Reményik Sándor:
A pécsi minaret
Égbeszökő karcsú kő-derekát
Ölelték véreskarú századok,
Ernyedten engedték el azután
S félve: dörgő robajjal dőlni fog.
De nem dőlt, megállt csorbítatlanul,
Csak árván maradt a török torony,
Mint dagály után üres csigaház
A tengerlátogatta homokon.
Úgy rémlik, engesztelő oszlop ez
Két testvérgyilkos sírhalma felett:
Szembejöttek a sors sikátorán,
S vívtak, míg mind a kettő elesett.
Körülöttük népek bozótja nőtt,
Azt öntözgette ez a balga vér,
A késő bánat árva oszlopán
Kereszt és félhold immár összefér.
Isten, Allah egyformán büntetett:
Meghalt Mátyás és meghalt Szolimán…
Mereng, mereng a méla minaret
A pécsi kórház csöndes udvarán.
(Pécs, 1927 május)
*Képzeljétek pár év “szünet” után végre újra látogatható a versben szereplő minaret melletti Jakováli Hasszán pasa dzsámija.
Aki erre jár lesse meg bátran, mert nagyon szuper kiállításokkal várják itt a vendégeket.
(Nem reklám, csupán szívből jövő ajánlás! )
A dzsámiról már készítettem múlt évben egy Hátizsák Podcast epizódot, ha van kedvetek akkor Anchoron (https://anchor.fm/…/psztorik-3—–Jakovli-Hasszn…) megtudjátok hallgatni ezt a részt is.
Amióta törökül tanulok (nagyon lassan haladva, de hát ilyen ez a felnőtt élet :)) azóta egyébként egyre jobban “beleástam” magam például az építészetükbe, az épített kincseik történetébe is és hát bizony nagyon megfogott ez az egész így esélyes, hogy hamarosan ismét érkezik majd pár török hódoltság idején épült műemlékről bejegyzés. 😉
Türbékről egyébként már írtam, ezeket a bejegyzéseket itt találhatjátok:
*A fotók a minaretről és a dzsámiról is saját képek, a fotók melletti leírásban szerepel, hogy melyik idei (2022-es) fotó, és melyek azok amelyeket a zárás előtti évben készítettem (2018-ban készültek ezek a fotók, a hely pedig 2019-ben zárt be).
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂