Google search engine
Home Blog

ÉP-sztori percek #13. – A Vörös Sün-Ház (Budapest)

~ Épült:

Az épület „elődje” 1260 körül épült.

A ma látható épület a végleges külsejét az 1800-as évek elején nyerte el.

~ Tervezője:

Ismeretlen.

(*1773-tól viszont egy ideig Nepauer Mátyás építőmester volt a ház tulajdonosa, így ő biztos alakítgatott az épület régi külsején, de a ház eredeti tervezőjének a nevét sajnos egyik általam olvasott forrás sem említi.)

~ Épület stílusa:

Klasszicista stílusú épület mely a vakolata alatt középkori (gótikus) stílusjegyeket magán viselő csodákat rejtegetett, melyek közül egy pár idővel újból láthatóvá vált.😊

~ Jelenlegi állapota:

Jó állapotú műemlék épület.

~ Érdekességek:

1.A Vörös Sün Ház Budapest legrégebbi ma is használatban lévő épített kincse.

2. Az épület helyén egykoron (az 1200-as években) 4 szomszédos gótikus stílusú épület állt, Buda török kézről való visszafoglalása után viszont már csak 3 épületről szól tovább ez az ÉP-sztorink. ☹

Ezek a romjaikból újraéledő épületek valamilyen szinten össze lettek az újjáépítésük után „fonva” /vonva és ezek közül a Hess térre néző lett a bejegyzésem szereplője.

3. 1686-ban az épület előtt roskadt össze örök álomba „zuhanva” Buda utolsó török kormányzója Abdurrahámán Abdi Arnaut pasa.

4.Bár nem időrendileg haladok, de fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy az épület az 1300-as években Kont Miklósé (Nagy Lajos király pohárnokmestere, majd nádor) volt.

5. A házban őrizték egy kis ideig szintén az 1300-as évek környékén (de már inkább a végén) Remete Szent Pál testereklyéjét is ugyanis a Kont család a pálos rendnek adományozta az épületet.

 Ezekben az időkben „Remete Szent Pál testét őrző ház” néven volt ismeretes az épület.

6. Itt nyitotta meg a kapuit Buda első fogadója is, ezért sokan Vörös Sün fogadóként emlegetik az épületet a Vörös Sün elnevezés helyett, mely nevét 1696-ban kapta meg az épület.

7. A házon nevéhez hűen a mai napig látható egy vörös sün domborműként megalkotva.

8. A Vörös Sün igen színes múlttal rendelkezik ugyanis a fentiekben felsoroltakon túl érdemes tudni róla, hogy itt aztán volt: trónörökös tulajdonos is, táncterem, Buda első színielőadásai is itt lettek megtartva, de volt itt még gyermekszínház, fogorvosi rendelő, ételbár és még bordély is…

9. Jelenleg, ha jól tudom akkor egy ajándékbolt működik ebben a nagymúltú és szép műemlék épületben.

*Az épület helyileg Budapesten a Budai Várnegyedben található a Hess András tér 3. szám alatt.

Valójában az egész környék ott megérne külön – külön egy ÉP-sztorit…szerintem nem is kell kifejtenem, hogy miért. 😉 #csodakörnyék

*Régi (fekete -fehér) Fotók forrása:

~Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ

(1968-as fotók.)

*Színes fotók:

Google Maps / Utcakép

*Információk: ADT.

#Budapestlegrégebbiépülete #éptöri #műemlékvadász #EvelinaMűemlékvadász #építészet #műemlékek #Budapest #VörösSün #VörösSünfogadó #VörösSünHáz

„Volt egyszer rég, egyszer rég…” – Műemlékek, melyek már csak „kép-alapokon” állnak (tovább) – 2. rész: Az egykori Lloyd – palota épülete (Budapest)

Az 1828-ban felépült palota tervezője Hild József volt.

Több fontos intézmény otthona is volt az épület.

 A palotának több névrokona is volt / van hazánkban. 😉

Eme mesés klasszicista épületnek is a sorsát a II. Világháború pecsételte meg…igaz menthető lett volna a palota, de végül a bontása mellett döntöttek, és 1948-ban végre is hajtották a lebontását.

A palota helyén sajnos nem mondható el, hogy méltó utódja épült az épületnek, ha a külső jegyeit nézzük az utódjának, hiszen nem igazán illik bele abba a környezetbe, ahol áll…szerintem!

Ez az „utód” nem más mint az 1980-as években épült és először Atrium Hyatt Hotel majd Sofitel Budapest Chain Bridge szálló néven ismert szálloda lett, mely bár már egy ideje (2020 decembere óta) bezárta a kapuit, de ha jól tudom ennek az ideiglenes bezárásnak az oka csupán csak az, hogy

 fel lesz újítva (szebb külsőt kap majd a tervek szerint) plusz egy újabb szinttel is bővül majd a luxusszálloda.

*A bejegyzéshez csatolt fotó a palotáról 1873-1879 között készült.

*A palota helyileg Budapesten volt található.

A pontos cím, ahol egykoron állt: Széchenyi tér 2.

Amikor a Lloyd épült akkor még Kirakodó tér volt a térnek a neve, amely egyébként utána Roosevelt térnek lett átkeresztelve és ezt a nevét 2011-ig meg is tartották a térnek. #tértértér 😀

~ Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.080

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei ~

Régen és Most (múlt és jelen találkozása fotókon keresztül) – Zsolnay – kút (Pécs) #különkiadás

A mai bejegyzés főszereplője a nemrég „felfrissített” Zsolnay – kút lesz, mely emlékkútról és a történetéről már ebben a Hátizsák Podcast epizódban meséltem Nektek:

https://anchor.fm/hatizsak-podcast/episodes/psztorik-Extra-1—-Zsolnay-Kt-e15sfa5

Arra gondoltam, hogy régi és új képek segítségével most egy kicsit „odavarázsolnám” magunkat eme csodálatos kút elé úgy, hogy több évet is érintenénk ezen az „időutazáson”.

Idén októberben szerencsére sikerült elcsípnem a kút felújítási folyamatából is egy kicsi mozzanatot és gyorsan meg is örökítettem ezt a pillanatot fénykép formájában is, hogy az időutazásunk végén a legújabb és legfessebb kinézetét is láthassuk ennek a csodakútnak. 😊

A kút történetén túl (amelyről a fentebb linkelt epizódban mesélek Nektek) érdekességként még azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bizony a kút különlegessége sajnos pár rongáló figyelmét is magára vonta és volt, hogy egy „kútmászót” is „magához vonzott” …utóbbi igaz, nem rongálni, hanem „mókázni” akart, de a kút megmászásával bizony mégis csúnyán megrongálta azt az 1980-as években.

Szerencsére akkoriban sem hagyták sorsára a díszkutat és napjainkban is óvva van a kút a felújítások által az útókor számára. 😊

Nem is meglepő ez a féltés a Zsolnay – kút irányába ugyanis díszeivel együtt a város egyik éke és a „Pécs-szimbólumok” egyike.

A kút helyileg Pécsen a Széchenyi tér déli részén található az Irgalmasrendi templom előtt.

A kúton olvasható felirat a következő:

„Zsolnay Vilmos emlékkútja
Legyen örök szemtanúja
Pécs város virulásának
Lakói boldogulásának.”

Bármikor amikor elolvasom ezt az idézetet szinte várom, hogy a „hajnalfényűn” csillogó eozin díszekre (igen ökörfejekre, de így leírva kicsit „ront” ez a szentimentális mondandómon :D) pillantva nem a saját tekintetem tükröződik róluk vissza, hanem a régi korokból rajtuk megcsillanó – megpihenő tekintetek, megmutatva ezáltal egymásnak azt, hogy bármilyen esztendőt is írunk, bárhogy is boldogulunk, de a kincseinkre, a város ékeire mindig büszkén és óvón tekintettünk…és hát azt, hogy a szép dolgokra való rácsodálkozás öröme kortalan. 😊 #kicsitbarokkosEvelineskörmondat 😀

Köszönjük ezt a csodát Zsolnay Miklósnak és mindenkinek aki részt vett a kút születésében, épülésében, szépülésében és óvásban….régen és most is! 😊

A díszkútról a poszthoz csatolt képek a következő években készültek:

~1940

~ 1953

~1954

~2019

~2022.

*Képek forrása:

~ Színes fotók: saját képek. 😊

~ Régi, fekete – fehér fotók forrása:

-Fortepan / Erky-Nagy Tibor (1940-es fotó, a kút szomszédságában kicsit távolabb egy idős hölgy üldögél, valószínűleg árus volt, aki „kitelepült” a térre a portékájával szerencsét próbálni. 😊)

-Fortepan / Fortepan/Album061 (1953-os fotó, egy hölgy nézi rajta a díszkutat)

-Fortepan / Császy Alice (1954-es fotó, csak a kút látszik, háttérben hölgyek és „Posta…” felirat)

Volt egyszer rég, egyszer rég…” – Műemlékek, melyek már csak „kép-alapokon” állnak (tovább) – 1. rész: Haas – palota (Budapest)

Ennek az egykori eklektikus palotának az építtetője Haas Fülöp szőnyegkereskedő volt a tervezője pedig Linzbauer István.

1873-tól hosszú éveken át szőnyegáruház működött az épületben.

Ennek a palotának is mint oly’ sok másik épületnek a II. Világháború pecsételte meg a sorsát.

*Kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.029

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei ~

A fotó 1874 körül készült!

ÉP-sztori percek #12. – Csősztorony (Budapest – Kőbánya /X. kerület/)

~ Épült:

1844-ben épült az Óhegy ikonikus épülete.

~ Tervezője:

Brein Ferenc és Zofahl Lőrinc.

~ Épület stílusa:

Romantikus stílusú épület.

~ Jelenlegi állapota:

Jó állapotú műemlék épület.

~ Érdekességek:

1.Egykoron a szőlőtolvajokat lesték (és ezen célból is építették meg az épületet) a toronyból ugyanis régen Kőbányán virágzott a szőlőtermesztés.

Igen finom borairól is híres volt egyébként az akkoriban még önálló településnek számító Kőbánya.

 (*A 19. század végéig volt önálló település Kőbánya.)

2. Kőbánya egyik jelképe a Csősztorony, olyannyira az, hogy még a címerében is látható.

3. A teljes épület nem csupán „tolvaj-lesre” épült, hanem a vezető csősz is itt lakott az épületben az úgynevezett „őrházban”.

4. A 19. század végére a helyi szőlőtermesztés sorsát sajnos egy súlyos filoxéra-vész megpecsételte így idővel az épület más „szerepeket” kapott Kőbánya életében.

5. Hosszú ideig vendéglátóhelyként (borozó+étterem) született újjá az épület és ha jól tudom jelenleg is egy bisztró otthona a Csősztorony (igaz más jellegű tervek is voltak az épület sorsával kapcsolatban, de azokból végül nem lett semmi).

6. A teljes műemléki védettséget 1949-ben kapta meg a Csősztorony.

*Információk: ADT.

*Képek forrása:

Fortepan / Geuduschek Tibor

Fortepan / Miklós Lajos

J. titkos naplója – avagy hogyan született képregény egy fiktív naplóból – 3. rész

1.

Álmomban a gyár udvarán sétálgattam azon tűnődve, hogy melyik perzsa motívum mutatna jól egy teáskannán, igen egy teáskannán!

Azt hiszem ez már a honvágy biztos jele…

Ki gondolta volna, hogy pont engem kap el előbb ez az érzés és nem a nővéremet!

Én a nagy szabadság szerelmese aki úgy érezte magát otthon mint egy aranykalitkába zárt rabmadármost azon kapom magamat, hogy hiányzik az otthon illata.

Persze a családom és az izgága öcsém hiánya is szerepet játszik abban, hogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de majdcsak megbirkózom vele….egyébként is hamarosan újból  látni fogom Pécset.

No, de elég is lesz mára a siránkozásból…tanulni jöttem Bécsbe, nem pedig Pécsről nosztalgiázni!

~

2.

Jákob egyébként nagyon nagy segítségünkre volt abban, hogy az  Österreichisches Museum für Angewandte Kunst gyűjteményét tüzetesen áttanulmányozzuk a nővéremmel.

Imádok új felfedezéseket tenni és egyre több és több helyre elakarok még jutni azért, hogy minél többet tanulhassak….azért, hogy jobb festő lehessek.

Ez a vágyam, nem óhajtok mást az élettől…minden más amit kaphatok még  a Teremtőtől az már csak plusz jutalom.

~

3.

Nem tudom, hogyan mondhatnám el Édesapának azt, hogy  nem akarok a gyárban megöregedni…olyan nehéz ilyesmiről beszélni vele!

A gyár a mindene, a mindenünk, nem akarom cserbenhagyni, de nem is tudok tovább úgy élni, hogy azt hazudjam Neki, hogy megelégszem annyival amit ott alkothatok.

Többre vágyom minthogy kerámiákat díszítsek…festeni akarok portrékat, tájképeket és minden csodát ami megragad.

Elmennék akár még gyalogszerrel is a világvégére is ha ott inspiráló élményeket szerezhetnék nagy festőmesterektől…

Ha hazautazunk akkor ez az őszinte vallomás lesz az első dolgom…nem tudok tovább egy mások által elvárt életet élni, egy szabadabb életre vágyom!

~

4.

A múzeumból hazafelé sétálgatva egy szűk kis utcából csalogató zeneszóra lettem figyelmes amit természetesen nem hagyhattam figyelmen kívül.

Hosszas noszogatás és a közös táncóráink vidám perceinek vázlatos felsorolása után sikerült T.-t is meggyőznöm, hogy járjunk utána, hogy pontosan honnan is jönnek ezek a vidám dallamok.

Nem is kellett sokat keresgélnünk azt a helyet ahonnan a zene szirén hangjai elindultak csalogató útjukra.

Meglepetésünkre a zene szirénjei egy szomorú szemű harmonikást takartak aki egy kis kávézó előtt játszott egy vidám dallamot.

Annyira furcsa és diszharmonikus volt ez a látvány, hogy a hirtelen kitörő  lelkesedésem is alábbhagyott, de csak egy pillanatra!

Megvártam amíg befejezi a muzsikus a nótát és kértem, hogy játsszon el Nekünk egy olyan dalt amit tiszta szívéből szeretne most eljátszani, egy olyan zenét ami leírja azt amit most érez…játssza ki magából a fájdalmát még ha kevesebben is lépnek oda hozzá azért mert egy szomorú dallam riasztóan hathat az emberekre akik még olykor a saját problémáikkal sem képesek szembenézni… ne másokkal törődjön, zenéljen most magáért, magának!

~

5.

A szomorú szempár hálás tekintetének melegét még most a napló felett görnyedve is érzem!

Eredetileg azt terveztem, hogy az utca közepén táncra perdülök és minden járókelőt bevonok a táncba, de lám-lám egy sokkal nagyobb élményt sikerült ma szereznem….ismét megtapasztalhattam azt, hogy egy jó szó csodákra képes és örülök, hogyha csak 1 percre is de felvidíthattam ezt a kedves bécsi harmonikást!

Borzasztó érzés  lehet az ha valaki nem azt csinálhatja amit szeretne, márpedig Ő láthatóan nem ott és azt muzsikált amit a lelke megkívánt.

Kisfiú korában amikor először a kezébe fogta a harmonikáját akkor biztos egy szebb és jobb életről álmodozott, teltházas zenés estekről, elithelyeken történő örömzenélésekről, vastapsról és most mi jutott szegénynek?!

Egy szűk utca ridegsége…

Vajon nem volt túl bátor, hogy harcoljon a céljaiért és beérte kevesebbel vagy a céljai voltak túl gyávák ahhoz, hogy a megvalósítás útjára lépjenek?

Ki tudja mi vezetett el idáig…nem tudok róla semmit, de elgondolkodtatott az amit láttam.
Néha az álmok csalókák….mi van ha én is túl nagyot merek álmodni és egyszer csak az utcán fogok fillérekért festegetni olyasmiket amiket mások kérnek tőlem csak azért, mert dacosan kiléptem a családom óvó szárnyai alól…

~

6.

Hiszen az én jövőm már biztosítva van a gyár által miért kellene kísérleteznem, kockáztatnom…festeni festhetek amúgy is…

Amint leírtam ezeket a sorokat már meg is bántam….ez a gyáva nyúl nem Én vagyok…pont nem én vagyok az aki a családja hírnevéből akar megélni…én én vagyok…még ha egy percre el is bizonytalanított mások Sorsa…én tudom ha igazán akarom akkor függetleníteni tudom majd magamat a gyár életétől.

Azt akarom, hogy az utókor ne úgy emlékezzen rám mint J. a nagy gyártulajdonos leánya, hanem úgy, hogy J. a festő, keramikus, boldog lélek aki kitudott bújni a gyárkémények árnyékából úgy, hogy közben hű maradt a családjához is.

Nem lehetetlen vállalkozás…lesz miről beszélgetnem a szüleimmel!

ÉP-sztori percek #11. – Magyarországi Symbolikus Nagypáholy épülete (Budapest)

~ Épült:

1896-ban.

~ Tervezője:

Ruppert Vilmos.

~ Építészeti stílusa:

Eklektikus.

~ Jelenlegi állapota:

Teljesen felújított, jó állapotú épület.

~ Érdekességek:

1. Az épületen látható szimbólumok teljes mértékben „elárulják” a ház szabadkőműves múltját.

A szabadkőműves mozgalom minden „tipikus” szimbóluma megtalálható az épületen, mint például a: kőműves derékszög fölé helyezett körző, bagoly, szfinx és Földgömb.

2.Az épület ablakait Róth Miksa készítette, a nagymesteri szoba ékeit pedig Than Mór festette.

3.Az épület az évek során sok tulajdonost tudhatott magáénak (aztán pár évvel ezelőtt mégis sokáig üresen állt): volt ugye „Szabadkőműves palota”, majd az I. Világháborúban hadikórház és egyéb” politikai szempontból érintett helyszín”, jelenleg pedig egy izgalmas, „misztikus” és szuper tematikájú luxusszálloda működik benne.

4.Az épület egykoron egyébként csak háromemeletes volt.

5. A Nagypáholy egykori bútorai és szabadkőműves emlékei ma már nem találhatók meg az épületben, minden, ami megmaradt ezekből az időkből az ma már múzeumban mesél nekünk az egykori Nagypáholy múltjáról.

+1 érdekesség: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy két szabadkőműves csoport egyesüléséből jött létre, mégpedig a Nagyoriens és a János- rendűek egyesülése által.

A történelem során egyébként többször és több évre is betiltották hazánkban a szabadkőműves mozgalmat (1920., 1950.), de 1989-től ismét működhetnek itthon is a különböző páholyok.

*Információk forrása:

ADT. +  a hotel weboldala. #nemreklám

*Képek forrása:

Google Maps utcakép fotók.

Az Arany Egyszarvú és a Szerecsen története – avagy két különleges patikamúzeum épületének a „meséje”

A pécsi Sipőcz Patikamúzeum bejárata, felette a Zsolnay Gyula által tervezett szerecsenszobor

A mai bejegyzés főszereplője két olyan különleges épület melyek egykoron patikaként, ma pedig már patikamúzeumként várják a látogatóikat.

Épületük, történetük, nevük, a berendezéseik és talán egy kicsit az alapításuk ideje   is mind- mind különlegesé teszi őket.

Nem, nem hazánk első patikái voltak, de nem is ez most a lényeg, hanem az épületek és a bennük rejlő kincseik! 😉

No, de kezdjük is el ezt az „ÉP-sztori mesét” az Arany Egyszarvú történetével!

1.Arany Egyszarvú Patikamúzeum (Kőszeg):

Az Arany Egyszarvú a Jurisics tér (egykori piactér) egyik különleges épülete, mely egykoron az „Apotéka az Arany Egyszarvúhoz” nevet viselte.

Eme különleges névadás okait sajnos nem sikerült kiderítenem pedig igazán érdekelt volna ennek a mesebeli elnevezésnek az oka.

Ami viszont bizonyos, hogy a patika megnyitására az engedélyt 1743-ban Páter Sztankay Pál jezsuita rendfőnök kérte Kőszeg város tanácsától, mely alapítási engedélyt szerencsére meg is kapott.

Ezután a bőkezű adományoknak hála hamarosan el is kezdődött a patika berendezése a rendház egyik földszinti részében.

A patika különleges faragott kézzel festett officinabútor berendezése az 1700-as évek közepén készült el mely berendezés ma már igazi egyedi kincsnek számít mivel ritka képviselője a „jezsuita barokknak” nevezett stílusnak.

Az egykori patika nem „csak” a bútorai miatt számított a hazai patikák között különlegesnek, hanem amiatt is, hogy a szárítópadlása és a drogériája is egyediek voltak.

A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a patika új tulajdonosa Svalla Mátyás lett, aki egy árverésen vette meg a patikát és rövid időn belül (1777-ben) a mostani épületébe költöztette át a teljes berendezésével együtt.

A patika 1823-ban került a névadó Einschenk Jánoshoz, neki volt köszönhető ez a mesebeli elnevezése a patikának.

Még pár tulajdonosváltás után végül 1910-ben került a patika az Iparművészeti Múzeum tulajdonába, de idővel a történelem viharai a patikát sem kímélték és egyidőre be is zárta a kapuit.

Az egykori patika napjainkban patikamúzeumként működik és a felújítása során kényesen ügyeltek arra, hogy a 18. századi állapotoknak megfelelően legyen helyreállítva.

Bútorainak a tulajdonosa az Iparművészeti Múzeum.

Érdekesség: van a patikának egy debreceni névrokona is. 😊

2. Szerecsen / Sipőcz Patika (Pécs):

Pécs belvárosának egyik különleges műemléke az egykori Szerecsen patika épülete mely nevét szerecseneket ábrázoló szobrairól kapta.

Az „ős -Szerecsen” Pécs Főterén várta a vendégeit „Ad Aethiopem zum Mohren” néven Pécs első patikájaként, melyet Seitz Nepomuk János gyógyszerész alapított 1697-ben.

Tulajdonosok jöttek és mentek míg végül az 1800-as évek közepén a Sipőcz család tulajdonába került a patika tulajdonjoga.

Napjainkban inkább a családról „rajta ragadt” Sipőcz elnevezése ismeretes a patikának.

A patika jelenlegi neorokokó stílusú tölgyfa bútorzata 1897-ben készült a Hoffmann-bútorgyárban.

(Hoffmann Károly „rejtélyes” Bútorraktáráról az egykori Csukás -házról  ebben a Hátizsák Podcast epizódban meséltem Nektek:

https://anchor.fm/hatizsak-podcast/episodes/psztorik-1—–Sikorski-Zsolnay-szl-Csuks-hz-Zsolnay-Mauzleum-e15sfa0 )

A patika ebben a fent említett évben (1897) ünnepelte egyébként a megnyitásának a 200. évfordulóját és eme jeles alkalomból Schlauch Imre tervei alapján természetesen nem csak a bútorzata újult meg hanem új otthont is „varázsolt” a patikának egy új épület által.

A Zsolnay porcelángyárban készültek el a bútorzat virágmintás kerámia betétei, kecses ivókútja és a rajta lévő Szerecsen is, illetve a homlokzaton található fülkében álló szintén szerecsen szobor is a gyárban készült.

A tervezőjük Zsolnay Gyula (Zsolnay Vilmos unokaöccse) volt.

Az 1950-es években a patikát is utolérte az államosítás míg végül 1990-ben a Baranya Megyei Gyógyszertári Központ igazgatóasszonyának Kőhegyi Imrénének köszönhetően fel lett újítva a patika bútorzata.

A restaurátor Répay Gábor gyógyszerész, bútorrestaurátor volt.

A patikamúzeum működtetője idővel a Janus Pannonius Múzeum lett, ám pár éve sajnos bezárta a kapuit a patikamúzeum és ha jól tudom akkor már csak előzetes egyeztetés esetén fogad látogatókat.

Érdekes régi cikkek:

#műemlékgyógyszertárak #műemlékek #műrmlékvadász #Kőszeg #Pécs #patikamúzeum

*A pécsi Sipőcz Patikáról készült színes fotók a saját képeim, én készítettem őket.

*A cikkek, fekete- fehér képek, információk forrása pedig ADT., azon belül pedig:

~ Turista Magazin, 1983./29. évfolyam /10. száma (ebből a számból „fotóztam ki” az Arany Egyszarvúról a képeket)

~ Pécsi Figyelő 1897. 12.16.-ai száma

~ Gyógyszerész Hetilap, 1897. / 36. évf. /53. száma

„Az Utazó” emlékére – Zsolnay Miklós #165.

A mai bejegyzésben (ahogy minden évben) egy különleges személyről szeretnék megemlékezni, aki annyira különleges volt, hogy még a születésének a napját sem ismerjük pontosan.

Néhány forrás szerint november elsején született éjfél után alig 1 perccel, akkor amikor még október vége épphogy csak „átsétált” novemberbe, de a legtöbb forrás/lexikon szerint azonban október 30.-án született a mai bejegyzésem főszereplője így én mindig ezen a napon szoktam megemlékezni róla.

Azok, akik régebb óta itt vannak velem az oldalon Ők már tudják (de a cím amúgy is lebuktat), hogy Zsolnay Miklós ez a fent említett különleges személy.

Nem építész ugyan, de példakép, a lakóhelyem és kis túlzással az ország egyik ikonikus alakja, megannyi épített és „égetett” csoda Atyja, igaz nem alkotóként „csak” üzletemberként…és sajnálatos módon mégis olyan kevés szó esik róla, nagyon kevesen emlékeznek meg a születésének napjáról vagy arról, hogy például idén volt a halálának a 100. évfordulója.

Néhány hozzá kapcsolódó épített emlékről írtam vagy beszéltem már itt az oldalon ezeket az írásokat itt találhatjátok:

~ Francia emlékmű:

~ Mályva – villája (nem Miklós építette a villát, de egy ideig ő „szépítette” az épületet a gyárban készült tárgyakkal):

~ Többek között Miklós és az édesapja is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Budavári Palota Szent István terme olyan meseszép legyen, mint amilyen lett:

~ Miklós volt az, aki megálmodta és sógora Sikorski Tádé pedig megtervezte a család mauzóleumát:

~ Miklós ajándéka volt Pécs belvárosának az egyik éke, az a díszkút melyről már itt meséltem Nektek (a kút jelenleg zajló felújításáról pedig majd egy másik bejegyzésben írok még, természetesen egy pár érdekességgel „megfűszerezve” a posztot 😉):

https://podtail.com/en/podcast/hatizsak-podcast/epsztorik-extra-1-zsolnay-kut/

~ A Zsolnay Kulturális Negyedről készült vlogomban (2021. decemberében készült a videó) azt is láthatjátok, hogy milyen csodálatos helyen élt Miklós + idei friss őszi képeket is csatolok ehhez a bejegyzéshez, hogy megmutathassam Nektek azt is, hogy milyen pompás színeket öltött magára a Negyed Miklós születésnapja alkalmából (a képeket pár nappal ezelőtt készítettem):

~ Nővére Teréz feljegyzéseiből az is kiderült, hogy bár Miklós nem alkotóként tevékenykedett a gyárban, de mégis Ő volt az, akinek először sikerült összeállítania egy jellegzetes mázat, amelyet „elefántcsontmáznak” nevezett Teréz a naplójában.

És ez csak pár példa az „épített/építtető múltjából”, azt viszont már szinte lehetetlenség lenne felsorolni, hogy mennyi tisztség és cím birtokosa volt (egy cikk azért a segítségemre volt ezzel kapcsolatban, amit csatoltam is képként) és hogy hány sikeres üzletet kötött és még sorolhatnám…

Hatalmas nagy szeretettel és érdeklődéssel kutatom a Zsolnay család történetét és bár tudom az oldal profilja nem család és helytörténeti kutatásokról szól így mindig igyekszem visszafogni magamat a témában, ami néha jobban, olykor kevésbé sikerül.

Van nekem viszont egy „Hátizsák” nevezetű podcast oldalam, amibe ahogy a mottója is szól: „minden, ami belefér” mehet így ezen az alapon úgy döntöttem, hogy útjára indítok majd egy sorozatot „Zsolnay -akták” címmel, mely sorozat keretein belül próbálom „kiélni” majd a Zsolnay családdal kapcsolatos „közléskényszeremet”. 😊

Arról még azonban fogalmam sincs, hogy ezeket a részeket mikor és milyen ütemben fogom rögzíteni, mert bár anyagom lenne bőven, amit feltudnék dolgozni, de időm azonban annál kevesebb van az epizódok rögzítésére, ígérni pedig inkább már nem is merek semmit…

Maradjunk inkább szerintem annyiban, hogy úgyis mindig kiteszem ide Facebook-ra is a legújabb podcast részeket így itt majd időben értesülhetnek a téma iránt szintén érdeklődök, hogy mikor is kerül abba a bizonyos virtuális „Hátizsákba” a legelső „Zsolnay – akta”.

No, de nagyon elkanyarodtam a bejegyzés főszerepelőjétől…

Ha rajtam múlna minimum petíciót indítanék azért, hogy legalább egy emlékpark legyen Miklósról elnevezve, ha már idén volt a halálának a 100. évfordulója, de kicsi pont bizony ez a műemlékvadászlány az ilyesmihez így nem marad más lehetőségem, mint írni róla, hogy emlékeztessem az utókort az ilyen nagyszerű ikonikus alakjainkra, mint amilyen Miklós is volt.

Végszóként édesapja (Zsolnay Vilmos) Miklósnak címzett egyik leveléből (éppen egy utazáson volt Miklós) idéznék még egy pár sort mely idézethez annyit fűznék még hozzá, hogy sajnálom, hogy csak a kisregényemben létezett az a forrás, melynek vize által a boldogság útját is megtalálhatta volna az „Utazó”:

„A magam részéről azt kívánnám, bár lenne ott egy kút, amely a nyugodt életszemlélet, az igazi boldogság és a valódi életcél felismerésére serkent.

Ezt a forrást ajánlanám neked, és igaz atyai szeretettel kérnélek, bőven oltsad a szomjadat a vizével.”

Zsolnay Vilmos fiának írt levelei nagyon tanulságosak és gyönyörűek mind…szívem szerint az összeset idézném, de aki elszeretné őket olvasni megtalálja az összes (publikus) levelet: Zsolnay Teréz – Mattyasovszky- Zsolnay Margit – Sikota Győző: Zsolnay – A gyár és a család története című könyvében.

 1863-tól 1948-ig Teréz és Margit, az 1948 – 1973 közötti eseményeket pedig Sikota Győző írta le. 

No, de most már lassan tényleg zárom a soraimat…

Kedves most már „felhőn utazó” Miklós, remélem György barátod az Égi Kaszinóban egy fenséges „Reéh- féle” ünnepélyt szervezett Neked ezen jelesnap alkalmából!

Boldog „égbeli” születésnapot Utazó!

*Az „utazó” jelző azért is illik a kisregényem történetén túl Miklósra, mert a valóságban rengeteget utazott.

Ezeknek az utazásoknak az okai természetesen nagyrészt üzleti okok voltak.

*Ez a bejegyzés természetesen NEM a kisregényem „promóciója” mielőtt bárki félreértené, hiszen ez egy teljesen ingyenesen elérhető kis „semmiség” ám csak, mely megírásának a célja szintén csak a tisztelgés volt a Zsolnay család emléke előtt.

*Források: ADT., mint mindig! 😊

*Színes őszi fotók a Zsolnay Kulturális Negyedről: saját fotók (2022. október 27.-én fotóztam őket).

*Reéh György Miklós egyik jó barátja volt. György a „Tettye koronázatlan királya” volt és híresen jó érzékkel szervezett ünnepségeket is.

Építészet és Költészet (Emlékmű különkiadás) – 11. rész – Francia emlékmű

Éji kép a Francia emlékműnél

-Saját versem az emlékműről –

Éji vásznán terül el alattam a város

legszebb páholyából kémlelhetem most!

Az emlékmű oltalmazón áll mögöttem

árnyéka átölel, a széltől is óv…

Itt mindig olyan jó!

Ide mindig valami visszahúz és

gyakran telepszik mellém itt az ihlet

hiszen olyan békés itt minden!

És ó, ne félj nincs itt tömegsír sem

csak síri csend, amit az éjszaka

csent ide!

Ez mindenkinek látni, érezni kell…

*Az emlékmű korabeli fogadtatásáról és a leleplezéséről / avatásáról szóló cikkekből is csatolok egy párat érdekességként.

(Ezeket a cikkeket több részletre elosztva tudtam csak feltölteni annak érdekében, hogy láthatók és olvashatók legyenek, de beszámoztam minden képet, hogy ne legyen átláthatatlan ez az egész. )

A cikkek olvasása közben már – már kicsit úgy éreztem mintha én is jelen lettem volna az eseményen, mert nagyon részletes és hangulatos írás mind.

Ez a hely egyébként az egyik kedvenc „erkélyem” / kilátóm a városban, még a Tettyét is megelőzi a kedvenceim listáján.

Az itt feltételeztt tömegsír teóriát pedig több kutatás is cáfolta (Szigeti városrészben lehetett inkább) és igen…valóban nagy sok szabadkőműves „legenda” is körbelengi a helyet.

Az oldalhoz készült profilképem is az emlékműnél készült. 🙂

*Cikkek forrása: ADT., mint mindig!

~ Pesti Napló, 1908. / 132. száma

~ Pécsi Napló, 1908. május 17.-ei száma

* Váradi Antal „A sasfiókok” című költeményének forrása az „Ország -Világ” című újság 1908./23. száma

*Képek forrása:

~ Színes fotó: saját kép.

2,033FansLike
0FollowersFollow
4SubscribersSubscribe
- Advertisement -
Google search engine

Még több tartalom