A siheyuan (四合院;) egy hagyományos kínai építészeti stílus elnevezése.
Elrendezésük alapján a siheyuanokat mind a négy oldalról épületek ölelik körbe.
Ez a kialakítás / építészeti stílus már több mint kétezer éve jelen van Kínában, leginkább Pekingben és Shanxi tartományban.
A siheyuan tervei nem csupán lakóházak alapjaiul szolgáltak, hanem ugyanezzel az elrendezéssel épültek akár a paloták, templomok, kolostorok és kormányzati hivatalok is stb.
A siheyuan egyszerre szolgált otthonként és státuszszimbólumként.
A legnagyobb udvarházakban többnyire több generációs nagycsaládok éltek együtt.
Az udvarház díszítettsége és a mérete mindig a család rangját szolgált „szimbolizálni”.
A siheyuan általános felépítései és kialakításai:
Egy tipikus siheyuan négy fő épületszárnyból áll, amelyek az észak–déli és kelet–nyugati tengelyek mentén helyezkednek el.
Az északi oldalon álló, délre néző épület a főház (zhèngfáng 正房).
Ehhez csatlakoznak kelet és nyugat felé a mellékházak (xiāngfáng 厢房).
Az északi, keleti és nyugati épületeket fedett folyosók (chāoshǒu yóuláng 抄手游廊) kötötték össze, amelyek nappal árnyékot adtak, éjszaka pedig hűvös helyet kínáltak az udvarban.
A bejárattal szemben, déli oldalon épült a szemközti ház (dàozuòfáng 倒座房).
A főház mögött gyakran külön hátsó épület (hòuzhàofáng 后罩房) állt, ez volt az egyetlen hely, ahol hagyományosan kétszintes épületet emelhettek.
A kaput rendszerint a délkeleti sarokba helyezték, cinóbervörösre festett szárnyakkal és réz kopogtatókkal. Belül mindig állt egy válaszfal (yǐngbì 影壁), amely egyszerre óvta a magánéletet és – a hiedelem szerint – védelmet nyújtott a rossz szellemektől.
A kapu elé gyakran kőoroszlánokat állítottak.
A nagyobb siheyuanok több udvarból és magánkertekből álltak, ami egyértelműen a család gazdagságát jelezte.
Az elrendezés a hagyományos kínai hitvilág (öt elem, nyolc trigram) rendjét követte.
A főház mindig északon állt, mert a „víz” elemhez kötötték, amely a tűz ellentéte volt.
Az udvar szimbolikusan a családi erkölcsöt és a konfuciánus etikát fejezte ki: a legtöbb napfényt kapó északi házban a főházban a családfő lakott, a keleti és nyugati mellékházakat a gyerekek vagy a rokonok kapták, míg a legkevesebb fényt élvező déli ház a szolgáké, fogadószobáé vagy a közös étkezések helyszíne volt.
A főház mögötti hátsó traktus hagyományosan a hajadon lányok és a női szolgák lakóhelye volt.
A középső épületi részeket gyakran szentélyként használták az ősök tiszteletére.
Amennyiben a családfőnek ágyasai voltak(már pedig bizony akkoriban voltak) akkor a feleség a keleti szobát foglalta el, az ágyasok pedig a nyugatit.
A család idősebb fia (a „hivatalos” örökös) és családja a keleti mellékházban, a fiatalabb fiú utódok (második ifjú úr, harmadik stb.) pedig a nyugatiban laktak általában.
Tényleg hosszan sorolhatnám ezeket a „szabályokat”, hogy kis és hol lakhatott, de szerintem ennyi is jól tükrözi az elrendezés / leosztás hierarchikusságát.
Még a temetési szertartásoknak is megvoltak itt egyébként a speciális szabályai: a koporsót mindig dél felé fordított fejjel helyezték el, de a pontos ravatalozási helyzete / pozíciója az elhunyt rangjától függött – a családfőé például a főház középvonalán lett elhelyezve.
A siheyuan építészeti megoldásai természetesen a praktikumot is szolgálták.
Az északnyugati fal mindig magasabb volt, hogy felfogja a hideg szelet, az ereszek pedig lefelé íveltek voltak, hogy elvezessék az esővizet, a tető pedig egyszerre adott hűsítő árnyékot nyáron és tartotta bent a meleget télen.
A siheyuan udvarát fák, virágok, kis tavak és szép díszkövek varázsolták kertté, amely kert egyfajta kültéri „nappaliként” is szolgált.
A modern kori Peking népességrobbanása azonban idővel alapjaiban változtatta meg a siheyuanok sorsát.
Sok házat feldaraboltak, több család költözött egy udvarba, a komfortszint pedig alacsony lett, például a saját mellékhelyiség is ritkaságnak számított.
Az 1990-es évektől kezdve az olyan régi városi épületeket, amelyek elrendezésüket és állapotukat tekintve már nem voltak megfelelőek vagy jól kihasználhatóak ezeket sorra bontották le Pekingbe és a helyükön magas lakótömbök emelkedtek fel az ég felé, ez a változtatás bizony a siheyianok többségét is utolérte.
Ettől függetlenül Pekingben ma is több száz történelmi siheyuan áll védett műemlékként, közülük több pedig múzeumként működik: pl. Lu Xun Múzeum.
Ti ismertétek a történetüket?
Természetesen hosszan lehetne ám még írni róluk, de az én írásom most csak leginkább egy kis „alapbemutató”, egy kis érdekesség a siheyuanok történetéről.
*Az animációt Sorával készítettem, az illusztrációt pedig képszerkesztő program segítségével „varázsoltam”.
Siheyuan #ChineseArchitecture #CourtyardHouse #Peking #China #Kína #építészet #CulturalHeritage #ArchitectureHistory #TraditionAndModernity #műemlékvadász
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
