Építészet & Költészet – 13. rész – Szent Mihály-templom (Kolozsvár)

REMÉNYIK SÁNDOR:

TORONY

Tegnap este az erkélyablakon
Át néztem: be különös a torony.
 

Szent Mihály templomának a tornya
Olyan csodás volt, olyan új-forma.
 

És mégse láttam még ily ismerősnek,
Ily közelinek, ilyen mese-hősnek.
 

Sohase láttam így keretbe vágva,
A városból, a világból kivágva.
 

Ily nyugalmasan, szépen egyedül,
Mindenen túl, és mindenen felül.
 

Sötét vállát a holdfény meg nem ülte,
Szánkázott rajta, lebegett körülte.
 

Ő nőtt, csak nőtt a derengésen által,
Húzta, húzta a lelkemet magával.
 

S ahogy nőttem, úgy keményedtem én,
Szédült a hold lelkem orom-kövén.
 

Kőcsipkéimnek komor erdejében,
Elaludtak a vágy-galambok mélyen.
 

És a fájdalom vércsevisongása:
Csak egy-egy csúcsív égbenyilalása.
 

S az egész bűvös, zord-erejű látás:
Egy kővé harsant diadalkiáltás.
 

Végül ott álltam én, keretbe vágva,
A városból, a világból kivágva.
 

Nyugalmasan, gyönyörűn, egyedül,
Mindenen túl és mindenen felül.
 

Amíg újra emberré nem omoltam. –
A tornyot nézve, én is torony voltam.
 (1923 november)

*Vers forrása: Arcanum

*Képek forrása:

~ Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek

1916-os fotó.

~ Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

„Látkép a Fellegvárból, balra a Szent Mihály-templom. (1900)

~ Fortepan / Fortepan

Fő tér, Szent Mihály-templom és Hunyadi Mátyás szobra. (1905)