Fazekas Mihály
Ének a hosszú télhez
Óh, meddig kell még a nyers szél
Dérdúrságát szenvednünk!
Engedd már óh makrancos tél,
Zúzos lárvád elvetnünk!
Vidd el rólunk vad honjába
A mord éjszak tunya seregét:
Hadd láthassuk pompájába
A vidító kikelet egét!
A gémbergő természetnek
Engedj egy kis tágúlást;
A sok béburkolt életnek
Lágy szellőtől újúlást.
A madár hadd csimpalykódzon
A bimbózó csere tetején;
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
S egy szem harmat legyen a helyén
Akkor mink is megfrissűlvén
A tavasz jóvoltából,
S új lélekkel felperdűlvén
A sut rekkent zugjából,
A zsendűlő természetbe
Víg énekkel ki-kiszaladunk:
S egy-két verset tiszteletbe,
Csak halj meg tél, neked is adunk.
Képek forrása:
1.Fortepan / Schermann Ákos
Selmecbánya
„Előtérben a Hegybányai- (másnéven Szélaknai-, Piargi-) városkapu, mögötte a Leányvár, a háttérben balra a Kálvária.”
A fotó 1930-ban készült.
2.Fortepan / Stuber Andrea
„Vajdahunyad vára a Vajdahunyad sétányról nézve.”
ÉV: 1937
3. Fortepan / Lenkey Márton
ÉV:1940”
Helyszín: Jászdózsa, Magyarország.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
