“A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak nyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára.”

Galánfi András

2017-ben ezen a napon hunyta le örökre a szemét Csák Máté építész, festő, szakíró, műgyűjtő és művészetpártoló galériatulajdonos, a Körmendi-Csák Kortárs Magyar Gyűjtemény társalapító tulajdonosa.

Már a fenti felsorolásból jól látható, hogy Csák egy igen sokoldalú tehetség volt.

Névrokonával ellentétben Ő nem egy várakat bekebelező tartományúr volt, hanem a művészetek és a műemlékvédelem jeles pártolója.

Építészként az egyetemi évek befejeztével (ahol az utolsó években már társadalmi ösztöndíjat kapott a Fővárosi Tanácstól) 1962 és 1963 között a budai várban dolgozott, majd 1963-ban a Budapesti Műemléki Felügyelőséghez került és közel 10 évig itt dolgozott főmérnöki pozícióban.

1967-ben doktori fokozatot szerzett, majd 1973-ban a helsinki Műemléki Hivatal és Városépítési Irodában tevékenykedett ösztöndíjasaként.

Ugyanebben az évben Csák karrierútja még egy fontos szakmai állomáshoz érkezett, ugyanis elnyeri az Igazságügyi Minisztérium Szakértői Intézetének főtanácsosi pozícióját.

Építészmérnöki munkássága során a tervezőasztalán állítólag több mint ezer lakás terve született meg.

Pár budai épületegyüttes megtervezése is köthető még a nevéhez.

Könyvében munkáiból az alábbi épületeket említi meg például:

  • Mágnáskert Étterem (1997)
  • Budapesti Panoráma lakótelep, teraszházak (1973)
  • Fullánk Átrium (1986)
  • Zánkai nyaraló az Aranyhíd utcában (1992) stb.

Bővebben Csákról és a munkáiról itt olvashattok még: https://mek.oszk.hu/07200/07203/07203.pdf

Tervezőmunkájához az ihletet egyébként a magyar népi építészet és a Bauhaus „stílustárai” adták.

Szakírói munkásság során többek között a „Műemlévédelem” hasábjain is jelent meg cikke.

A későbbiekben (80-as évek után) számtalan nívós tisztséget tudhat még a magáénak.

Ő lesz a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Építészeti Képző- és Iparművészeti Szakosztályának az elnöke, a Magyar Ingatlanszövetségnek pedig az alelnöke.

Vezető szerepet kap még az Igazságügyi Ingatlanszakértőknél is, illetve a Magyar Szépmíves Társaság társelnöki tisztségét is ráruházzák.

Szüntelen alkotói vágyának eredményeként akvarell munkáit több kiállításon is megcsodálhatták az érdeklődök.

1993-ban nyitja meg nejével közös első magángalériája Budapesten, majd 1996-ban egy újabb galériát is a magáénak tudhat a házaspár a fővárosban (sőt idővel lett még egy pesti galériájuk).

1999-ben feleségével Dr. Körmendi Annával megvásárolják a „műemlékek városában” Sopronban a város egyik régi ékszerdobozát az Artner-palotát és a szükséges műemlékvédelmi felújítási munkálatok után (kb. 1 évre rá) itt nyitják meg a legújabb híres galériájukat, ahol a kortárs képzőművészet csodáival várták a látogatókat.

Az 1999-es esztendő nem csak ezért volt fontos Csák életében ugyanis még ebben az évben egy olyan nagy megtiszteltetés érte, hogy Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke Köztársasági Aranyéremmel tüntette ki Őt a magyar kultúra terjesztéséért történő fáradozásaiért.

Soproni tevékenysége nem állt meg „csupán” a galéria nyitásában, hiszen több mint hat belvárosi palota köszönheti a szakmai irányításának a „feltámadását”.

2007-ben Sajtoskálra egy művésztelepet álmodott meg, mely tervekből végül nem tudom, hogy lett -e végül valami, mert sajnos semmi nyomát nem találtam a megvalósulásának.

2008-ban Sopron város hálája jeléül Csákot műemléki mérnöki tevékenységéért, illetve a város kortárs művészeti életének felvirágoztatásáért a Sopronért Emlékérem kitüntetésben részesítette.

Életútját olvasva megállapítottam magamban, hogy Csák Máté egy igazi csupa nagybetűs „ALKOTÓEMBER” volt, olyan alkotó, aki nem csupán a saját tehetségének tört utat, hanem más tehetségeknek is segítőkezet nyújtott, hogy elérhessék az álmaikat.

A földi létben 79. év jutott csak Csáknak, de a családja és a munkái által emléke neki is örökké fog élni!

Köszönöm szépen az egyik „kollégámnak” a javaslatot, hálás vagyok, hogy az ajánlásod által megismerhettem egy fantasztikus ember életét és munkásságát!

Igyekeztem nem „Sopron központúvá” tenni a bejegyzést, sikerült?

Ha esetleg valaki szívesen olvasna még Sopron műemlékeiről akkor csekkoljátok le Csapó úr Insta oldalát(akinek innen is szívből gratulálok ahhoz a pozitív eseményhez ami történt vele), mert szokott néha helyi műemlékekről írni…

Ui:

Előre is boldog Új esztendőt kívánok mindenkinek innen a Dráva partjáról, remélem mindenkinek jól telik majd a Szilveszter!

Január végén visszatérek sok izgalmas bejegyzéssel és pár újítással, addig is tartom magam az online detoxhoz (Instán nagyon jól megy, 23.-a óta be sem léptem!), remélem nem bánjátok ezt a kis szünetet… tényleg csak egy kicsi szünet lesz!

*A bejegyzéshez felhasznált források:

ADT. – azon belül pedig:

  • Művészet, 1987 / 5. szám (Fullánk utcai cikk)
  • Népszabadság, 2000. október 25.-ei száma, kép a „Galériaház Zugló kapujában” c. cikkből
  • Magyar kiállítási, művészeti katalógusok a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből – Kortárs magángyűjtők (Budapest, 2008) – katalóguskép a Soproni galériáról
  • Kisalföld, 2009. július elsejei lapszámában megjelent Pók Viktória: „A műemlékek szerelmesei” című cikke az újság 6. oldaláról
  • Népsport, 1987. március 13.-ai száma – cikk Csák kiállításáról
  • https://mek.oszk.hu/07200/07203/07203.pdf
Previous articleZsolnay-negyedbeli minivlog
Next articleSéta műemlékek között – Egy “nap” Pécsen 2022.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .