Home Blog

A Teleki Blanka Gimnázium (egykoron Erzsébet Nőiskola) épületének #ÉP-sztorija

A magyarországi nőoktatás szempontjából egy nagyon fontos épület történetét fogjuk ma egy kicsit közelebbről meglesni.

Ha kíváncsiak vagytok a címszereplő #ÉP-szorijára akkor ne kattintsatok el, hanem lessük meg együtt, hogy mit is lehet róla tudni. ????

~Épült:

Az 1900-as évek elején (1902 és 1904 között nyerte el a végleges alakját).

~Tervezői:

Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond.

~Stílusa:

Szecessziós épület.

~Érdekességek:

1.

Az épület nem az első otthona az iskolának, szóval szigorúan nézve nem ez az épület a hazai nőoktatás „szülőháza”.

Az elődöket (az I. kerületit és az Andrássy úti épületet) kinőtte anno az oktatási intézmény és 1902-ben költöztek a mai Ajtósi Dürer soron található pompás szecessziós stílusú épületbe.

2.

Az épülettel „összenőtt szomszédja” a Vakok Országos Nevelő -és Tanintézete nem csupán „szomszéd”, hanem „testvér-épület” is.

Azonkívül, hogy a két épület egymáshoz lett építve (utcaképet ezzel kapcsolatban is csatolok) még a szecessziós stílusuk és megjelenésük is árulkodó, hogy egy és ugyanazon tervező páros mindkét épület atyja, hiszen mindkettőjüket Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond tervezte.

3.

Az intézmény Teleki Blanka grófnő nevét viseli, de már volt több neve is az iskolának.

A grófnő, a grófnőt inspiráló nagynénje Brunszvik Teréz (az első hazai ovi alapítója), az intézmény egykori igazgatónői (Zirzen Janka,Lázárné Kasztner Janka stb.), mind – mind ikonikus, inspiráló női alakok, olyan hölgyek akik a hazai nőoktatás úttörőinek számítanak.

Sokakban biztos felmerül a kérdés (valószínűnek tartom, hogy nem leszek népszerű, de vállalom), hogy Erzsébet (Sisi) királynőt miért nem említem meg a felsorolásban, hiszen az Ő nevét is viselte az iskola.

Nos maradjunk röviden annyiban, hogy én idővel kiábrándultam a naaaagy „Sisi – kultuszból”, de attól még a Gödöllői Kastélyt imádom. ????

4.

Az intézmény (épülettől és kortól függetlenül) egykor híres tanítói (a teljesség igénye nélkül):

~Leövey (pécsiek ne szidjatok, eredetileg így kell írni, de a Leöwey írásmód is természetesen helyes :D) Klára

~Cholnoky Jenő

~Entz Géza

~Horger Antal

~Illés Éva

stb.

Egyébként az iskolában tanuló híres diákok névsora is kiemelkedő. ????

Az Ajtósi Dürer sori épületben jelenleg is folyik az oktatás, a gimnáziumban továbbra is magas szintű oktatás folyik.

Az épület állapota viszont szerintem nem a múltjához méltó.

~Régi kép forrása, amely kép már innen is ismerős lehet: https://muemlekvadasz.hu/2022/12/21/muemlekek-a-tel-festovasznan-1-teli-vers-1-resz/ :

Fortepan / Fortepan

~Új (2023-as) képek forrása:

Google Maps, Google utcakép

Műemlékek és egy fiktív történet – Novellás péntek „speciális kiadás”, avagy, hogyan illusztráld műemlékekkel az irományodat:

0

Eső vagyok Néked

Az eső csendesen kopogott az ablakon, miközben Anna a kis szobájában ült és tekintetét a kavargó vízcseppekre szegezte.

 Az 1900-as évek elején járunk egy olyan város szívében, ahol műemlékek sokasága díszítette a belvárost.

Anna már évek óta nem lépett ki a lakásból, mert egy különös betegség gyötörte a testét, de még inkább lelkét.

Tüdőbaj…méghozzá súlyos előrehaladott stádiumú! – hangzott el pár évvel ezelőtt a vészjósló diagnózis a város legjobb orvosának a szájából.

Ez a diagnózis örökre zárkát varázsolt a lány szobájából, mert a családja úgy vélte, hogy jobb, ha az ő helyzetében nem teszi ki magát a fertőzések veszélyének.

A világ zaját, az igazi életet csak a belváros főterére néző ablakán keresztül láthatta hiszen a szobájának szűk határai között ragadt már közel 3 éve.

A legszomorúbb az volt, hogy ez a betegség nemcsak a testét láncolta le, hanem a szívét és a lelkét is ugyanis még a szerelmétől Mórictól is elszakította a leányt.

Amikor kiderült, hogy Anna gyerekkora óta tartó „gyengélkedéseinek” az oka az idővel egyre rosszabbodó tüdőbaja és elzártan kényszerül élni, ha még szeretné látni a felkelő napot akkor ez a „száműzetés” egyértelműen megpecsételte a bimbózó románcukat is.

Anna szerelme egyébként a lány bátyjának a legjobb barátja volt így abban maradtak, hogy ahányszor Móric a tiszteletét teszi a házukban annyiszor fog egy levelet becsúsztatni neki az ajtaján keresztül és akár ilyenkor tudnak az ajtón keresztül is beszélgetni, de egy idő után elfogytak a levelek és a szavak is és Móric alakja sem tűnt már fel többé az ablakon keresztül.

Annának már csak a vágyakozás, a levelek és a emlékek jutottak…a nyári séták emléke a város parkjában ahol egykoron kezeiket összefonva sétálgattak a romantikus holdfényben vagy a kapuban lopott csókok emléke…

Most meg már nincs semmi…csak a négy fal…meg a bámészkodás! – sóhajtott szomorúan a lány.

Anna annyira az ablakban élt már, hogy azt is tudta mikor érkezik a postás, tudta, hogy a szomszédos épületben élő piros kabátos lány mit vesz minden reggel a péknél, azt is tudta, hogy a virágot áruló néni mikor érkezik a térre…mindent tudott…mindenkit ismert…az ablakon keresztül.

Az egyetlen kapcsolata a külvilággal tényleg csak az ablaka volt.

A mai esős nap a „rabot” még szomorúbbá tette és az eső áztatta ablakon keresztül búsam nézte a zuhé elől menekülőket.

Szinte hallani vélte a rohanó lépteiknek a lágy moraját a nedves köveken az eső elől szaladóknak…mindenki szabad volt…kivéve Ő.

Ó, mintha az ég is siratná a sorsomat! -sírt halkan a lány.

Eszébe jutott régen amikor még szabadon kijárhatott, hogy mennyire szerette az eső simogatását az arcán és hogy Móric néha „Esőcskémnek” becézte őt.

Miközben a könnyeit törölgette hirtelen halk neszre lett figyelmes, amely az ajtója irányából hallatszódott.

-Annácska, húgocskám hallasz engem? – kérdezte óvatosan az ajtó túloldalán Lázár, Anna bátyja.

-Persze bátyám, mondd mit szeretnél?

Rég jártál erre, azt hittem már el is felejtetted a rab húgodat – nevetett szomorkásan Anna.

-Ne haragudj, hogy ritkán jövök hozzád csak sok a munka és bevallom szégyellem is magam, hogy míg én élek addig Te itt raboskodsz – mondta elcsukló hangon Lázár.

-Dehogy haragszom bátyám, inkább mondd mi szél hozott ide a kriptaajtóba?

-El kell valamit mondanom…kicsit hezitáltam, aztán úgy döntöttem hátha könnyebb elengedned Móricot a szívedből és nem emészt téged az emléke, ha elmondom, hogy hétvégén megnősül és Bécsbe költözik.

Ne várd többet, ne sirasd…engedd el húgocskám…tudom, hogy ez a legemésztőbb bánat a szívedbe, hogy nem lehetsz vele…de nem közös az utatok…nem érdemelt meg soha Téged!

Engedd el…engedd el az összes bánatot a szívedből, hogy ha egyszer menned kell akkor ne legyen megbánás a szívedbe – zokogott Lázár az ajtó elé rogyva.

-Drága bátyám ne sírj kérlek…ne sírj egy félholt lelke vagy aggodalmai miatt!

Köszönöm az őszinteségedet!

Ne sírj, már rég elengedtem Móricot, már akkor, amikor Ő is engem– hazudta Anna majd elbúcsúzott a bátyjától mondván pihenni szeretne kicsit, mert nagyon kínozza a köhögés.

Miután este 10 órát ütött az óra és elcsendesedett a ház Anna most először szegte meg a több mint 3 éve meghozott családi” szabályt” és elhagyta a szobáját és bizony a házat is.

Kint még mindig esett az eső így szinte a biztos halálba szaladt a lány, de mindenképpen akart legalább egy búcsúlevelet hagyni az Ő Móricának mielőtt elhagyja a várost…és most már hivatalosan Őt is.

Nem érdekelte Annát, ha bele is hal a látogatásba, de elakart búcsúzni a szerelmétől.

Hosszú évekig gyáva voltam és csak bámultam ki az ablakon szófogadó rabként, de most már elég volt az élve temetésből…  ha ezután már csak 1 nap is jut nekem a Földön, de az legalább élettel teli nap legyen! – kiáltott az éjszakába diadalittasan a lány miközben csendes eső kísérte az útján.

Móricék házához érve elbizonytalanodott, hogy hol is csúsztassa be a levelét a kapujuk alatt vagy tegye inkább a virágtartó alá?

Miközben ezen morfondírozott hirtelen egy apró fény törte meg a sötétséget az egyik ablakban.

Úristen ez Móric ablaka – suttogta magában Anna miközben az izgalomtól rátörő köhögését próbálta visszatartani.

Bizony Móric ablakában csillant fel egy „pipafény” miközben a férfi az ablakából kihajolva búson pipázgatva nézte az esőt.

Anna kísérlete arra, hogy visszafogja a köhögését sajnos kudarcba fulladt és szinte egyből észrevette a férfi.

-Ki az és mit akar itt? – kiáltotta dühösen Móric majd azon nyomban el is indult valószínűleg kifelé.

Anna úgy megijedt, hogy azt hitte nyomban összeesik, de nem engedték a lábai, hogy menekülőre fogja.

Móric idegesen tépte fel a bejárati ajtót majd, amikor meglátta, hogy kivel áll szembe szó nélkül megölelte.

-Annácskám, Esőcském, hát elhozott hozzám az eső?

Igazán te vagy az, tényleg itt vagy?

Vagy tán meghaltunk mindketten és ez itt a Mennyország? – kérdezte sírva a férfi.

-Igen én vagyok az Móric…búcsúzni jöttem – mondta szigorúan Anna miközben próbálta magától ellökni a férfit.

Búcsúzom…látod esővel…mert azt mondtad:

 Eső vagyok, eső melynek friss tavaszi zuhatagában táncolni jó,

Zöldellő fű illatával keveredett illatmámorát feledni nem lehet,

Viharai után mindig szivárvány festi az eget.

Azt mondtad, hogy eső vagyok, mert az eső az jó

Hiányát szomjazza a föld és a lélek is egyaránt, ha nem csepereg

Nélküle azt mondtad üres kráter minden tó és nem nő semmi sem!

Nélkülem azt mondtad te is csak szomjas „kráter-tó” leszel,

hiányom miatt tikkadt lélekként porladnál a semmibe…

Kérted öntözzem mindig a lelked, hogy nehogy szikkadt semmi legyen…mert eső vagyok neked, akire szomjazol, most meg messzire szaladsz, ha mégis „szakadok”?

Eső voltam neked, most már háborgó vihar lettem, vihar ami messzi szigetre vet ki Téged…Isten véled, esernyő aztán mindig legyen véled! – zokogta Anna, majd lerogyott a földre.

Menj, éld az életed, mellettem csak a halálhoz kötnéd magad, válaszd az életet…csak ezt muszáj volt még utoljára elmondanom Neked!

Most már jobban érzem magam..megleszek…Ég veled! – zokogott Anna.

-Anna, drága egyetlen igaz szerelmem!

A lelkem sivatag lett valóban mióta nem vagy velem, de Te üldöztél el, emlékszel? – rogyott le Móric is a sárba a lány mellé.

Több mint 3 évvel ezelőtt sírtam – zokogtam az ajtód előtt, hogy bármi is lesz gyere velem, keresünk egy másik orvost, felköltözünk a hegyekbe csak engedj be, ne küzdj egyedül ezzel.

Aztán megértettem, hogy félsz és minden áldott nap az ajtód előtt ültem míg egy napon az apád kérte, hogy ne gyötörjelek, ne jöjjek többet, ne is búcsúzzak el, mert csak kínozlak és kifelé csábítalak Téged a halál kapujába.

Mit tehettem volna, mondd mit?

Száradjon a lelkemen a halálod, ha mégsem sikerül a tervünk…azt nem bírtam volna ki…erre most idejössz esőben a Te állapotodban?

Hát tényleg ennyire meggyűlöltél, hogy azt akarod, hogy a halálod az én lelkemen száradjon? – zokogott tovább a férfi.

Anna teljesen ledöbbenve hallgatta Móric monológját majd elkezdte letörölni a férfi könnyeit és olyan szorosan ölelte át, hogy szinte megroppant a karja.

-Hát tényleg szeretsz és nem akartál elhagyni? – kérdezte a lány boldogan.

De akkor most mitévő legyek, így még nehezebb holnap az oltár elé engednem téged…- sóhajtott szomorúan Anna.

-Nehogy azt hidd, hogy nem hagynék itt csapot – papot érted kedvesem! – suttogta szerelmesen a férfi.

Ez csak egy elrendezett házasság, amit a szülők erőltetnek, sem nekem, sem a jövendőbelimnek nincs kedve az egészhez.

Ő is mást szeret és én is…én Téged, úgy igazán…lelkem életharmatját, az én Esőmet!

Szökjünk el most azonnal, menjünk el Bécsbe, hallottam, hogy ott van egy nagyon jó orvos, aki még Festetics Andornét is kezelte!

Mit szólsz hozzá Annám? – kérdezte lelkesen a férfi.

-Hosszú évek óta most először dobog igazán a szívem, most érzem azt, hogy igazán élek…talán lehetek még egy kicsit önző ennyi szenvedés után így bármily őrültség is, de a válaszom: IGEN! – lelkendezett Anna.

Móric gyorsan visszaszaladt a házba és egy bőrönddel, valamint az összes félretett pénzével tért vissza és néhány családi „ereklyével” hozományként, ami a későbbiekben még jól jöhet.

Kacarászva, apró csókokat váltva kelte útra a vonatállomás felé, úgy andalogtak, mint egy gerlepár és az eső továbbra is csak esett…

Másnap szomorú reggelre ébredt Anna és Móric családja és a város is.

A szakadó, féktelen eső mindig szed áldozatokat, ha túlságosan mohón esik és ez sajnos most sem volt máshogy.

Annyira esett előző nap az eső, hogy az egyik régi omladozó műemlék megadta magát az eső mardosó – kaparászó „veregetésének” és összeomlott…összeomlott és maga alá temetett egy fiatal párt, akik éppen a vonatállomásra sietettek…de az útjuk sajnos máshová vezetett ezek szerint a Sors térképén!

Most már együtt pihennek egy jobb életbe történő feltámadás reményében bízva és talán egyszer egy másik életben még boldogok lehetnek…ugye?

*Novella: saját írásom.

*Képek forrása:

~ Fortepan / Lukács Zsolt Szent István (Lipót) körút a Visegrádi utcasaroktól a Szemere utca felé nézve.

~ Fortepan / Nagy Gyula Városház tér 7. sz. Bakos–Mázer-ház üzletportálja tükröződik az esőben.

~ Fortepan / Horváth Miklós dr

Kossuth Lajos utca a 6-os szám I. emeletéről nézve, szemben a Szép utca.

~ Fortepan / Gyöngyi

Szlovákia, Pozsony,

Mihály utca a Mihály-kapu felé nézve.

Régen & Most – Székelyudvarhelyi Református Kollégium épülete

Az épületben régen tanárképző működött, jelenlegi neve pedig: Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium.

Az épület törénetéről az “idézett” oldalon tudtok egy szuper összefoglalót olvasni:

*Régi fotók forrása:

  1. A régebbi (borítókép) fotó 1921-ben készült.

Forrása:

Fortepan / Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület gyűjteménye

2. Az 1963-as fotó forrása: Fortepan / Németh Tamás

*Színes, új fotó: Saját kép, én készítettem 2023 nyarának végén.

Régen&Most – Székelyudvarhelyi Városháza

Régi kép: Fortepan / Aszódi Zoltán

Színes kép: saját fotóim.

Régen & Most + egy kis #ÉP-sztori – Városházából Közigazgatási Palota (Marosvásárhely)

~ Az épület mai neve: Marosvásárhelyi Közigazgatási Palota.

~Építés éve: 1905 – 1907-ig.

~ Az épület stílusa: Szecessziós.

~ Építész atyjai: Jakab Dezső és Komor Marcell.

~ Az épületkerámiák, cserepek, stb. egykoron a Zsolnay gyárban készültek, a mostani felújítás során viszont, ha jól tudom már nem az eredeti Zsolnay szépségekkel “díszítették fel” az épületet. 🙁

~ Érdekesség: Régen a helyiek Cifra palotaként is emlegették ezt a szecessziós csodát a díszessége miatt.

*Régi (fekete – fehér fotók) forrása:

  1. 1964-es (“autós”) fotó: Fortepan / Sattler Katalin
  2. 1969-es (“pados”) fotó:Fortepan / Szűcs Lóránd

*Színes fotók: Saját képek, én készítettem őket 2023 nyarán.

Régen & Most – Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota

*Régi fotó forrása:

Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek

A fotó 1916. október 13-án készült.

*Új fotók:

Saját képek, én készítettem őket 2023 augusztusában.

Volt egyszer egy Vigyázó – kastély (Vácrátót)

Egykoron az MTA Botanikus Kutatóintézetének természetvédelmi területén Vácrátóton nem kúria állt, hanem egy gyönyörű kastély, amely létéről már csak néhány fotó tanúskodik.

A kúria is műemlék egyébként, de mit lehet tudni az „elődjéről”?

Lessük hát meg együtt a Vigyázó – kastély #ÉP-sztoriját!

A kastély nemes ura Vigyázó Sándor volt, aki egy kis „bécsi-lét” után költözött ide a feleségével.

A birtokot már egyébként 1871-ben megvásárolta.

A birtokon lévő 1830-ban épült klasszicista stílusú magányos kastélyt 1872-ben átépítette, „korszerűsítette”.

A kastély eklektikus stílusjegyeket viselt a felújtás / bővítés után magán.

A hatalmas és több szobás – tornyos kastélyhoz egy óriási kertet is terveztetett Sándor.

A kert atyja nem más volt, mint az a Jámbor Vilmos aki akkoriban a legjobb (és legfelsőbb körökben is foglalkozatott) kerttervező volt.

A park Vigyázó uraság szíve csücske lett, ezért mindig ügyelt arra, hogy a legjobb kezekben legyen az Ő saját kis „zöldszigete”.

A park kertjén átfolyó Sződrákosi-patak táplálása által és persze nem kevés munkával egy összefüggő tórendszert alakítottak ki itt.

Minden adott volt a romantikus hangulathoz kívül és belül is…tényleg mintha egy mesébe csöppent volna az idelátogató.

Ezt a hangulatot fokozván a park később több elemmel is bővült: patakparti vízimalomtól kezdve gótikus műromig lett itt aztán minden.

Sándor 1921-ben bekövetkező halála után kastélyait, földjeit, értékes „kincseit” mind a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta és az Őt egyébként nemsokára követő örököse ezt a döntését elfogadta, sőt nagyrész hasonlóan is gondolkodott, mint az apja.

Nem nyugodhattak azonban békében, mert Sándor egykori végrendelete örökösödési perek „táptalaja” lett fia halála után…de ez már egy hosszú és másik történet.

A nagy tulajdonosváltások közepette (végül egy ideig a pereskedések után egy pesti ügyvéd tulajdonába került a hely) azonban a kastély állapota egyre rosszabbra fordult és 1930-ban a megmentésé helyett inkább az elmúlás porába taszította az új tulajdonosa.

Nem az én tisztem megítélni azt, hogy miért volt kevésbé költséges inkább a ma is a helyén álló (egyébként nagyon szép) kúriát felhúzni a kastély helyére, de attól még tényleg nem értem a helyzetet…

A meseszép kert is szomorúan várta a sorsát és tűrte a II. Világháború rajta is átsöprő viharjait. …akkor már a szintén nem kímélt kúriával együtt.

Ismételt tulajdonosváltás után végül 1952-ben Vigyázó Sándornak a végakarata végre meghallgatott és a most már kúriás birtok a hatalmas parkjával együtt az MTA tulajdonába került.

1952-től az MTA Botanikus Kutatóintézetének az otthona lett, amely idővel kitárta a hely kapuit a látogatók előtt.

A kert napjainkban Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertként várja a látogatót, aki teheti lesse meg ezt a „Magyar Örökség Díjjal” díjazott csodát!

*Érdekesség +1 #ÉP-sztorival:

Vigyázó Sándor és Podmaniczky Zsuzsanna házasságából 3 gyermek született.

Josefa lányuk ahhoz a Bolza Pálhoz grófhoz ment feleségül, akinek a szarvasi „Pepi-kert” köszönhető.

Ha szeretnétek akkor itt tudjátok meglesni a Bolza család másik kincsét a Szarvasi Bolza – kastély történetét, mert már régebben írtam róla:

A kastély örökösödési pere is a Bolza családhoz köthető, de ez már tényleg egy másik történet.

*Az összes kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A fotókat 1895 és 1899 között készített Klösz György.

A felvételek az egykori kastély mellett a parkról és park ékeiről is mutatnak nekünk egy kis „ízelítőt”. à pl: kilátó a Ferenc -halmon, tó stb.

*Információk forrása:

– A Nemzeti Botanikus Kert honlapja

– ADT.

SÓHÁZ / FEHÉR-HÁZ (SZIGETVÁR)

Ez az épület különösen kedves a számomra, mert régen nagyon sokat jártam ide és nem csak a kiállítások és az itteni kedves emberek miatt, hanem az egykoron itt kapható csodafinom forrócsoki miatt is.

Nap, mint nap rengeteg ember megy el az épület mellett, de vajon hányan lesik meg a rajta található „névjegyét’, ami mesél nekünk róla…?

Tisztelettel köszönöm Tóth Mária könyvtárosnak, Szigetvár helytörténetének kutatójának azt a kiegészítő információját mely szerint régen szálló is működött az épületben.

Sajnálatos, hogy ez csak kevés forrásban szerepel, én magam Mária információi nélkül nem is találtam róla semmit(igaz postakocsi állomásként kerestem,mert ebből az ismert(ebb) információból próbáltam kiindulni)…legalább az emléktáblán jelölhetnék, nem?

A hölgy által adott útmutató alapján megnéztem ADT.-n pár korabeli lapot.

Csatoltam is a bejegyzéshez egy a szálló tulajdonosairól szóló apróbb cikket.

*A képek saját fotók.

Cikk forrása:

Somogyi Hírlap, 1917. április 18.-án megjelenő lapszáma.

#fotóséta #Szigetvár #Sóház #Műemlék #Műemlékvadász #épsztorik #éptöri #emléktáblák

Egy kastély, egy (fiktív) történet…Novellás péntek – BEFEJEZŐ RÉSZ

Fotóséták a kastély kertjében

Késő őszi délután volt, a szellő lágyan simogatta a Sopronhorpácsi Széchenyi-kastély impozáns homlokzatát miközben a napsugarak arany színben fürdették a kertet.

Emma egy fiatal fotós egy régi vintage fényképezőgéppel a kezében sétált a kastély kertjében. A kastély szépsége és történelmi jelentősége mindig is lenyűgözte őt és most egy különleges fotósorozatot tervezett róla készíteni.

Amint fényképezőgépét az épület felé emelte a kastély magas oszlopai és faragott díszítései szinte életre keltek a lencséjén keresztül.

Egyszer csak hirtelen megtört a fotózás varázsa amikor egy fiatal férfi állt meg mellette, hogy megcsodálja a kastélyt.

Vince egy fiatal történész volt, aki a kastély történetét kutatta és olykor, ha akadt egy kis szabadideje akkor szeretett a kastély parkjában elidőzni, figyelni a látogatókat, a természetet és a szeretett „kastélyát” is.

Most is éppen a szokásos kis sétáját tette meg éppen a kertben amikor észrevette a lelkesen fotózó fiatal nőt.

Kíváncsi volt Emma munkájára ezért megszólította Őt.

 Emma örömmel mesélt neki az elkészítendő fotósorozatról, miközben a fényképezőgépét újra beállította.

A fotózás szünetében Emma és Vince együtt sétáltak egyet a kertben és Vince elmesélte közben a nőnek a kastély teljes történetét.

Elmesélte a lelkes hallgatóságának, hogy a kastély a Széchenyi család tulajdonában volt és az évszázadok során sok híres eseménynek és látogatásnak adott otthont. Vince szenvedélyesen beszélt a kastély rejtett zugairól és legendáiról is, amely történetek teljesen elvarázsolták Emmát és tátott szájjal hallgatta a kastély múltjáról szóló rögtönzött kiselőadást.

Az idő múlásával Emma és Vince sok időt töltöttek együtt a kastélyban.

 Emma fotózott miközben Vince folyamatosan mesélt a kastély múltjáról és annak különleges részleteiről.

Az eredetileg pár nap alatt elkészítendő fotósorozat végül hetekig készült így, mert Emma annyira örült a Vincével közös „fotósétáknak”, hogy cseppet sem siette el a fotózást.

Az együtt töltött idő során különleges kötelék alakult ki közöttük és egyre inkább érezték, hogy egymásban találták meg a lelki társukat.

Egy hideg téli este amikor a kastély melletti régi cukrászda meleg kandallója mellett ültek Vince mélyen Emma szemébe nézett és ezt mondta: “Emma ezek a napok, amiket együtt töltöttünk a kastélyban azok voltak életem legboldogabb pillanatai.  Az én szívem azt hittem, hogy örökre a kastélyé marad, de látod a kastély kikosarazott engem azzal, hogy melléd vezetett.  Akarod-e velem tölteni az életedet?”

Emma meghatódva nézett Vincére és mosolyogva válaszolt: “Igen Vince, vágjunk bele egy hatalmas nagy közös sétába és meglátjuk, hogy élethosszig vezet-e majd ez a sétaút!

A kastély mindig itt lesz majd, hogy emlékeztessen minket erre a csodálatos emlékre ahogy megtaláltuk egymást…”-sóhajtotta Emma.

A fiatal szerelmes pár végül hamarosan eljegyezte egymást a Sopronhorpácsi Széchenyi-kastély romantikus környezetében.

A kastély, amely annyi történetet őrzött magában most újabb történettel gazdagodott: Emma és Vince történetével.

*VÉGE*

*Írás:

~ Saját iromány.

*Képek forrása:

~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképe mind.

A fotók 1900-es fényképek, az egyik fotón a kastély parkja látható.

Egy kastély, egy(fiktív) történet – Januári novellás péntek 1. rész : A Fekete – kastély árnyai

A balatonedericsi fák között, ahol a szél kísérteties dallamot zeng állt a Fekete -kastély amely egy olyan hely volt, amely többet rejtett, mint amennyit a falai elárultak.

 Egykor Nedeczky Jenő otthona volt a kastély mely napjainkban már romokban hever, lakói csak a titkok és a múltbéli tragédiák.

László a fiatal és ambiciózus újságíró elhatározta, hogy feltárja a kastély rejtélyeit.

Nem ő volt az első próbálkozó és valószínűleg lesznek még páran, akik követik a példáját…de vajon minden kalandvágyó kutató kijut a dühös kastély és a fák szorításából.

László is megborzadt amikor megérkezett a kastélyhoz…

A romos épület ijesztő látványa és a nyomasztó csend, ami fogadta elégé kedvét szegte a kutatással kapcsolatba, de végül összeszedte magát és lassan elindult az egykori bejárat felé.

 A belépés után suttogó hangok és halk léptek zaja kezdte kísérteni. A levegőben erős penészszag terjengett, mintha a múlt szellemei még mindig ott lebegnének körülötte…

László hosszas kutatás után az egyik beszakadt deszkapadló alatt egy poros régi naplót talált, mely Nedeczky Jenő nevével volt ellátva.

Igencsak meglepődött, hogy eddig senkinek nem tűnt fel a napló…lehet, hogy szemétnek hitték?

A rosszállapotú alig olvasható lapokon a kastélyban történt tragédiák tárultak fel előtte: Emma halála, több kegyetlen gyilkosság története, Jenő öngyilkossága és még számtalan más ijesztő történetről meséltek neki a lapok.

A pulzusa már az egekben járt Lászlónak…mintha minden egyes szóval egyre mélyebbre süllyedt volna a múlt sötétjébe.

Mi van, ha csak Nedeczky úr csak egy élénk fantáziájú Poe -utánzat volt csak?

Biztos, hogy a többsége csak kitalált történet, egy megtört elme képzelgései – nyugtatgatta magát László.

Amikor már éppen megnyugodott volna akkor hirtelen suttogások követték az útját és végül egy női sikoly rázta fel a nyugalmából.

László gyorsan a hang irányába sietett, a folyosók sötéten és hátborzongatóan nyúltak el előtte.

Egy sötét szobában egy tükör állt, melyben meglátott egy női alakot…talán Emma szellemét?

A tükör hirtelen betört amikor egy hideg széllökés tört be a szobába.

László reszketve rohant ki a kastélyból.

A hazafelé tartó úton még mindig a kastélyban hallott suttogások kísértették.

Otthonában a biztonságos és megszokott környezetében László megnyugodva lélegzett fel és már kevésbé remegő kezekkel kezdte el lapozgatni a kastélyban talált naplót, melyből cikket készült írni.

Amint azonban a fürdőszobába lépett és a tükörbe nézett a szíve hirtelen majdnem megállt a rémülettől.

A tükörben látta, hogy ott állt mögötte Emma alakja…halványan, de egyértelműen Ő volt az.

 Arcán egy szomorú fájdalmas mosoly ült és olyan volt mintha üzenetet akarna közvetíteni a túlvilágról.

László megdermedve állt a tükör előtt és nem tudott megmozdulni.

Amikor végre sikerült elfordítania a tekintetét és visszanézett a tükörbe akkora már Emma eltűnt és csak párába írt üzenet maradt a tükörképe helyén mely így szólt: „Te is megtudtad a gróf titkát így a végzet az mi Neked jár…”.

László ijedten hőkölt hátra a tükörtől amikor egy a semmiből előbukkanó fekete kígyó gyilkos marással csapott le a remegő férfira.

Pár nap elteltével találtak csak rá Lászlóra és a halottkém értetlenül állt a dolgok előtt, hogy ilyen fiatal férfi, hogy kaphatott szívrohamot…mert bizony kígyómarásnak semmi nyoma nem volt ám a férfin.

A kastély szellemei az őrületbe kergették, mint sok más kalandort, akik azt hitték, hogy joguk van ahhoz, hogy bolygassák a kastély múltját.

A kastély rejtélyei mélyebben és sötétebben rejtőztek, mint azt bárki gondolta volna…Te bemersz lépni az ajtaján?

*VÉGE*

Remélem tetszett Nektek ez a kis történet!

Igen hosszú hónap ez a január ezért gondoltam feldobom egy kicsit pár történettel a visszalévő pár pénteket…a hölgy követőimnek üzenem, hogy ne aggódjanak a következő történet már egy romantikus sztori lesz majd. 😉

*Írás: saját kreálmány, nem kell komolyan venni. 😀

A kastély romló állapotát azonban annál inkább…de elvileg magánkézben van szóval lenne, aki foglalkozhatna vele…

Érdekes cikkek:

*Cikkek forrása:

~ Hosszabb jegyzőkönyv: Balatonvidék 1909.09.19. száma

~ Cikk a gyilkosságról:  Magyar Paizs, 1912.10.24.

*Videó és rövid történet a kastélyról:

Egy-koron: a balatonedericsi Fekete-kastély

Videó készítője és tulajdonosa: Hévízi Televízió

0FansLike
0FollowersFollow
4SubscribersSubscribe
- Advertisement -

Még több tartalom