A Zsolnay Negyed udvarában mindig szeretek elidőzni, hiszen itt aztán tényleg műemlékek között lépkedhetek, mert nem csupán 1 meseszép műemléképület található itt, hanem szám szerint 15!
Akik régóta követnek a közösségi oldalaimon azok számára talán ez a fent említett információ már nem újdonság és talán az sem, hogy az összes itt található épület közül a Sikorski-ház a legkedvesebb a szívemnek.
Számomra is érthetetlen okokból azonban pont erről a nagy kedvencemnek mondható épületről eddig még nem született itt bejegyzés…talán azért, mert féltem attól (mint minden szívemhez közelálló műemlék esetében), hogy nem tudok a házhoz méltó posztot készíteni róla?
Lehetséges…
Most azonban ahogy egyre jobban közeledett a február úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy megírjam ennek a műemléknek is az #épsztoriját.
És hogy miért pont a február közeledte motivált a poszt elkészítésében?
Nos, azért, mert februárban ünnepelnék az épület egykori tulajdonosai a születésnapjukat, így ez a bejegyzés egyben egy tisztelgés is lenne a részemről az egykori lakók Sikorski Tádé és Zsolnay Júlia emléke előtt.
Igazi sorsszerű találkozás volt az ahogy Júlia és Tádé egykoron megismerkedtek, a szerelmük pedig egy olyan tiszta és erős szerelem volt, ami nagyon ritka a mai világban.
Nem csupán szerelmesek voltak, hanem barátok és egymás támaszai a munkában és az élet minden területén.
Talán nem árulok el ismét azzal egy nagy titkot, hogy Júlia az egyik példaképem és a kisregényem első részét az Ő emlékére írtam, de ha jól emlékszem azt még egyszer sem említettem itt az oldalon, hogy pár évvel ezelőtt egy blogbejegyzés-sorozatot, egy „fiktív naplót” is irkáltam aminek Ő volt a főszereplője.
Ezt a kis naplót ezen a linken lelitek meg, de sok egyéb írásom is megtalálható még itt:
https://evelinirogat.blogspot.com/…/j-titkos-naploja…
No, de hosszas bevezető után (Zsolnay témakörhöz képest amúgy elég szolid és rövid voltam, pedig ajjaj, mennyit tudnék még ömlengeni, de igyekeztem visszafogni magam) lássuk is a mai bejegyzésünk főszereplőjének az #épsztoriját, hogy mit is lehet valójában tudni erről a házról, amely előtt egy meseszép több mint 150 éves páfrányfenyőfa is áll, melynek a levele egyébként ma már gyakorlatilag egy Zsolnay szimbólumnak is tekinthető, hiszen sok kollekció (ékszer, étkészlet, teáskészlet stb.) fő motívuma, ihletője volt.
A Sikorski – ház tervezője maga Sikorski Tádé volt és már a Júliával kötött házasságuknak az évében 1883-ban neki állt megtervezni az otthonukat, mely tervezői munkának szerencsére napjainkban is megcsodálhatjuk az eredményét, ha a Negyedben járunk.
Az épület egy része már egyébként korábban is állt egész pontosan 1853 óta és egy iszapoló fészer valamint egy asztalosműhely volt itt, szóval, ha úgy nézzük akkor ebben az esetben is fantasztikus épülettörténeti „életút” fejlődésnek lehetünk a tanúi, mert műhelyből bizony villa született…és nem is akármilyen villa!
A villa stílusát tekintve szecessziós jegyeket visel magán, a tetőgerinc díszei Lechner Ödön, a bejárati ajtó díszei (reneszánsz maszk, két szobor alak) pedig Klein Ármin tervei alapján készültek.
Érdekesség: ezek a fent említett díszek egyike sem itt volt először használva, de hogy hol is debütáltak először, na ezzel kapcsolatban várom a tippeket a kommentszekcióban… annyit segítek, hogy a most feltöltött fotóim között szerepel egy amely megsúgja az egyik helyes választ.
A villa különlegessége még, hogy a padlásteréből egy festőműtermet álmodott meg Tádé az Ő imádott feleségének Júliának, aki nem csak a kerámiákon, hanem a festővásznon is csodákat alkotott.
Az épület a teljes elkészülte után sok-sok éven keresztül volt a Sikorski-Zsolnay család otthona.
Aztán sajnos 1948-ban az államosítás miatt az ekkor már 92 éves özvegy Sikorskiné Zsolnay Júliát kilakoltatták szeretett otthonából, a műtermébe ugyan még néha beengedték, de ezen pár alkalom kivételével idővel már ide sem léphetett be.
Az 1950-es évektől új funkciókat kapott az épület: a déli oldalán megmaradtak a műhelyek, a lakóépület része pedig „irodaházként” működött, majd egy pár évig még egy gyári óvoda is volt itt!
Az 1960-as években az épület földszintjén a gyár foci csapatának az öltözője kapott még itt helyet.
A 90-es években egy ideig a tervezők, szobrászok és a gyártásért felelős fejlesztők dolgoztak az épületben, napjainkban pedig a varázslatosan szép Gyugyi-gyűjteménynek az otthona a Sikorski – ház.
Ah, olyan szívesen meglesném a sokat emlegetett és sajnos még mindig nem létező „varázstükrömön” keresztül, hogy milyen is lehetett itt akkoriban az élet amikor a Sikorski-Zsolnay család élt a villa falai között…de „varázstükör” nélkül is eltudom képzelni és szinte hallom amikor megállok a ház ajtaja előtt a gyerekek kacaját ahogy fogócskáznak vagy éppen duzzognak a zongoraleckék miatt, vagy szinte látom ahogy felnézek a műterem hatalmas ablakára azt ahogy Júlia kitekint a ginkgo fájára, hogy megfesthesse és ó, igen szinte érzem a szélben a pipa illatot is, amire éppen két tervezés közben gyújtott rá az építészmérnök úr.
Ó, de szívesen beszélgetnék Zsolnay-leszármazottakkal, hogy nekik mit is jelent a „Zsolnayság”, milyen emlékeik vannak az elődökről, miket hallottak róluk stb.…bár mondjuk már volt, akivel sikerült pár sort váltanom és innen is köszönöm Neki azt a kedvességet, amivel fogadta azt a végtelennek tűnő levelet, amit rá sikerült zúdítanom.
De olyan gyári dolgozók emlékeit is nagyon szívesen meghallgatnám, akik ismerték az „új generációt”, mint például: Sikorski – Zsolnay Miklóst vagy Mattyasovszky – Zsolnay Mártát (ugye az előző generációval kapcsolatos emlékgyűjtésre 2022-ben már értelemszerűen nincs esély), hogy mégis milyen emlékeik vannak a családról…
Jaj, tudom, tudom…borzalmasan szentimentális és csapongó vagyok és hosszabban is írhattam volna mondjuk az íves oromzatról, de mindig elvisznek az érzelmek…ugye, azért nem nehezteltek rám?
Ti jártatok már a Zsolnay Kulturális Negyedben?
Ha igen, akkor Nektek melyik a kedvenc épületetek itt?
Természtesen ez a bejegyzés is (mint az oldalon található összes poszt) csak egy szívből jövő ajánlás és nem reklám!
*Képek: Saját fotóim
*Videó: Szintén saját.
2021. decemberében készítettem ezt a rövidke videóit a Negyedben, melynek az elején szerepel a Sikorski – ház is, ezt a videót pedig ezen a linken tudjátok meglesni:
Elnézést a csapongásért itt is… teljesen spontán jött a videó elkészítésének az ötlete illetve nagyon zavarba voltam, de konkrétan annyira, hogy a Pirogránit udvarba (és még pár helyre) be sem mertem lesni, mert megláttam, hogy ott többen is időztek.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
