NEM ÍGY VOLT MEGÍRVA – Sor(s)javító küldetésen a kedvenc kínai regényeimben
(Egy folytatásos történet / „kisregény” furcsa küldetésekkel)
1. fejezet
A Fenyőköd Templom és az Ég Csengettyűje – avagy vigyázz mit kívánsz!
Lina már körülbelül húsz perce bámulta az igen furcsa nevű Fenyőköd Templom mohás udvarát és még mindig azon tűnődött, hogy örömében sírjon-e vagy inkább valami epikus sikolyszerű hangot adjon ki.
Nagyon régóta vágyott már egy Kínát felfedező túrára és az ázsiai építészet is mindig érdekelte ezért naná, hogy végül sikítva – sírt a meghatódott lány.
Végre láthatja a templom szent ereklyéjének számító (és az egyik kedvenc xianxia könyvéből megismert) hamisítatlan Ég Csengettyűjét is itt– azt a bizonyos áttetsző zöld jádéból faragott égi harmóniára hangolt szent szélcsengőt is, ami a legendák szerint nyolcszáz éve nem moccant meg!!!!
Na jó, kivéve azt az egy megmagyarázhatatlan esetet amikor egy ügyetlen kolostori gyakornok véletlenül rálehelt meditáció közben…(°o°)
Komolyan az ilyesmi csak Kínában történhet meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És most Lina ott állt egy lépésnyire tőle és nem akarta elhinni, hogy tényleg egy ilyen különleges ereklyét láthat.
Ez nem egy YouTube-videó volt és nem egy donghua-epizód nyitójelenete amit huszonnyolcadszorra nézett meg édes-bús sóhajokkal.
Ez a valóság volt, legalábbis az ő valósága ami amúgy általában tele volt kétséges döntésekkel és még kétségesebb internetes vásárlásokkal, mint például az a bambuszból készült „csengettyű”, amit tavaly vett az AliExpressen és ami a harmadik eső után szétmállott…de ezt most inkább hagyjuk is!
Ennek a döntésének, hogy most ideutazott jó döntésnek kell lennie!!! ( •̀_•́ )و
A Fenyőköd Templomról persze egyetlen utazó – vlogger sem zengedezett ám ódákat és az utazási irodák sem hirdették a „Kína-szerelmeseinek!” nevű túrakínálati csomagjaikban.
Ez az apró páralepte zarándokhely valahol Hangzhou környékén „rejtőzködött” egy kevéssé ismert ösvényen: elrejtve a térképek és a józan ész elől.
Lina viszont pont ezért akart eljutni ide, mert ha valami nincs fent millió posztban a neten vagy csak tizenhárom elmosódott 2008-as fotó készült eddig róla és maximum 1 xianxia könyvben említik csak meg akkor az egy igazi ritka kincs kell, hogy legyen…vagy egy igazi csapda?!
Áh, csak pozitívan – mormolta magában Lina.
Erről a látogatásról egy olyan jó posztot írok Facebookra ami majd leszedi a kommentelők fejét. Olyan nehéz egyedinek tűnni…
Na, mindegy is. :)))))))))))))))))
A valóság azonban, mint oly sokszor most is távolállt az elvárásoktól.
A templom valójában rideg volt, csendes és kellemesen…penészes.
A szélcsengő magányosan lógott egy szürke kőboltív alatt, alig fél méterre a földtől.
Semmi misztikum, semmi éteri fény csak egy tök átlagos tábla ami három nyelven és hatalmas piros betűkkel üvöltötte:
„NE ÉRJ HOZZÁ – SZENT TÁRGY!” (」ﾟﾛﾟ)｣< NOOO!
Mellette egy kisebb kiegészítő – felirat díszelgett kínaiul:
„Azonnali és végzetes átok várja azt, aki nem tiszteli az ősöket és a szabályokat.”
Lina csak legyintett hiszen tudta, hogy az ilyesmi csak a gyengéket riasztja el, ő nem fog megijedni egy ilyen kis felirattól amit lehet, hogy a fordítóprogram rosszul fordított neki…
Nincs itt rajta kívül senki, még egy szerzetes sem szóval egy kis „csengő – tapiból” mi baj lehet?
Lina az eddig elolvasott kínai regények alapján pontosan tudta, hogy az ilyen szent és különleges tárgyak mindig sorsfordító pillanatokat okozhatnak ezért egy próbát megér ez az érintés, nem?
Klasszikus klisé, de annyira jól működik a REGÉNYEKBEN!
Lina közelebb lépett a csengettyűhöz és egy szelfit akart készíteni a „tiltott tevékenységéről”.
Csak egyetlen jól beállított és természetes fényben fürdő fotó a szent ereklyével, tényleg csak egy!– suttogta magában.
„Kultiváció kezdődik!” – ez szerette volna majd a poszt alá írni.
Na jó legyen inkább két szelfi, ha belefér: egy a komoly, egy a vidám, aztán majd a nagymamának elmeséli telefonon, hogy micsoda kalandban volt része… persze kicsit kiszínezve.
De ahogy hozzáért Lina a szélcsengőhöz a szél hirtelen feltámadt…
(Klisé szagot érzek a levegőben kedves Olvasóm! Te is? 😉 )
Nem drámai módon hanem inkább bosszúszélként, ami körülbelül olyan volt, mint a nagymama haragja amikor nem eszed meg a repetát a töltött káposztából.
Egy kósza fuvallat meglengette Lina vállkendőjét, megpendítette az állítólag 800 éve mozdulatlan csengettyűt és a következő pillanatban egy kis reccsenés kíséretében a szélcsengő leszakadt…
Egyenesen Lina homlokának ütközött.
Minden elsötétült a lány előtt és valószínűleg nem a kultiváció kezdődött el, hanem valami egészen más…valami olyasmi amire otthon azt mondanák, „hogy magának kereste a bajt”!
Kínában pedig azt, hogy „tipikus európai turista, aki nem tartja be a szabályokat és utána meg majd reklamál”.
Ah, nem könnyű jó turistának lenni! (╥﹏╥)
***
Mikor újra magához tért Lina már egy kórházi ágyon feküdt.
A falak fehérek voltak, a neonfény hideg a szoba illata pedig fertőtlenítős volt.
„Biztos az utcai árustól vett furcsa kaja döntött le a lábamról” – gondolta magában Lina aztán hirtelen eszébe jutott a templom és az Ég Csengettyűje!
„Neee…na, most majd jönnek a papírok, aztán majd a feljelentés a konzulátusra, hogy tiltsanak ki az országból, mert szabályt szegtem – cikázott át ez a kétségbeesett gondolat a lány agyán.
Egy nővér állt felette aki láthatóan meglepődött, hogy a páciens már magánál van.
– Érti, amit mondok? – kérdezte az aggódó nővér kínaiul.
– Igen… azt hiszem – válaszolta Lina hibátlan mandarin kiejtéssel, amitől a nővér szeme elkerekedett.
Azonnal gyanússá vált a dolog Lina számára is miután befejezte a mondatot ugyanis valójában alig értett kínaiul és most egyből perfekt szinten tudott kommunikálni ráadásul olyan kiejtéssel, amit egy Cdráma színész is megirigyelhetne!
Rengeteg sorozatot nézett eddig ugyan és szorgosan olvasta a feliratokat is mellé és gyakorolta a kiejtést is, de még a „köszönöm” is néha összefolyt a „kéremmel” most viszont pontosan értette, amit mondanak neki!
„Hát nem csodálatos?!
Hozzátok nekem ide az összes kedvenc színészem és beszélgessünk! ヽ(´▽｀)ノ
Juhúúú és végre nem kell a kedvenc regényeim fordításaira várni!” ٩(◕‿◕｡)۶ – ujjongott magában a lány.
A nővér egyre ijedtebben nézett a kissé furcsa tekintetű lányra aki éppen gondolatban táncikált örömében, hiszen végre folyékonyan beszélt kínai nyelven és még csak nem is kellett erőlködnie!
Ah, mintha egész életében beszélte volna a nyelvet!
Ez valójában furcsa dolog volt így hirtelenjében, de Lina már hozzászokott a furcsaságokhoz.
Az élete egy kínai dráma volt csak magyar felirattal vagy inkább egy palotaregény amiből sose fogy ki a fordulat…igaz általában ágyútöltelék vibe-ja van az életbeli „szereposztásának”, de most végre lehet, hogy tényleg szerencsét hozott neki az a különös szent ereklye?
Miközben Lina ezen tűnődött a nővérke elszaladt orvosért és ekkor hirtelen megjelent valaki a szobában.
Nem az ajtón jött be, nem az ablakon kukkantott be, nem hallatszottak léptek, egyszerűen csak ott termett a semmiből egy öregember szürkéskék köntösben, hófehér szakállal, fáradt szemekkel és egy jegyzetfüzettel a kezében, ami – meglepetés! – nem bamusztekercs volt, hanem egy egyszerű spirálfüzet halványlila borítóval.
Mintha a helyi CBA-ban vette volna az idős mester és a matricák alapján még akciós is lehetett!
– Jó reggelt Lina kisasszony! – mondta száraz, kissé rekedtes hangon az idős férfi.
Én vagyok a Csengettyű őrzője és technikai malőr történt, elnézést kérek a sérüléseid miatt!
Lina pislogott. A homloka sajgott.
– Hogy… micsoda? – motyogta miközben próbálta úgy üdvözölni az idős férfit mintha egy shifu lett volna egy regényből.
– Az Ég Csengettyűje nem eshet le..vagyis nem szokott – folytatta az öreg, úgy mintha az időjárásról beszélne.
A hagyomány szerint az ilyen „baleset” pillanatában kárpótlásul azonnal teljesül egy kívánság, amely 1 évig érvényes.
A kívánság viszont ténylegesen akkor lesz „aktív”, ha az illető elfogadja a hozzátartozó jócselekedet-kötelezettséget, mert ha nem akkor maximum csak a kórházi számláit tudom kifizetni.
Tudja ez a karmikus egyensúly miatt kell!
Nos a döntés az Öné kisasszony, ha döntött, hogy vállalja a kívánság aktiválást akkor viszont utána nincs kibúvó, utólagos reklamációnak helye nincs!
Lina értetlenül nézett rá.
– De én azt hiszem nem is kívántam semmit! És tilos dolgot tettem plusz még csak rá se leheltem a csengettyűre vagy egyebek!
Ez meg mi, valami rejtett kamerás műsor? Ennyire azért nem vagyok naiv!
Sok regényt olvastam és drámát néztem már, de nahh!
Tudja mit vállalok mindent! – nevetett kissé hisztérikusan Lina.
Az öreg felhorkant.
– Felét sem értem annak amit mond a kisasszony, de igenis volt egy kívánság a szívében ott helyben, mielőtt elájult!
Arra gondolt: „Bárcsak segíthetnék a kedvenc könyv és sorozatszereplőimnek jó irányba változtatni az életüket.”
Ez jogilag kívánságnak számít, pontosabban: akaratlagos kijelentés a Csengettyű hatókörén belül.
Van róla feljegyzésem is!
– Én ezt nem gondoltam komolyan! – Lina próbálta magát megvédeni, de az öreg csak felvonta a szemöldökét.
„Na, most értettem meg azt amit a nagyi mindig mondott nekem, hogy „gondolkozz, mielőtt beszélsz” – sóhajtott magában Lina.
– A Csengettyű nem ismeri az iróniát, nincs rá beprogramozva!
Egyébként sem jópofa dolog viccelődni a sorssal – mondta komoly arccal az idős mester.
Az öreg jegyzetelt közben még valamit a lila füzetébe, majd a levegőbe rajzolt egy apró kört.
A mozdulatra halkan megszólalt egy újabb csilingelés amely mélyebb, szinte orgonaszerű hangon visszhangzott a térben.
– Lina kisasszony mostantól 1 éven keresztül adott ideig mindig egy új történetbe kerül majd!
Könyvek, sorozatok, donghuák, manhuák, novellák – amiket valaha szeretett a kisasszony és mindegyikben ott lesz egy szereplő akinek segíthet!
A kedvenc műfajaiba fog belecsöppeni: xianxia, wuxia, danmei, történelmi regények stb.
Két irány közül választhat csak: A vagy B. opciók, ezekről majd időben tájékoztatom, hogy mit is takarnak!
Önön áll, hogy a jobb döntést választja majd vagy a kevésbé rossz felé tereli az adott szereplőt.
– És… ha nem sikerül a küldetésem? – Lina már érezte, hogy ez a helyzet sokkal bonyolultabb mint egy átlagos szelfi.
„Ez már nem TikTok-kontent, ez maga a horror!”
– A próbálozás akkor is számít hiszen a sors hajlékony csak meg kell találni a módját, hogy változzon!
Olyan mint egy rosszul dagasztott kenyér: van benne „mozgás”, de nem feltétlenül arra, amerre kell.
– És a nyelv? Hogy fogok kommunikálni egy wuxia regényben, ha a modern kínai is nehéz? – Lina kezdett bepánikolni.
Az első itteni napomkor még pizzát sem tudtam volna választani, ha nem lett volna az étlapon kép! – szipogott a lány.
Különben is shifu kérem legalább tegezzen, mert attól kicsit barátibbnak érezném a hangulatot, jó?!
Az öreg elmosolyodott, de csak egy apró mosolyt engedett meg magának.
– Mostantól automatikusan értesz minden nyelvet, minden dialektust!
Még a régi udvari kódnyelvet is érted majd, azt a különleges nyelvet, amit már csak három történész ismer a világon!
Ez volt a legdrágább mellékfunkció, úgyhogy tessék megbecsülni. Ne pazarold!
Lina elakarta nevetni, de inkább csak halkan felsóhajtott.
Ez már több volt mint amit egy átlagos kedden elviselhet!
– Ez most egy transzmigrácós – szitu mint a manhuákban és webnovellákban vagy inkább valami rossz rémálom amiből csak a kávé ébreszt fel?
Áh, a transzmigárcióhoz meg is kellett volna halni, nem? Mi eeezzz? – csapkodta magát hisztizve a lány. ｡･ﾟ(´□｀)ﾟ･｡
Az öreg megvonta a vállát majd így szól:
– Inkább fogd ezt fel úgy mint egy heti vagy havi bejárást a sorsirodába.
Most viszont mennem kell mert vár a következő kliens!
Egy hegyi ereklye érintett a dologban…ezekkel az európai turistákkal tényleg csak a baj van! – morgolódott az idős shifu kinézetű bácsi. (-_＼)
Sok sikert! – mondta gépiesen majd pont olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy érkezett.
A szobában újra csak a gépek pittyegése hallatszódott és Lina lassan kezdte felfogni azt a tényt, hogy lehet hogy az élete legalább egy évre átváltott fejezetes formátumúra.
Vajon egy paródia lesz ez az 1 év egyre növekvő abszurditással vagy esetleg hősként tud majd viselkedni az adott könyvben?
A kórházi koszt is a sors része vagy ez már valami extra büntetés?
És különben is ki lesz majd az első „megmentendő szereplő? – morfondírozott magában a kissé elcsüggedt lány, aki már bánta, hogy nem valami szupererőre vagy végtelen bankszámlára gondolt abban a „csengettyűs – pillanatban”!
Ah, Kína tényleg egy varázslatos hely és a kívánságoknak pedig bizony tényleg súlyuk van!
Vigyázzatok, hogy mit kívántok…főleg, ha extra csípős kaját ettetek előtte!
