Kocsis László:
A dóm zöld tetője
Nyárból kivirulsz a méla Mecsek
Alatt.
Őszi színt versz a dombokon.
Zöld máglyaként égsz, ha fagy és hó esett
a szőlőskertekre.
Mint fény a homlokon
Ragyogsz a város arcán, tünde est
Vagy sötétben, csillaggal hű rokon.
Ne szidd, ha mondom, vén sekrestyésedet,
Hogy átragyogsz a honi partokon.
Tegnap az angol fagyos szemébe
Tüzeltél s zöld tetőd izzó zöldjére
Helsinki ködében gondol a finn
S smaragdod zöldje ott ring álmain
S mindenki álmába, ki egyszer megnézett,
Visszacsalod az örök reménységet.
~ A verset az alábbi linken Takaró Kristóf a Pécsi Nemzeti Színház színművészének az előadásában meg is tudjátok hallgatni, ha szeretnétek: https://www.youtube.com/watch?v=JcKl-xx9qlY
Természetesen a videó forgatásihelyszíne is a mi dómunk vagyis a Pécsi Székesegyház volt! ?
*Képek: Saját fotók (az emléktáblát a Székesegyház „szomszédságában” fotóztam, Kocsis László egykori lakóházának a falán)
*Videó forrása és tulajdonosa: A Pécsi Nemzeti Színház YouTube csatornája
#nemreklámegyikposztomsem #csakszívbőljövőajánlások
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
