Csorba Győző:

 A mánfai műemlék templomban 

A kabátot össze kell húzni jobban:
tavasz-közép, de itt még hűvöses van. 

Csak ha a lőrés-ablakokra nézek,
melegséget belül csak akkor érzek. 

Mert gonosz ellen nem csak az Isten,
a hívők is harcoltak rendre itten. 

Az oltár kőtáblája: sír-fedőlap.
Ki volt a sírban: földesúr? szegény pap? 

Szegény pap?– pásztora a gyönge nyájnak,
akikre rá-rátört ordas pogány had;

vagy földesúr, ezrek parancsolója,
ki reszketett a túlvilági szóra – 

Gót támfalak, díszes gót kapu-béllet,
a tornyon félig-gót ablak-betétek. 

Ős hársak zúgnak kint, mint bent: gerendák
egéig visszhangzó kegyes legendák.

A tájon körben falvakat temettek,
üres név lett tanúja némelyiknek: 

Most helyükön hegy-völgy; elásva házak,
és a templomra most már ők vigyáznak. 

Őrzik a négy falat, a tompa tornyot,
a lengő ének-ostromolta boltot, 

az öblös kő-keresztelőmedencét,
a falfestmények zúzott sziluettjét, 

a tölgygerenda-lépcső legyezőjét
a csöndet és a csöndteremte békét. – 

Roskadva járok, vállam földre nyomja
a századok sok száz goromba gondja. 

De enyhül a keserves keserűség,
mert átsuhan a táj fölött a hűség, 

mely azóta szünet nélkül velem jön,
s gyógyít, ha ki-kiűznek az örömből.

~ Ezekkel a típusú „Építészet & Költészet” posztokkal a versek erejével / „ecsetével” szeretném bemutatni / „illusztrálni” Nektek az adott műemlék szépségét, a hely „erejét” és a múltjának egy „verses szegletét”.

Valójában az is még a célom ezekkel a bejegyzésekkel, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy biza’ olyan szép épített kincseink vannak, hogy még a költőinket is megihlették a szépségükkel.

Én magam csak hobbi „verselgető” vagyok, de ha kíváncsiak vagytok néhány műemlékhez kapcsolódó versemhez akkor írjátok meg kommentben, ha néha (de eskü’ tényleg csak nagyon ritkán) jöhet 1-2 ilyen típusú „különkiadás” is az oldal „Építészet & Költészet” bejegyzéssorozatának a részeként. #idézőjelszámláló1000223 😉 ~

*Képek forrása:

~ A képaláírás nélküli képnek: Fortepan / Gyöngyi

~ A képaláírással ellátott cikkből „kiragadott” képé pedig:

Napló, 1981./ 32. szám (02.07.-ei lap, „K.M.” cikke)

*Vers forrása:

~ www.csorbagyozo.hu

Previous articleRégen és Most – Szentegáti Mária kápolna / Szentegáti Biedermann mauzóleum
Next articleAz egyszer volt Casino története – Pécsi Nemzeti Casino – 2/1. rész
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .