NEM ÍGY VOLT MEGÍRVA – Sor(s)javító küldetésen a kedvenc kínai történeteimben
(Egy folytatásos történet / „kisregény” furcsa küldetésekkel)
1. fejezet
Az Ég Csengettyűje – avagy vigyázz mit kívánsz!
Lina már körülbelül húsz perce bámulta az igen furcsa nevű Fenyő és Köd Templom mohás udvarát és még mindig azon tűnődött, hogy örömében sírjon-e vagy inkább valami epikus sikolyszerű hangot adjon ki.
Nagyon régóta vágyott már egy Kínát felfedező túrára és az ázsiai építészet is mindig érdekelte ezért naná, hogy végül sikítva – sírt a meghatódott lány.
Végre láthatja a templom szent ereklyéjének számító (és az egyik kedvenc xianxia könyvéből megismert) hamisítatlan Ég Csengettyűjét is itt– azt a bizonyos áttetsző zöld jádéból faragott égi harmóniára hangolt szent szélcsengőt is, ami a legendák szerint nyolcszáz éve nem moccant meg!!!!
Na jó, kivéve azt az egy megmagyarázhatatlan esetet amikor egy ügyetlen kolostori gyakornok véletlenül rálehelt meditáció közben…(°o°)
Komolyan az ilyesmi csak Kínában történhet meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És most Lina ott állt egy lépésnyire tőle és nem akarta elhinni, hogy tényleg egy ilyen különleges ereklyét láthat.
Ez nem egy YouTube-videó volt és nem egy donghua-epizód nyitójelenete amit huszonnyolcadszorra nézett meg édes-bús sóhajokkal.
Ez a valóság volt, legalábbis az ő valósága ami amúgy általában tele volt kétséges döntésekkel és még kétségesebb internetes vásárlásokkal, mint például az a bambuszból készült „csengettyű”, amit tavaly vett az AliExpressen és ami a harmadik eső után szétmállott…de ezt most inkább hagyjuk is!
Ennek a döntésének, hogy most ideutazott jó döntésnek kell lennie!!! ( •̀_•́ )و
A Fenyő és köd Templomról persze egyetlen utazó – vlogger sem zengedezett ám ódákat és az utazási irodák sem hirdették a „Kína-szerelmeseinek!” nevű túrakínálati csomagjaikban.
Ez az apró páralepte zarándokhely valahol Hangzhou környékén „rejtőzködött” egy kevéssé ismert ösvényen: elrejtve a térképek és a józan ész elől.
Lina viszont pont ezért akart eljutni ide, mert ha valami nincs fent millió posztban a neten vagy csak tizenhárom elmosódott 2008-as fotó készült eddig róla és maximum 1 xianxia könyvben említik csak meg akkor az egy igazi ritka kincs kell, hogy legyen…vagy egy igazi csapda?!
Áh, csak pozitívan – mormolta magában Lina.
Erről a látogatásról egy olyan jó posztot írok Facebookra ami majd leszedi a kommentelők fejét. Olyan nehéz egyedinek tűnni…
Na, mindegy is. :)))))))))))))))))
A valóság azonban, mint oly sokszor most is távolállt az elvárásoktól.
A templom valójában rideg volt, csendes és kellemesen…penészes.
A szélcsengő magányosan lógott egy szürke kőboltív alatt, alig fél méterre a földtől.
Semmi misztikum, semmi éteri fény csak egy tök átlagos tábla ami három nyelven és hatalmas piros betűkkel üvöltötte:
„NE ÉRJ HOZZÁ – SZENT TÁRGY!” (」ﾟﾛﾟ)｣< NOOO!
Mellette egy kisebb kiegészítő – felirat díszelgett kínaiul:
„Azonnali és végzetes átok várja azt, aki nem tiszteli az ősöket és a szabályokat.”
Lina csak legyintett hiszen tudta, hogy az ilyesmi csak a gyengéket riasztja el, ő nem fog megijedni egy ilyen kis felirattól amit lehet, hogy a fordítóprogram rosszul fordított neki…
Nincs itt rajta kívül senki, még egy szerzetes sem szóval egy kis „csengő – tapiból” mi baj lehet?
Lina az eddig elolvasott kínai regények alapján pontosan tudta, hogy az ilyen szent és különleges tárgyak mindig sorsfordító pillanatokat okozhatnak ezért egy próbát megér ez az érintés, nem?
Klasszikus klisé, de annyira jól működik a REGÉNYEKBEN!
Lina közelebb lépett a csengettyűhöz és egy szelfit akart készíteni a „tiltott tevékenységéről”.
Csak egyetlen jól beállított és természetes fényben fürdő fotó a szent ereklyével, tényleg csak egy!– suttogta magában.
„Kultiváció kezdődik!” – ez szerette volna majd a poszt alá írni.
Na jó legyen inkább két szelfi, ha belefér: egy a komoly, egy a vidám, aztán majd a nagymamának elmeséli telefonon, hogy micsoda kalandban volt része… persze kicsit kiszínezve.
De ahogy hozzáért Lina a szélcsengőhöz a szél hirtelen feltámadt…
(Klisé szagot érzek a levegőben kedves Olvasóm! Te is? 😉 )
Nem drámai módon hanem inkább bosszúszélként, ami körülbelül olyan volt, mint a nagymama haragja amikor nem eszed meg a repetát a töltött káposztából.
Egy kósza fuvallat meglengette Lina vállkendőjét, megpendítette az állítólag 800 éve mozdulatlan csengettyűt és a következő pillanatban egy kis reccsenés kíséretében a szélcsengő leszakadt…
Egyenesen Lina homlokának ütközött.
Minden elsötétült a lány előtt és valószínűleg nem a kultiváció kezdődött el, hanem valami egészen más…valami olyasmi amire otthon azt mondanák, „hogy magának kereste a bajt”!
Kínában pedig azt, hogy „tipikus európai turista, aki nem tartja be a szabályokat és utána meg majd reklamál”.
Ah, nem könnyű jó turistának lenni! (╥﹏╥)
***
Mikor újra magához tért Lina már egy kórházi ágyon feküdt.
A falak fehérek voltak, a neonfény hideg a szoba illata pedig fertőtlenítős volt.
„Biztos az utcai árustól vett furcsa kaja döntött le a lábamról” – gondolta magában Lina aztán hirtelen eszébe jutott a templom és az Ég Csengettyűje!
„Neee…na, most majd jönnek a papírok, aztán majd a feljelentés a konzulátusra, hogy tiltsanak ki az országból, mert szabályt szegtem – cikázott át ez a kétségbeesett gondolat a lány agyán.
Egy nővér állt felette aki láthatóan meglepődött, hogy a páciens már magánál van.
– Érti, amit mondok? – kérdezte az aggódó nővér kínaiul.
– Igen… azt hiszem – válaszolta Lina hibátlan mandarin kiejtéssel, amitől a nővér szeme elkerekedett.
Azonnal gyanússá vált a dolog Lina számára is miután befejezte a mondatot ugyanis valójában alig értett kínaiul és most egyből perfekt szinten tudott kommunikálni ráadásul olyan kiejtéssel, amit egy Cdráma színész is megirigyelhetne!
Rengeteg sorozatot nézett eddig ugyan és szorgosan olvasta a feliratokat is mellé és gyakorolta a kiejtést is, de még a „köszönöm” is néha összefolyt a „kéremmel” most viszont pontosan értette, amit mondanak neki!
„Hát nem csodálatos?!
Hozzátok nekem ide az összes kedvenc színészem és beszélgessünk! ヽ(´▽｀)ノ
Juhúúú és végre nem kell a kedvenc regényeim fordításaira várni!” ٩(◕‿◕｡)۶ – ujjongott magában a lány.
A nővér egyre ijedtebben nézett a kissé furcsa tekintetű lányra aki éppen gondolatban táncikált örömében, hiszen végre folyékonyan beszélt kínai nyelven és még csak nem is kellett erőlködnie!
Ah, mintha egész életében beszélte volna a nyelvet!
Ez valójában furcsa dolog volt így hirtelenjében, de Lina már hozzászokott a furcsaságokhoz.
Az élete egy kínai dráma volt csak magyar felirattal vagy inkább egy palotaregény amiből sose fogy ki a fordulat…igaz általában ágyútöltelék vibe-ja van az életbeli „szereposztásának”, de most végre lehet, hogy tényleg szerencsét hozott neki az a különös szent ereklye?
Miközben Lina ezen tűnődött a nővérke elszaladt orvosért és ekkor hirtelen megjelent valaki a szobában.
Nem az ajtón jött be, nem az ablakon kukkantott be, nem hallatszottak léptek, egyszerűen csak ott termett a semmiből egy öregember szürkéskék köntösben, hófehér szakállal, fáradt szemekkel és egy jegyzetfüzettel a kezében, ami – meglepetés! – nem bamusztekercs volt, hanem egy egyszerű spirálfüzet halványlila borítóval.
Mintha a helyi CBA-ban vette volna az idős mester és a matricák alapján még akciós is lehetett!
– Jó reggelt Lina kisasszony! – mondta száraz, kissé rekedtes hangon az idős férfi.
Én vagyok a Csengettyű őrzője és technikai malőr történt, elnézést kérek a sérüléseid miatt!
Lina pislogott. A homloka sajgott.
– Hogy… micsoda? – motyogta miközben próbálta úgy üdvözölni az idős férfit mintha egy shifu lett volna egy regényből.
– Az Ég Csengettyűje nem eshet le..vagyis nem szokott – folytatta az öreg, úgy mintha az időjárásról beszélne.
A hagyomány szerint az ilyen „baleset” pillanatában kárpótlásul azonnal teljesül egy kívánság, amely 1 évig érvényes.
A kívánság viszont ténylegesen akkor lesz „aktív”, ha az illető elfogadja a hozzátartozó jócselekedet-kötelezettséget, mert ha nem akkor maximum csak a kórházi számláit tudom kifizetni.
Tudja ez a karmikus egyensúly miatt kell!
Nos a döntés az Öné kisasszony, ha döntött, hogy vállalja a kívánság aktiválást akkor viszont utána nincs kibúvó, utólagos reklamációnak helye nincs!
Lina értetlenül nézett rá.
– De én azt hiszem nem is kívántam semmit! És tilos dolgot tettem plusz még csak rá se leheltem a csengettyűre vagy egyebek!
Ez meg mi, valami rejtett kamerás műsor? Ennyire azért nem vagyok naiv!
Sok regényt olvastam és drámát néztem már, de nahh!
Tudja mit vállalok mindent! – nevetett kissé hisztérikusan Lina.
Az öreg felhorkant.
– Felét sem értem annak amit mond a kisasszony, de igenis volt egy kívánság a szívében ott helyben, mielőtt elájult!
Arra gondolt: „Bárcsak segíthetnék a kedvenc könyv és sorozatszereplőimnek jó irányba változtatni az életüket.”
Ez jogilag kívánságnak számít, pontosabban: akaratlagos kijelentés a Csengettyű hatókörén belül.
Van róla feljegyzésem is!
– Én ezt nem gondoltam komolyan! – Lina próbálta magát megvédeni, de az öreg csak felvonta a szemöldökét.
„Na, most értettem meg azt amit a nagyi mindig mondott nekem, hogy „gondolkozz, mielőtt beszélsz” – sóhajtott magában Lina.
– A Csengettyű nem ismeri az iróniát, nincs rá beprogramozva!
Egyébként sem jópofa dolog viccelődni a sorssal – mondta komoly arccal az idős mester.
Az öreg jegyzetelt közben még valamit a lila füzetébe, majd a levegőbe rajzolt egy apró kört.
A mozdulatra halkan megszólalt egy újabb csilingelés amely mélyebb, szinte orgonaszerű hangon visszhangzott a térben.
– Lina kisasszony mostantól 1 éven keresztül adott ideig mindig egy új történetbe kerül majd!
Könyvek, sorozatok, donghuák, manhuák, novellák – amiket valaha szeretett a kisasszony és mindegyikben ott lesz egy szereplő akinek segíthet!
A kedvenc műfajaiba fog belecsöppeni: xianxia, wuxia, danmei, történelmi regények stb.
Két irány közül választhat csak: A vagy B. opciók, ezekről majd időben tájékoztatom, hogy mit is takarnak!
Önön áll, hogy a jobb döntést választja majd vagy a kevésbé rossz felé tereli az adott szereplőt.
– És… ha nem sikerül a küldetésem? – Lina már érezte, hogy ez a helyzet sokkal bonyolultabb mint egy átlagos szelfi.
„Ez már nem TikTok-kontent, ez maga a horror!”
– A próbálozás akkor is számít hiszen a sors hajlékony csak meg kell találni a módját, hogy változzon!
Olyan mint egy rosszul dagasztott kenyér: van benne „mozgás”, de nem feltétlenül arra, amerre kell.
– És a nyelv? Hogy fogok kommunikálni egy wuxia regényben, ha a modern kínai is nehéz? – Lina kezdett bepánikolni.
Az első itteni napomkor még pizzát sem tudtam volna választani, ha nem lett volna az étlapon kép! – szipogott a lány.
Különben is shifu kérem legalább tegezzen, mert attól kicsit barátibbnak érezném a hangulatot, jó?!
Az öreg elmosolyodott, de csak egy apró mosolyt engedett meg magának.
– Mostantól automatikusan értesz minden nyelvet, minden dialektust!
Még a régi udvari kódnyelvet is érted majd, azt a különleges nyelvet, amit már csak három történész ismer a világon!
Ez volt a legdrágább mellékfunkció, úgyhogy tessék megbecsülni. Ne pazarold!
Lina elakarta nevetni, de inkább csak halkan felsóhajtott.
Ez már több volt mint amit egy átlagos kedden elviselhet!
– Ez most egy transzmigrácós – szitu mint a manhuákban és webnovellákban vagy inkább valami rossz rémálom amiből csak a kávé ébreszt fel?
Áh, a transzmigárcióhoz meg is kellett volna halni, nem? Mi eeezzz? – csapkodta magát hisztizve a lány. ｡･ﾟ(´□｀)ﾟ･｡
Az öreg megvonta a vállát majd így szól:
– Inkább fogd ezt fel úgy mint egy heti vagy havi bejárást a sorsirodába.
Most viszont mennem kell mert vár a következő kliens!
Egy hegyi ereklye érintett a dologban…ezekkel az európai turistákkal tényleg csak a baj van! – morgolódott az idős shifu kinézetű bácsi. (-_＼)
Sok sikert! – mondta gépiesen majd pont olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy érkezett.
A szobában újra csak a gépek pittyegése hallatszódott és Lina lassan kezdte felfogni azt a tényt, hogy lehet hogy az élete legalább egy évre átváltott fejezetes formátumúra.
Vajon egy paródia lesz ez az 1 év egyre növekvő abszurditással vagy esetleg hősként tud majd viselkedni az adott könyvben?
A kórházi koszt is a sors része vagy ez már valami extra büntetés?
És különben is ki lesz majd az első „megmentendő szereplő? – morfondírozott magában a kissé elcsüggedt lány, aki már bánta, hogy nem valami szupererőre vagy végtelen bankszámlára gondolt abban a „csengettyűs – pillanatban”!
Ah, Kína tényleg egy varázslatos hely és a kívánságoknak pedig bizony tényleg súlyuk van!
Vigyázzatok, hogy mit kívántok…főleg, ha extra csípős kaját ettetek előtte!
~
2. fejezet:
A Szilvavirág Fagyos Karja – avagy „Helló, szia kedvenc wuxia – regényem!”
A reggeli ébredés nem volt valami nyugodt és békés folyamat.
Lina először azt hitte hogy még mindig a kórházi ágyon fekszik és földrengésre virradt a mai nap.
A szemeit nem igazán merte kinyitni, a légzése lassúvá vált, a teste pedig könnyű volt és úgy érezte magát mintha csak lebegne.
A levegő már nem fertőtlenítőszaggal volt telített hanem a nedves föld és friss hegyi víz illatával.
Valami csendes zúgás „csobogott” a fülébe ami, olyan volt, mint egy távoli patak csobogása és amikor végre kinyitotta a szemét egy másik világ nézett vele szembe!
Lina egy gyönyörű liget közepébe csöppent!
Tippre bambuszliget volt, de a díszletbambuszok a drámákban kicsit másként szoktak kinézni nah!
A nap lágy sugarai áttörtek a zöld lombok között és foltokban rajzolták rá a fényt az ösvény poros köveire.
A ligettől pár lépésre egy kisebb patak terült el melynek a felülete olyan nyugodt volt mintha minden gondot visszaverne.
A háttérben hegyek magasodtak párába vesző gyönyörű csúcsokkal.
„Na, ez már majdnem olyan, mint a Mátra csak kicsit giccsesebb verzióban” – futott át Lina agyán.
A környezet feltérképezése után Lina megvizsgálta a saját küllemét is.
Fehér köntösszerű ruha feszült rajta a derekán pedig régi és repedezett bőrszíj volt.
A bal csuklójára fonott zsinór volt kötve – vörös, három csomóval.
Uuu ez annyira menő, tiszta halhatatlan vibe – ujjongott hangosan a lány.
A nagy ugrálások közepette hirtelen egy ismerős mintázatú jáde medál esett le Lina nyakából és ekkor értette meg, hogy hol is van éppen.
A Szilvavirág Fagyos Kardja világában!!!!
A kedvenc wuxia-regényében!!!
Az első könyv első harmadában járhatunk, hiszen tavasz van és pont akkor kezdett minden elromlani az én QWen-em életében– állapította meg magában a lány.
Qiun Wen – Lina kedvenc könyvbéli karaktere – a leginkább félreértett, legméltatlanabbul eldobott mellékszereplő volt ebben a regényben.
Szegény kis feláldozható fiú az életét veszti azért, hogy megmentse a főhősnőt Fei Lanhuana-t.
Lina órákig siratta anno ezt a szegény Wen srácot.
„Héj, még jó, hogy órákig sirattam csórit!
Qiun Wen megérdemelt volna egy jobb történetszálat,de ehelyett nem kapott semmi mást csak szilárd erkölcsöket és egy kopott kardot.
Ez túl szomorú, oké?” (╥﹏╥)
Amúgy nem lesz egy egyszerű menet, de Lina készenállt az első sor(s)fordító küldetésére!
Ennyire még én sem lehetek balfék, hogy a kedvencem ismét meghaljon! – kiálltott fel harciasan a lány.
„Várom a lehetőségeimet shifu!
Dobd el a lila füzetet és ne riogasd a turistákat csak mondd el, hogy mi a teendőm!”
A válasz nem késett.
A hang, amely már a kórházban is szólt hozzá, most ridegen és tárgyilagosan jelentkezett be.
– Regény: A Szilvavirág Fagyos Kardja
Fejezet: 3. – „A bambuszliget titkai”
Megmentendő Célpont: Qiun Wen
Alap sors: halál Lanhuana védelmében
Lehetséges kimenetelek: A – túléli, de, magányos úton jár tovább, önálló harcossá válik.
B – túléli, követni fogja Lanhuana -t, mint védelmezője, de a jövője veszélyessé vállhat a jövőbeli férfi főhős féltékenysége miatt.
Döntési időd: 11 perc 45 másodperc.
Jegyzet: a regény következő részei dinamikusan módosulhatnak.
„Remek. Tehát a sorsom valóban az, hogy egy sors – GPS-ként funkcionáljak egy wuxia regényben.
Legalább nem kell térképet olvasnom, az igazán tragikus lenne!”
Rendben, legyen a B – opció! – kiáltotta az ég felé Lina és válaszul….lepottyantotta egy fura madár!
„Az életem ennél nem is lehetne tragikusabb…hagyjuk is, haladjunk tovább!”
Lina útnak indult.
A teste alkalmazkodott a random harcoslány szerepéhez.
Napokig vándorolt, hogy megtalálja Qiun Wen tartózkodási helyét.
Gyors volt és rugalmas, drótkötelek és kaszkadőrök nélkül is „reppent”.
Nem csupán a „kellékeket” kapta meg, de a szükséges harci tudás is átszivárgott a testébe – értett a kardforgatáshoz, ismerte a szükséges mozdulatokat és már tudta, hogy mit jelent egy fél másodpercnyi habozás a harcban.
„Hát persze, most már tudok kungfuzni is!
Otthon még a legós dobozt sem tudtam kinyitni egyedül.
Az élet mégis szép!
Shifu ezért jár Neked egy kézműves füzet, dobd el a lilát, oké?”
Lassan 1 hét barangolás és tapasztalatgyűjtés után Lina végre elérkezett Qiun Wen regénybeli tartózkodási helyéhez!!!
A parton túli ösvényen már ismerős jelenet kezdett kibontakozni.
Lina felsóhajtott.
„Na, kezdődik a móka!
Kíváncsi vagyok hogy, milyen lesz ez a harc, mert a sorozatokban mindig olyan könnyűnek tűnik!
***
Qiu Wen pontosan olyan volt, mint ahogy az írónő leírta: karcsú, alig húszéves fiú szürkéskék köpenyben, egyenes háttal, de lesütött tekintettel.
Az arcán fáradtság ült, de a keze nem remegett meg mikor meglátta a fenyegető alakokat Lanhuana felé közeledni.
Egy szót sem szólt csak előre lépett és minden erejét bevetve próbálta megvédeni a főhősnőt!
Pont úgy ahogy az eredeti történetben!
De ez most mégsem az eredeti történet volt, mert Lina is itt volt és Qiun Wen mellé ugrott.
– Vigyázz! – kiáltotta izgatottan Lina.
„Nincs idő a magyarázkodásra, majd elmondom a harc után, hogy miért lettem „beugró karakter”! – dörmögte magában a lány.
A támadássorozatok hirtelen jöttek, majd három fekete ruhás alak ugrott Lanhuana felé, amit persze Qiun Wen nem nézett tétlenül.
Az egyikük már a kardjával Qiun Wen felé sújtott, amikor is Lina gyorsan Qiu Wen és a támadó közé ugrott és hárította a fekete ruhás férfi támadását.
Egy fordulás, egy ütés és az ellenfél már ki is volt ütve.
Qiun Wen nem értette, hogy mi történik, de ösztönösen mozdult és fedezte Linát a további küzdelemben.
Lanhuana egy lépést hátrált, majd felismerte a helyzetet és végül csatlakozott Ő is a küzdelemhez.
A harc nem tartott sokáig.
Az ellenség meglepődött mert nem számított arra, hogy Lanhuananak 2 védelmezője is lesz.
A por elült és az ellenfelek kidőltek a 3 igazszívű harcos pedig lihegve próbált megnyugodni.
Qiun Wen… élt.
Igen élt!!!
És igen, most kicsit furcsán nézett Linára.
Kérdőn, zavartan, hálásan.
– Te… ki vagy? – kérdezte rekedten a Qiun Wen. Lina elmosolyodott.
– Valaki, aki olvasta a történetedet és nem akarta, hogy rosszul végződjön.
„Meg persze valaki, aki a nagymamája szerint mindig bele kell avatkozzon a mások dolgába, de ezt hangosan sosem fogom kimondani!”
Qiun Wen nem értette a furcsa lányt, de nem is akarta tovább faggatni.
Hálás tekintete minden szónál többet mondott.
„Nem kell mindent túlbeszélni ifjú harcos, ugye?” Nem egy szószátyár karakter az már igaz! – nevetett magában Lina.
A rendszer nem válaszolt és Qiun Wen sem.
Talán nem is kellett, hiszen Qiun Wen sorsa már másik ívre lépett és bár Lina nem tudta hogy, mit tartogat majd így a második kötet a fiú számára, de, legalább most… él.
Az A opció: elengedve.
A B opció: aktiválva és kipipálva.
Ez volt, hát Lina első sor(s)fordító küldetése, ami ugyan nagyon fárasztó, de jó móka volt.
A regényben töltött idő alig több, mint 1 hét volta valóságban azonban 3 hónap telt el az 1 évből szóval lesz még küldetés bőven!
Lina valahol mélyen a szívében már érezte, hogy ez az egész őrület sokkal érdekesebb lesz, mint a Netflix legújabb kínai sorozata.
Ráadásul minden élőben és valóságosan zajlik…ja és ő a főszereplő!!!!
„Ah, nagyon jó a főhős aurájával létezni! Igazán kényelmes…már csak a halhatatlanság hiányzik meg egy saját rajongói tábor!” °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°
