Fogadjátok sok szeretettel ezt az általam írt „szabadverset” a Kaszinóról. ?
Köszönöm szépen, hogy többen is biztattatok, hogy bátran osszak meg néha 1-2 saját „műemlékes” verset is.
No, de akkor íme a versem:
A Kaszinó előtt
A színház lépcsőiről kémlelem az utat
és elképzelem az egykoron erre felé siető
sok kalapos urat.
Ki-ki vajon miért siethet ide?
Vajon ki nyerhetett kártyán a Kaszinóban előző este?
Aztán hagyott -e egyáltalán nyerni valakit
a Miklós*?
Jó üzlet reményében biztos!
Mert hát nem csupán játék
és pezsgő folyt itt egykoron
hanem komoly üzletek is köttettek ám
úgy bizony!
Élénk volt itt a társasági élet
ma meg már csak a csend jár
ide, micsoda szégyen!
Zenének és vígasságnak már semmi nyoma
csak a falakon maradt ott az évek lenyomata.
Sajnos elfogytak a Kaszinó felé siető léptek
Már mind egy másik létbe léptek
Rollerrel robogó kacajok rántanak
múltból a jelenbe, a könnyek
már amúgy is mardosták a szememet.
Jelkép voltál Kaszinó és nem csak a játék és
a „hedonizmus”* fellegvára!
Isten veled letűnt korok bája,
Régi Pécs eleganciája!
~
(*Zsolnay Miklós, a Pécsi Nemzeti Casino egykori elnöke.
Szabadidejének nagyrészét is szívesen töltötte itt.
*Sokak szerint csak szórakozni, kártyázni jártak az emberek a kaszinóba, pedig azért, mint tudjuk itt sokkal komolyabb dolgok (is) folytak. )
*Kép forrása:
~ Régi épületről készült grafika forrása: Honismeret, 1992 / 3. szám, 25. oldala
~ Ui.: Elnézést, ha sokak szemét bántja az, hogy a Casino-t a versben Kaszinónak írtam, de jobban szeretem a szónak ezt a „magyaros” változatát használni. ~
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
