A mai bejegyzés főszereplője a nemrég „felfrissített” Zsolnay – kút lesz, mely emlékkútról és a történetéről már ebben a Hátizsák Podcast epizódban meséltem Nektek:

https://anchor.fm/hatizsak-podcast/episodes/psztorik-Extra-1—-Zsolnay-Kt-e15sfa5

Arra gondoltam, hogy régi és új képek segítségével most egy kicsit „odavarázsolnám” magunkat eme csodálatos kút elé úgy, hogy több évet is érintenénk ezen az „időutazáson”.

Idén októberben szerencsére sikerült elcsípnem a kút felújítási folyamatából is egy kicsi mozzanatot és gyorsan meg is örökítettem ezt a pillanatot fénykép formájában is, hogy az időutazásunk végén a legújabb és legfessebb kinézetét is láthassuk ennek a csodakútnak. 😊

A kút történetén túl (amelyről a fentebb linkelt epizódban mesélek Nektek) érdekességként még azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bizony a kút különlegessége sajnos pár rongáló figyelmét is magára vonta és volt, hogy egy „kútmászót” is „magához vonzott” …utóbbi igaz, nem rongálni, hanem „mókázni” akart, de a kút megmászásával bizony mégis csúnyán megrongálta azt az 1980-as években.

Szerencsére akkoriban sem hagyták sorsára a díszkutat és napjainkban is óvva van a kút a felújítások által az útókor számára. 😊

Nem is meglepő ez a féltés a Zsolnay – kút irányába ugyanis díszeivel együtt a város egyik éke és a „Pécs-szimbólumok” egyike.

A kút helyileg Pécsen a Széchenyi tér déli részén található az Irgalmasrendi templom előtt.

A kúton olvasható felirat a következő:

„Zsolnay Vilmos emlékkútja
Legyen örök szemtanúja
Pécs város virulásának
Lakói boldogulásának.”

Bármikor amikor elolvasom ezt az idézetet szinte várom, hogy a „hajnalfényűn” csillogó eozin díszekre (igen ökörfejekre, de így leírva kicsit „ront” ez a szentimentális mondandómon :D) pillantva nem a saját tekintetem tükröződik róluk vissza, hanem a régi korokból rajtuk megcsillanó – megpihenő tekintetek, megmutatva ezáltal egymásnak azt, hogy bármilyen esztendőt is írunk, bárhogy is boldogulunk, de a kincseinkre, a város ékeire mindig büszkén és óvón tekintettünk…és hát azt, hogy a szép dolgokra való rácsodálkozás öröme kortalan. 😊 #kicsitbarokkosEvelineskörmondat 😀

Köszönjük ezt a csodát Zsolnay Miklósnak és mindenkinek aki részt vett a kút születésében, épülésében, szépülésében és óvásban….régen és most is! 😊

A díszkútról a poszthoz csatolt képek a következő években készültek:

~1940

~ 1953

~1954

~2019

~2022.

*Képek forrása:

~ Színes fotók: saját képek. 😊

~ Régi, fekete – fehér fotók forrása:

-Fortepan / Erky-Nagy Tibor (1940-es fotó, a kút szomszédságában kicsit távolabb egy idős hölgy üldögél, valószínűleg árus volt, aki „kitelepült” a térre a portékájával szerencsét próbálni. 😊)

-Fortepan / Fortepan/Album061 (1953-os fotó, egy hölgy nézi rajta a díszkutat)

-Fortepan / Császy Alice (1954-es fotó, csak a kút látszik, háttérben hölgyek és „Posta…” felirat)

Previous articleVolt egyszer rég, egyszer rég…” – Műemlékek, melyek már csak „kép-alapokon” állnak (tovább) – 1. rész: Haas – palota (Budapest)
Next article„Volt egyszer rég, egyszer rég…” – Műemlékek, melyek már csak „kép-alapokon” állnak (tovább) – 2. rész: Az egykori Lloyd – palota épülete (Budapest)
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .