Történt egyszer réges régen, hogy Hunyadi János egy nagyobb csatából pár török fogollyal érkezett haza…bizonyára nem először.
A török raboknak az ígérte Hunyadi, hogy elengedi őket a rabságukból, ha ásnak neki a várba egy jó mély vízzel teli kutat.
Nem tűnik ez lehetetlen és nagy feladatnak a szabadságukért cserébe, ugye?
Aha, igencsak volt ám egy kis bökkenő itt a dologban, egy úgymond igazán fondorlatos csavar, mégpedig az, hogy a vár egy igazán sziklás, köves mondhatni nem ásásra alkalmas terepen állt (és áll ma is).
Hosszú – hosszú vérben és verejtékben gazdag kínkeserves év után a törökök azonban csodák csodájára megbirkóztak a feladattal!
Az élni akarás a remény tényleg köveket mozgat…ez esetben pedig vizet fakasztot!
Szomorú fordulat következett ezután ugyanis hiába lett meg a feladatba kiadott „török kút”, Hunyadi mégsem tartotta be a török raboknak / rabszolgáknak tett ígéretét.
Az egyik legenda szerint már nem is tudta volna, hiszen mire elkészült a kút addigra nem is élt és Szilágyi Erzsébet döntött végül a rabok sorsáról, akik „jutalmul” a kútért a vérpadra lettek küldve.
Ez így egy fajta felszabadulás a számukra gondolhatta Erzsébet, de a rabok minden bizonnyal nem ilyesfajta „szabadulásra” vágytak.
Persze kegyetlenség volt ez a Hunyadi család részéről, hogy hitegették őket, de ha a kor erő és egyéb viszonyait nézzük akkor nincs min meglepődni ebben az estben, hiszen nyilván a törökök sem jó szándékkal érkeztek abba a csatába, ahonnan fogolyként távoztak és valószínűleg ők sem bántak volna másként a magyar rabokkal.
A várban ez a kút egyébként a mai napig áll, le is fotóztam Nektek amikor a nyáron ott jártam.
A várban készült sok – sok fotóból egy párat csatolok majd a bejegyzéshez!
A kút különlegessége még a rajra látható felirat (amit szintén lefotóztam) amelyet a rabok közül az egyik vésett a kútra, a felirat az érzelmesebb legendák szerint így szól: „Vizetek van, de szívetek nincs!”, de a hivatalos fordítás szerint valójában azt jelenti az írás, hogy: „Hasan írta ezt, aki a gyauroknál raboskodik a templom melletti várban”.
Ti ismertétek ezt a legendát vagy jártatok is már esetleg az Erdélyben található Vajdahunyad várában?
A vár egyébként ottjártunkkor (2023. augusztus) éppen felújítás alatt állt…maradjunk annyiban, hogy szerintem nem tűnt túl professzionálisnak a folyamat, de reméljük a végeredmény majd az lesz!
Ami nálam teljesen kiverte a biztosítékot az az volt, hogy az egykor gyönyörű díszes rózsaablakok némelyike ragasztott módon (konkrétan mintha vennék otthonra egy rózsablak mintás ablak fóliát) volt „újra díszítve”….bízok benne, hogy a mostani felújítás során ezt a furcsaságot is orvosolni fogják(bár úgy tűnt ez már a „kész verzió”)… le is fotóztam ebből párat majd látni fogjátok szerintem, hogy ezek bizony fóliázott ablakok.
*Képek: Saját fotók.
*Információk forrása: A helyszínen hallottak… vagyis az idegenvezetőnk.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
