„…az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.”
#érdekesség #speciálisposzt
Almamellékhez tartozott az egykoron népes Németlukafa-puszta.
Igaz, hogy lakóinak száma nem volt oly’ sok soha, de voltak lakosai…méghozzá már a középkorban is!
A gyönyörű zöldölelésben található egykori falu lakosai nagyrészt erdészek, „üvegesek” és „porcelánosok” voltak, ahogy korabeli források említik az üvegműveseket és kerámia készítőket.
A falu üveghutája a 18. században kezdte el a működését és hosszú évekig működött.
Jó minőségű agyagkészletének hála 1841-ben a kerámiagyártás helyi otthona is lett Németlukafa.
Ebben az üzemben tanulta a keramikus mesterség csínját – bínját Zsolnay Ignác is…igen, Zsolnay Vilmos testvéréről van szó.
Ezt az üzemet vásárolta fel a későbbeikben idősebb Zsolnay Miklós (Vilmosék apja), hogy majd áttelepítse a berendezésével együtt Pécsre a többi pedig már történelem… ????
Ha úgy nézzük akkor az egész Zsolnay – sikertörténet alapjai Németlukafáról indultak útjukra…????
1901-ben az Almamellék – Sasrét között közlekedő Erdei Vasút létesítésekor Németlukafa is érintve lett a vasút által.
(Lukafai – elágazás.)
A falu és környékének a legmeghatározóbb birtokosai a Biedermann család voltak, nekik köszönhető a fent említett erdei kisvasút létesítése is.
Németlukafa, vagy ahogy a környéken említették Lukafa összességében egy tényleg nagyon jó adottságú területen helyezkedett el, a határában a szőlőtermesztés virágzott (bort és szőlőt, terményt tároltak az itt árválkodó mezőgazdasági épületben) a fakitermelés is ugyebár helyileg adott volt, volt több a fentiekben is említett üzeme (Spitzer – féle üzem stb.) több neves család is érdekelt volt a környékén (pl: a pezsgőgyáros Littke család szőlői is itt a közelben termettek) és mégis a kihalás lett a sorsa.
Létezéséről már csak pár fűtengerrel borított sír, néhány olykor – olykor a szerencsésebb túrázók előtt színesen megcsillanó üvegdarabka és az előbbiekben említett műemlék jellegű magtár épület tanúskodik.
Szomorú vég ez egy jó reményekkel és még jobb adottsággal rendelkező falunak…☹
Az ok(ok), hogy miért hagyták el a falut a maradék lakosai sokak szerint pont az volt, hogy az adottságait már nem tudták „munka formájában” kihasználni…vagy csak komoly például természeti áldozatok (erdőpusztítás) árán, ami senkinek nem lett volna jó hosszútávon.
(A túlzott erdőpusztító folyamatot, amit a helyi üzemek igényeltek végül amúgy is megállította szerencsére Bázler Ernő kiváló tehetségű főerdész.)
Találgatni már végül felesleges is, de emlékezni Németlukafára viszont nem az…már „csak” ipartörténeti szempontól sem.
Az eltűnt házak közül pedig már csak a műemlék jellegű épületnek „definiálható” 1904 és 1905 között épült Magtár tud csak a bejegyzésem műemléki főszereplője lenni…
Ti ismertétek Németlukafa történetét?
*Képek és információk forrása:
Hungaricana
~ Azon belül a képek:
1. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014) Eperjessy Ernő: Újabb adatok a németlukafai üveghuta és kéménycserépgyár történetéhez
2. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013) Horváth J. Gyula – Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
