Pécsvárad vára – a „legbékésebb” hazai vár

A Pécsváradi várat – szerintem nyugodtan kijelenthetem, mindenki nevében- mindannyian várként emlegetjük pedig ez a megnevezése helytelen ugyanis ez a vár soha nem volt „hadi értelemben” várnak tekinthető vár, hanem egy bástyákkal és falakkal védett egyházi épületegyüttesről beszélhetünk az esetében.
Ezek a fent említett falak és bástyák a benne élők védelmére lettek felhúzva, egy konkrét nagyobb ostromot viszont valószínűleg sohasem bírtak volna ki.
Ha hinni lehet a krónikáknak akkor a várat szerencsére bizony tényleg elkerülték a harcok, de ettől függetlenül a pécsváradi vár nem kevesebb egyetlen egy vártól sem azért, mert nem folyt a falain vér, verejték és könny!
A vár a magyar állam – és egyházalapítás egyik kiemelkedő emlékhelyének számít.
És hogy miért?
Azért, mert Szent István bizony itt alapította meg Géza fejedelem vidéki udvarházában hazánk második bencés monostorát (az első a pannonhalmi volt és a fent említett Géza fejedelem nevéhez köthető) a X. század végén.
A monostor első apátja Asztrik volt, az az Asztrik, aki elhozta II. Szilveszter pápától a koronát Szent István számára.
A pécsváradi apátság virágzása a török időkig tartott, ugyanis a mohácsi csata után egyre jobban terjeszkedő és fenyegető török „látogatókat” inkább nem szerették volna megvárni a szerzetesek és még jócskán időben elmenekültek a monostorból.
Az aktuális hadvezetés egy talán furcsának tűnhető ámde logikus lépésre szánta el magát az árván maradt „várral” kapcsolatban…egyszerűen fogták és megrongálták, mivel nem tartották erősnek és azt sem szerették volna, hogy a törökök „hasznosítsák”.
Ha így nézzük akkor mégis láttak erőszakot a vár falai, de ez taktikai lépés volt és nem ostrom, bár a lényegen nem sokat változtatott ez sem, mert a vár sajnos így is csak a kárát látta ennek az egésznek. 🙁
A török hódítók végül 1543-ban foglalták el Pécsváradot, de a megtépázott épületet figyelembe sem vették, egyszerűen csak a sorsára hagyták, és elnézték, hogy az enyészet legyen az úr a falai között.
Hát mondanom sem kell, hogy ezek az évek nem múltak el nyomtalanul az akkori „romokon” és az sem segített a helyzetükön, hogy a törökök elvonulása ellenére sem tértek vissza hozzá a szerzetesek. 🙁
A 18. században viszont szerencsére történt már egy kis „frissítési folyamat” az épületeken.
A későbbiekben volt itt közalapítványi birtokközpont és enyhén szólva is jóval később erdészeti központ is, aminek 1969-ig szolgált otthonául a vár.
A várban ma jelenleg: múzeum, szálloda és étterem is működik.
A múzeumban vártörténeti kiállítás várja az ide látogatókat, valamint Kígyós Sándor szobrászművész emlékkiállítása is megtekinthető a várban, illetve több változatos időszaki kiállítást is szoktak itt szervezni.
A romkertben gótikus és barokk épületmaradványokat láthatnak az erre járók, a várfalról pedig mesés kilátás tárul elénk.
A sok érdekesség mellett (kovácsműhely, füstös konyha stb.) megtekinthető itt egy úgynevezett Ispotály és fűszerkert is, ami a bencések gyógyító tevékenységének állít emléket.
A só- és illatkamrában relaxálhatunk egy picit, a XV. századi ágyútoronyban berendezett TeaTárban pedig finom gyógyteákat kortyolhatnak a teák kedvelői.
A vár természetesen igencsak kedvelt esküvői helyszínnek számít amit nem is csodálok hiszen nagyon békés hangulatot áraszt a környezete amire bizonyára az is rásegít, hogy mindig is egy békés, harcoktól mentes vár volt.
A várnak szerencsére az elmúlással sem kell már harcolnia, hiszen szép és rendezett állapotban várja a látogatóit.
Ez a középkori vár Pécsvárad egyik legjelentősebb épített kincse amire szerencsére nagyon büszkék, de lehetnek is, mert tényleg nagyon szép hely az már egyszer biztos!
Ti jártatok már itt? ?
Hallottatok már esetleg más ilyen típusú úgymond „békés várról”?

*A színes fotókat én készítettem pár éve amikor a várban jártam.
A cikkrészlet és a fekete – fehér képek forrásai:
ADT. – azon belül pedig:
~ Műemlékvédelem, 1961. / 3. szám, Ferenczy Károly írása