Sasrét Baranya és Somogy megye határán található egy mesebeli kis völgy közepén, amelyet a Zselic dombjai ölelnek körbe.
Sasrét minden szempontból ideális választás volt arra, hogy egy ilyen jellegű kastély otthonául szolgálhasson így nem is csoda, hogy Báró Biedermann Rezső ide terveztette azt a vadászkastélyt, ami a mai bejegyzésünk főszereplője lesz.
A vadászkastély felépíttetését megelőzően a báró 1901-ben egy 6 km hosszúságú kisvasút vonalat hozott létre az Almamellék – Sasrét útvonalon, amely útvonalon jár jelenleg is a kisvonat.
Nyáron volt szerencsém többed magammal is élményvasútazni ezen a fent említett erdei kisvasúton, és hát azt kell mondjam, hogy varázslatos élmény volt…megkockáztatom, hogy lehet, hogy én jobban élveztem a kirándulást, mint a csoport gyermek tagjai, de azért ők sem panaszkodtak ám.
Kisvasúton innen és túl, kanyarodjunk vissza a vadászkastély építésének a terveihez…mindig elkalandozom, de a műemlékvadászok már csak ilyenek.
Báró Biedermann 1902-ben döntött úgy, hogy most már minden feltétel adott ahhoz, hogy ezen a gyönyörű Sasréten felépíttethesse a régóta vágyott vadászkastélyát.
Még ebben az évben bajor mintára el is készült a kastély, amely innentől kezdve a helyi és környékbeli urak központi találkozó és „kikapcsolódási” helye lett (persze jó értelemben, rossz, aki rosszra gondol).
A vadászkastély „előtere” is idilli, ugyanis egy 200 éves ősbükkös erdő található előtte, ami egy igazán kalandos tanösvényen be is járható.
A kastély jelenleg kifogástalan állapotú, engem teljesen elvarázsolt a látványa.
Napjainkban egyébként szállóként működik a vadászkastély.
Végezetül idéznék egy viszonylag hosszabb részletet (kicsit „ugrálva” a szövegben) az egyik kedvenc könyvemből a P. Horváth Tamás által írt Tündérvárosból, amely idézet kiválóan illusztrálja (még ha esetleg írói „túlzások” is lennének benne), hogy milyen is volt a vadászkastély régen, illetve milyen lehetett itt egykoron a hangulat amikor az uraságok kiruccantak egy kis hétvégi vadászatra:
„A Zselic erdőrengetegeinek egy eldugott völgyében építette fel Báró Biedermann Rezső a szentegáti földbirtokos eldugott vadászkastélyát.
A Sásrét nevű mocsaras, lápos völgyet lecsapolta, és a hatalmas mocsári tölgyeket meghagyva egy fenyőfákkal koszorúzott hatalmas angolparkot hozott létre, átnevezte Sasrétre, ahová a fapipás Ibafáról széles, illatos hársfákkal szegélyezett út vezetett a romantikus vadászlakig…
…A sasréti kis vadászlak, ahogy Biedermann báró nevezte, egy kisebb dombon állt egy halastó fölött.
Mindössze 21 szobából meg egy nagy, régi vadászpuskákkal és trófeákkal ékesített szalonból és a belőle nyíló, allegorikus vadászjeleneteket ábrázoló olajfestményekkel díszített, nehéz tölgyfa bútorokkal berendezett pompás ebédlőből, egy csodás vörösfenyő burkolatú tágas lépcsőházból és erkélyekből állt.
Az ebédlő óriási angol stílusú kandallójában egy kisebb erdőt eltüzeltek a zord teleken.
A tölgyfa asztalon hatalmas ezüst gyertyatartókban égtek a gyertyák…
…Az urak családjuk nélkül, inasukkal, segédjeikkel és vagyonokat érő vadászfelszerelésükkel, fegyvereikkel, távcsöveikkel érkeztek fogataikon a behavazott erdő közepébe, Sasrétre, ahol már várták a vendégeket.
A kapuban az érkezőket a fővadász – mindannyiuk régi jó ismerőse és vadásztitkaik tudója – fogadta vadkörtepálinkával és forralt fűszeres vörösborral.
A kandallóban vidáman pattogva hamvadtak el az öles rönkök, a szobákban is befűtve a cserépkályhák, a nagy asztal megterítve damaszttal, ezüsttel és természetesen Zsolnayval.
…A társaság nagy élvezettel és jó étvággyal elköltötte a vacsorát, majd áttelepült a szalonba, és szivarra, pipára gyújtott.
A szokásos vadásztársaság, vármegyei urak, pécsi tisztviselők, gyárosok, magas rangú katonatisztek…”
~
Remélem, hogy egy kicsit sikerült ezzel az idézettel átadni Nektek valamicskét abból a hangulatból, ami régen itt uralkodhatott…jó volt ugye egy kicsit átlesni az 1900-as évekbe?
P. Horváth Tamás remek író, nem véletlenül az Ő írásai adták nekem az erőt, illetve az ihletet ahhoz, hogy én is megírjam a saját „Zsolnay történeteimet” …még ha teljesen más vonalon is indultam el, de hát ez így van rendjén, mert nem másolni akartam, hanem valami igazán „Evelines megközelítést” írni.
A kisregényeim ezeken a linkeken találhatók meg:
https://mek.oszk.hu/20300/20315/
https://mek.oszk.hu/21300/21341/
No, de ez már egy másik történet…
Köszönöm, hogy velem tartottatok ma is és ha csak virtuálisan is, de együtt kisvasutaztunk, vadásztunk…bár vadászni továbbra is csak műemlékekre szeretnék szóval a vadászat részétől, inkább tekintsünk el.
*Fotók: 2021 nyarán készítettem őket.
*Ajánló: Aki erre jár az ne hagyja ki a Sasrét közelében található Zselici Csillagparkot se, ahol a „természet és az univerzum találkozik”, mert gyönyörű hely az már egyszer bizonyos!
A csillagpark Zselickisfalud külterületén található és 2009-ben Európában elsőként nyerte el a „Nemzetközi Csillagoségbolt – park” címet szóval #csillagtúrárafel, mert hatalmas élmény vár itt mindenkire….és persze kívánni is ér, hátha teljesülnek a kívánságaink egy-egy hullócsillag láttán!
A környéken található még Bőszénfa is, itt pedig egy szarvasfarm várja a kicsi, nagy és legnagyobb látogatóit!
Egyik megemlített hely sem reklám céljából van megemlítve, most is csak szívből jövő ajánlások ezek az én drága műemlékvadásztársaimnak!
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
