Jobbágy Károly:
A RÁDIÓ MELLETT

Rólunk beszélnek minden nyelven
sikong az éter és csodál:
„Dávid harcol Góliát ellen.”

Népmilliók aggódva nézik,
hányan indulnak halni még?
S küldi a nép ifjú vitézit.

Fiatalok, még alig éltek
s füttyőngő golyók hangja közt
támadnak neki a pribéknek.

Nem akartunk híresek lenni,
ilyen áron meg semmiképp,
hisz’ bánatunk már végtelennyi,

de nekünk mindig az jutott,
hogy a világ minket csodáljon
s fiaink kapják a golyót:

Kint ágyú szól, gyors lövés pattan,
a falról Petőfi figyel,
ahogy járkálok egymagamban.

Így járkált ő is átkozódva
„Európa újra csendes…”
csak minket húz a sors karóba,

csak minket öl száz év után is
ugyanaz, aki hajdan ölt;
hogy hányan hullunk? – sose számít.

M á s o k csodálják bátorságunk
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,

de megmutatjuk a világnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a “rádiók kiabálnak,

mint akinek már mindenképpen
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.

És ha a Sors minket így büntet,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,
s tudjuk, hogy mindent megbocsát.



#emlékezzünkahőseinkre
#mindenharcosszívre #mecsekiláthatatlanokrais #ténylegmindenkire #1956😢🖤🕯️🙏

*Képek forrása:
~ História folyóirat, 2006. /8-9. szám, Szakolczai Attila: Október huszomharmadika c.cikke (Rádió épülete)
~ Fortepan / Zajti Ferenc
(“József körút 30-32. számú sarokház Rákóczi téri homlokzata 1956-ban”)
~ Fortepan / Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörökös adománya
(“a Rákóczi út 1956.október 29-én, a Szövetség utcától a Keleti pályaudvar felé nézve.
Balra a Magyar Divatcsarnok romjai.”)

Previous articlePécsvárad vára – a „legbékésebb” hazai vár
Next articleA szigetvári Karavánszeráj meséje
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .