Kölcsey Ferenc:
Huszt


Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.



*Nem véletlenül került ma posztolásra egy „Építészet & Költészet” rész / bejegyzés ugyanis ma van a Magyar Költészet Napja.

Versben gazdag, csodaszép napot kívánok mindenkinek! #posztoljversetazutcára

Remélem nagyon jól telt mindenkinek a Húsvét!

Legyen nagyon szép hetetek kedves Műemlékvadászok!

*Képek forrása:

~ Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye

„Husztec folyó, fenn a vár. Leltári jelzet: 29801” (1915)

~ Fortepan / Gyöngyi (1941)

„A vár romjai.”

#műemlékvadász #magyarköltészetnapja #építészet #költészet #Huszt #Kölcsey #Husztvára #várrom #műemlékek

Previous articleSzínes „palotában” csenget a pedellus – avagy az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola Dob utcai épületének a „meséje” (Budapest) #Épsztorik18
Next articleVár Legendák – legendás váraink „meséi” – 1. rész: A Siroki vár összetört szívű úrnőjének legendája
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .