Fazekas Mihály

Ének a hosszú télhez
Óh, meddig kell még a nyers szél
Dérdúrságát szenvednünk!
Engedd már óh makrancos tél,
Zúzos lárvád elvetnünk!
Vidd el rólunk vad honjába
A mord éjszak tunya seregét:
Hadd láthassuk pompájába
A vidító kikelet egét!

A gémbergő természetnek
Engedj egy kis tágúlást;
A sok béburkolt életnek
Lágy szellőtől újúlást.
A madár hadd csimpalykódzon
A bimbózó csere tetején;
Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,
S egy szem harmat legyen a helyén

Akkor mink is megfrissűlvén
A tavasz jóvoltából,
S új lélekkel felperdűlvén
A sut rekkent zugjából,
A zsendűlő természetbe
Víg énekkel ki-kiszaladunk:
S egy-két verset tiszteletbe,
Csak halj meg tél, neked is adunk.



 Képek forrása:

1.Fortepan / Schermann Ákos

Selmecbánya

„Előtérben a Hegybányai- (másnéven Szélaknai-, Piargi-) városkapu, mögötte a Leányvár, a háttérben balra a Kálvária.”

A fotó 1930-ban készült.

2.Fortepan / Stuber Andrea

“Vajdahunyad vára a Vajdahunyad sétányról nézve.”

ÉV: 1937

3. Fortepan / Lenkey Márton

ÉV:1940”

Helyszín: Jászdózsa, Magyarország.

Previous articleJ. titkos naplója – avagy hogyan született képregény egy fiktív naplóból – 4. rész
Next articleVonatfütty, rohanó léptek, műemlékek, Pécs – avagy a végállomás neve: PÉCS #ép-sztoripercek14
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .