A Pécsi Apolló Mozi 1912-ben nyitotta meg a kapuit a nagyérdemű előtt „Apollo Projectograph” néven a Perczel utcában.
Hogy szokásomhoz híven ne hagyjam ki ebből a történetből sem a Zsolnay – szálat így muszáj megosztanom azt is veletek, hogy az Apollo Projectograph Rt. alapítótagjai között bizony oszlopostagként ott volt a Zsolnay család is (több másik helyi iparossal / vállalkozóval együtt).
No, de visszakanyarodva a mozira az Apolló épülete páratlannak számított ekkoriban ugyanis hazánkban ez az épület volt az első, amely kifejezetten mozinak épült.
Az épület tervezői Spiegl Frigyes és Englert Károly voltak, az építkezést pedig Károlyi Emil cége vezényelte le.
A mozi belső terének a freskói Gebauer Ernő munkái.
A mozi épülete stílusát tekintve a szecesszió és az art deco nászából született stílusjegyeket visel magán….tehát mindkettőből valamennyit, de szemmel láthatóan azért az art deco jegyei a dominánsabbak az épületen.
Az Apolló ahogy régen úgy a későbbiekben is üde színfoltja a városnak, egy igazi művészmozi egy kultúr-zóna, egy olyan hely ahová, ha belépsz akkor érzed, hogy jó helyen jársz.
Az Apolló egyébként szerencsére a mai napig várja a filmek szerelmeseit.
További információk a moziról és az itt megnézhető filmekről és eseményekről /filmklubokról:
https://www.apollopecs.hu
A mozi ad otthont a Trafik nevezetű étterem – kávézó és szórakozóhelynek is.
A Trafik a mozi egykori nagytermében kapott helyet.
#nemreklám
*A kép saját fotó, pár napja fotóztam.
*Cikkek és cikkrészletek forrása: ADT., mint mindig.
„Sosem kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni.”
(Szerb Antal)
A Hunfalvy utca éke ez a mesés eklektikus stílusú műemlék villa, amely #éptörti szempontjából is egy izgalmas épület.
Turisták, Szerb Antal rajongók és műemlékvadászok kedvenc „fotózkodási-pontja” is ez az épület, amely olyan híres lakókat tudhatott egykor a magáénak mint: Csók István kétszeres Kossuth – díjas festő és Hunfalvy János akadémikus…és a legendák szerint az Utas és holdvilág regénybéli Ulpius-háza is ez a ház lehetett.
És ha már Szerb Antal akkor kezeket fel, ha Ti is szeretitek az írásait!
Szerb Antal imádta egyébként Budapestet és az épített kincseit is.
Ha valamily’ véletlen okból kifolyólag nem olvastátok volna a „Budapesti Kalauz Marslakók számára” című írását akkor ajánlom elolvasásra, mert zseniális lett!
Ez a link a kalauzhoz vezet el Benneteket:
https://mek.oszk.hu/01700/01717/html/
Esetleg, ha a Budai Várnegyed felé sodorna Titeket a nyári szél akkor pedig mindenképpen sétáljatok le a Hunfalvy utcához meglesni ezt a mesés épületet…én is így fogok tenni, ha arra járok majd.
„Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Igy rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.”
(Részlet Szabó Lőrinc: Babits című verséből)
Azt már sokan tudjátok, hogy Szabó Lőrinc az egyik kedvenc költőm, akinek a verseit szinte kivétel nélkül mind ismerem.
A mai bejegyzésben azonban Lőrinc csak „mellékszereplőként” lesz jelen ugyanis a poszt főszereplője az egyik mondhatni legérdekesebb Budapesten található lakóhelye volt.
Szabó Lőrinc egyébként Miskolcon született, de onnan még egész korán elsodorta az élet a családjával együtt.
Balassagyarmaton, Debrecenben majd a leghosszabb ideig Budapesten lakott (itt is halt meg).
A fővároson belül is többször költözködött (szóval sok ház mesélhetne róla), de ahogy fent is említettem a legérdekesebb történettel bíró lakóhelye a Reviczky utca 7-es szám alatt található műemlék jellegű épület volt, amely a „Reviczky – utca 7” című vers ihletője is volt.
Az épület azonban azonkívül, hogy gyönyörű, nem csupán emiatt és a vers miatt játszott különleges szerepet Szabó Lőrinc életében, hanem amiatt is, hogy itt élt, ide fogadta be lakótársnak és úgymond „tanítványnak” jó barátja és mestere Babits Mihály.
A ház falai a mai napig tanúskodnak arról a tényről egy emléktábla által, hogy egykoron az épület híres lakója Babits Mihály volt.
De nem csupán sok vers és a két költő barátsága indult innen útjára, hanem egy különleges szerelmi háromszög is.
Nem szeretném „bulvárosra” venni a figurát, de nincs is ebben a furcsa és kusza viszonyban valójában semmi szirupos…sőt!
Ha a sokat látott épület falai mesélni tudnának akkor nem igazán egy tündérmesébe illő szerelemről számolnának be szerintem, no, de nem szeretnék ítélkezni…távol álljon tőlem a dolog!
A történet amúgy is mindenki számára ismert: van egy ábrándozó ámde az élet által meggyötört sorsú lány, aki csak írni szeretne és felkeresi az akkor már híres költőt a Reviczky utcai lakásán, hogy tanácsot kérjen tőle.
A kissé félénk Babits azonban maga helyett az akkor még csak feltörekvő költőnek számító barátját küldi ki a lányhoz, hogy beszéljen vele.
Ezután a találkozó után kezdődik el Szabó Lőrinc és Tanner Ilona szenvedélyes kapcsolata, ami egészen a jegyességig jut el.
Aztán egy szép napon összeült beszélgetni a két jó barát Babits és Szabó (ekkor már valószínűleg csak Babits élt a Reviczky utcában) és Babits bevallja Lőrincnek, hogy tetszik neki Ilonka.
A két férfi nem túl elegáns módon megegyezik abban, hogy akkor Lőrinc lemond Ilonáról Babits javára és másnap ezt bizony közli is Lőrinc telefonon Ilonával, aki váratlan módon el is fogadja a döntésüket.
Gyorsan leszögezném, hogy leborulok mindkét költő munkásságának nagysága előtt, de ez, amit ekkor véghez vittek ez minden volt csak nem illendő.
Igaz nem hinném, hogy Lőrinc csak úgy megszűnt volna szeretni a nőt…de „Hasztalan lázadás” lett volna tán küzdeni érte…ki tudja?
Ilona valószínűleg annyira akart már valakihez tartozni és annyira szeretett volna írófeleség lenni (amit a későbbiekben nem is titkol már), hogy tényleg teljesmértékben elfogadta azt, hogy a két férfi eldöntötte helyette élete egyik legfontosabb lépését.
Idővel persze megszerette Ilona Mihályt, akit előtte is nagyon tisztelt, de a mindent elsöprő szerelemtől azért távol volt ez az inkább szeretetnek nevezhető érzés…de hát, mint tudjuk amúgy is ritka kiváltság a mindent elsöprő szerelem megtapasztalása.
Ilonát napjainkban sokan Török Sophie-ként ismerhetik, aki a költő haláláig, ha nem is hűségesen, de kitartott Babits mellett és bár mindig is szeretett volna híres író és költőnő lenni, de sajnos a várva várt áttörés nem adatott meg neki.
A különös – furcsa Babits- Szabó- Tanner – féle baráti háromszög még Babits életében megszakadt…emlékét már tán csak néhány vers, írás és a Reviczky utca 7-es szám alatt található épület őrzi.
Az a Palotanegyedben található épület, amit még ha főszereplőnek is ígértem a poszt elején, de ilyen élettörténetek mellett mégis a lakói lettek azok…de mégis főszereplő a ház is, mert a legfontosabb történések és találkozások színhelye volt.
Az épületről bővebben: bérpalotának építette Bánffy gróf az1800-as évek végén.
Akkoriban nagyon sok költő, író lakott a környéken.
Egy ideig a szomszédos bérpalotában (szintén Bánffy építette Reviczky utca 5. szám alatt) lakott például Karinthy is, de a környéken lakott Mikszáth Kálmán is akinek a nevét ma már az itt található tér viseli.
Az épület harmadik emeletén lakott egyébként Babits és Szabó és hogy még csavarjak egyet a fent vázolt furcsa viszonyok hálóján: itt élt 1920-as szakításukig Ady özvegyével Csinszkával Babits.
Csinszka után költözött be Szabó Lőrinc…a többi pedig már történelem, aminek apró részleteiről már fentebb írtam…de most már tényleg zárom soraimat. ????
A bejegyzéshez köthető versek:
Szabó Lőrinc
REVICZKY UTCA 7
Szerdán, nála. Reviczky utca 7. Sziget nem volt oly magas soha még, mint az a műhely, a könyvtárszoba, az agglegényé. Tegnap inasa, az se Babitsnak, ma meg gyermeke, szellemvilágba repültem vele, s mikor bort nyitott és pertut ivott, úgy éreztem, a tündöklő Napot tűzi mellemre. Az élményt meg a formát tárgyaltuk, Goethét, francia, görög lírát (látta: értem), latint, (már szinte munkatársa) és megint Villont, Európát. “Az angolokat meg kell ismerned!” És sírva fakadt Georgén: “Mert szép!” Oly sok, oly nagy, oly fény, oly láng volt, hogy, búcsúzva, mikor “S te mi akarsz lenni?”, kérdezte, csak kápráztam, szent vágy: “Még több, mint Te vagy!”
Török Sophie:
ÖNARCKÉP
Még egy szalongrafológus is érdekel, a villamoskalauz is, ember! mondd meg ha tudod, ki vagyok? Meghalhatok-e, ha titok maradt hogy mi dolgom volt e világban? Külső kép, százféle, mind hazug, s idegen, jaj semmi semmi nem volt igaz életemben! a proletárgyerekkel egyforma vedlett voltam az iskolában, a látszat csalt, mert tábornokkal s polgármesterrel vacsorázott s százasokat dobált a cigánynak mulatós apám. Ha drága ruhában, mint kényes páva, kisasszony gőggel vonultam végig a gangon ablakbatódult cselédek ámuló szeme előtt – ez sem volt igaz, otthon két adag paprikáskrumplin négy éhes száj osztozott, anyánk nem tudom, mit evett. Tegnap sápadt kis fodrászlány mosta hajam, szemén láttam, hogy nagyon előkelőnek talál s irigyel, zavartan igyekeztem igényeinek megfelelni. Sógornőm szegény halálig léha rossz asszonynak tartott, kinek hiszékeny férfiak üres szépségért s ravasz tudásért szolgálnak, ügyetlen emberkerülő hiremre csak hitetlenül mosolygott. Széplelkü leánykák nagy nőt bámulnak bennem ki hirnév gyönyörü fényeiben töltöm fenkölt életemet, de contenance-ból nemrég ötösre viselkedtem egy müvelt társasjáték alatt. Cselédem életcélomnak hiszi, hogy itélkezem por s piszkos bögrék felett, ó még előtte is szinházat játszom mig megbeszéljük a padlóbeeresztés módozatait. Hallottam ifju költők nagyakaratu Xantippét látnak bennem, ki rossz szeszéllyel sorsukba avatkozik – költőnők? ők szegények bősz féltékenységem elgáncsolt áldozatai… Barátnőm szivében fecsegő kedves kölyök vagyok ki szenvedélyes becézést érdemel de élőlénynek nem komolyabb mint viccesképü pincsikutyus. Hugom képzelete kevély hölgynek lát, ki szörnyet tudja az illemet, s dologtalan élete csupa formaság, nem hinné rólam, hogy olykor összecserélem az idegen szavakat. Multkor egy szobrász képzőmüvészetről beszélt velem szakszerüen, szédültem mikor abbahagytuk, mint csaló, ki mohón tulsokat mert. Éltem már kis boltilány lelkébe illő hazugságok közt voltam védelmet esdő gyenge nő, voltam botránytigérőn szenvedélyes. Vendégek közt csiszolt háziasszony, müvelt csevegő, bókokat kecsesen visszavágó kés-villa zsonglőr, voltam zavart szerény és hüvösen okos, kacér szadista, vidám csibész és depressziókkal küzdő beteg ki boltajtón belépni is csak habozva mer s ügyesen borravalót adnia még nem sikerült. Dühig neveletlen feminista is voltam, kényes témáknál nagyszájjal vakmerő és érzékeny plánta is, komplikáltra kényeztetett, dekadensen szemérmes és voltam irónő fényképész előtt, autogramm-nyujtó pózban, elmélyülést eröltető csinos tekintet, ez mind én voltam! nevelőnőnk hátam megett néninek nevez s a házmester megcsodál siléceimmel, s tennisz rakettel, pizsamában délben ébredő modern nő, szinházi képeslapból ismeri mondain lelkiéletemet. Izzadó munkás a kertben, harisnyát foltozó, ez is én vagyok. Szeretetért sóvárgó magányos senki, drága beteg fölött verejtékes viziókkal virrasztó, iszonyu félelmeknek kitett meztelen ember, mind én vagyok! Én? de melyik? semmi sem végleges csak kapkodó kisérlet illeszkedni valami homályos parancshoz. Anyám ideges képzelgőnek ismer, ki kigondolt bajokkal rontom jólberendezett életemet. Gyermekkel fagyoskodó koldus elhitte hogy szivem csupa részvét s irgalom. Óh semmi semmi sem igaz rajtam, nem igaz a nevem és nem igaz még gyermekem sem! Talán csak kedvesem tudja, hogy álarcot álarc után illesztek magamra, oly rémületben mint aki elfelejtett nevét keresi s nem akadt arc, mely arcomhoz hasonlitana. Ő talán ismer, tudja, amit én nem tudok, s szerető jósággal hallgat… Nem igaz, jaj, nem igaz, az az arc sem igaz, ahogy gyermekem ismer engem nem igaz, de legalább gyönyörü – anyukám te vagy a legszebb, s mint a Jézuska jó…
Szabó Lőrinc:
XVI. Hasztalan lázadás
Pilláim alatt összetört az álom s – szeretlek? nem szeretlek? – nem tudom már. Túlontúl bennem élsz, eleven álom, s szerelmedet elbírni nem tudom már.
Gyűlölködve kiáltom: Idegen kéz, eressz! ne vezesd útam! megtagadlak! – Mégis, te formálsz ujjá, idegen kéz, s mindig erősebb vagy, ha megtagadlak.
Nem tudom, mi történt… Talán az isten játszik velem s te vagy a fény szemében. Ha eldoblak: megjelenik az isten s nehéz harag hömpölyög nap-szemében.
(1922)
Szabó Lőrinc :
Babits
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán, mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később? Hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? – Tán mégis fiad? S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Igy rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.
*Babits halála után írta 1947-ben Szabó a verset.
Szabó Lőrinc:
VÁROS
Házak, paloták, esti fény. Isten mezejéről jövök én. Házak, paloták, palotasorok, szépek, büszkék, hatalmasok. Házak, paloták, kövek, kövek – Hol hajtom le a fejemet? Házak, paloták, éji fény. Társtalan csavarog a jövevény. Házak, paloták, palotasorok, mint kő-hegyláncok, olyanok. Kő-hegyláncokban kő-szivek – Mit is vártam én tőletek? Házak, paloták, hajnali fény. Lehunyja szemét a jövevény. Házak, paloták, palotasorok, szépek vagytok ti, de gonoszok: romokat látok, sujtó tüzeket, tornyaitokon az itéletet!
*A Reviczky utca a Palotanegyed egyik utcája, valószínűleg ez a környék ihlette ezt a verset.
November-éj, 18 ősze. A mundér még rajtam. No de most hova? Eddig a vonat tudta célomat: “Pest, Pest!”, s hozott. De most?! A kapukat zárták mögöttem, s rossz volt a magány, ahogy ott, legfelső lépcsőfokán a Keletinek, álltam s néztem a nagy Baross-tér holdhideg palota- sorait: sehol egyetlen rokon! Egy koffer könyv volt minden csomagom, meg egy kenyér, anyám sütötte még Debrecenben. S ez itt Pest. Szörnyüség mégis, így, vakon nekivágni a világnak, pénztelenül, tétova ábrándok után! Mint hangos bilincs, gúnyolt a szabadságom. Vissza? Nincs – csak oda nincs út! De hát hova van? Sehova? Mindegy: nem hagyom magam!
*Képek forrása időrendi sorrendben (képleírásban is feltűntetve!) :
~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
„Baross tér, Keleti pályaudvar. A felvétel 1884-ben készült. A kép forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.060” –> borítókép.
~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei:
Baross tér, balra a Rákóczi (Kerepesi) út torkolata, szemben a Rottenbiller utca.
A felvétel 1896 körül készült. A kép forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.033
A fotón egyébként a szebb sorsot érdemlő egykori Central Hotel / Központi Szálloda látható.
Tudtátok, hogy egy apróbb tornyos épület húzódik meg zöldölelésben a Gyepes – völgy egyik szegletében?
Ez a tornyos épület egykoron vadászkastély/vadászház volt, ma már viszont sajnos a régi fénye igencsak megkopott ennek a különleges épületnek.
Nem csupán elhelyezkedése miatt különleges ez az épület, hanem a színe miatt is.
A zöld, a piros és a sárga színek dominálnak a házon, mely színek mesebeli erdei kiskastéllyá varázsolják a vadászkastélyt, ami valójában inkább vadászház volt.
A házon egy kis tábla mesél Nekünk az épületről egy kicsit.
A tábla alapján 1910-ben épült a vadászház és bizony műemlék jellegű épületről van szó az esetében.
Jó lenne, ha még sok arra járó tudna benne gyönyörködni és nem veszne majd el idővel a semmibe…
Sok potenciál lenne szerintem az épületben, példaként lehetne itt akár pihenőponttól kezdve akár (egy merészet gondolva) egy kisebb alkotóház is.
*Kép forrása:
~ADT.: Erdőgazdaság – Erdőgazdálkodás és Faipar 1982 /4.szám
Csaroda éke a 13. században épült román stílusú református temploma, mely, karcsú, büszke úrihölgyként magasodik az ég felé fekete „csipke fátyolban”.
A templom 1595-ben lett a reformátusoké.
Freskói teszik még különlegesebbé a templomot, mely szerencsére többször is fel lett újítva.
Különleges freskóiról így írt a „Hazai Tudósítások” 1975-ben:
„A XIII. századból való falfestmények bizánci hatásra készültek, tehát a görög-keleti egyház művészet jegyeit viselik magukon.
A XIV. századi freskók – a szenvedő Krisztus és az apostolok képe – már a római, tehát a nyugati kereszténység hatását mutatják.
Harmonikusan illeszkednek bele a középkori díszítő művészetbe azok a XVII. században készült falfestmények, amelyeken a népi reneszánsz stílusjegyei ismerhetők fel.
A templomhajó kazettás famennyezetének, a padoknak, a szószék-koronának színes festéséről ugyanezt mondhatjuk, azzal a különbséggel, hogy ezek viszont az erdélyi festett templombelsők emlékét és hangulatát idézik. „
Ti láttátok már élőben is ezt a csodaszép Árpád-kori műemlék templomot? ????
Információk és képek forrása:
ADT., azon belül pedig:
~ Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában. (Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
~ Művészettörténeti Értesítő- 1955 / 2. sz. KUTATÁS – Entz Géza: A csarodai templom — ezt javaslom elolvasásra is!
~ Hazai Tudósítások, 1975. XII. évf. 19. száma, 12. oldala
*
Ui.: Lassan tényleg beindul a nyár és vele együtt a kirándulások, nyaralások, szabadságolások ideje is.
Augusztusban én is elmegyek egy kicsit pihenni, de az utazásaim során (lesz belföldi és külföldi út) is igyekszem majd minél több csodálatos műemléket felfedezni, lefotózni és a későbbiekben majd bemutatni Nektek is őket itt az oldalon.
Tudom, hogy augusztus még odébb van, de addig is vár majd rám sok helyettesítés is szóval ilyen „nyári közleményként” szeretném Nektek jelezni, hogy bár igyekszem és azon leszek, hogy minden héten legyen poszt az oldalon, de sajnos nem biztos, hogy sikerülni fog.
1900 és 1901 (néhány forrás szerint inkább 1902) között.
~ Építtetője:
Deutsch Lipót & Deutsch Emil voltak.
A palota tervezői: Erdélyi Mihály és Lechner Ödön voltak.
Egész pontosan: A palota Erdélyi terve alapján készült, Lechner Ödön pedig a homlokzatot tervezte.
A homlokzatra elég is csak rápillantani és már el is árulja ezt a „titkot”, hiszen tényleg nagyon jellegzetesen „Lechneres”…egyszóval meseszép…kicsit elfogult vagyok tudom. 😀
~ Építészeti stílusa:
Szecessziós stílusú szépség.
~ Jelenlegi állapota:
Jó állapotú épület.
~ Érdekességek:
1.A palotát a vidám kék-narancs-zöld színei teszik még mesebelibbé és tekinteteket vonzóvá.
Igazán beleillett volna a „szecesszió mesevilága” sorozatomba is, nem? ????
2. Az épületet természetesen gyönyörű Zsolnay-kerámiák ékesítik.
3. Az épületben vasút által működtetett hivataltól kezdve Bábszínházig volt itt minden.
A Bábszínház működött itt a leghosszabb ideig.
Egészen a 1980-as évekig.
Így aztán tényleg mesebeli helynek számított az épület, ugye?
4. Az épületben élt egy darabig Malina Gyula vízépítő mérnök, „az árvízvédelem nagy kísérletező egyénisége”.
Erről a tényről egy emléktábla is mesél nekünk, amely az épületen található.
5. A palota szomszédságai is megérnek majd egy posztot, mert igen sok szép műemléki épület található a közelében. ????
6. A palotát régen Deutsch – Erdélyi palotának és Wolf-háznak is nevezték ugyanis Deutsch Emil lányát Wolf Miksa tehetős földbirtokos vette feleségül és gondolom ők voltak a ház örökösei, ha már így is emlegették régen a házat.
7. Jelenleg sem lakatlan az épület és természetesen műemléki védettség alatt áll.
Kisnána legendákkal gazdagon átszőtt várának története összenőtt a sárkányokéval.
Legyen az halott szerelmeseket vagy egy nemes család utolsó férfitagjának sírját őrző sárkány, de valahogy a sárkányok mindig szóba kerülnek a várról szóló történetekben.
Én most a legismertebb kisnánai sárkányos legendát szeretném veletek megosztani, mert bevallom, hogy nekem is ez a kedvencem az összes várral kapcsolatos legenda közül (persze Móré László kincseinek története is érdekes, de abban a történetben nincsenek sárkányok :D).
No, de repüljünk vissza stílusosan a sárkányok hátán a régi idők Kisnánájára, egész pontosan azokba az időkbe röppenve amikor a Kompolti család (na kinek ismerős ez a név? ???? ) voltak a falu nagyra becsült urai.
Kisnána lakó igen nagyon szerették a Kompolti családot és bizony még a Mátrában élő sokak szerint szerencsét hozó sárkány is ugyanígy érzett a család iránt.
Oly’ annyira érzett így ez a jóságos sárkány, hogy bizony a Kompolti család utolsó férfi tagjának a halálakor mély szomorúság öntötte el a szívét.
Ő is őszintén megsiratta az utolsó Kompoltit, akit a falubeliek tiszteletük jeleként a Kisnánai vár vártemplomába helyeztek örök nyugalomra.
De nem csak az uraság kezdte ám el ekkor a várban az örök álmát aludni…a mi sárkányunk is ide vonult vissza a temetés után, hogy mély álomba zuhanhasson az uraságot őrizve….igaz talán nem örökre. ????
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy de miért dönthetett így a sárkány?
Szerintem lehetséges, hogy úgy érezte, hogy nincs már egyetlen egy nemesszívű uralkodó sem a környéken, vagy csak a Kompolti család tiszteletreméltó történetének lezárultával Ő is visszaakart vonulni vagy a Sárkányok házából (nagyoon tetszett a sorozat :D) kiindulva valamilyen szinten közel lehetett a családhoz tán?
Nos a „valós” okokat nem lehet tudni, de egy biztos, hogy nagyon nagy szeretet köthette a családhoz ezt az érző szívű sárkányt hiszen mint ahogy fent is említettem az utolsó Kompolti uraság temetése után tényleg leereszkedett a várkutjába, hogy onnan őrizze és mellette lehessen időtlen időkig.
A leereszkedés után a sárkány ezerévig tartó álomba zuhant.
A legenda szerint, ha letelik az ezer év akkor a sárkány felébred hosszú álmából és vele együtt feléled újból az igazi lovagok kora.
A várfalak újból a régi szépségükbe fognak ragyogni és mindent átjár a béke és szeretet…persze a lovagok óvó és őrző tekintetének hála.
Nem tudom, hogy Ti, hogy vagytok vele, de remélem hamarabb vége szakad annak az ezer éves álomnak….hisz egy békés szerencsét hozó sárkánynak és egy szép – új világnak mindenki örülne, nem? ????
No, de addig sem tétlenkedik álmában sem ez a sárkány ugyanis alvó sárkányként is működik még a szerencsehozó képessége.
Igaz eme szerencse „jutalom” érvényesítéséhez egy kicsit meg is kell ám dolgoznunk.
A feladatunk a következő (persze ha csak szeretnénk egy kis „sárkányos – szerencsét” magunknak):
le kell dobnunk a vár kútjába (ugye ahol alszik a jóságos sárkányunk) egy pénzérmét és ha nem halljuk a pénzérme koppanását akkor miénk az óhajtott szerencse.
És hogy miért is leszünk szerencsések amiatt, ha nem koppan a pénzérménk?
Nos azért, mert akkor nem hallhatjuk a pénzünk koppanását, ha a sárkány éppen ásít és ha ásít akkor ugye „szusszan” is és a szerencse titka / kulcsa a sárkány lehelete.
Ó, igen…ha belélegzzük a leheletét akkor fog jönni a szerencse áradása…ha koppan a pénzérme akkor bizony csak pikkelyen landolt az érménk és máshonnan kell várnunk a szerencse áradásának beindítását.
Egy pénzérmét azért megér a dolog, nem? 😀
A kérdésem csak annyi lenne, hogy mennyi apró dobható be egyszerre? 😀
Na jó ennyire nem vagyok telhetetlen ám…bízok a pozitív gondolkodásban a szerencsével kapcsolatban is, sárkányokkal meg amúgy is találkozok / találkozhatok…igaz ügyes módon embernek álcázva és nem a kedvesebb sárkányfajtából, de talán akad köztük megszelídíthető is…mondom én, hogy csak pozitívan! ????
Nagyvárad úgymond szecessziós negyedének az egyik különleges éke ez az 1904 és 1905 között épült műemlék palota.
