Csorba Győző:
A mánfai műemlék templomban
A kabátot össze kell húzni jobban:
tavasz-közép, de itt még hűvöses van.
Csak ha a lőrés-ablakokra nézek,
melegséget belül csak akkor érzek.
Mert gonosz ellen nem csak az Isten,
a hívők is harcoltak rendre itten.
Az oltár kőtáblája: sír-fedőlap.
Ki volt a sírban: földesúr? szegény pap?
Szegény pap?– pásztora a gyönge nyájnak,
akikre rá-rátört ordas pogány had;
vagy földesúr, ezrek parancsolója,
ki reszketett a túlvilági szóra –
Gót támfalak, díszes gót kapu-béllet,
a tornyon félig-gót ablak-betétek.
Ős hársak zúgnak kint, mint bent: gerendák
egéig visszhangzó kegyes legendák.
A tájon körben falvakat temettek,
üres név lett tanúja némelyiknek:
Most helyükön hegy-völgy; elásva házak,
és a templomra most már ők vigyáznak.
Őrzik a négy falat, a tompa tornyot,
a lengő ének-ostromolta boltot,
az öblös kő-keresztelőmedencét,
a falfestmények zúzott sziluettjét,
a tölgygerenda-lépcső legyezőjét
a csöndet és a csöndteremte békét. –
Roskadva járok, vállam földre nyomja
a századok sok száz goromba gondja.
De enyhül a keserves keserűség,
mert átsuhan a táj fölött a hűség,
mely azóta szünet nélkül velem jön,
s gyógyít, ha ki-kiűznek az örömből.
~ Ezekkel a típusú „Építészet & Költészet” posztokkal a versek erejével / „ecsetével” szeretném bemutatni / „illusztrálni” Nektek az adott műemlék szépségét, a hely „erejét” és a múltjának egy „verses szegletét”.
Valójában az is még a célom ezekkel a bejegyzésekkel, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy biza’ olyan szép épített kincseink vannak, hogy még a költőinket is megihlették a szépségükkel.
Én magam csak hobbi „verselgető” vagyok, de ha kíváncsiak vagytok néhány műemlékhez kapcsolódó versemhez akkor írjátok meg kommentben, ha néha (de eskü’ tényleg csak nagyon ritkán) jöhet 1-2 ilyen típusú „különkiadás” is az oldal „Építészet & Költészet” bejegyzéssorozatának a részeként. #idézőjelszámláló1000223 ? ~
*Képek forrása:
~ A képaláírás nélküli képnek: Fortepan / Gyöngyi
~ A képaláírással ellátott cikkből „kiragadott” képé pedig:
Napló, 1981./ 32. szám (02.07.-ei lap, „K.M.” cikke)
*Vers forrása:
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
