A szobrász, aki várról álmodott és a szeretet köveiből fel is építette azt – igaz mese a székesfehérvári Bory-várról

Megannyi álom, 40 év kitartó munkája, még több tervezés és kitartás kellett ahhoz, hogy sikerüljön életre kelteni Bory Jenőnek azt a várat, amit lelki szemei előtt látott.
Mindezt azért, hogy emléket emelhessen ezzel hitvesének és a valóra vált álmoknak.
Bory Jenő szobrász és építészmérnök végzettséggel rendelkezett, így aktívan részt vett a vár építési folyamataiban, szinte egyedül építette fel azt, így a vár minden elemében tényleg olyanná vált, amilyenné ő akarta formálni.
A telket, amire a várat megálmodta, 1912-ben vásárolta meg Bory, ekkor itt még csupán egy borospince árválkodott egy kis présházzal, szőlővel és gyümölcsössel. Ma, a monumentális építmény láttán ezt nagyon nehéz elképzelni, pedig tényleg így volt ez egykoron. A présházból aztán szépen lassan lakás született, még műtermet is kialakított itt magának Bory, aki a „várprojektbe” csak az I. világháború után kezdhetett bele.
Ezután viszont gőzerővel, sok -sok esztendőn át folytak az építési folyamatok, mert a Mesternek mindig volt valami új ötlete a bővítésre, szépítésre, emellett persze a helyreállítási munkákat sem hanyagolta el, ha szükségesnek látta a dolgot.
Betont használt, ahol csak lehetett: hazánkban ő volt az egyik legelső építész, aki ezt az anyagot alkalmazta a munkája során. A mai fogalmaink szerint igazi művészlélek volt, s ez a jellemvonása gyakorta felülbírálta benne a mérnököt, de ez szerencsére sohasem veszélyeztette az építkezést. A várat műalkotásokkal színesítette, de ez nem is meglepő, hiszen a felesége, Komócsin Ilona maga is alkotó ember, festőművész volt.
A várhoz tartozó részek (Százoszlopos udvar, Csúcsos torony, Hitvesi szeretet kápolnája satöbbi) is mind-mind a tisztelgés jelképei. Hódolat a művészetek, az álmok és a szerelem előtt. Ezen a mesterművön Bory gyakorlatilag tényleg a haláláig dolgozott: fő célja volt, hogy a nevét viselő hely ténylegesen a valóra vált álmok és a soha el nem múló hitvesi szeretet emblémája lehessen.
A Bory-vár ma is Bory Jenő leszármazottainak tulajdonában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fent a várat, ami jelenleg sajnos a kialakult vírushelyzet miatt nem látogatható.
Addig is marad az ábrándozás, amiből Evelin-vár ugyan nem fog születni, de legalább egy újabb elemmel bővül tovább a „Hová szeretnék eljutni …” című listám.
A következő bejegyzésemig Radnóti szavaival búcsúzom:

Vigyázzatok Magatokra!

*A képek forrásai:
Városok Lapja, 1938. November 2.-án megjelent lapszáma, 518. -519.oldal

Cikk forrása:
Film, Színház, Irodalom c. újság 1942. V. évfolyam, 22.száma