetett kissé hisztérikusan Lina.
Az öreg felhorkant.
– Felét sem értem annak amit mond a kisasszony, de igenis volt egy kívánság a szívében ott helyben, mielőtt elájult!
Arra gondolt: „Bárcsak segíthetnék a kedvenc könyv és sorozatszereplőimnek jó irányba változtatni az életüket.”
Ez jogilag kívánságnak számít, pontosabban: akaratlagos kijelentés a Csengettyű hatókörén belül.
Van róla feljegyzésem is!
– Én ezt nem gondoltam komolyan! – Lina próbálta magát megvédeni, de az öreg csak felvonta a szemöldökét.
„Na, most értettem meg azt amit a nagyi mindig mondott nekem, hogy „gondolkozz, mielőtt beszélsz” – sóhajtott magában Lina.
– A Csengettyű nem ismeri az iróniát, nincs rá beprogramozva!
Egyébként sem jópofa dolog viccelődni a sorssal – mondta komoly arccal az idős mester.
Az öreg jegyzetelt közben még valamit a lila füzetébe, majd a levegőbe rajzolt egy apró kört.
A mozdulatra halkan megszólalt egy újabb csilingelés amely mélyebb, szinte orgonaszerű hangon visszhangzott a térben.
– Lina kisasszony mostantól 1 éven keresztül adott ideig mindig egy új történetbe kerül majd!
Könyvek, sorozatok, donghuák, manhuák, novellák – amiket valaha szeretett a kisasszony és mindegyikben ott lesz egy szereplő akinek segíthet!
A kedvenc műfajaiba fog belecsöppeni: xianxia, wuxia, danmei, történelmi regények stb.
Két irány közül választhat csak: A vagy B. opciók, ezekről majd időben tájékoztatom, hogy mit is takarnak!
Önön áll, hogy a jobb döntést választja majd vagy a kevésbé rossz felé tereli az adott szereplőt.
– És… ha nem sikerül a küldetésem? – Lina már érezte, hogy ez a helyzet sokkal bonyolultabb mint egy átlagos szelfi.
„Ez már nem TikTok-kontent, ez maga a horror!”
– A próbálozás akkor is számít hiszen a sors hajlékony csak meg kell találni a módját, hogy változzon!
Olyan mint egy rosszul dagasztott kenyér: van benne „mozgás”, de nem feltétlenül arra, amerre kell.
– És a nyelv? Hogy fogok kommunikálni egy wuxia regényben, ha a modern kínai is nehéz? – Lina kezdett bepánikolni.
Az első itteni napomkor még pizzát sem tudtam volna választani, ha nem lett volna az étlapon kép! – szipogott a lány.
Különben is shifu kérem legalább tegezzen, mert attól kicsit barátibbnak érezném a hangulatot, jó?!
Az öreg elmosolyodott, de csak egy apró mosolyt engedett meg magának.
– Mostantól automatikusan értesz minden nyelvet, minden dialektust!
Még a régi udvari kódnyelvet is érted majd, azt a különleges nyelvet, amit már csak három történész ismer a világon!
Ez volt a legdrágább mellékfunkció, úgyhogy tessék megbecsülni. Ne pazarold!
Lina elakarta nevetni, de inkább csak halkan felsóhajtott.
Ez már több volt mint amit egy átlagos kedden elviselhet!
– Ez most egy transzmigrácós – szitu mint a manhuákban és webnovellákban vagy inkább valami rossz rémálom amiből csak a kávé ébreszt fel?
Áh, a transzmigárcióhoz meg is kellett volna halni, nem? Mi eeezzz? – csapkodta magát hisztizve a lány. ｡･ﾟ(´□｀)ﾟ･｡
Az öreg megvonta a vállát majd így szól:
– Inkább fogd ezt fel úgy mint egy heti vagy havi bejárást a sorsirodába.
Most viszont mennem kell mert vár a következő kliens!
Egy hegyi ereklye érintett a dologban…ezekkel az európai turistákkal tényleg csak a baj van! – morgolódott az idős shifu kinézetű bácsi. (-_＼)
Sok sikert! – mondta gépiesen majd pont olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy érkezett.
A szobában újra csak a gépek pittyegése hallatszódott és Lina lassan kezdte felfogni azt a tényt, hogy lehet hogy az élete legalább egy évre átváltott fejezetes formátumúra.
Vajon egy paródia lesz ez az 1 év egyre növekvő abszurditással vagy esetleg hősként tud majd viselkedni az adott könyvben?
A kórházi koszt is a sors része vagy ez már valami extra büntetés?
És különben is ki lesz majd az első „megmentendő szereplő? – morfondírozott magában a kissé elcsüggedt lány, aki már bánta, hogy nem valami szupererőre vagy végtelen bankszámlára gondolt abban a „csengettyűs – pillanatban”!
Ah, Kína tényleg egy varázslatos hely és a kívánságoknak pedig bizony tényleg súlyuk van!
Vigyázzatok, hogy mit kívántok…főleg, ha extra csípős kaját ettetek előtte!
~
2. fejezet:
A Szilvavirág Fagyos Karja – avagy „Helló, szia kedvenc wuxia – regényem!”
(A sor(s)javításra váró regény műfaja: wuxia)
A reggeli ébredés nem volt valami nyugodt és békés folyamat.
Lina először azt hitte hogy még mindig a kórházi ágyon fekszik és földrengésre virradt a mai nap.
A szemeit nem igazán merte kinyitni, a légzése lassúvá vált, a teste pedig könnyű volt és úgy érezte magát mintha csak lebegne.
A levegő már nem fertőtlenítőszaggal volt telített hanem a nedves föld és friss hegyi víz illatával.
Valami csendes zúgás „csobogott” a fülébe ami, olyan volt, mint egy távoli patak csobogása és amikor végre kinyitotta a szemét egy másik világ nézett vele szembe!
Lina egy gyönyörű liget közepébe csöppent!
Tippre bambuszliget volt, de a díszletbambuszok a drámákban kicsit másként szoktak kinézni nah!
A nap lágy sugarai áttörtek a zöld lombok között és foltokban rajzolták rá a fényt az ösvény poros köveire.
A ligettől pár lépésre egy kisebb patak terült el melynek a felülete olyan nyugodt volt mintha minden gondot visszaverne.
A háttérben hegyek magasodtak párába vesző gyönyörű csúcsokkal.
„Na, ez már majdnem olyan, mint a Mátra csak kicsit giccsesebb verzióban” – futott át Lina agyán.
A környezet feltérképezése után Lina megvizsgálta a saját küllemét is.
Fehér köntösszerű ruha feszült rajta a derekán pedig régi és repedezett bőrszíj volt.
A bal csuklójára fonott zsinór volt kötve – vörös, három csomóval.
Uuu ez annyira menő, tiszta halhatatlan vibe – ujjongott hangosan a lány.
A nagy ugrálások közepette hirtelen egy ismerős mintázatú jáde medál esett le Lina nyakából és ekkor értette meg, hogy hol is van éppen.
A Szilvavirág Fagyos Kardja világában!!!!
A kedvenc wuxia-regényében!!!
Az első könyv első harmadában járhatunk, hiszen tavasz van és pont akkor kezdett minden elromlani az én QWen-em életében– állapította meg magában a lány.
Qiun Wen – Lina kedvenc könyvbéli karaktere – a leginkább félreértett, legméltatlanabbul eldobott mellékszereplő volt ebben a regényben.
Szegény kis feláldozható fiú az életét veszti azért, hogy megmentse a főhősnőt Fei Lanhuana-t.
Lina órákig siratta anno ezt a szegény Wen srácot.
„Héj, még jó, hogy órákig sirattam csórit!
Qiun Wen megérdemelt volna egy jobb történetszálat,de ehelyett nem kapott semmi mást csak szilárd erkölcsöket és egy kopott kardot.
Ez túl szomorú, oké?” (╥﹏╥)
Amúgy nem lesz egy egyszerű menet, de Lina készenállt az első sor(s)fordító küldetésére!
Ennyire még én sem lehetek balfék, hogy a kedvencem ismét meghaljon! – kiálltott fel harciasan a lány.
„Várom a lehetőségeimet shifu!
Dobd el a lila füzetet és ne riogasd a turistákat csak mondd el, hogy mi a teendőm!”
A válasz nem késett.
A hang, amely már a kórházban is szólt hozzá, most ridegen és tárgyilagosan jelentkezett be.
– Regény: A Szilvavirág Fagyos Kardja
Fejezet: 3. – „A bambuszliget titkai”
Megmentendő Célpont: Qiun Wen
Alap sors: halál Lanhuana védelmében
Lehetséges kimenetelek: A – túléli, de, magányos úton jár tovább, önálló harcossá válik.
B – túléli, követni fogja Lanhuana -t, mint védelmezője, de a jövője veszélyessé vállhat a jövőbeli férfi főhős féltékenysége miatt.
Döntési időd: 11 perc 45 másodperc.
Jegyzet: a regény következő részei dinamikusan módosulhatnak.
„Remek. Tehát a sorsom valóban az, hogy egy sors – GPS-ként funkcionáljak egy wuxia regényben.
Legalább nem kell térképet olvasnom, az igazán tragikus lenne!”
Rendben, legyen a B – opció! – kiáltotta az ég felé Lina és válaszul….lepottyantotta egy fura madár!
„Az életem ennél nem is lehetne tragikusabb…hagyjuk is, haladjunk tovább!”
Lina útnak indult.
A teste alkalmazkodott a random harcoslány szerepéhez.
Napokig vándorolt, hogy megtalálja Qiun Wen tartózkodási helyét.
Gyors volt és rugalmas, drótkötelek és kaszkadőrök nélkül is „reppent”.
Nem csupán a „kellékeket” kapta meg, de a szükséges harci tudás is átszivárgott a testébe – értett a kardforgatáshoz, ismerte a szükséges mozdulatokat és már tudta, hogy mit jelent egy fél másodpercnyi habozás a harcban.
„Hát persze, most már tudok kungfuzni is!
Otthon még a legós dobozt sem tudtam kinyitni egyedül.
Az élet mégis szép!
Shifu ezért jár Neked egy kézműves füzet, dobd el a lilát, oké?”
Lassan 1 hét barangolás és tapasztalatgyűjtés után Lina végre elérkezett Qiun Wen regénybeli tartózkodási helyéhez!!!
A parton túli ösvényen már ismerős jelenet kezdett kibontakozni.
Lina felsóhajtott.
„Na, kezdődik a móka!
Kíváncsi vagyok hogy, milyen lesz ez a harc, mert a sorozatokban mindig olyan könnyűnek tűnik!
***
Qiu Wen pontosan olyan volt, mint ahogy az írónő leírta: karcsú, alig húszéves fiú szürkéskék köpenyben, egyenes háttal, de lesütött tekintettel.
Az arcán fáradtság ült, de a keze nem remegett meg mikor meglátta a fenyegető alakokat Lanhuana felé közeledni.
Egy szót sem szólt csak előre lépett és minden erejét bevetve próbálta megvédeni a főhősnőt!
Pont úgy ahogy az eredeti történetben!
De ez most mégsem az eredeti történet volt, mert Lina is itt volt és Qiun Wen mellé ugrott.
– Vigyázz! – kiáltotta izgatottan Lina.
„Nincs idő a magyarázkodásra, majd elmondom a harc után, hogy miért lettem „beugró karakter”! – dörmögte magában a lány.
A támadássorozatok hirtelen jöttek, majd három fekete ruhás alak ugrott Lanhuana felé, amit persze Qiun Wen nem nézett tétlenül.
Az egyikük már a kardjával Qiun Wen felé sújtott, amikor is Lina gyorsan Qiu Wen és a támadó közé ugrott és hárította a fekete ruhás férfi támadását.
Egy fordulás, egy ütés és az ellenfél már ki is volt ütve.
Qiun Wen nem értette, hogy mi történik, de ösztönösen mozdult és fedezte Linát a további küzdelemben.
Lanhuana egy lépést hátrált, majd felismerte a helyzetet és végül csatlakozott Ő is a küzdelemhez.
A harc nem tartott sokáig.
Az ellenség meglepődött mert nem számított arra, hogy Lanhuananak 2 védelmezője is lesz.
A por elült és az ellenfelek kidőltek a 3 igazszívű harcos pedig lihegve próbált megnyugodni.
Qiun Wen… élt.
Igen élt!!!
És igen, most kicsit furcsán nézett Linára.
Kérdőn, zavartan, hálásan.
– Te… ki vagy? – kérdezte rekedten a Qiun Wen. Lina elmosolyodott.
– Valaki, aki olvasta a történetedet és nem akarta, hogy rosszul végződjön.
„Meg persze valaki, aki a nagymamája szerint mindig bele kell avatkozzon a mások dolgába, de ezt hangosan sosem fogom kimondani!”
Qiun Wen nem értette a furcsa lányt, de nem is akarta tovább faggatni.
Hálás tekintete minden szónál többet mondott.
„Nem kell mindent túlbeszélni ifjú harcos, ugye?” Nem egy szószátyár karakter az már igaz! – nevetett magában Lina.
A rendszer nem válaszolt és Qiun Wen sem.
Talán nem is kellett, hiszen Qiun Wen sorsa már másik ívre lépett és bár Lina nem tudta hogy, mit tartogat majd így a második kötet a fiú számára, de, legalább most… él.
Az A opció: elengedve.
A B opció: aktiválva és kipipálva.
EXTRA JÓTETT: LANHUANA SEM SÉRÜLT MEG.
Ez volt, hát Lina első sor(s)fordító küldetése, ami ugyan nagyon fárasztó, de jó móka volt.
A regényben töltött idő alig több, mint 1 hét volta valóságban azonban 3 hónap telt el az 1 évből szóval lesz még küldetés bőven!
Lina valahol mélyen a szívében már érezte, hogy ez az egész őrület sokkal érdekesebb lesz, mint a Netflix legújabb kínai sorozata.
Ráadásul minden élőben és valóságosan zajlik…ja és ő a főszereplő!!!!
„Ah, nagyon jó a főhős aurájával létezni! Igazán kényelmes…már csak a halhatatlanság hiányzik meg egy saját rajongói tábor!” °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°
~
3. fejezet
A démonmester jófiú lesz és kész!
(A sor(s)javító regény műfaja: xianxia)
Lina egyetlen halk csilingelést hallott a fülében amikor éppen a kórházi ágyon akarta csekkolni az előző küldetésének a sikerét (értsd: könyvesfórumokat böngészett, mint mindig) a csilingelést pedig zuhanás követte, ami aztán egy jólirányzott arcra eséssel ért véget a füstszagú földre kenődve.
Ebben a szánalmas állapotba szitkozódott épp magyarul Lina amikor is egy démoni kacaj szakította félbe, egy olyan kacaj ami leginkább egy elromlott hajszárítóra hasonlított.
– Megjött… – hallotta valaki sziszegő hangját. – Az új feláldozható…
– A fenéket – köhögte Lina, miközben igyekezte nem lenyelni a levegőben gomolygó vörös port, ami olyan volt mintha valaki parázsra szórt volna virágföldet.
Körülnézett.
A Végtelen Vérrózsa Szektában volt!!!!
„Köszi Shifu! Egy könnyű küldetés után egyből a mélyvízbe dobsz?!!
Nem lesz új füzet ajcsi meg semmi…nagyon rossz főnök vagy!
Itt nincs HR., hogy panaszt tegyek?!! – szitkozódott magában Lina.”
A helyszín az egyik kedvenc könyvének (Vérrózsa és Égi kard – romantikus dark xianxia klasszikus) hírhedt démoni színtere volt.
Ez a helyszín nemcsak úgy „valahol a könyv világban volt” – pont ott volt, ahol a regény szerint a történet egyik legtragikusabb karaktere, Bai Mester, épp most kell döntsön a sötétség és fény azaz a igaz és a démoni út között.
– Na ne… ez tényleg az a jelenet! – Lina döbbenten meredt a közeledő férfira.
Bai mester magas, elegáns és halhatatlanul depressziós kinézetű volt.
Hamarosan átlagosan tizenhét vérszerződést fog megszegni percenként és három fejezeten belül mindenkit lemészárol, kivéve a szerelmi érdeklődését akit aztán végül véletlenül megfojt egy selyemsállal miután a sötét út választása miatt rosszabbodik az állapota és qi – zavara lesz.
„Nem, ezt nem hagyhatom, hogy ismét megtörténjen!
Véletlenül keveredett a rosszfiúk szektájába és már amikor olvastam a regényt is éreztem, hogy megvolt benne a potenciál a jófiú szerepre, ha ebben a fejezetben jól döntött volna és az igaz útra lép a cuki szekta csábítására akkor tényleg jóságos karakter lehetett volna….ahhh, mindjárt most is sírni fogok!
Annyira menő ez a pasi, az illusztrátorok jó munkát végeztek, de a valóság még jobb!
Lina úgy ugrált volna legszívesebben, mint egy fangirl, de visszakellett fognia magát…sajnos!!”
A kicsit hosszan magába morfondírozó lányt Bai Mester hangja rántotta vissza a valóságba.
– Áhh… tényleg megérkezett a rituális szűz… – mondta Bai mester unottan.
Lina felhorkant.
– Ne haragudj, de összekeversz valakivel!
Bai értetlenül nézett rá.
Ekkor megjelent Lina előtte egy shifu-féle lebegő kártya, diszkrét gonghanggal.
„Shifu nagyon menő vagy! Új szintre emelted az információátadást!
Nem is vagy Te akkora boomer!”
KÜLDETÉS
Világ: Vérrózsa és Égi kard
Cél: Bai mestert jobb útra terelni, mielőtt elkezdi a „360° Vérhold Reform” mészárlást.
Választható utak:
A – Megakadályozod, hogy Bai végleg átadja magát a démoni kultivációnak, és elültetsz benne egy kis reményt.
B – Hagysz mindent a regény szerint haladni, és csak akkor szólsz, ha már hullanak a főszereplők.
Figyelem: A választásod hatással lesz a következő világra is.
Az A-opció nehezebb, de tisztább karmapontot ad.
Döntési időd: 2 perc, 22 másodperc
(Ne kérdezd miért…igen, egy újabb európai turista… * shifu hosszan sóhajt miközben a lebegő kártyát írja *)
Lina elgondolkodott.
A B.- opció már miért lenne sor(s)javító?
Shifu rumot tettél a jázminteádba vagy mi?!! – kiáltott az ég felé Lina és ekkor ismét, mint már máskor is: lepottyantotta egy madár!
„Köszi Sors, köszi….ezt tuti Shifu műve!
Na várj csak, ha legközelebb találkozunk elviszlek a nagyi csirkeóljába egy kis „szerencséjért”!”
– Ok, összegezzük a feladatomat:
Szóval vagy megpróbálom meggyőzni ezt a depressziós jelenleg mindjárt démonherceget, hogy a jó és igaz út az Ő valódi útja, vagy nézem, ahogy kinyír mindenkit és… megyek tovább?
Teljesen lehetetlenség, nem azért jöttem, hogy minden az eredeti történet szerint haladjon!
Bai közben unottan elővette egy démoni kést. A vérkő már vibrált a kezében készen állva a „szűz feláldozására”.
– Én csak azt akarom, hogy tudd nem kell a rossz úton maradnod és van jövőd a fényben.
Fogadd el az Égi Kard szekta ajánlatát!
Egy utazó vagyok a jövőből, hinned kell nekem, hogy a halál vár rád, ha örökre a sötét úton maradsz – suttogta Lina.
– Hm? – nézett rá zavartan Bai mester.
– Tudod miért szerettem meg ezt a könyvet? Mert te egy tragikus zseni vagy, nem egy mészárlógép.
Bai mester : „….”
– Ez a szekta egy csőd!
A rituáléitok büdösek, a kardszertartásaitok bénák és ha most a rossz úton maradsz akkor pontosan azt teszed, amit az apád akart, nem?
Bai szeme megremegett.
– Ez… nem szerepelt a tekercsekben.
– Mert Te nem vagy tekercs! – kiáltotta Lina.
– Ember vagy!
Na jó, egy halhatatlan démonember egy könyvből, de akkor is!
Mi lenne, ha… mondjuk… elkezdenénk meditálni, véráldozat helyett?
– Meditálni? – kérdezte Bai, mintha azt mondta volna neki Lina, hogy:
„Ölelj meg egy csótányt.”
– Igen, hogy lenyugodj és jó választ tudj visszaküldeni az Égi Kard levelére.
Ne ölj, ne idegeskedj csak meditáljunk, oké?
És ne mondj nemet, különben magammal viszlek a valóságba és hidd el az néha rosszabb, mint egy démoni szekta!
„Fuh, ha tudnád, hogy már azért is démoni kultivátor jelzőt kapsz, ha a saját dalszövegeidet AI-al zenésíted meg…
Hmph, valójában én is démoni kultivátornak számítok 2025-ben!!!
Az élet néha tényleg igazságtalan, oké??
Nem lehetek egyszerre minden is!”
– Megfontolom a javaslatod – mosolygott rá Bai mester, majd elkezdtek meditálni.
„Igen, tényleg csak meditáltunk!!!”
***
Több napnyi elvonulás után Bai mester elfogadta az Égi Kard szekta meghívását és hagyta, hogy a szekta bájos gyógyítója segítsen az erősödő qi- eltéréseit kezelni meg persze volt minden szokásos bonyolító tényező is: gu féreg és egyebek.
Persze, hogy rosszul volt, de végre jófiú lett és bár úgymond elárulta a régi szektáját, de így a jók hamarabb tudtak a rosszak felett győzedelmeskedni.
Bai igazi „mindenki kedvence karakter” lett.
„Ah, a dögös rosszfiú angyali lett!
Annyira klisés, de sikítooook olyan cooool ez a Bai srác!”
***(NE IS FIGYELJETEK LINA BELSŐ MONOLÓGJAIRA!
EZ NEM A KÜLDETÉS RÉSZE!
KÖSZÖNETTEL: „SHIFU”)***
Most, hogy minden szuper lett így eljött a Baitól való búcsú ideje is.
Bai mester csak üldögélt az Égi Kard szekta egyik hegycsúcsán és nagyon halkan megkérdezte a mellette ülő kissé tériszonyos Linától:
– Szerinted mit tartogat számomra a Sors?
Most minden jó, de félek, hogy mi lesz később…
Lina rámosolygott és határozottan kijelentette:
– Mostantól új szerepet írsz magadnak, én csak egy kicsit segítettem, de az érdem a Tiéd!
Maradj itt az Égi Kardnál!
A szekta vezetője jóarc (khm, és a főszereplő szóval jó vele jóban lenni) és a gyógyító Xua kisasszony szerintem érdeklődik irántad szóval, hajrá Bai mester!!
„Legszívesebben szurkoló lányként ugrálnék most!
Gyerünk Bai baby, ülj fel erre a hajóra!
Ah, szállítottam nektek kedves olvasók egy új shippet!!!
Már látom is a közös hashtageket, hogy #baixua meg hasonlók!!!
Szívesen mindenki, szívesen!!
Az élet annyira jó is tud lenni!” ヽ(´▽｀)ノ
A levegő enyhén vibrálni kezdett és jött a már lassan jólismert fülcsengés mellé és Lina tudta, hogy a küldetése sikeres volt és amint vége a csengésnek ismét a kórházi ágyában lesz…és így is lett.
Küldetés: SIKERES VOLT
Regényben töltött idő: 1,5 HÓNAP, a valós időben: összesen az előző küldetéssel együtt 5 hónap telt
(tudjátok: más időszámítás van a regényekben és a valóságban😉).
Extra Jótett: Új pár ( „Shifu és az új páros hashtag?!!! Azt se felejtsük el, kérem jóváírni!!!”)
Szívesen, ismét! ( ˘⌣˘)✧*。
*meghajol, meghatódik, túl büszke magára! *
~
4. fejezet
Csak fejezd be mindig a mondatot!
(A sor(s)javító regény műfajai: danmei, történelmi, háborús)
Lina most már kezdte magát rutinos „sor(s)javítónak érezni.
Jött a szokásos fülcsengés, levegő vibrálás ami ugye egyenlő volt az új küldetésre hívással.
„Ismét nem sok időt adtál Shifu a fórumcsekkolásra! Na mindegy…egyszer úgyis számolunk majd ezért!”
***TOVÁBBRA SE FIGYELJETEK LINA BELSŐ MONOLÓGJAIRA!
KÖSZÖNETTEL: „SHIFU”****
„Héjj Shifu! Erről én is kaptam ám értesítést!!!!”
Shifu: „…”
Na mindegy…amint „felébredt” Lina már, rögtön tudta hova került.
Nem a táj miatt – bár az is ismerős volt – hanem azért, mert ezt a világot szó szerint kívülről fújta.
Minden zugát, minden szereplőjét és minden fájdalmasan kihagyott pillanatát ismerte ennek a történetnek.
„A Bíbor Tűz Ezer Esküje” című danmei-regénybe érkezett ami az egyik legismertebb klasszikus BL-fantasy volt a fandomon belül.
Két aranyos főszereplő, hosszú szenvedés, sorsfordító visszaemlékezések, hatalmas harcok és természetesen epikus szerelem.
De Lina szíve nem értük dobogott, nem nekik drukkol a leginkább. Nem ám!
Hanem az északi udvar két tisztjének:
Jin Yuannak és Mai Feilinnek.
A két sármos harcos mindig civakodott, de mindig meg is mentették egymást, ha kellett.
Folyton ott vibrált közöttük a levegőben a feszültség…ah, micsoda kémia volt közöttük már csak így a sorok alapján is!
Ó, de hiába a sok reménykedő rajongó…ez a két karakter mit kapott?
Na mit??!!
Semmit!!!
Se egy külön fejezetet, se egy szép vallomást, sőt még egy szép lezárást sem érdemelt meg ez a két szép ifjú harcos!!!
A rajongók többsége végig reménykedett, hogy talán majd egy extrát kaphatunk belőlük, de az írónő szerintem még az udvari szakácsnak is előbb írt volna egy extrát, mint nekik!
„Hé, csajszi!
Tökre nem oké, ha ennyire nem bírod a karaktereidet!
A rajongói nyomásról nem hallottál még?!
Mondjuk az oké, hogy nem hagyod magad befolyásolni, de attól még ez fájt…”
A történet végére egyszerűen tényleg eltűntek a srácok…úgy, mintha sosem léteztek volna.
Mintha a szerző valóban megunta volna őket, de körülbelül úgy mint a nagymamám a 28566. rész után az aktuális kedvenc sorozatát.
Felháborító!
Lina tizenhárom különböző fanficben próbálta megírni a hiányzó pillanataikat, de most végre bele is léphetett az eredeti történetbe!!!
„Csajok ezt mindannyiónkért teszem! *teátrális sóhaj*
Tudom, hogy sokatok álmát élem most épp ezért igyekszem alázattal és a feladat súlyához mérten cselekedni!
Ez a hajó nem fog elúszni…elkapom és nem eresztem!
Küldjétek az energiát!!!” ＼(￣▽￣)／
A szokásos belső monológját Linának nem az energiaármalás szakította meg, hanem egy jólirányzott madárkaki…ismét!!!
***
„Szívesen Kisasszonyok!
Ezt mindenki nevében továbbítottam neki!
Üdv: „Shifu””
***
No, de kezdődjön is a küldetés!
Lina most kivételesen egy férfi testet kapott ezúttal.
Egy barna ruhás ifjú szerzetes alakját kapta meg akit a regényben csak egyszer említettek és akkor is csak futólag, név nélkül.
Ez az ideális álca – tapsikolt Lina.
A háttérben lehet, figyelhet, beavatkozhat és terelheti a 2 szépfiút.
Ha ezúttal sem történik köztük semmi akkor soha!
Shifu hangja meg is erősítette a küldetés helyszínét:
Regény: A Bíbor Tűz Ezer Esküje
Szereplők: Jin Yuan (parancsnok, tüzes vérmérséklet, árva, becsületmániás),
Mai Feilin (udvari hírszerző, jeges viselkedés, nemesi háttér, maximalista)
Sors: mindvégig egymás mellett, de sosem együtt
A opció: Beismerik, hogy kedvelik egymást, de inkább barátok lesznek és a katonai karrierjükre koncentrálnak ami által kimagasló eredményeket érnek el
B opció: valóságos érzelmi áttörés – közeledés, örök szerelem, de stagnáló karrier
Döntési idő: MOST
Megjegyzés: A döntéseid további bonyodalmakkal járhatnak a jövőben
Lina felsóhajtott.
„Egy szerelmes ember persze, hogy nem tud a karrierjére 100%-ig koncentrálni meg khmm persze, hogy nem lesz ereje annyit csatázni, de kit érdekel a sok csata?
A szerelem mindig győz és utat tört magának, ugye?
Csajok ne féljetek!
Szállítom Nektek az új párost!” ٩(◕‿◕｡)۶
Akkor hajrá Nekem – dobbantott egyet a lábával Lina és már sétált is bele a jelenetbe.
Tudta, hogy melyik jelenet következik…minden, de minden mondatát kívülről fújta.
Úgy tudta, mint a Himnuszt csak sokkal szenvedélyesebben.
„Ne is kérdezzétek, de most éppen egy paraván mögött kell kihallgatnom a 2 srácot, de ez tök oké…jól vagyok!”
***
Az eső hangja csendesen kopogott a tetőn.
A Viharvár nevű északi erődőrség egykori meditációs szobájában Jin Yuan törölgette a kardját.
Mai Feilin az ajtónak háttal állt és karba tett kézzel nézte a…pff a padlót!!
Nem néztek egymásra, de végül Mai törte meg a kínos csendet.
– A következő küldetésen messzire kell mennem – mondta Mai Feilin halkan.
– Tudom, a Mester azt mondta talán végleg elmész… – mondta kissé rekedt hangon Jin Yuan.
Csend lepte el a szobát ismét és Jin letette a kardot.
– Miért vagy mindig ilyen távoli Feilin? – kérdezte hirtelen Jin Yuan.
Miért nem lehet egyszerűen… emberinek lenni?
– Mert ha egyszer „emberi” leszek melletted akkor talán soha többé… – remegett meg Mai Feilin hangja miközben elharapta a mondat végét.
Ez volt az a furcsa félbeszakadt búcsújelenet ahol a regény visszaváltott anno a főhősökre.
Itt tűntek el a regényből Mai-ék a kis mellékszereplőink, itt ment mindenki tovább a maga útján…egyedül.
Igen, itt halt meg minden lehetőség és remény… *sír, sóhajt, küzd *
De Lina most ott állt a paraván mögött így ez a búcsú nem lesz ennyivel letudva!
A paraván mögül csak egy diszkrét út vezetett kifelé mégpedig az ablak így gyorsan kiugrott, hogy bekopoghasson kívülről a szoba ajtaján.
„Túl nehéz az elszánt rajongók élete!
Mindjárt a véremet adom a sikerért! *túlzó sóhaj*
Szívesen csajok, szívesen!” ｡･ﾟ(´□｀)ﾟ･｡
Egy jelentéktelen szerzetes képében az ajtón bekopogó Lina egyáltalán nem tűnt gyanús vendégnek.
Az „esőben eltévedem” klasszikus ürügyét vetette be.
„Oké, nagyon béna, de a cél a fontos, jóó? „
A 2 férfi zavartan nézett az ázott szerzetesre, de egyből hellyel kínálták.
Jin Yuan elszaladt neki teát főzetni és ezt a pillanatot használta ki Lina arra, hogy megadja a kezdőlöketet Mai Feilinnek ahhoz, hogy bevallja az érzéseit Jin Yuannak.
– Kedves harcos! Én egy sokat látott, nem átlagos szerzetes vagyok!
Tudom és hallom azt amit mások nem és látom azt amit a szív rejt..
Talán csak egy őszinte mondatot szeretne Tőled hallani Jin úrfi…egy befejezett vallomást – mondta halkan Lina.
„Gyere Netflix, várom a szerződésem!
Nagyon misztikusan suttogok!!”
A hangja nem volt tolakodó, de úgy duruzsolt, mint egy fülest kapó pletykás nagynéni vagy egy rámenős ügynök, aki rátukmálja éppen valakire a legújabb biztosítást.
Mai összezavarodott, de nem volt ideje válaszolni, mert Jin Yuan pont akkor tért vissza a friss teával.
Jin Yuan nem értette mi történt, hogy miért néz rá így Mai Feilin…de Lina értette és érezte, hogy talán itt az ideje újból egy kicsit inkább hallgatóznia.
Udvariasan megitta a teát, majd tapintatosan távozott…hogy újból bemásszon az ablakon a paraván mögé fülelni. * többet kellett volna edzenem sóhaj *
Mai Feilin talán mert hitt a csodákban vagy mert tényleg csak egy kis bátorítás kellett neki, de végre befejezte azt a mondatot, amit előzőleg nem.
Jin Yuan suttogva ezt mondta rá válaszul:
– Ha most maradsz, akkor soha többé nem engedlek el!
Mai Feilin nem válaszolt csak odalépett az ajtóhoz és távozás helyett szorosan bezárta, hogy senki se zavarhassa őket…
Lina most már tényleg távozott, mert nem egy perverz kukkoló volt hanem csak egy ártatlan, elfogadó és támogató rajongó!
***
Később amikor Lina egy régi boltíves folyosón sétált az eső hangja elhalkult és Shifu hangja váltotta fel, hogy megerősítse:
B opció: Aktiválva.
Küldetés: Sikeres
Zárójelenet generálódik.
Fanservice: engedélyezve.
Fandom-kiegyenlítő algoritmus: stabilizálódott.
PLUSZ JÓTETT: Jin Yuan végre nem frusztrált így a mellette dolgozók is boldogok és nem félnek többet a parancsnokuktól.
Könyvben töltött idő: 2 óra, a valóságban 3 nap.
Lina felnevetett és várta a „hazahívást” jelző csengést a fülében.
„Szerintetek ez a Ég Csengettyűje lehet amúgy vagy Shifu vett valami kacatot?
A lila füzet után bármit eltudok róla képzelni…le ne pottyantass ezért megint valami mandarinrécével, oké?!!”
– Ennyi kellett, egy rohadt mondat!
Tizenhárom fanfic, három év elemzés… és végül egy őszintén befejezett mondat és egy csendes „ha most maradsz” mindent vitt!!
Ez volt a leghosszabb felvezetés egy randihoz az emberiség történetében, de megérte!
Rövid morfondírozás után egyszer csak tényleg jött a vibrálás, fülcsengés és lám itt van újra a szokásos fehér plafon, pittyegő gép és a jól megszokott kórházi szoba Hangzhouban.
Lina az éjjeli szekrényére nézett és ott pihent rajta a telefonja száz százalék töltéssel, de most nem ez volt a lényeg.
„Na, most jöhet a jutalomjáték.„
Lina egyetlen mozdulattal nyitotta meg az appot.
WebNovelNet – Kedvencek – „A Bíbor Tűz Ezer Esküje” – újraolvasás / kommentek.
És lám – lám ott volt az új verzió és az új fejezet is!!!
„Jelenet: Viharvár éjszakája”
Millió komment volt alatta, több mint 18 ezer szívvel.
Komment 1:
„Na végre! Végre nem csak lebegnek egymás körül, hanem történik is VALAMI.”
Komment 2.:
„Ki írta ezt bele? Ez canon?! Mert én sírok.”
Lina lehunyta a szemét és halkan nevetett.
Ez a kapcsolat már nem csak az ő fejükben létezett, nem csak pár fórumon, nem csak a shipperek posztjaiban.
Ez már belekerült a webregénybe is és a történet része lett…visszavonhatatlanul.
A telefonon pittyent, hopp egy új értesítés!
Egy másik regény, egy másik fandom fóruma:
„A Szilvavirág Fagyos Kardja” – új kiadás: Qiun Wen karakteríve bővítve.
Komment 1:
„Mi a—?! Qiun Wen már a második kötetben is visszatér?!” És él?!”
Komment 2.:
„Haver, eddig azt hittem, hogy ő csak plotdíszlet volt most meg konkrét dialógusa van.” „IMÁDOM!”
Lina visszadőlt a párnára.
– Ez már valami – mondta halkan.
Alig pár küldetés telt még csak el és máris fanok sírnak.
Felnőtt emberek sírnak a boldogságtól a monitor előtt!
„Annyira boldog vagyok….ezért már jár a halhatatlanság, ugye?” (•̀ᴗ•́)و
~
5. fejezet
A sárkány felemelkedése (az állandó szereplők közé)
(A sor(s)javító regény műfajai: történelmi, háborús regény)
Hurrá, új küldetés!
Lina már a hangok alapján tudta, hogy ez a regény egészen más lesz, mint amilyenek az eddigiek voltak.
A rézcsengők halkan zúgtak a távoli kapunál, a tábori dobok tompa ritmust játszottak és fojtott vastag feszültség lógott a levegőben, olyan feszültség, ami csak a katonai táborokban létezik…közvetlenül a csata előtti órákban.
Mindenki tudta, hogy valami készül csak nem beszéltek róla.
Olyan volt ez a szituáció, mint egy magyar családi ebéd, ahol mindenki tudja, hogy a nagyi előbb vagy utóbb be fog szólni valakinek, de mindenki csak némán tűr, csendben eszik és vár.
Lina lassan körbenézett és meglátott maga mellett egy díszes bronzsisakot rajta sárkánymintával, ami alapján azonnal felismerte, hogy ez egy Qin-dinasztia korabeli katonai regény, amit évekkel ezelőtt olvasott, de sosem tudott elfelejteni.
A Sárkány Alkonya című háborús regény volt ez és azon belül is a legdurvább jelenet „előszobájába” landolt Lina.
– Remek – sóhajtott.
– Hát persze, hogy Shifu ide küld vissza…most már tuti nem kapsz új füzetet!
Miért nem egyenesen a legdurvább vértől tocsogó fejezetbe dobtál?
Nagyon nem oké, ahogy a turistákkal bánsz – durcáskodott Lina.
Nincs is jobb, mint császárt menteni miközben mindenki megakar gyilkolni mindenkit!!!
„Komolyan Shifu ilyenkor tuti valami monitorról nézel, ugye?
Nagyon jól szórakozhatsz gondolom…
Azért pedig külön számolunk ám, hogy még mindig kórházban tartatsz, mert tuti a Te műved ez is, hogy hónapokra „bezárnak” megfigyelésre valami vérömleny vagy mi a csuda miatt amit a csengettyű általi sérülés okozott…a számlákat Te fogod fizetni!!” * óvatosan az ég felé néző belső monológ, hogy nehogy megint madárkaki landoljon a fejére*
Lina miután kidühöngte magát végre ráeszmélt, hogy ismét férfitestet kapott, ami nem volt túl izmos, de azért elégé katonás volt.
A ruhája poros volt a mellvértje pedig karcos.
Tippre tiszt volt, de még épp eléggé alulról jövő ahhoz, hogy senki se kérdezzen tőle sokat.
„Legalább nem kell állandóan vigyázzba állni, bár a mellvért lehetne kicsit kevésbé karcos, de azért elmegy.
Furi amúgy megint férfi testet kapni, de basszus gondolhattam volna, hogy ez nem a Mulan, itt nem igen lesznek nők a seregben…”
Időközben végre Shifu is „bejelentkezett” a szokásos feladatismertetéssel:
– Regény: A Sárkány Alkonya
Időpont: háború 7. éve
Színhely: Keleti tábor
Megmentendő szereplő: a Császár, aki titokban érkezett a frontra
Szereplői státusza a regényben: Mellékszereplő, akit elég hamar megölnek
Feladat: megmenteni a Császárt
A opció: túléli, de visszavonul
B opció: túléli, hosszú és dicsőséges uralkodása lesz, de sosem lesz igazán boldog
Döntési idő: 5 perc
Megjegyzés: A merénylő ma éjjel érkezik: belső áruló
Lina nagyot sóhajtott.
– Ezek aztán a lehetőségek…
Az eredti regényben meghal a császár itt most nyilván nem fog, de melyik döntést válasszam???
Egyik sem túl üdítő választás, de a könyvből megismert karakter sosem vonulna önként vissza szóval legyen a B. opció…egyre hamarabb választok, ugye? *elismerésre vágyó sóhaj *
„Na, most már csak egy bögre erős kávé és egy jó csípős tábori kolbász hiányzik és indulhat az akció. Persze, hogy igazi jó gyulai kolbászra gondolok… azért mégiscsak magyar ember vagyok.
Tsk-tsk…remélem nem értettétek félre…”
***
Lina először is felmérte alaposabban a tábort így első körben.
A tábor egyáltalán nem volt egységes, a katonák fegyelmezettek voltak ugyan, de kimerültek.
A parancsnokok egymást kerülgették és valaki – Lina ezt gyorsan kiszúrta, a regényben is ki volt emelve ez a rész,így nem volt nehéz észrevenni – gyanúsan elindult a tábor vége felé található elkülönített sátor felé.
A császár holléte vagy úgy egyáltalán az ottléte persze titok volt a többség előtt, de Lina tudta, hogy ott van…hogyne tudta volna, hogy a külön sátorba épp most is jelentéseket olvas!
Esti káosz szagot érzek! – suttogta Lina miközben követte az árnyat a sátor felé.
Az árny azonban észrevehette, mert hirtelen a semmibe tűnt és csak Lina maradt ott közvetlenül a sátor előtt.
„Ajaj, ez nem túl jó…még engem néznek majd merénylőnek!”
Szokásos belső monológját a sátorból kilépő császár zavarta meg.
„Szuper, nyilván feltűnt neki, hogy valaki itt ácsorog a sátra előtt!”
A császár kivételesen egyszerű ruhát viselt, fiatal volt és fáradt, de még így is szinte ragyogott körülötte az uralkodói aura.
– Te nem a testőrségem tagja vagy!
– Nem, valóban nem testőrségi katona vagyok…én csupán egy senki vagyok, aki segíteni akar a Mennyei Sárkánynak túlélni ezt az estét, hogy utána végtelen dicsőség kísérje tovább az útján– válaszolta Lina, mire a császár csak biccentett.
„Ah, jobb szöveget is kitalálhattam volna…nesze neked Lina, ezért biztos nem küld már a Netflix szerződést!
Amúgy a császár nagyon lazán fogadta a mondandóm…valószínűleg hozzászokott már, hogy fura alakok jelennek meg előtte a semmiből, de legalább nem fejeztetett le azonnal…túl stresszes a könyvmolyok élete!”
– Felség az áruló nem kívülről jön, hanem már itt van a táborban és az előbb őt követve jutottam az Ön sátrához.
Amúgy miért nem őrzik Önt kicsit jobban? Ön a császár…igaz titokban van itt, de akkor is…
És mielőtt még befejezhette volna Lina a mondatát épp akkor érkezett meg a merénylő.
De nem egy, hanem hirtelen kettő…
„Shifuuuu, mi ez a csavar???!!!! Erről nem volt szó a könyvben!!!”
***” Rólad sem…Üdv: Shifu”***
Na, jó erre most nincs időm – dobbantott egyet a lábával Lina és gyorsan a császár elé ugrott.
Az egyik merénylő egy belső tiszt volt, a másik pedig a császár egyik főhivatalsegédje, aki eddig csak jegyzetelt.
Egy méreggel átitatott tű az egyiknél, a másiknál pedig egy hangtalan penge volt.
Szuper…
Lina előkapta a saját rövidkardját és a tűt azonnal kivédte, pontosabban visszavágta a támadóra.
A másik támadót a császár maga állította meg – kézzel!!!
Lina elismerően nézett rá.
– Na ezért válik valaki Császárrá, mert nem csak a papírmunkához ért!
„Jár a like Felséges Császárom!
Ez lesz a legjobb plot – twist az egész szériában, ugye?”
Miután ketten legyőzték a merénylőket egyből odagyűlt egy kisebb sereg a császár köré, hogy megvédjék….
–Hé, ifjú harcosok, nem késtetek el egy kicsit és különben is most nem kellene minimum térdre esve a saját halálotokért könyörögnötök? – mérgelődött Lina.
Katonák: ”…”
A Császár: ”…”
–Na, jó Shifu most már jöhetne a fülcsengés és egyebek, mert kicsit félek, hogy kezd feszült lenni itt a légkör – mérgelődött tovább Lina.
Aztán tényleg jött a „csengés” és mielőtt a császár megköszönhette volna a furcsa idegennek a segítségét addigra Lina már ismét a kórházi ágyon feküdt.
Ah, ha ez a valóság lett volna és nem egy könyvjelenet akkor most tuti kaptam volna egy zsáknyi aranyat és egy szép hangzatos címet…- örvendezett magában Lina.
Shifu se a régi…se egy összegzés, se madárkaki…biztos megint egy turista foglalja le!
Kicsit több tisztelettel kellene nekünk is turistáskodni szerintem…
„No, de nem is baj, hogy nem jelentekezett Shifu…most legalább pihenek egy kicsit mielőtt jön a következő sor(s)javító küldetés!
Kész szerencse, hogy nem a horror – regényekért rajongok, ugye?” *hálás, saját vállat megveregető sóhaj*
Shifuuuuuuu, hogy a fenébe került a vállamra madárkaki??!!! – kiáltotta az ég felé Lina.
Furcsa humorérzéke van ennek az idős úrnak az egyszer biztos!
~
6. fejezet
Add vissza a reflektorfényt a kedvenc szereplőmnek Te betolakodó!
(A sor(s)javító regény műfajai: transzmigrációs, fantasy, történelmi)
Jól kezdődik ez a hétfő is – bosszankodott magában Lina miután megint sor(s)javítóküldetésre küldte Őt az ő „Shifuja”.
A füstszag és jázminillat egyszerre csapta meg a lány orrát amikor megérkezett a legújabb helyszínre.
Az égen vöröses aranyfény derengett, valahol messze harang kongott.
Lina azonnal felismerte ezt a világot, de nem repesett annyira az örömtől, mert tudta, hogy ha most nem verekszik össze valakivel akkor soha.
A regény címe: Árnyékból a koronáig.
Ez volt a kedvenc „imádva – utált” transzmigrációs regénye Linának, amelyben egy modern lány kerül a kegyvesztett, bukott Tizenharmadik Hercegnő testébe és „megjavítja” a történetét – csak épp közben kiszorít mindenkit, aki eredetileg számított.
A sorsok újraíródnak, a korábbi főhősök háttérbe szorulnak és végül csak az új hősnő marad reflektorfényben.
Mint amikor valaki beáll a sorba és mindenki mást kiterel, hogy ő legyen az első.
Lina az ilyet utálta a legjobban.
Ez volt az első olyan könyv, amiben utálta a főszereplőt, mert extra nárcisztikusnak volt beállítva és cseppet sem volt logikus, hogy hirtelen miért kell imádni.
Alig csinált valamit és azt is rosszul…
Bezzeg a mellékszereplő lány, na Ő tényleg kedves volt és őszinte, igazán méltó lett volna a főszereplőnő pozícióra erre kiszorítja egy „gyüttment”.
***„Technikailag Ön is egy „gyüttment” kedves Lina!
Üdv: Shifu”***
Ilyenkor bezzeg betudsz szólni és most ráadásul megint magázódunk? – morgott magyarul az ég felé Lina, majd gyorsan fedezékbe ugrott, mert egy madár közeledett felé.
„Ah, ez közel volt! Beeee-beee-beee, egyre ügyesebb és gyorsabb vagyok Shifuuu!”
*** „Az Ön helyébe nem dugdosnám ki a nyelvem, nehogy valami rápottyanjon!
Üdv: Shifu”***
–Teee, teee – de mielőtt befejezhette volna Lina a mondatot már jött is a feladatismertetés.
Hatodik történet, hatodik döntés, hatodik sor(s)javítás következik:
Regény: Árnyékból a koronáig
Megmentendő szereplő: Yu Sui, akit teljesen kiszorít az új szereplő a történetből, pedig eredetileg minden adott volt ahhoz, hogy főszereplő legyen
A szereplő pozíciója A császári család hetedik leánya, rangidős a Tizenharmadik Hercegnő felett áll
Háttér információk:
Eredetileg őt szánták egy nagyhatalmú, északi szövetséges herceghez feleségül.
A frigy által a központi és az északi tartományok közötti évszázados viszályt zárták volna le.
Ez a politikai házasság biztosította volna a birodalom egységét, Yu Sui pedig vállalta volna a sorsát.
Ám az új főhősnő megjelenése mindent felborított.
A Tizenharmadik Hercegnő testébe transzmigrált „modern lány” – minden előzmény nélkül – elcsavarta az északi herceg fejét, látványosan „megmentette” őt egy párbeszédben és az udvar őt kezdte el ünnepelni, mint „az új reményt”.
A megmentendő karakter jelen helyzete az érkezési fejezetben:
Yu Sui politikai értékét hirtelen megkérdőjelezik, a frigy meghiúsul és őt finoman elakarják távolítani az udvar középpontjából.
Az olvasók többsége mindig is őt tekintette az „igazi” főhősnek, de a narratíva ellene fordult.
Választási lehetőségek:
A: Yu Sui visszavonul, békés élet, de elfelejtik.
B: Lina segíti, hogy visszatérjen a történetbe, mint főhős, de az élete veszélyben lehet végig.
Nem garantált, hogy a folytatásban nem hal meg.
Döntési idő: 1 perc
Csak A vagy B. opció van, nincs C. és nincs visszalépési lehetőség továbbra sem.
„Oksi, tipikus hétfői nehéz döntés, de naná, hogy a B. lehetőséget választom!
A jogtalanul háttérbe szorított szereplő igenis kapja vissza, ami jár neki!
Ne aggód csajszi lesz, aki megvédjen…ha más nem akkor majd mi kommentelők!
Ha azt fogom érezni, hogy ismét kiakar írni az író a sztoriból akkor tuti, hogy rászabadítom a legvadabb rajongókat! „ *vad, önelégült, kissé őrült rajongós mosoly *
No, de csapjunk is bele a lecsóba!
Akarom mondani a szecsuáni szószba!
Lina lenézett a kezére: selyemujj, udvarhölgyi ruha.
Ismét a tökéletes álca a tökéletes pillanatban.
„Ah, egyre jobban szeretem ezt a játszmát és Shifu is tiszta „PRO – verzióra váltott!”
***
A császári kert olyan csöndes volt, mintha az idő és a környezet is meghajolt volna a selyem és jáde szabályai előtt.
Lina, „udvarhölgyként” kicsit több mozgásszabadságot kapott, mint mondjuk egy konyhalány így bátran tudott mozgolódni a palotában.
Most már csak meg kellett találnia Yu Suit, aki – mint kiderült – épp egy lótusztó fölé hajolva mantrázta, hogy:
– „Ne hagyd, hogy háttérbe szorítsanak, ne hagyd, hogy háttérbe szorítsanak…” – mormolta szegény lány olyan elszántan, hogy még Lina szíve is összeszorult.
„Ó, Yu Sui… Ne aggódj. Most én jövök. Kivakarunk a háttérből, de úgy, hogy az író a végén csak pislogni fog.”
***„A háttérből való kivakarás nem hivatalos szakkifejezés, de haladunk.
Üdv: Shifu”***
Szegény lány remélem nem ugrik bele a tóba! – sóhajtott Lina
Nagyon nehéz lehet most neki, hogy igazságtalanul a háttérbe taszították!
Az új hősnő a Tizenharmadik Hercegnő a történet teljes ismeretével érkezett a könyveb így könnyű volt neki győztesnek lenni!
Népszerű volt, energikus, mindig „jó megoldással” rukkolt elő.
Hétköznapi tudását, okostelefonos gondolkodását csodaként kezelték az udvarban.
Minden kérdésre volt válasza, persze barokkosan túlzó…sokszor érthetetlen!
„Olyan, mint egy influenszer, aki azt hiszi a filterekkel a valóság is szebb lesz” – gondolta magában Lina.
Lina nem gyűlölte, nem nézte le, de néha szívesen ráordított volna, hogy:
„Menj vissza a saját világodba, hisz amúgy is utálsz itt lenni és csak a figyelem és a pompa tetszik!
A birodalom sem érdekel csak saját magad!”
Ez a történet nem az Ő története volt, ez a regény Yu Sui-ról szólt és nem egy hirtelen feltűnt modern lányról, aki „mindent visz”!
Ahogy az új főszereplő egyre inkább a középpontba tolta magát, az olyan alakok, mint Yu Sui szépen és csendben eltűntek.
Na, de most nem fogsz eltűnni csajszi! – gondolta magában Lina és lassan, de biztosan közelebb, ment a tó felett most már keservesen síró lányhoz.
–Ne ijedj meg kérlek, én egy új udvarhölgy vagyok, aki csak segíteni szeretne Neked! – suttogta óvatosan Lina.
–Ne is foglalkozz velem, én nem vagyok érdekes, csoda, hogy még valaki észrevesz – szipogott Yu Sui.
Nem vagyok érdekes, nem vagyok az…
– Nem is kell annak lenned – felelte Lina.
Csak jelen kell lenned és majd én segítek, hogy hogyan tegyük helyre azokat akik többnek hiszik magukat, mint amik!
Amit Ő tud azt én is tudom, bízd ide, jó segítőd leszek! – jelentette ki határozottan Lina.
Yu Sui talán a kétségbeesettség miatt, de nem kérdezősködött hanem bólintott és elfogadta a több hetes „Lina – féle kiképzést” avagy a „Hogyan vegyük fel a harcot a pofátlan és modernkori áltesók” ellen.
***
Időközben ahogy teltek a hetek a transzmigrált főhősnő rendszerérzékelői zavart jeleztek neki.
Lina jelenléte anomáliának minősült és teljesen összeomlasztotta a „Tizenharmadik Hercegnő” segítői rendszerét.
A „betolakodó” hercegnő extra segítségek nélkül így végül teljesen a háttérbe vonult inkább.
A biztonságos „sózott hal” létet választotta a politikai játszmák helyett, amiket amúgyis unt és egyébként sem érdekelte, hogy mi lesz a birodalommal.
Rájött, hogy elkényeztetett hercegnőként élhet így is, úgyis akkor meg minek fáradozni a főhősnői feladatokkal, nem?
Azt hiszem erre mondják azt, hogy : Win – win szituáció.
„Haha, persze, hogy anomália voltam, hiszen nem mindennap jön egy magyar lány rendet rakni a kínai birodalomba!” – ujjongott magában Lina.
Ez a rendszer még a magyar informatikai rendszereknél is lassabb, mert mire észrevett addigra már gyakorlatilag visszatoltam Yu Suit a főszereplőnői státuszba!!!
A következő reggel Lina újra a saját világában ébredt. Csekkolta a szokásos fórumokat.
Kommentek özöne lepte el az Árnyékból a koronáig fórumát:
„Yu Sui újra a középpontban! VÉGRE.”
Lina elmosolyodott és a már megszokott kórházi szobájában várta a 7. küldetését.
Az idő pereg, lassan lejár az 1 év…talán még 3 küldetés beleférhet, ugye Shifu?
~
7. fejezet
Hős a sztyeppéről (avagy Lina és a hsziungnu herceg esete a donghua-világban)
(A sor(s)javító küldetés műfaja: donghua = kínai animációsfilm)
Egy újabb nap, egy újabb küldetés, de már nem volt sok vissza Lina 1 éves „munkaszerződéséből”.
Lina csak egy utolsó „neee már, ez a finom tea még forró volt és megakartam inni!” kiáltást tudott kipréselni magából mielőtt a világ újra elsötétedett előtte és jött a szokásos csengés és vibrálás.
Helló, új feladat!
***
Amikor magához tért por, lóvizelet és izzadtságszag ütötte meg az orrát.
A szeme előtt vörösesbarna fű lebegett, hátán egy tegez volt teli íjjakkal és a kezében valami olyasmi volt ami egyszerre tűnt csatatérképnek és döglött menyétnek.
– Oké, ez… ez most más lesz – mondta, miközben feltápászkodott.
Egy sztyeppei tábor közepén állt.
Sátrak voltak mindenütt és szélben lobogó zászlók..és sok félmeztelen férfi, aki íjászatot gyakorolt!!!
Lina: ”…”
„Huh, Shifu ez most jutalom játék nekem vagy mi…egy kicsit melegem lett…na, jó nagyon!!!”
A megdöbbent lányt egy ordítozó férfi hangja rántotta vissza a valóságba.
A férfi üvöltve próbált megszelídíteni egy jakot, de Lina inkább elmenekült onnan, mert úgy érezte, hogyha sokáig ott marad akkor tuti fejbe vágja ezt a férfit!
Lina nagyot sóhajtott miközben leesett neki, hogy a 2. kedvenc donghuájába cseppent.
„Ahh, az elsőszámú kedvencem túl tökéletes, ott nincs mit javítani!”
Oké, akkor lássuk ezt az új terepet:
3D animáció, túl sok szél, túl sok félmeztelen harcos.
Kihívás elfogadva! *huncut – pirulós mosoly*
Shifu szokásos feladatismertetése szakította félbe az álmodozó lányt:
Szereped: Huo Liana, Xiongnu női harcos, becenevén az Égi Lándzsa
Küldetés: Mentsd meg a hsziungnu herceget Atint egy merénylettől
Választási lehetőségek:
A – sikerül, a mentőakció, de a herceget száműzik
B – sikerül a mentés, de nem garantált, hogy a későbbiekben nem lesz veszélyben
Figyelem: Ez a világ donghua-stílusú.
A dráma túlzásba vihető!
Mellékhatások: Epikus soundtrack, véletlenszerű lassítások.
– Én meg még azt hittem, hogy a múltkori transzmigrációs hercegnőgondok után már nem lehet lejjebb. – jegyezte meg Lina, miközben próbálta megigazítani a homlokába fújt hajtincset, ami ragaszkodott ahhoz, hogy animésen lobogjon.
„Egyik opció sem kecsegtet oly’ nagy happy end-et, de legalább kaptam végre én is egy menő szerepet!
Huo Liana túlmenő csaj, biztos megmenti a herceget és talán lesz egy ki love – story is majd a végén…na persze miután én már kiléptem a sztoriból!
Ne is gondoljatok rosszra..én sem teszem! *színlelt ártatlansággal néz az ég felé*
Magyar csajsziként ez most az én terepem lesz…sziasztok őseim…asszem’!
Körülbelül akár mondhatnám hun hercegnek is Atint, nem? ”
***
A háttérben dobszó dübörgött egyre erősebben és lópaták dobogása hallatszódott.
Atin közeledik – örvendezett Lina.
A szél elcsendesült, minden NPC meghajolt.
A dűnék között egy lovas alak tűnt fel, ezüst maszkban és fekete köpenyben.
– Itt van Atin, a herceg, akinek a szíve is vérérét kiált, de az ajka sosem szól! – üdvözölte valaki áhítattal.
Lina pislogott.
„Jó ember!! Nem illik valakinek ennyire puncsolni…oké?”
Nem tűnik valami őszintének plusz különben is túl teátrális! Nagyooon cringe!!!!”
***Lina kisasszony a belső monológjai senkit sem érdekelnek! Üdv: Shifu”***
Oké, oké!!!
Most már a feladatra koncentrálok, jó? – sóhajtott halkan Lina.– Ah, ez az Atin nem egy sima herceg, hanem egy mitikus emo-farkas a ménes élén…igyekszem nem elájulni a küldetés során! *nagyon pirul* (｡♥‿♥｡)
A herceg tekintete a most már paradicsompirosra pirult fejű Linára szegeződött.
Nem szólt, csak biccentett felé.
– Áááh, örök „Donghua-szabály”: ha valaki rád néz az első öt percben akkor shippingre vagy feljogosítva….
„Csajok és Huo Liana!
Ha nem lennék pirulós típus akkor lehet észre sem vett volna szóval:
Nagyon szívesen! ” *meghajol, meghatódik, büszke*
Remélem sikerül megmentenem a herceget! -szipogott a magától meghatódott lány.
A „helyi intrikagyár” gyorsabban pörgött, mint Lina szempillája a sztyeppei szélben.
A sámánok a merénylet előkészítéseként első körben megvádolták Atint: azt állították, hogy ő volt a felelős azért a határ melletti incidensért amikor is egy kínai követ eltűnt.
– Ármány – morogta Lina.
Tipikus…. valaki el akarja távolítani a hunok legnépszerűbb karakterét, hogy a saját NPC-hercegét tolja a sztoriba.
A herceg csak hallgatott, mert az ilyen típusú férfihősök csak a hetedik rész után szólalnak meg…
Lina nem tétovázott, hanem odalépett a sámánok elé és így szólt:
– Árulással vádoltok meg egy olyan harcost, aki a vérét adná a népéért és már most a gyakorlatilag nyugdíjas királyotok helyett vezet Titeket?
Ti mit tettek a népért?
A jurták mögött kotyvasztott jóslatokkal akarjátok őket megvezetni és ennyi…
A sámánok zavarodottan néztek össze.
– Ő… ő csak egy nő!
„Egy nő, aki tudja, hogyha nem menti meg Atint akkor ez a sztori még rosszabbul fog folytatódni és bizony nem lesz új évad, hanem jön az elkaszálás!”
Atin :”…”
-Amúgy a gyakorlatilag nyugdíjas király az apukám, ne bántsátok, jó?
Lina: „…”
Mindenki: „…”
***
Két nap múlva.
Lina vagyis „Huo Liana” és Atin együtt menekültek egy hegyi hágón át, mert a sámánok csapdát állítottak Atinnak, hogy kiiktassák az önfejű és számukra veszélyes herceget.
A szelídebb, de nagyon uncsi bábhercegnek való testvérét akarják vezérnek, a merényletet meg majd persze rákennik valamelyik ellenségükre.
Két legyet egycsapásra effektus…
A menekülés közben a háttérzenében lágy női énekhang és guzheng szólam keveredett mély dobveréssel…ez a donghua nyelvén azt jelentette: érzelmi kapcsolat kezdődik.
– Miért csinálod ezt, miért segítesz nekem? – kérdezte Atin „Huo Lianatól” aki persze Lina volt
– Mert te vagy az aki nagy dolgokra hívatott és mert van az a helyzet amikor egy történetnek új főhősre van szüksége… te győztes harcosnak születtél, nem pedig egy feláldozható ágyútölteléknek!
A herceg elmosolyodott, de csak egy pillanatra, aztán újra kifejezéstelen lett az arca.
Donghua-stílusban ez már szerelmi vallomásnak számított.
„Jaj ifjú hős! Ne játszd sokáig az elérhetetlen – érzelemmentes harcost, mert nem lesz így soha románcod…háremed meg pláne nem!”
***
A merénylet végül sikeresen ki lett védve és Atin gyorsan elintézte az ármánykodó sámánokat.
„Túlvéres jelenet!
Nem akarjátok tudni!”
Lina felnézett az égfelé és a horizonton a nap éppen felkelt vörösre festve a sztyeppét.
A környezet nagyon nyugodt és romantikus volt…
Atin közelebb lépett hozzá és mielőtt bármit szólhatott volna Lina „átadta” a helyét Huo Liananak.
Hellóka kórházi szobám! – örvendezett Lina.
„Nem szerettem volna senki szerelmi életébe jobban belefolyni…”
Shifu lebegőkártyás értesítést küldött Linának, mert ő tényleg nem boomer, oké?!
„Gratulálok!
A „hun herceg ” sorsa újra sínre került.
Az animációs csapat szerint túl sok jelenetben szerepeltél, de legalább most nem halt meg Atin.”
Lina csak legyintett.
– Na ja, de ha Atin nem kap egy saját spin-offot vagy minimum főszerepet az új évadban akkor esküszöm, hogy petíciót indítok!
Amúgy köszi Shifu, hogy a kedvemért hun hercegnek hívtad Atint…így még közelebb érzem magamhoz a karaktert.
Megaztán a hsziungnuk és a hunok eredetéről tudjuk amit tudunk szóval nem is akkora hazugság ez így, nem?
*szipog-sír és kezdi nagyon otthon érezni magát Ázsiában *
***” Még 2 küldetés vár Önre és szabad lesz Lina kisasszony!
Ugye a kedves olvasók is örülnek ennek a hírnek, mert én nagyon!
Üdv: a turisták miatt még mindig túlterhelt Shifu”
Ui.: Régen minden jobb volt akkor amikor még az eldugott varázslatos helyeket nem ismerték a túlkíváncsi turisták…most csak a bajt hozzák a fejemre…túl sok kárpótlás – kívánságot kell teljesítenem!!!”***
„Még hogy nem vagy boomer!
Akkor mi ez a „régen minden jobb volt „szöveg kedves Shifu?
Amúgy arra nem gondoltál még, hogy karbantartási munkák által esetleg kevesebb szent tárgy okozna balesetet vagy el is lehetne zárni ezeket a helyeket a turisták elől, mert néhányan tényleg túlmerészek…
Szívesen adtam a tippet, de azért adhatsz érte egy kis jutalmat!” (｡•́‿•̀｡)
~
8. fejezet
Helló Hercegeim!
( A sor(s)javításra váró regény műfaja: felnőtt regény (+18) – romantika – xianxia )
Juhéjj, itt a legújabb küldetés! – örvendezett magában Lina.
Az első dolog, amit Lina érzett, hogy most nem a földön landolt, hanem valami furán illatos – olajos „terepre” esett.
Kinyitotta a szemét és lassan „felfedezte” a terepet: kemény, szikár izomzat, forró bőr, virágmező.
„Rossz, aki rosszra gondol, oké? Én csak körülnéztem…tényleg”
„Nee, most komolyan valakinek a mellkasára zuhantam?” – mérgelődött magában Lina.
Egy határozott, színpadias férfihang rántotta vissza a valóságba Linát:
– Ó, kis tündöklő virágom, óvatosabban fészkelődj rajtam!
A szívem pont ott van, ahová most nagyon mérgesen nyomod a könyököd!
Lina felnyögött….barátom miért affektálsz és drámázol úgy mintha tőrrel döftem volna át a mellkasodat?
– Na ne már amúgy… ez… ez a Szívem Hét Hercege?
Mielőtt válasz érkezhetett volna Shifutól addigra a világ élesen kirajzolódott körülötte.
Bíbor virágmező, kékes köd, hét különböző stílusban öltözött férfi, mind más hajszínnel és legalább kettőnél több fegyverrel…és mind Őt lesték!
Egyikük félig démon volt a többiek „átlagos” hercegek voltak és tényleg mind Linát nézték, aki ott feküdt velük szemben egy félmeztelen férfin, vörös lenge gézruhában úgy, mint egy csábító démon, aki várja a többi harcost, hogy csatlakozzon a mókához.
„Neeem, nagyon nem várom!!!! Tényleg nem!
Ezt a regényt anno tök véletlenül olvastam el…igaz tetszett, de csak egyetlen szereplő miatt, oké??!!!” *szokásos belső monológos sóhaj *
A teljes kétségbeesés előtt végre megérkezett Linához Shifu egyre szebben kidolgozott lebegőkártyája is:
„Fejlődsz Mester, egyre jobbak ezek a karik!”
Utolsó előtti küldetés:
Manhua világ
A mű: A Szívem Hét Hercege
Műfaj: felnőtt kategória – romantika…khmmm…
Most több karakter végzete változtatható:
A – a két legkedvelteb férfikaraktert egymás felé tereled és felismerik a másik belső értékeit és ahelyett, hogy örökké Lináért azaz Lanliért versengenének inkább összefognak a világ megmentésére és bff-ek lesznek
VESZÉLY: A történet főszereplői státusza átsiklik rájuk, teljes műfaj váltás!
B – Lina beavatkozik a történetbe és maga dönti el, hogy ki legyen a főhősnő egyetlen „végső választottja” (az egyetlen férfi, aki szívből szereti és nem a hatalomért / dicsőségért ), de ezzel elindít egy lavinát, ami felboríthatja a történet egyensúlyát és a regény műfaját!
VESZÉLY: Többi szereplő is teljesen kiesik a történetből.
Megjegyzés: Ez az utolsó előtti döntés.
Csak A vagy B. döntési lehetőség van továbbra is!
Nincs C. opció és nincs visszalépés!
. „Mondjuk lehetne pedig C. opció is…például az, hogy ‘elmenekülök innen haza és eszem egy jó gulyáslevest, az jobban tetszene!„
Na, de ez egy jó „akció” / üzlet… „egyből több legyet egy csapásra” küldetés szóval naná, hogy a B-t választom, mert azzal mindenki nyerhet (nemcsak ketten) plusz ráadásul pont az igaz szerelmes srác Nie Xidin herceg volt a kedvenc karakterem, akinek a happy endet szerettem volna ebben a regényben szóval juhúú!
Kit érdekel, ha emiatt „csak” romantikus lesz a képregény és a regény…a férfi olvasók úgyis csak kritizálták, most legalább lesz is okuk rá! * ördögi kacaj*
A csak „bromance-ért” meg mit kapnék…lesz itt inkább minden is!
Bocsi illusztrátorok…ne hari’, de tényleg!”
Lina megdörzsölte a halántékát.
„Tiszta illóolajos vagy tudom is én milyen lettem! Vigyétek innen ezt a nyomulós „statisztát” most!”
Oké, ennél kínosabb már csak egy lakodalmas mulatós – remix lehetne a jelenethez vagy az, ha a barátaim megtudnák, hogy egy ilyen helyen kötöttem ki. *vigyázz mit kívánsz típusú sóhaj*
***
Lina tudta, hogy ebben a manhuában a főhősnő, akinek a testében most ő van, eredetileg egyfajta átok miatt választotta ez az önpusztító és vágyak vezérelte utat.
Ez az út vezetett ahhoz, hogy végül senki sem lett boldog a történetben (és az olvasók között sem) pedig az igaz szerelem megtörhette volna az átkot, de az író biztos nem hitt a létezésében…más magyarázatom nincs rá..vagyis van, de azt inkább hagyjuk!
Ó, pedig a másik top karakter, a jóságos, de alábecsült herceg (Lina kedvenc karaktere) tényleg szerette a főhősnőt, de végül nem tudta meggyőzni, hogy vele tényleg boldog lehetne.
Na, de majd most! – mosolygott Lina.
Lina régóta szurkolt amúgy még 2 másik karakternek is a történetben, akik igaz barátok is lehettek volna… ó a jó kis „bromance „ – vibe-ot nagyon tudták volna hozni, ha nem lettek volna ellenfelek!
Jó lenne, ha most a két vetélytárs férfi is: a forrófejű Feng Li és a jéghideg Yun Xan végre rájönnénk arra, hogy sokkal több közös van bennük, mint azt, hogy csak Lináért versengjenek.
„Ez már az a pont, amikor a shippereknek a vérnyomásuk is felmegy...
De én itt vagyok, hogy megoldjam ezt a borzalmas drámát. Mindenkinek jár a happy end!!!”
***
A hét herceg, akik mind Lina figyelméért versengtek, folyamatossan körülötte sereglettek.
Mindegyikük a saját jellegzetes, túlzottan romantikus mozdulataival próbálta a lány figyelmét magára vonni.
– Ó, tündöklő napfényem, megbotlottál? – kérdezte Feng Li a Szél és Tűzbirodalom hercege, akinek a haja lángolóan vörös volt.
Hadd támogassam a gyenge kis parázsvirágomat!
– „Tündöklő napfényem…parázsvirágom...Édes istenem, ha ezt anyám hallaná, azt mondaná, hogy „na, végre találtál valakit, aki virágot lát benned és nem csak a sok problémádat’.” *sóhaj *
– Ne játszd meg magad, Feng Li – vetette oda gúnyosan Yun Xan, a Jégbirodalom hercege, akinek hófehér haja és átható, kék szeme volt.
„Hmm, a tűz és a víz…majd most jóban lesztek!
Az illusztrátoroknak meg nagypacsiii, nagyon cool ez a 2 srác” – suttogta magában Lina.
***
Az idő gyorsan pergett egy képregényes – manhua világban szóval Lina 4 nap eltelte után tudta, hogy közeleg a végleges választási szertartás, ami egy olyan rituálé, ahol a főhősnőnek választania kell a hét herceg közül.
A regényben (és a manhuában is nyilván) ez a választás volt az, ami tönkretette az egész sztorit, mert a főhősnő Lanli MINDENKIT AKART!!!
„Csajszi, ehhez már orvosi segítség kellene, de fogjuk az átokra…jó, jó tudom!”
Most kellett cselekednie, de úgy, hogy mindenki megkapja a boldog befejezését, mert a B. opcióval bizony megvan erre az esélye mindenkinek!
Igaz, hogy Lanli 1 valakit választ majd „csak”, de az a valaki legalább igazán szereti és boldogok lehetnek és viszlát átok is!
A többieknek pedig meglesz a lehetőségük szintén a boldogságra és valakiknek talán az igaz barátság elnyerése is opció lehet.
„Hajrá Nekem!”
Hercegeim – szólalt meg Lina, a hangja meglepően élesen csengett.
– Van egy sokkal fontosabb dolog, mint az, hogy ki – kinek a „tündöklő virága”. –
Ez a mindentől fontosabb dolog pedig a BOLDOGSÁG!
Sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy csak 1 életem van, 1, amit nem oszthatok 7 felé.
A szívemben ugyan mind különleges helyet foglaltok el, de pont emiatt akarom azt, hogy mind boldogok legyetek!
Tudom, hogy akár mind a heten elkísérnétek az utamon, de azt is tudom, hogy az senkinek sem lenne jó…vagy valakit talán örökre el is veszíthetnék…és ezt nem szeretném!
Többek vagytok egy jól kidolgozott felsőtestnél és a hercegi cím nélkül is megállnátok a világban a helyeteket!
A választási szertartáson ma azt választom, hogy nem választok SENKIT…vagyis azt mondanám, hogy azt az illetőt választanám csupán aki tényleg szívből és igaz szeretetből maradna velem.
Neee, mielőtt mindannyian azt mondanátok, hogy ti mind szerettek, kérlek inkább hallgassatok végig!
HERCEGEK: „…” *csalódott hercegek sóhaja*
Szóval végül úgy éreztem, hogy ez nem lenne válasz a számotokra, ezért a szívemre teszem a kezem és annak az 1 személynek a nevét fogom kimondani, aki a legközelebb áll a szívemhez!
HERCEGEK: *izgatott „engem válasz” cicaszemekkel kérlelve nézős pózban várakoznak*
A választott hercegem nem más, miiiint:Nie Xidin!
„Basszus tiszta Nagy Ő! – vibe…
Dobd ide a rózsát Shifu…köszi!!!!
***Kedves Olvasók! Továbbra se foglalkozzanak Lina kisasszony belső monológjaival!
Üdv: „Shifu”” ***
***
A szertartás után mindegyik herceg sírt…de csak Nie Xidin volt az, aki örömében!
Lina vagyis nevezzük most „Lanlinak” mind a 6 hercegnek mondott búcsúszóul pár kedves szót és intelmet és hogyhogy nem úgy alakította a dolgokat, hogy egy végsőszívességet kért Feng Litől és Yun Xantól…egy olyan szívességet, amit csak együtt oldhatnak meg….
Persze nem volt nagy küldetés, de tudta, hogy megteszik érte és a küldetés végére talán majd igaz barátokká válhatnak…
„Heheee nem fogtál ki rajtam Shifu! Az A és B opció is pipa…vagyis a srácokon múlik, de nah!”
Lina ekkor érezte, hogy a világ kezd elhalványulni körülötte és jön a szokásos csengés és vibrálás.
Elégedetten sóhajtott, mert a következő pillanatban már a kórházi ágyon feküdt a telefonján pedig új értesítések villogtak.
Szívem Hét Hercege Fórum Új Értesítések:
Komment 1: „Mi van?! Feng Li és Yun Xan BFF-ek lettek?!”
Komment 2: „Az a jelenet, ahogy együtt állítják meg a ködöt… az a KÉMIA! Azt hittem, sosem fog megtörténni.”
Komment 3456.: „A főhősnő is okosabb lett! Nem csak egy kihívó biodíszlet…annyira cukik Xidinnel!!!!
Lina elmosolyodott.
Ez szép munka volt,ugye? :))))
Az utolsó előtti és egyben a legkínosabb küldetésem is megvolt…várom Shifu az utolsó feladatomat!
~
9. fejezet
Az utolsó küldetésre „hívás”, avagy Csengetett, Mester?
Lina nem emlékezett rá, hogy pontosan, mikor is aludt el csak arra, hogy a kórházi ágy paplanja alatt azt mormogta magában, hogy „még csak egy fejezet” aztán mindennek vége…
Amikor reggel felkelt hirtelen új környezet tárult a szeme elé pedig nem volt a szokásos küldetésre történő „becsengetés” meg semmi …és mégsem a kórházi szobájában ébredt fel!
A jelenet, amibe csöppent szinte álomszerű volt!
A fű nem fű volt, hanem halvány színű papírcsíkok.
A fák ágain vékony kéziratok lengtek, a virágok és a levelek mind olyan szövegrészletek voltak, amik azokból a könyvekből származtak, amiket Lina „megjavított”.
Ez volt az ő „Sor(s)kertje”.
A háttérben a szél lágyan fújt, de nem igazi hegyi szellőként, hanem olyan varázslatos szélként, ami a legnagyobb fandom-oldalak kommentjeit fújta az égbolt „vásznára”:
„Végre Qiun Wen visszatért!”
„Atin spinoff mikorra várható???”
„Yu Sui the QUEEN, oké???!!”
Lina meghatódva ült a könyvlapkert közepén, amikor hirtelen megjelent egy alak mellette, aki nem más volt, mint önmaga…a néhány hónappal ezelőtti Lina.
Az a Lina, aki csak olvasott, aki csak kritizált, aki csak kommentelt, shippelt, siránkozott.
Az, aki még nem tudta, hogy mit jelent belépni egy történetbe….
– Ez az egész… ez nem a valóság, ugye? – kérdezte a „régi Lina”.
– De, bizony az – felelte az „új Lina”, aki már végigcsinált több „fejezetet”, életet és sor(s)javítást.
– Te tényleg javítottál ezeken a történeteken, vagy csak álmodok?
– Nem csak a történeteken javítottam Régi Én..ez az egész valószínűleg több mindenre hatott!
Ahogy ezt kimondta az „új Lina” szinte egyből megjelent egy Shifu – féle lebegőkártya előttük:
„Kedves Lina Kisasszony!
A WebNovelNet főoldala lángol a kommentektől, minden regény, amelyet valaha megérintett most újra a toplistákon van.
Nemcsak a történetek változtak, hanem azok is, akik mögöttük álltak.
Az egyik írónő például könnyezve posztolt, hogy több évnyi várakozás után most végre újból két kiadó is ajánlatot tett neki!
Egy másik alkotó azt írta, „az olvasók most először írták azt, hogy ‘megváltoztattad az életem’.”
És igen… volt, aki azt írta:
„A karakterem végre eljutott oda, ahová mindig is vártam, hogy eljusson. Köszönöm!”
A fandomok felpezsdültek, a merch-rendelések rekordokat döntöttek, új évadokat jelentettek be a különböző donghuákból, sőt még egy élőszereplős adaptáció is készül a Bíbor Tűz Ezer Esküjéből!
A sorozat két férfifőszereplője egy olyan páros lesz, akiket a rajongók már nagyon régóta szerettek volna újból egy sorozatban látni!
Az írók, a rajongók, az alkotók és gyártók mind nagyon boldogok, ezért az utolsó küldetése az, hogy NINCS TÖBB KÜLDETÉSE, mert minden történet pozitív fordulatot vett…és különben sem volt több regény, amit megszeretett volna „javítani” szóval öröm volt Önnel együtt dolgozni Lina kisasszony!
Üdv: „Shifu”
Ui.: Reklamációnak helye NINCS! Ez a kívánság teljesítettnek számít!
– Shifuuu… – Lina épp szólt volna még egy pár szót a titokzatos „mesteréhez” (a „régi Lina” pedig sokkot kapott…hagyjuk is :D) amikor jött egy utolsó csengés + vibrálás és amint pislogott egyet már a reptéren volt.
A kissé összezavarodott lány ránézett az órájára és a dátum szerint csak 2 hét telt el a balesete óta….
A jegy amit a kezében tartott a hazaútra szóló jegye volt.
„De most akkor, hogy is van ez az 1 év Shifu…vagy mi volt ez??
Lehet, hogy csak képzeltem az egészet a fejsérülés miatt?”
Amikor Lina már éppen a telefonjáért nyúlt volna, hogy megnézze a betegadatait és a fórumokat akkor hirtelen jött a szokásos lebegőkártya:
„Huhh, szerencsére…túl uncsi klisé lett volna az, ha csupán képzeltem volna az egészet!” *nagy megkönnyebbült sóhaj*
„Kedves Lina Kisasszony!
Ez most már tényleg az utolsó üzenetem Önhöz!
Szerettem volna tisztázni, hogy a jólvégzett munkája és a sok jócselekedet / pozitív karma – pont miatt az Ég Csengettyűje és én megajándékoztuk Önt azzal, hogy csak 2 hetet” veszített” el a valós idősvonalán a tényleges idejéből az 1 év helyett!
Öröm volt Önnel dolgozni, de máskor óvatosan kívánjon…és turistáskodjon!
Baráti tisztelettel:
Shifu
Ui.: Ön volt az egyik legkedvesebb európai turista, akivel találkoztam!
Sajnos a többség nem kér rendes dolgokat kívánság címszó alatt… csak szép bőrt, gyors netet meg azt, hogy híres internetes sztár lehessem.
Ez egy generációs válság…hamarosan be is zárom a lilafüzetem!”
„Drága Shifu!
Köszi ezt a szuper kalandot! Tudtam, hogy a csengettyű se piskóta, de Te vagy a legjobb!
Egyszer el kell jönnöd hozzám Magyarországra…szerintem a nagyimmal tuti nagy jóbarátok lennétek!
Főzünk majd Neked egy jó gulyást is az már biztos!
Te tuti jó turista lennél, gyere majd el, jó?
Adj egy jelet, ha ezt hallod!” – nézett az repülőtér várójában a plafon felé Lina amikor hirtelen a semmiből elszabadult az egyik utas papagálya éééés….igen…lepottyantotta a meghatódott lányt!
„Shifuuuuuuuuu!!!!!” * dühös ámde szeretetteljes magában fortyogós sóhaj*
VÉGE
(｡•̀‿-)✧
(´｡• ᵕ •｡`) ♡
*
Extra „Mini színház”: A nagy összegzés ideje
#lifeupdate #akönyvesvilágban
A helyszín: Lina egykori kórházi szobája.
Lina:
– Üdvözlök minden sor(s)javítottatt! ٩(˘◡˘)۶
A rajongók nevében szeretnélek most Titeket megkérni arra, hogy meséljetek Nekünk egy kicsit arról, hogy hogyan is érzitek magatokat a nagy „sztori – frissítés” után?
Jobb ez az új „sor(s)javított” helyzet a számotokra vagy van olyan esetleg köztetek, aki haragszik rám?
*Míg beszél, elküld közben egy előre megírt SMS-t:
Kedves Biztonságiak!
A 4 háborgó herceget kérem ne engedjék be a meetingre, köszi!
Rontják a statisztikám! * . (｡•̀ᴗ-)✧
Nos akkor kezdjük is a „vallomásokat” szépen sorban:
Qiun Wen (wuxia regény):
– Élni jó! Szilvavirágot szedni még jobb!
Köszi, Lina. ( ˘︶˘ ).｡.:*♡
Bai Mester (xianxia):
– Ne hívjatok démonmesternek többé!
Már csak Bai vagyok Bai, a jóságos!
Én nagyon élem ezt az új karaktert, de a házasélet kicsit nehéz…igen, megnősültem, igen a gyógyítóm vettem el!
Gratulálok Lina kisasszony, jól sikerült a kerítőnői tevékenységed!
*túl sokat térdel a mosódeszkán ezért nem őszintén villanó mosoly *
Jin Yuan és Mai Feilin (danmei):
– Összenéznek, majd félrenéznek…elpirulnak…ez többet mond minden szónál! (✿◠‿◠) (´｡• ᵕ •｡`) ♡
Yu Sui (transzmigrációs regény):
– Nagyon-nagyon hálás vagyok Linának, hogy segített! #girlpower
Atin herceg (donghua): –
A sztyeppe még mindig szeles, de most már én vagyok a királya! (ง •̀_•́)ง
Jelenleg egy hárem-regény spin-offot terveznek velem, nemet mondanék…ugye lehet?
A környezetemben lévő nők nagyon ijesztően határozottak tudnak lenni plusz Huo Liana tuti kih*rél, ha ez a spin-off megszületik! (;° ロ°)
Magányos harcos szerepet szeretnék, előre is köszönöm a lehetőséget!
Feng Li és Yun Xan (manhua):
– Barátok vagyunk…vagy több?
Vagy semmi? Ez már a rajongók dolga, hogy eldöntsék! ＼(￣▽￣)／
Nie Xidin (a manhua adaptáció szerencsés hercege):
– Kicsit félénk vagyok, de hódítani akartam és sikerült is!
Lina kiasszony köszönöm szépen a segítségét! A sok extravagáns és kérkedő herceg mellett én csak egy kis szürke herceg voltam, de most már főszereplő lettem, a KIVÁLASZTOTT! ヽ(´▽｀)ノ
Shifu (a lebegőkártyás őrző):
– Én csak a papírmunkát végeztem, a többi rajtad múlt Lina kisasszony. (▰˘︹˘▰)
Lina:
– Egy év, több fejezet és történet, sok rizikós döntés, de most itt álltok mind!
Nem tűntetek el… mert az olvasók valójában mindig is akarták a TI TÖRTÉNETETEKET!
Valaki – valahol mindig is sírt értetek…. én csak kicsit löktem rajtatok. (｡•̀ᴗ-)✧
A valódi érdem és siker azonban a Tiétek!
Meg persze az íróké!
(Shifu felmutat egy lebegőkártyát):
Olvasói boldogságszint: 98,7%”
Lina: Jó lett volna egy 100 %, de nem lehet minden tökéletes, ugye?
*meghajol, elhagyja a könyves világot * <(_ _)>
*******************************************************************
#xianxia #wuxia #webnovel#humor #manhua #donghua #danmei #kultiváció #kínairegények #fantasy #kisregény #történelmi #webregény #ázsia #kínaikortársirodalom #webirodalom
