Google search engine
Home Blog

Ajánló Műemlékvadász-módra – 1. rész

Kedvesek!

Arra gondoltam, hogy útjára indítanék egy olyan mini sorozatot, amely keretein belül megosztanék veletek építészet és történelem témakörben egy pár érdekes könyvet, videócsatornát, játékot vagy akár dalt is úgymond ajánlóként. 😊 #természetesennemreklám

~ YouTube csatorna „témakörben” a Pazirik Studio videóit ajánlanám megtekintésre.

Íme a csatornájuk linkje: https://www.youtube.com/user/Pazirik77/videos

Egyszerűen ámulatba ejtő, hogy milyen fantasztikus videókat készítenek, amelyek által ma már nem csak a képzeletünkre van bízva az, hogy például egykoron hogyan is nézhetett ki a „Réka- vár” és még sok másik épületünk, várunk.

(A Rékavárról szóló bejegyzésemet itt tudjátok elolvasni: https://muemlekvadasz.hu/2022/02/26/mecseknadasd-titokzatos-varanak-a-tortenete-avagy-a-rekavar-legendaja/)

~ Játék kategória:

Aki ismer azt tudja, hogy nem vagyok egy nagy gamer, de azért akad 1-2 játék, amit én is ismerek…persze csak olyan témában, ami érdekel és nem azért, mert „felcsücsültem a hype-csucsura”, ahogy azt az egyik kedves ismerősöm mondaná. 😀

Az egyik ilyen kivételesen általam is ismert játék a: Jumurdzsák gyűrűje – az inertaktív film című kalandjáték, amit bátran ajánlok azoknak, akik szeretik a kicsit régebbi játékokat (2006-os), Egert, az Egri csillagokat és úgy összességében mindent, ami ehhez a témához kapcsolódik. 😊

Mondjuk igaz, ami igaz, hogy nagyon kevés helyen lehet már beszerezni a játékot, de azért nem lehetetlen feladat. 😉

A végigjátszásos videók rajongóinak pedig ajánlom, hogy keressenek rá a játék nevére YouTube-on. 😉

Tudom, hogy elég sokan szeretik az ilyen típusú videókat is szóval ezt akár vehetjük +1 ajánlásnak is ezt a fenti tippet, de ne feledjétek, hogy mindig az a legnagyobb élmény amikor mi magunk tapasztaljuk ki a játékok csavarjait. 😉

++1 ajánló az ajánlón belül: regény formájában is megjelent ez a történet, ha valaki inkább elolvasná, hogy miről is szól a Jumurdzsák gyűrűje. 😉

~ Könyvajánló:

A szecessziós építészet és úgy összességében a szecesszió szerelmeseként mi mást is ajánlhatnék, mint egy ilyen témában íródott könyvet, amely könyv nem mást min Bede Béla: Magyar szecessziós építészet című könyve. 😊

A könyv a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg és szinte bármelyik könyvesboltban (online is) megtalálható, de antikváriumokban is találkozhattok vele, én is általában az utóbbi módon/helyeken szoktam sok kincset beszerezni.

Jelenleg a Bookline oldalán kapható egyébként a legjobb árban a könyv (antikvár példányként), csak gondoltam szólok, ha valakit esetleg érdekelne. 😉

És íme a hozzá vezető link, amely egy szuper leírást is megmutat nekünk a könyvről:

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Bede_Bela_Magyar_szecesszios_epiteszet&type=10&id=2109255780

Meseszép képek és szecesszió minden mennyiségben…a szecesszió rajongóinak kötelezően ajánlott kötet ez. 😀

~ Zeneajánló:

Az egyik hazai és roppant nagy sikernek örvendő zenekarnak a Follow the Flownak nem tudom, hogy ismeritek – e a „Régi mese” című dalát, de ha még nem akkor érdemes meghallgatni…ha a zenekar stílusa nem is áll esetleg annyira közel hozzátok akkor a dalnak a szövege miatt adjatok egy esélyt ennek a „mesének”, mert szerintem zseniális lett.

Na jó, inkább bemásolom a dalnak a szövegét, az a biztos: D

„Lehet, csak benned látom a múltam
Ezért kötnek még hozzád
Azok az évek, amiket régen
Veled együtt éltünk át
Valahol itt kezdődik mindegyik régi meséd
Ahol az utunk egyszer véget ér

Veled együtt íródik a történetem
Hegyen-völgyön át, a délibábos ösvényeken
Több mint ezeréves történelem vezet oda
Ahol nincsen tenger, ámde van tengernyi csoda
Mindent látó falak, amin nem fogtak a golyók
Égig érő tölgyek, mindent átkaroló folyók
Ameddig a sok forrás vizet, addig a Nap fényt ad
Termést a föld, harmóniát a 4 évszak
Én csak azt ígérem, mindegy merre visz az élet
Bármerre is járok, mint egy fecske visszatérek
Minden hibád ellenére, mindig haza hozzád
Mert én így szeretlek, varázslatos Magyarország

Lehet, csak benned látom a múltam
Ezért kötnek még hozzád
Azok az évek, amiket régen
Veled együtt éltünk át
Valahol itt kezdődik mindegyik régi meséd
Ahol az utunk egyszer véget ér

Mesés panorámák, festői tájak foglya lettem
A megörökített pillanatoktól lesz jobb a kedvem
Nem kell sietnem, nem kell térerő
Itt találtam magam, pedig a Nap sem bújt még elő
A füzek is vidáman lengenek a vízparton
Ősi nyugalom ül mind a tíz nemzeti parkon
Az élet egyszerre születik és múlik el
A lelkem a Pilisben a Föld szíve tölti fel
Annyi mindent nem láttam még
De ígérem, az leszek – jó vendég
Itt hagyom ezt a képet, de vigyázz rá
Itt találsz rám, ha elmentem világgá

Csak benned látom a múltam
Ezért kötnek még hozzád
Azok az évek, amiket régen
Veled együtt éltünk át
Valahol itt kezdődik mindegyik régi meséd
Ahol az utunk egyszer véget ér

A múltban mögöttem
Az összes fűszálat ismerem
Fogd a kezem
És tarts az ismeretlenbe is velem
Majd mi is eltűnünk
Ahogy a világ változik hirtelen
De minden, amit tettünk
Itt marad veled egy filmtekercsen
Mert minden, ami számít
Itt marad neked egy filmtekercsen

Lehet, csak benned látom a múltam
Ezért kötnek még hozzád
Azok az évek, amiket régen
Veled együtt éltünk át
Valahol itt kezdődik mindegyik régi meséd
Ahol az utunk egyszer véget ér

Oooo…
Valahol itt kezdődik mindegyik régi meséd
Ahol az utunk egyszer véget ér.”

A dal egyébként a Varázslatos Magyarország természetfotó-pályázat és természetvédelmi program megbízásából készült szóval a videóklipjét is érdemes megnézni, mert nagyon szép a videó képi világa.

Nem vagyok nagy „fangirl-je” a zenekarnak, de ismerem és szeretem a dalaikat és abszolút hitelesek a fent említett programhoz, mert aki követi az énekesüket Instagramon az tudja, hogy a Gergő igazi nagy természetjáró és természetimádó. 😊

Nem hiába kérte fel Őt (Szakács Gergőt) az Aktív Magyarország is az „Indulj el egy úton” című népdal feldolgozásának az elkészítéséhez…nem mellesleg imádom ezt a népdalt és hát a feldolgozáshoz készült videóklip is fantasztikus lett.

Remélem tetszett nektek ez a „kedvences – ajánlós” poszt is, én régebben kifejezetten szerettem az ilyen jellegű tartalmakat még az „ősblogger és jutúbos” időszakokban.

Csodaszép napot mindenkinek és boldog Semmelweis-napot minden kedves kollégámnak! 😊

Építészet&Költészet – 3. rész – Pécsi Székesegyház

Kocsis László:

A dóm zöld tetője

Nyárból kivirulsz a méla Mecsek
Alatt.

Őszi színt versz a dombokon.
Zöld máglyaként égsz, ha fagy és hó esett
a szőlőskertekre.

Mint fény a homlokon
Ragyogsz a város arcán, tünde est
Vagy sötétben, csillaggal hű rokon.
Ne szidd, ha mondom, vén sekrestyésedet,
Hogy átragyogsz a honi partokon.
Tegnap az angol fagyos szemébe
Tüzeltél s zöld tetőd izzó zöldjére
Helsinki ködében gondol a finn
S smaragdod zöldje ott ring álmain
S mindenki álmába, ki egyszer megnézett,
Visszacsalod az örök reménységet.

~ A verset az alábbi linken Takaró Kristóf a Pécsi Nemzeti Színház színművészének az előadásában meg is tudjátok hallgatni, ha szeretnétek: https://www.youtube.com/watch?v=JcKl-xx9qlY  

Természetesen a videó forgatásihelyszíne is a mi dómunk vagyis a Pécsi Székesegyház volt! 😊

*Képek: Saját fotók (az emléktáblát a Székesegyház „szomszédságában” fotóztam, Kocsis László egykori lakóházának a falán)

*Videó forrása és tulajdonosa: A Pécsi Nemzeti Színház YouTube csatornája

#nemreklámegyikposztomsem #csakszívbőljövőajánlások

Villa ajándékba – avagy egy kis érdekesség Bónis Malvin meglepetésházáról

Kedvesek, emlékeztek még a Hátizsák Podcast 3. évad / 01. epizódjára?

Ha nem akkor a honlapomon található Hátizsák Podcast menüpont alatt megtalálhatjátok! 😉

Az évadnyitó epizódban röviden szót ejtettem Zsolnay Miklós egyetlen feleségének Bónis Malvinnak a Budapesten található Thököly úti házáról (ami régen Csömöri út volt) is…tudjátok arról a villáról, amit 1905-ben egy rajongójától kapott ajándékba a színésznőként dolgozó Malvin és ahol a rövidke házasságuk alatt Miklós is vele él (ha éppen nem ingázott vagy utazott valahová munkaügyben).

Hosszabb történetet nem tervezek a házról írni, hiszen ezt már jó páran megtették előttem amikor „előkerült” az a híres kandalló, amit Miklós ajándékozott Malvinnak valószínűleg a perzselő szerelmük romantikus szimbólumaként.

Na, jó…ez csak az én verzióm erre az ajándékra, a valóság valószínűleg kevésbé volt ennyire „rózsaszín”, de ki tudja? 😀

Mindenesetre ez egy igen nagy és szép gesztus volt Miklóstól Mályva irányába…akárcsak az a 2 oroszlán szobor is, amelyek a mai napig is hűen őrzik a ma már emelettel bővült egykoron földszintes és sokkal díszesebb házat.

A Zsolnay gyárban készült oroszlán szobrokkal, mint ajándékokkal kapcsolatban is van egy romantikus elgondolásom (és másoknak is), hogy azért tetette a ház elé őket Miklós, hogy mindig őrizze valaki a szerelmét, még akkor is, amikor Ő már nincs vele.

Uh, befejeztem inkább, mert aki ismeri vagy kutatta Zsolnay Miklós életét, az most biztos, hogy nagyon fogja a fejét, mert bár a nagy gesztusok ugyan nem álltak tőle messze (díszkút a városnak, Francia emlékmű állíttatása stb., igaz ezek a gesztusok igazi „üzletemberi gesztusok” is voltak, ha értitek mire gondolok 😉), de azért, hogy is fogalmazzak… az ilyen jellegű túlromantizált gesztusok viszont azért igen….valószínűleg kedveskedni akart Malvinnak ezekkel és pont. 😊

Hosszas Evelin – féle bevezetőn túl megszeretném veletek osztani azt a régi cikket, amelyet azzal kapcsolatban találtam, hogy akkoriban a sajtó hogyan is cikkezett Malvin szerencséjéről, tehát arról, hogy hogyan lett háztulajdonosnő az egyik lelkes rajongója által.

Nem, ez a ház még nem Miklós ajándéka volt, vele csak pár évvel később találkoztak…. 😉

Egyébként nagyon szuper levéltári anyagokat is találtam a házról, Miklósról és Malvinról is , de ezeket több okból sem oszthatom itt meg, illetve szerintem az oldal profiljában sem illenének bele ezek az anyagok így gondolom nem is bánjátok, hogy ezeket nem csatoltam a bejegyzéshez.

Az egykori szerelmi fészek egyébként ma is jó állapotban van, a fent említett „bővítésen” és a díszeitől való megfosztásán túl (állítólag nagyon szép villa volt, amelyet az 1960-as években alakítottak át a jelenlegi külsejére) más változás nem igen történt rajta a külleme szempontjából…mondjuk ezek a változtatások pont elegek voltak ahhoz, hogy a régi fényét elvesztve beleolvadjon a környezetébe. ☹

Mindentől függetlenül, aki figyelmesen sétálgat a Thököly úton az könnyen kiszúrhatja a ház kertjében a figyelő „oroszlán tekinteteket” …Ti felfigyeltetek már rájuk? 😊

Érdekesség: a fent már említett és egykoron természetesen a Zsolnay gyárban készült szerelmi ajándékként Malvinnak ajándékozott kandalló pár évvel ezelőtt hazatért Pécsre, aki megszeretné nézni, az a Zsolnay Negyedben megteheti…meseszép, mint minden, ami Zsolnay. 😉

 #nemreklám #csakszívbőljövőajánlás

*Cikk forrása: Hungaricana, azon belül pedig: a Magyar Színpad c. újság 1905. március elsejei számának 3. oldala

*Kép forrása: Google Maps, de augusztusban már saját fotókat is töltök fel ahhoz a 3 db. Google Maps – fotós bejegyzéshez, amik az oldalamon vannak, mert ez így azért nem az igazi. 😀

Augusztusban megyek Budapestre és hát mondanom sem kell, hogy jó pár képet fogok majd készíteni…de persze nem csak fényképezőgép lencsén keresztül szeretném majd látni a világot, de azért álszentség lenne az állítanom, hogy nem fogok fotóemlékeket is készíteni. 😀

ÉPsztori – percek #3. – Vaszary Emlékház (Kaposvár)

~ Épült:

1833

~ Tervezője:

Török Ferenc

~ Építészeti stílusa:

Klasszicista stílusú

~ Jelenlegi állapota:

Ez esetben is viszonylag friss (pár héttel ezelőtt készült) fotóval illusztrálnám az adott épület állapotát, mint az előző „Épsztori- percekben” is. 😉

Szerencsére ez a műemlék is jó állapotban van. 😊

~ Érdekességek:

1. A Vaszary család tulajdonába 1860-ban került a ház.

2. 1867. november 30-án ebben a házban látta meg a napvilágot a „névadó” Vaszary János festőművész.

3. Vaszary szülei halálukig Kaposváron maradtak, János viszont idővel kirepült a családi fészekből, hogy a festészet iránti szenvedélyének hódolhasson, és hogy a lehető legmagasabb szinteken kitanulhassa a szakmát.

Szárnyaló tehetsége elrepítette őt számtalan helyre, amely helyeken nem „csak” képezte magát, hanem számtalan ihletet is szerzett.

4. Az épület 2003-ban friss felújítási munkálatok után nyitotta meg kapuit Vaszary Emlékházként a látogatók előtt.

5. Az emlékház megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges.

6. Vaszary János tatai és szintén műemléki védelem alatt álló villáját is érdemes megtekinteni mert egy igazi csoda! #nemreklámegyikposztomsem

Ezt a Tatán található mesebeli kinézetű villát egyébként Toroczkai Wigand Ede tervezte János kérésére.

7. Végezetül pedig megosztanék egy linket, ami még jó pár érdekességhez vezet majd el Titeket, de már nem a házzal, hanem Vaszary Jánossal kapcsolatban.

https://mek.oszk.hu/05000/05061/html/erdekes.htm

Ezen az oldalon többek között Takáts Gyula: Négy Vaszary – képre c. versciklusai is megtalálhatók, melyek közül a kedvenc versemet (a versciklus szívszaggató első versét) idézném is, természetesen úgy, hogy a festményt is megosztom mellé a bejegyzéshez csatolt képek között.

„1

Katonák a hóban

Kifordították sarkából a fényt,
eltűnt a zöld, haldoklik, ami él…
A röghöz barnul arc, s a rettenet
körképe dermed, tornyosul eléd.

Emberrel az embertelen vihar!
Mögötte vér, s a megmaradtak
iszonyát a hó kegyetlen tükrözi,
hogy fáj és ég e vászonablak

s jönnek-jönnek a keresztfákon át
a szíven lőtt, még élő katonák.”

+1. érdekesség: Vaszary János az I. világháborúba önként jelentkezett haditudósítónak és hadifestőként többek között a galíciai fronton is megfordult, így a fent említett festményt kijelenthetjük, hogy tényleg az átélt háborús „élmények” ihlették.

Remélem tetszett Nektek ez a poszt, kellemes nyarat kívánok mindenkinek! 😊

És, ha már nyár akkor egy kicsit ritkábban fognak érkezni a posztok a megszokottól, de azért lesznek ám bejegyzések csak amolyan „nyári ritmusban”…😉

*Az emlékházról készült fotók saját képek, idén készítettem őket.

*A festményről készített képet erről a linkről „ragadtam ki” (itt találhatók a fent említett versek is):

https://mek.oszk.hu/05000/05061/html/erdekes.htm

*Információk forrása: MEK., ADT.

Eger vára

“1552. szeptember 9.-én, *I. Szolimán szultán seregei bekerítették Eger várát.
A várfalakról mindössze kétezer védő nézett farkasszemet hetvenezer támadóval.
Minden egyes magyar védőre harmincöt török harcos jutott.
Harmincnyolc napon áttartott az öldöklő ostrom, az évszázad legvéresbb tűzijátéka.
Harmincnyolc nap szakadatlan küzdelem, szerelem, halál, hűség és árulás.
És Dobó kapitány a maroknyi magyarral diadalra fordítja a reménytelen küzdelmet.
Harmincnyolc nap után Európa megtanulja Eger nevét!
Lesz-e még jövendő, amelyben büszkék lesznek ránk magyar századok?
Terülj fölénk oltalmazó ég, tekintsetek ránk, egri csillagok!”

(Egri csillagok musical – Finálé)

*Az interneten talált dalszövegkönyvben II. Szolimánt írtak I. Szulejmán helyett, de valószínűleg elírás volt, azért idéztem másként ezt az egy apróságot.✌️

#szeretemváros #Eger #Egrivár #műemlék #magyarvárak #iloveEger #Egricsillagokmusical #VárkonyiMátyás #BéresAttila

*Saját fotók

A Sziklakórház Atombunker Múzeum története – avagy kórház a vár(os) alatt

A mai bejegyzés több szempontból is különleges lesz, hiszen a poszt főszereplőjének a természet is a „főépítészei” közé tartozott.

Egy történelmileg igen fontos jelentőségű helyet szeretnék Nektek ma bemutatni, egy olyan helyet, amely napjainkban (2007 óta) már múzeumként működik.

Kicsit „különkiadásnak” hathat ez a poszt és ezáltal tán inkább Hátizsák Podcast-be valónak, de remélem nem bánjátok, hogy inkább bejegyzés született ennek a különleges helynek a történetéről.

Ez a különleges hely pedig (már ahogy az a címből is kiderült) nem más, mint a Budai vár alatt található Sziklakórház, vagy teljes nevén Sziklakórház Atombunker Múzeum.

(Természetesen nem reklám ez a poszt sem, hanem szívből jövő ajánlás!)

Számomra hatalmas élmény volt az, amikor pár évvel ezelőtt itt jártam, hiszen rajongok a történelemért, a különleges helyekért és a szakmám szempontjából is roppant érdekes volt ez a (kórház)múzeum látogatás…tényleg megdöbbentő volt látni, hogy hogyan és milyen körülmények között dolgoztak itt egykoron a nagy elődök.

A szokásos hosszas bevezetőm után rá is térnék inkább a Sziklakórház történetére, mert képes lennék szerintem oldalakon keresztül ömlengeni arról, hogy mennyire döbbenetes és érdekes információkban gazdag volt az itteni látogatásunk…de térjünk is a lényegre!

A Magyar Barlangkutató Társaság az 1930-as években végzett nagyobb volumenű kutatásokat Budán és ezekben az időkben került sor az Úri utca alatt lévő Sziklakórház majdani helyének is a szakmai feltérképezésére.

A Sziklakórház létrehozásának a fontosságára már az 1930-as években rájöttek az illetékesek, hiszen egy újabb háború kitörésének a vészjósló jelei kezdtek derengeni és a légoltalmi védelem kialakítása egy ilyen létesítmény létrehozásával tűnt biztosíthatónak, hiszen mindenki rettegett a légi támadásoktól (bombázásoktól, vegyi támadásoktól).

A Sziklakórház első kiépített részén a Várnegyed légósziréniái működtek, majd 1939-től a háború kitörése magával hozta a több kilométeres hosszúságú barlangrendszer biztonságos óvóhellyé alakításának a szükségességét.

Az 1940-es években az egyre sűrűsödő légitámadások miatt egyszerűen lehetetlen feladattá vált a sebesültek ellátása így Szendy Károly polgármester elrendelte egy a bombázásoktól védett szükségkórház kialakítását…szerintem már sejtitek, hogy ez a szükségkórház lett végül a Sziklakórház. 😉

A kiépítést Péchy László Budapest főmérnöke irányította, a Sziklakórház tervei pedig, ha jól tudom akkor Dr. Mészáros László építész irodájában készültek el.

A Sziklakórház a Szentháromság utca – Úri utca és Lovas út között található barlangszakaszokban készült el.

A kórház hivatalos megnyitójára 1944. február 23-án került sor.

A „speciális” kórház kezdetekben 60, majd később sajnos a sok sebesült miatt 120 férőhelyesre kényszerül nőni.

Egyébként a körülmények ellenére egy teljesen jól és akkoriban korszerűnek számító szinten felszerelt szükségkórházról beszélhetünk a Sziklakórház esetében, ahol olyan nagy nevek dolgoztak, mint például: Dr. Kovács István főorvos, egyetemi adjunktus, az önkéntes ápolók táborát pedig többek között Hortyné Edelsheim-Gyulai Ilona, Andrássy Ilona és Széchenyi Ilona grófkisasszonyok erősítették.

A kórház a Szent János Kórházhoz tartozott és a már fent is említett Kovács főorvos úr lett az igazgatója.

A kórtermek elosztása a következőképpen alakult:

  • egy kórterem volt fenntartva a civileknek
  • egy a hölgyeknek
  • egy pedig a katonáknak ahogy ezt a helyszínen az idegenvezetőnktől megtudhattuk.

Egyébként innen is hálásan köszönöm / köszönjük az idegenvezetőnknek (sajnos nem emlékszem már a nevére) azt a sok információt és azt a magasszintű és izgalmas idegenvezetést, amiben részünk volt!

Budapest ostromának kezdetére (1944) már elérte a teljessítő képességének és a kapacitásának a határait a kórház, ugyanis konkrétan még a barlangi szükségágyak is beteltek plusz a betegek (és a saját) étkeztetését is már a Sziklakórházban kellett megoldaniuk a kórház dolgozóinak (teljesen el lett lehetetlenítve a kapcsolattartás a készleteiket biztosító Szent János Kórházzal), de a betegek ellátása a borzasztó nehézségek ellenére továbbra is végtelen nagy odaadással folyt.

Lassacskán a Sziklakórház „szomszédságában” egyre több óvóhely alakult ki, így próbálta mindenki túlélni a legnehezebb időket.

A legvészterhesebb órákban már több ezer (igen, több ezer!) sebesülttel találták magukat szemben a kórház dolgozói, akik közé már sok gyógyuló félben lévő beteg is beállt segíteni.

Ha jól emlékszem az idegenvezetőnk azt mesélte, hogy ebben a keserű káoszban már egy ágyban kénytelenek voltak több beteget is fektetni és mindenféle módokon megoldani az elhelyezésüket.

A cél továbbra is az volt, hogy segíteni mindenáron…és sok esetben sikerült is szerencsére.

Ilyen helyzetben ilyen fantasztikus munkát végezni tényleg nagyon nagy szó!

Emberség, empátia, segítőkészség még a legnehezebb és legzordabb időkben is…ez az igazi példamutatás!

A Sziklakórház végül 1945 júniusáig működött, a bezárása előtt még a szovjet csapatok tartottak itt egy portyát és a megtorlások időszaka is ezután következett sajnos…hány itt dolgozó orvos és ápoló kapott hála helyett megaláztatásokat…ezekbe a részekbe inkább nem is mennék jobban már bele, ha nem bánjátok…könnyek nélkül ezekről amúgy sem tudnék írni és már így is kicsit eltértem az oldal főirányvonalától.

Az 1956-os forradalom alatt ismét újra kényszerült nyitni a kapuit a Sziklakórház, később pedig a Hidegháború kicsúcsosodásának fenyegető veszélye miatt (vegyi és atomháború kirobbanásától rettegett mindenki) kellett kibővíteni a kórházat, hogy ha kitört volna a vész akkor legyen egy szigorúan titkos légoltalmi kórháznak megfelelő ellátóhely itt.

A kibővítési munkálatok építésvezetője Bakonyi István volt.

A „titkos objektum” helyszíne végül 2002-ig titkos is maradt (szerencsére az újabb háború elmaradt, a kórházat pedig az oda beosztott Szabó majd Mohácsi család „gondozták”, akikkel titoktartási szerződést is aláírtattak) de sosem volt teljesen kihasználatlan a hely, mert elég sok minden (a 60-as és 80-as években raktár és gyakorlatok, 2004 és 2006 között pedig olykor színházi előadások) volt itt, míg végül 2007-ben Sziklakórház Atombunker Múzeumként megnyitották a kapuit a látogatók előtt.

Először a 2007-es Múzeumok Éjszakáján lehetett ide betekintést nyeri, de a múzeum teljes és folyamatos látogatására 2008 tavaszától van lehetőség.

A múzeum dolgozói azóta is töretlen lelkesedéssel és fantasztikus kiállításokkal várják minden egyes nap az idelátogatókat.

Mivel a helyszín adta körülmények miatt kissé hűvös van lent (kb. 16 fok körül lehet), ezért érdemes a ruházatunkat ehhez a hőmérséklethez igazítani a látogatáskor, de amikor mi ott voltunk (nyári időszak volt) akkor azoknak sem kellett aggódniuk, akik szellős – rövid ruhában voltak, mert a helyszínen szuper kedves gesztusként adtak nekik a túra 1 órás idejére felsőt, hogy nehogy megfázzanak.

Fotózni és felvételeket készíteni TILOS bent, így mi kint készítettünk a főbejárat előtt egy csoportképet a társaimmal, de ezt inkább nem osztanám meg, ha nem bánjátok, mert nem biztos, hogy örülnének neki azok, akikkel voltam, hogy kiteszem őket ide az oldalra.

Ti jártatok már a Sziklakórházban? 😊

Ha esetleg még nem, de szeretnétek meglátogatni akkor remélem, hogy ez a kis bejegyzés meghozta hozzá a kedveteket, de ha még esetleg bizonytalanok maradtatok a látogatással kapcsolatban akkor kedvcsinálóként ajánlom Nektek megtekintésre a Sziklakórház Atombunker Múzeum hivatalos YouTube csatornáján található videókat, illetve a múzeum honlapját is érdemes meglesni az aktuális információkkal, kiállításokkal, lehetőségekkel kapcsolatban…és nem, ez még mindig, nem reklám, de őszintén szólva szerencsére annyi látogatója van a helynek, hogy nem is lenne szükségük külön reklámra. 😊

Végezetül egy könyvajánlóval zárnám a soraimat és ezáltal a bejegyzést is, ez a könyv pedigTATAI GÁBOR: A SZIKLAKÓRHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE 1932 – 2002. –  A budai vár mélyén fekvő, 2002-ig szigorúan titkos légókórház és atombunker hihetetlen, de igaz története című könyve lenne.

Fotót is csatolok a saját példányom borítójáról, remélem ennyi még nem okoz problémát, ugyanis a könyvből idézni és képet megosztani csak engedéllyel lehet, amely kérést teljes mértékben megértek és tiszteletben is tartottam.

A könyvet egyébként a helyszínen vásároltam és már minimum 6-szor elolvastam annyira tetszett (45 oldalas egyébként).

Különleges és ritka fotók is találhatók ám ebben a múzeum által kiadott könyvben, amely lassan 5 éve áll emlékeztetőként a könyvespolcomon, hogy jelezze, hogy még vissza kell térnem erre a helyre.

*Információk forrása:

A lehető legtöbb információt természetesen a helyszínen tett látogatásomkor szereztem, de sokat megtudtam a Sziklakórházról a fent említett könyvből is, illetve sűrűn lesek fel a múzeum YouTube oldalára és weboldalára is.

*A Sziklakórház főbejárata előtt készült 1944-es fotó forrása pedig a: Dunántúli Napló, 1994.10.25.-én megjelent számának 6. oldala.

A kép Wallinger Endre: „Budapestiek ezreit mentette meg – Kórház az Uri utca alatt” című cikkének volt az „illusztrációja”, a fotó alatti leírás pedig a következő: „A Sziklakórház Lovas utcai főbejárata 1944-ben. A repordukciót Nagy Jószefné készítette”.

Építészet&Költészet – 2. rész

Reményik Sándor:

A pécsi minaret

Égbeszökő karcsú kő-derekát

Ölelték véreskarú századok,

Ernyedten engedték el azután

S félve: dörgő robajjal dőlni fog.

De nem dőlt, megállt csorbítatlanul,

Csak árván maradt a török torony,

Mint dagály után üres csigaház

A tengerlátogatta homokon.

Úgy rémlik, engesztelő oszlop ez

Két testvérgyilkos sírhalma felett:

Szembejöttek a sors sikátorán,

S vívtak, míg mind a kettő elesett.

Körülöttük népek bozótja nőtt,

Azt öntözgette ez a balga vér,

A késő bánat árva oszlopán

Kereszt és félhold immár összefér.

Isten, Allah egyformán büntetett:

Meghalt Mátyás és meghalt Szolimán…

Mereng, mereng a méla minaret

A pécsi kórház csöndes udvarán.

(Pécs, 1927 május)

*Képzeljétek pár év “szünet” után végre újra látogatható a versben szereplő minaret melletti Jakováli Hasszán pasa dzsámija.

Aki erre jár lesse meg bátran, mert nagyon szuper kiállításokkal várják itt a vendégeket.

(Nem reklám, csupán szívből jövő ajánlás! )

A dzsámiról már készítettem múlt évben egy Hátizsák Podcast epizódot, ha van kedvetek akkor Anchoron (https://anchor.fm/…/psztorik-3—–Jakovli-Hasszn…) megtudjátok hallgatni ezt a részt is.

Amióta törökül tanulok (nagyon lassan haladva, de hát ilyen ez a felnőtt élet :)) azóta egyébként egyre jobban “beleástam” magam például az építészetükbe, az épített kincseik történetébe is és hát bizony nagyon megfogott ez az egész így esélyes, hogy hamarosan ismét érkezik majd pár török hódoltság idején épült műemlékről bejegyzés. 😉

Türbékről egyébként már írtam, ezeket a bejegyzéseket itt találhatjátok:

*A fotók a minaretről és a dzsámiról is saját képek, a fotók melletti leírásban szerepel, hogy melyik idei (2022-es) fotó, és melyek azok amelyeket a zárás előtti évben készítettem (2018-ban készültek ezek a fotók, a hely pedig 2019-ben zárt be).

2018-as kép
2018-as kép a minaretről
2022-es kép a dzsámiról

2022-es kép Jakováli Hasszán dzsámijáról

ÉPsztori – percek #2.

Pécsi (Nagy)Zsinagóga

~ Épült:

1868 és 1869 között

~ Tervezők:

Feszl Frigyes, Gerster Károly, Frey Lajos és Kauser Lipót 

~ Építkezés kivitelezője:

Ivánkovics István

~ Építészeti stílusa:

Romantikus stílusú

~ Jelenlegi állapota:

A pár hónappal ezelőtt készült (saját) fotóm mutatja be az állapotát a legjobban.

Látjátok szerencsére jó állapotú épületről van szó ebben az esetben. 🙂

~ Érdekességek:

1.Nem ez a zsinagóga, hanem egy hajdanán a Citrom utcában álló (1843-ban lakóházból átalakított zsinagóga) volt Pécs első zsinagógája, de méreteit tekintve ez kicsinek bizonyult, ezért volt szükség egy nagyobb zsinagóga építésére.

2. A zsinagóga orgonája hol máshol készülhetett volna, mint a pécsi Angster Orgonagyárban és képzeljétek ez az orgona volt a gyár első megrendelése és orgonája, így ipartörténeti emléknek is számít ez a csodálatos hangszer. 😊

3. A zsinagóga épülete a vallási és nemzeti ünnepek kivételével nyártól – őszig látogatható.

4. A pécsi zsinagóga a Dunántúl legnagyobb zsinagógája.

5. 1905-ben Baumhorn Lipót tervei alapján lett kibővítve.

+1. személyes érdekesség:

 Engedjétek meg nekem kérlek, hogy egy apró személyes érdekességet is megosszak veletek…képzeljétek egy ideig a zsinagógától nem messze található Konzum Áruházban dolgozott (így mindennap látta a zsinagógát) az én drága nagypapám, aki pont ma (május 23.-án) ünnepelné a névnapját.

Nagyon boldog névnapot kívánok drága felhőn ülő Papikám!

Köszönöm a sok katonatörténetet (és ezáltal a történelem iránti rajongásomat), a sok tanítást, óvást, szeretetet és azt, hogy megtanítottad nekem azt, hogy mindig pozitív legyek, a rossz dolgokban is és mindenkiben a jót keressem…köszönök mindent!

Nagyon szeretlek és tudom, hogy fentről is vigyázol ránk!

Boldog névnapot minden Dezsőnek, boldog hétfőt mindenkinek!

*Fotó: saját fotó

*Információk forrása: Hungaricana

A fák és gyomok lakta kastély szomorú végnapjai – avagy a barcsi Kremsier-kastély történte

Sajnos a cím nem „költői túlzás” ugyanis jelenleg (és már nagyon hosszú idő óta) tényleg fák és gyomok lakják a mai posztunk szebb és jobb sorsot érdemlő főszereplőjét a Kremsier – kastélyt.

A kastély Barcs „felsőn” azaz Belcsapusztán található és viszonylag könnyen megtalálható, mert kimagaslik a környezetéből, abból a zöldölelésből, ami egyre szorosabban körbeveszi.

A könnyű megközelíthetőség ellenére azonban mindenkit óva intenék attól, hogy egészen közelről szemügyre vegye a tető nélküli fák lakta kastélyt mivel életveszélyes az állapota és még magántulajdonban is van.

Persze kívülről azért (tisztes távolságból) meglehet lesni, de szerintem ennyi is elegendő, nem? 😊

Pár jó „benti” fotóért én azt mondom, hogy nem éri meg az, hogy kockáztassuk a testi épségünket, illetve hát, mint említettem nem „csak” veszélyes, hanem magánterületről is van szó ebben az esetben…

(Most tudom, hogy az urbex-rajongó ismerőseim rázzák a fejüket ezekért a sorokért…:D)

No, de mit lehet tudni erről a rejtélyes kastélyról azonkívül, hogy nincs túl jó állapotban?

A kastély tulajdonosa egy igen jómódú földesúr volt, név szerint Kremsier Károly ((1818-1888).

Károlyról azt kell tudni egyrészt, hogy sajnos nem sok mindent lehet tudni az életéről, de az bizton tudható, hogy az 1840-es években telepedett le Barcson és a „ranglétra” legaljáról küzdötte fel magát „batyus házaló kereskedőből” gazdag földesúrrá, emellett művészet pártoló volt és a helyi (barcsi) első neológ zsidó hitközösség megalapítása is az Ő nevéhez köthető.

A kastély tervezőjének a személyéről nem lehet semmit sem tudni, de a kastély építési éve is elégé körülbelüli, a legtöbb forrás 1880 körülire „saccolja” a születését, de olvastam olyan írást is, amely szerint 1873 és 1875 között épült.

A kastély stílusát tekintve eklektikus stílusú és a belső terét pedig Kremsier annak idején állítólag igen modern berendezéssel rendeztette be…ó, hol vannak már azok az idők!

A kastélytól nem messze működött a Kremsier család gőzmalma és szeszgyára is, amely épületek sajnos mind leégtek.

Először úgy sejtettem, hogy erről a tűzesetről szól ez a korabeli cikk, de ebben „csak” az istállókat említik…ez a cikk a Somogyvármegye c. lap 1910. január 18.-ai számában jelent meg és azért idézem érdekességként:

„— Nagy tűz egy pusztán. Óriási tűz pusztítóit szombaton délelőtt Belcsapusztán.

Kremsier Károly uradalmában, amely órákon át a legnagyobb veszedelemmel fenyegette Kremsier Károly nagy szeszgyárát és gőzmalmát is.

 A tűz az uradalom egyik istállójában támadt, állítólag a villamos vezeték rövidzárlata miatt.

A fölcsapó lángok a szélben hirtelen terjedtek tova s az istállókat hatalmas tűz tenger árasztotta el. Az egész puszta népe a gyár személyzetével együtt a legnagyobb erőmegfeszítéssel fogott a mentéshez. Az első föladat az állatok megmentése volt. Nagy nehezen sikerült is valamennyit kiszabadítani az égő istállóból. Csak másodsorban kezdhettek a tűz lokalizálásához. A barcsi tűzoltóságot telefonon kérték a vész helyén való megjelenésre.

Mire a csapat szivattyúival s fölszerelésével kiért a pusztára, a tűz már az istállók nagy részét elhamvasztotta; de azért még mindig nehéz munka várakozott reájuk. A kár jelentékeny, melynek legnagyobb része azonba* a biztosítás révén megtérül. A nap folyamán a járási hatóság részéről is megjelentek, hogy a tűz keletkezésének okát megállapítsák. Nincs kizárva, hogy a cselédek vigyázatlansága okozta a tüzet; de a legnagyobb valószínűség amellett szól, hogy a villamos vezeték szikrája gyújtogat a föl az istállót.”

1910-ben Károly már nem élt, de még Kremsier birtokként említik a cikkben a birtokot mivel 1939- ig családon belül maradt a kastély, palota és minden, ami hozzájuk tartozott.

Károly örökösei: Özv. Kremsier Károlyné  szül:Schleifer Johanna, Kremsier Regina, Kremsier Berta és Kremsier Mór.

Mór volt az, aki apja halála után átvette a birtokok igazgatását a szeszgyárral együtt és mindent profi szinten irányított.

1939-ben aztán sajnos mindenüktől megfosztották a családot, Mór 1940-ben örökre lehunyta a szemét, leányait, több rokonát és feleségét pedig 1944-ben koncentrációs táborba vitték, fia pedig a fronton szerzett halálos sérülést. ☹

Ahogy kicsit jobban beleástam magam a Kremsier család életébe mondanom sem kell sikerült jól összezavarodnom, mert Károlyékhoz köthető egy „Kremsier – palota” elnevezésű lakóház is, ami, ha minden igaz jó ideig 1952-től a Barcsi „Városi Bíróság” épülete volt.

Ezután 1982-ben az Országos Műemléki Felügyelőség „városkép jelentőségű épületnek” nyilvánította ezt az egyébként klasszicista stílusú lakóházat vagy ahogy régen hívták „palotát”.

Sokáig állt üresen egy „házi gomba” fertőzés miatt ez az épület, jelenleg önkormányzati tulajdonban van és több cikk alapján elmondható, hogy 2016 óta újból a régi pompájában áll és nem céltalanul.

No most aztán jól összezavartalak Titeket is ugye ezzel a „sok” Kremsier-épülettel….:D

Hogy kicsit kibogozzuk ezt a palota vs. kastély szálat segítségül hoztam egy idézetet a Műemlékvédelem 2015/1. számából, azon belül is Horogszegi Tamás: A barcsi Kremzir-palota építéstörténeti kutatási eredményeinek összefoglalása című írásából:

„Az épület tipográfiai besorolása (városi palota) a jelenlegi állapotnak felel meg. Építésének korábban a városrész kevéssé volt beépített, tulajdonképpen a település határának számított, felparcellázására nem sokkal a Kremzli-palota építése előtt került sor. Az általunk használt „palota” elnevezés egyébként megkülönböztetésül is szolgál a – jelenleg szintén Barcs város keleti településrészét alkotó – Belcsapusztán, Kremzir Károly (1818-1888) által 1873-1875 között építetett, szomorú sorsú, három évtizede lakatlan, mára rommá vált Kremzir-kastélytól. Ez a kastély a Kremzir-féle szeszgyár mellett helyezkedik el, azzal egy időben emelték. Tanulmányunk tárgya, a Kremzir-palota szintén gazdasági épületek mellett, azokkal egy időben épült; az építtető majd fiának lakóháza, valamint gabona- és fakereskedő cégének központja volt.”

Így azért már kicsit jobban átlátható ez a szál, ugye?

De kanyarodjunk inkább vissza a bejegyzésünk igazi főszereplőjéhez a kastélyhoz! 😉

A kastély jelenleg napjainkban, mint ahogy azt fent is említettem magántulajdonban van és sajnos egy a végnapjait élő műemlékről beszélhetünk az esetében.

A kastély felújítására, ha voltak is tervek akkor azokból, mint látható sajnos nem lett semmi…pedig szerintem sok lehetőség lett volna a helyben, de persze ez csak az én véleményem.

Őszintén sajnálom, hogy a semmivé lesz ez az egykoron pompás épület…ma még fák és gyomok lakják, holnap pedig talán már a megsemmisülés porai…☹

És ha már „zöld lakók” akkor végezetül egy Pam Brown idézettel zárnám ezt a bejegyzést, amely azért egy kicsit derűlátóbb…mert így is nézhetjük a dolgokat:

„A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között… az új, jobb élet kezdetének jele…”

*Információk forrása:

ADT – azon belül pedig:

~ Műemlékvédelem 2015/1. száma, Horogszegi Tamás: A barcsi Kremzir-palota építéstörténeti kutatási eredményeinek összefoglalása című írása

~ Somogyvármegye c. lap 1910. január 18.-ai száma

Hungaricana-n is kutakodtam mégpedig a:

~ Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14.  – Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században c. kötetben.

* A poszt borítóképe: A bejegyzés borítóképén én szerepelek, de nem a kastélynál készült a fotó, ez csak a Facebook-oldalam profilképe egy újragondolt verzióban. 😉

*Videó forrása (képek helyett inkább ezt a szuper drónos videót osztanám meg):

A csatorna neve: DReNeS

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=LNuit_YyW1U

A videó készítésének ideje pedig: 2018. 04.30., a felvételt pedig 2018. 05.29.-én osztotta meg a készítője a csatornáján.

Remélem nem bánja a felvétel készítője Tóth Dénes, hogy megosztottam a videóját, amihez ezúton is gratulálok neki, mert nagyon jó videó lett! 🙂

A szecesszió „mesevilága” az építészetben – 2. rész:„Földdel, vízzel, tűzzel és éggel” díszített házak az Izabella utcában – avagy a budapesti Lindenbaum-házak története

Mozog és forrong az egész művészvilág.

Egy egész évszázadnak meddőségét és ürességét kell pótolni; meg kell teremteni a legnagyobb haladás századának specifikus művészetét.”

/Spiegel Frigyes építész, a magyarországi szecessziós építészet egyik hazai úttörője/

Budapesten az Izabella utca 94. és 96-os szám alatt születettek meg 1896 és 1897 között a főváros gyakorlatilag első szecessziós stílusú házai a Lindenbaum – házak, melyek pompás díszítéseik által hamar az utca ékeivé váltak.

A házak építtetője Lindenbaum Móric kereskedő volt, aki minden bizonnyal igen vagyonos kereskedő lehetett, ha ilyen meseszép házakat tudott terveztetni.

A két egymás mellett álló ház tervezői / atyjai Spiegel Frigyes és Wienréb Fülöp voltak.

Hazánkban Lechner Ödön mellett Spiegel és alkotótársa Wienréb voltak a szecessziós építészet első úttörői, kiemelkedő alakjai.

A Lindenbaum – házak tehát nem csupán csodálatos díszítésük miatt, hanem a fent említett okok miatt is különleges épületek.

Ha már a szecesszió „mesevilága” akkor a 94. számú épületet úgymond a „Föld és az Ég házának” is mondhatnánk a díszítése miatt.

(Helyesebben inkább a „Föld és a levegő” házának, mert az égitestek a Nap és a Hold természetesen a levegőt jelképezik.)

A 96. szám alatt található épületet pedig, ha maradni akarok a „mesevilági” elnevezések mellett akkor a „Tűz és a víz házaként” is hívhattuk volna régebben a díszítései alapján.

Azért írtam azt, hogy régebben, mert sajnos ma már nem láthatók ezek a csodaszép díszek, de képként csatolok grafikákat róluk, hogy hogyan is álmodta meg őket Spiegel(azért a 94-es házról is csatolok ám egy grafikát😉).

És hogy mi történt a „Tűz és a víz” házával?

Sajnos a II. világháború alatt mindkét épület homlokzata teljesen megsemmisült, de idővel csak a 94-es szám alatt található épületét újították csak fel.

A miértekről sajnos nincsenek információim, de remélem idővel a 96-os ház is felújításra kerül majd.

Sokakban felmerülhet a kérdés az épületek díszítésével kapcsolatban, hogy hogyan is születhetett az ötletük és hát mivel gondolom, hogy nem az én írói fantáziámra kíváncsi az olvasók többsége így hát az épületek külleméről, díszítéséről és azok „világáról” meséljen inkább helyettem az egyik atyjuk Spiegel, aki így írt róluk A Magyar Iparművészet (1897- 1898) című lap 1. évfolyamának 2. számában megjelent: „A modern díszítőművészet az építészetben” című írásában:

„A homlokzatokon kerültünk minden nagyobbszerű architektonikus momentumot.

 A tagozás a lehető legegyszerűbb.

Két széles, díszített fríz osztja fel a homlokzatokat magassági irányban; az első és a második emelet ablakai a lehető legegyszerűbb módon össze vannak foglalva, és az egészet egy minden tagozás nélküli egyszerű homortag és egy messzire kiugró látható fapárkány koronázza.

 Jelleget az egésznek csak a díszítés ad, melyet a modern ornamentáció szellemében, az eddigi sablontól teljesen eltérőleg, igyekeztünk megoldani.

 A négy fríz a négy elemet jelképezi.

 A nagyobbik háznál a felső friz két napja és az alsó frízből azok felé törekvő két meztelen női alak bizonyos rizalit-szerű osztást állapít meg, melyre a kisebbik háznál a homlokzat keskeny volta miatt szükség nem volt.

A földet stilizált fák, a földi hiúságot jelző pávák, kígyók és két a nap felé törekvő, de kígyók által a földön visszatartott női alak; a levegőt a nap, hold és csillagok, madársorok és az éjjel és nappal alakjai; a vizet halak, korallok és rákok; a tüzet tűzokádó sárkányok jelképezik.

Felhasználtuk azonkívül az ablakkereteknél, mellvédeken és pilléreken díszítésül a mályvát és napraforgót, liliomot, egy kákaszerű növény leveleit és egy sajátszerűen fonott sujtásszerű szalagos díszítményt, melyet magyarosnak is nevezhetünk.

 Végül még egyet jegyzek meg és ez talán a legfontosabb: azt, hogy a homlokzatok színesek.

Talán nem kell magyaráznom, hogy miért?

Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mennyire elszoktunk a színektől, hogy szemünk már föl sem tud fogni egy egészséges színhatást és hogy már régóta vágyódik látni minden valamire való művész a színt házainkon, mely jobbára megvolt az előbbi korok házain is és mely azokról oly hosszú időn át száműzve volt.

Természetes tehát, hogy ha már eltértünk a sablontól, e tekintetben is megkísértettük az újítást, különösen mikor bízvást remélhetjük, hogy e kísérletünket a szakkörök rokonszenvvel fogadják.

A festékek egyszerű mészfestékek, melyek egy régi recipe szerint túró és tojás hozzákeverése által lettek szilárdabbá és az eső behatása ellen állandóbbakká téve.

A nagyobbik homlokzat kék-zöld és sárga, a kisebbik vörös és zöld színekkel bír.

Mindkettőn ezenkívül a metallikus arany meglehetősen dúsan van alkalmazva. „

Nektek, hogy tetszik a végeredmény?

Szerintetek a „Tűz és a víz” házát mikor láthatjuk majd újra a régi pompájában?

Én nagyon reménykedem benne, hogy a nevéhez hűen hamvaiból is képes feltámadni, mint a dacos tűz vagy akár a tűzmadár és akkor már nem a „Tűz és a víz” házaként fogom emlegetni, hanem „csak” a Vízibirodalom Főnixének a házként.

Mi tagadás kicsit diszharmonikus név lenne ez, de azt hiszem ez a név lenne az, amivel a ház tökéletesen beleillene a címben is említett szecesszió mesevilágába…ugye? 😊

Most már csak az a bizonyos „tüzet fellobbantó” felújítás szele hiányzik ahhoz, hogy ez a „mese” kerek lehessen…

*Információk forrása: ADT. – azon belül is leginkább a Magyar Iparművészet 1.évf. 2. száma

*Képek:

~ Színes fotók: Google Maps utcakép fotó (elnézést kérek érte, ígérem, ha ismét a főváros felé fúj a szél akkor készítek saját fotókat is a házról😉)

~ Grafikák: Magyar Iparművészet (1897- 1898) című lap 1. évfolyamának 2. száma

2,033FansLike
0FollowersFollow
2SubscribersSubscribe
- Advertisement -
Google search engine

Még több tartalom