Hely: Pásztó (47.91632, 19.69754)
Cím: Pásztó, 3060

A mai bejegyzés a múlt heti „mini-sorozat” befejező része, melyben a Pásztón tett látogatásom utolsó állomásait mutatom most be Nektek.
Ha kíváncsiak vagytok a Pásztói Szent Lőrinc vértanú templomnak, a múzeum otthonául szolgáló bencés kolostor épületének, illetve a tőle nem messze található „Romkertnek” (az 1960-as években feltárt középkori bencés és ciszterci apátság alapjainak) a történetére akkor tartsatok velem ebben a virtuális kalandban!
Igyekszem, hogy ne „kisregény” méretű bejegyzésre nyúljon ez a poszt, ezért inkább sok fotóval „festeném” majd le Nektek a helyek szépségét, különlegességét a szavak ecsete helyett, de azért vizsgáljuk meg egy kicsit az épületek történetét is, mert csak úgy lesz teljes az egész. 😊 😉

~ Pásztói Szent Lőrinc vértanú templom:
A Szent Lőrinc vértanúról elnevezett pásztói templom XIII. századi román alapokon nyugszik és az első bővítési munkálatokat már az 1200-as években elkezdték rajta.
A XV. században ismét bővítették méghozzá oldalkápolnával, előcsarnokkal és a sekrestye is ekkor épült.
Ekkoriban természetesen a gótika „uralkodott” a stílusjegyeken.
A végleges barokkos jellegét csak az 1700-as évek vége felé (ekkor még a tornyát is átépítették, a napjainkban látható szentélye is ekkor épült) nyerte el a templom, amely a Málomi Szent József – templomhoz hasonlóan több építészeti stílust is magán visel így a körbesétálása során igazi építészettörténeti időutazásban lehet része az arra járóknak.
Állapotát tekintve a templom: szépen óvott műemlék.

~Kolostorból múzeum:
Ez az 1700-as évek elején a ciszterciek által újjáépített barokk kolostorépület Pásztó műemléki negyedének központjaként is emlegethető, ugyanis idővel itt lelt otthonra a város 1984-ben létrehozott múzeuma.
Az épületet a bencés szerzetesek építették, később azonban a ciszterci rend vette át tőlük a kolostorépületet.
Egészen az 1950-es évekig kolostorként használták az épületet, az ezt követő időkben könyvtártól kezdve iskoláig volt itt minden, míg végül teljes egészében a múzeumé lett az egykori kolostor.
*Érdekesség: A múzeum emeletén a város egyik ikonikus alakjának Rajeczky Benjáminnak az emléke előtt tisztelgő kiállítást láthatnak az érdeklődök.
A Rajeczky emlékszoba pedig már 1990 óta várja a látogatóit (fotórészletet teszek fel a szobáról).
De kis is volt Rajeczky Benjámin?
Rajeczky Benjámin, vagy ahogy a helyiek hívták „Béni bácsi” ciszterci szerzetes, népzenekutató, egyházzenész, zenepedagógus, zenetörténész és a zenetudományok doktora volt.
Hazánkban Ő tekinthető a magyar gregoriánkutatás atyjának, de emellett a középkori kódex kutatásokban is fontos szerepe volt.
Gimnáziumi tanárként a „Kodály – féle” zeneoktatási reformok követője volt és a népzenei felvételek hangelemzen történő kiadásának is egyik aktív pártolója és segítője volt.
Kodály Zoltán halála után Ő lett az MTA Népzenekutató Csoportjának a megbízott igazgatója.
Halála után nem sokkal posztumusz Kossuth – díjjal tüntették ki.
Annyira jóságos, kedves ember lehetett, hogy ahogy nézegettem a fotóit a kiállításon szinte sugárzott azokról is a kedvesség és a béke…pedig a képek csupán az én olvasatomban csak egy megkövült pillanat mutatói, de az igazi jóság fénye szerintem ezeken a megkövült pillanatokon is átfénylik.✨
Itt kérlek engedjetek meg nekem egy idézetet is méghozzá Bárdos Lajostól, ami szerintem tökéletesen ide illik:

“Csak énekelj, mert az ének jó dolog.
Csak énekelj, mert az ének víg dolog.
Csak énekelj, mert az énekben szív dobog.”🎶
/Idézet Bárdos Lajos – Cantemus! c. kórusművéből, magyarra fordította: Lukin László/

~ Romkert:
A sokszor csak „Romkertként” emlegetett középkori bencés és ciszterci apátság alapjaira az 1960-as években Dr. Valter Ilonáék leltek rá (az Ő neve már ismerős lehet az első részből is😉).
És hogy mire is leltek pontosan ekkor?
Helyettem mutassa meg inkább most a kutatás eredményét az a kis videó, amit a helyszínen rögzítettem. 😊
A videóban látható feltárt alapok romkertté alakítására egyébként 1972-ben került sor.
A munkálatok H. Vladár Ágnes és Örsi Károly tervei alapján készültek el.

Remélem tetszett Nektek ez a kis Pásztót érintő virtuális séta, a következő bejegyzésben már egy másik megyében és egy másik helyszínen fogunk találkozni!
A következő találkozásig pedig, ha van kedvetek akkor lessétek meg az @evelinamuemlekvadasz Instagram-oldalamon a Csohány Galéria épületének a történetét! 😊

Legyen szép napotok!🤍
Szívből jövő öleléssel üdvözöl mindenkit:
Evelin, a Műemlékvadász.

*A fotókat én készítettem, szeptember közepén.📸
A Romkertről a videót a kommentszekcióba teszem ki, mert valamiért a Facebook nem engedi egyszerre kijelölni a képekkel.🤦🤦🤦
Previous articlePécsvárad vára – a „legbékésebb” hazai vár
Next articleA szigetvári Karavánszeráj meséje
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .