A magyar népi építészet kincsei 2. rész – Templom fából és sárból emelve, avagy a tákosi Református templom története

Az Úr 1766. esztendejében a tákosiak dacolva a lehetetlennel templomot építettek akkor is, ha Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a reformátusok nem kaphatnak követ és téglát a templomaik építéséhez.
Nem keseredtek el nagyon a rendelet miatt, hanem fogták magukat és abból dolgoztak, amiből tudtak és így született meg fából és sárból a sok helyen csak „Mezítlábas Notre Dame-nak” nevezett tákosi református templom.
Ez a templom ékes példája annak, hogy akarattal és hittel bármi megoldható…ma sokkal több lehetőséggel a kezünkben sajnos mégis veszni hagyunk épületeket, de ebbe most inkább nem mennék jobban bele.
Térjünk vissza inkább a tákosi templomhoz!
A templom úgynevezett „paticstemplom” (vesszőfonatos, sárral tapasztott falazatú), faszerkezetű, fazsindelyekkel lefedett és a középkori falusi építkezések technikáját őrzi.
A templom alacsony mennyezetű, padlója döngölt agyagból készült, berendezését tekintve pedig az egyszerűségre törekedtek, tiszta fehér falaival és úgy összességében minden elemével együtt a népi puritánság megragadó, megható, páratlan éke és emléke is egyben.
Famennyezetén 58 festett kazetta található, melyek alkotója Asztalos Lándor Ferenc volt.
A mennyezet kazettáin a templom történetének leírása és virágmotívumok találhatók.
Apropó, templom történet, azt fontos megjegyeznem, hogy a templom építését egyébként több periódusra is bonthatjuk:
~ 1766-ban felépítik ugye magát a templomot
~1767-ben a templom mellé felépül a 16 méter magas, szoknyás faharangtorony, Lukács János ácsmester és munkásai segedelmével
~1784-ben pedig újabb bővítési munkálatok folytak itt.
A „fatemplommal” egyetlen probléma akadt csupán, de az sajnos nagy, hogy anyagai az idő vasfogának nehezebben álltak ellen, mint egy másik anyagból épült templomé.
A szerkezeti károsodások így sajnos sokszor utolérték a helyet (1949-ben egy előző évi jégeső kár miatt például le kellett bontani a tornyot), de szerencsére nem hagyták sohasem elveszni a templomot.
Az 1960-as években az Országos Műemléki Felügyelőség megújította a templom zsindelyfedését, mert már nagyon ráfért az újítás.
Nagyobb volumenű felújítási munkálatokat viszont csak az 1980-as években végeztek a templomon (az ehhez kapcsolódó fotókat csatoltam), ekkor állították vissza például eredeti alakjában a templom fent említett harangtornyát is, de a paticsfal is felújításra került, illetve a templom alapja is korszerűsítésen esett át (beton sávalapja lett).
A berendezési tárgyak és a kazettás mennyezet is átesett ekkor egy restauráláson, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük.
2001-ben árvízkárok sújtották a templomot, de szerencsére ekkor is a segítségére siettek, ez esetben a Magyar Villamosipari Művek és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (és természetesen a felújítási munkákban résztvevők) voltak a megmentők.
A templom jelenleg is látogatható, aki arra jár feltétlenül nézze meg ezt a páratlan szépségű műemlékünket!

Érdekesség: A mezítlábas jelzőt, azért kapta a templom, mert a sarat ugyebár mezítláb dagasztották a munkások, a sár pedig a munkafolyamatokhoz kellett, ugyanis a templom falai vesszőfonatra tapasztott sárból és agyagból készültek.

*Fotók forrása:

ADT – Műemlékvédelem, 1988. (32. évfolyam, 1. száma)

Magyar Építőipar, 1985. (34. évf. /1.)