Home Blog Page 3

Régen & Most – Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota

*Régi fotó forrása:

Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek

A fotó 1916. október 13-án készült.

*Új fotók:

Saját képek, én készítettem őket 2023 augusztusában.

Volt egyszer egy Vigyázó – kastély (Vácrátót)

Egykoron az MTA Botanikus Kutatóintézetének természetvédelmi területén Vácrátóton nem kúria állt, hanem egy gyönyörű kastély, amely létéről már csak néhány fotó tanúskodik.

A kúria is műemlék egyébként, de mit lehet tudni az „elődjéről”?

Lessük hát meg együtt a Vigyázó – kastély #ÉP-sztoriját!

A kastély nemes ura Vigyázó Sándor volt, aki egy kis „bécsi-lét” után költözött ide a feleségével.

A birtokot már egyébként 1871-ben megvásárolta.

A birtokon lévő 1830-ban épült klasszicista stílusú magányos kastélyt 1872-ben átépítette, „korszerűsítette”.

A kastély eklektikus stílusjegyeket viselt a felújtás / bővítés után magán.

A hatalmas és több szobás – tornyos kastélyhoz egy óriási kertet is terveztetett Sándor.

A kert atyja nem más volt, mint az a Jámbor Vilmos aki akkoriban a legjobb (és legfelsőbb körökben is foglalkozatott) kerttervező volt.

A park Vigyázó uraság szíve csücske lett, ezért mindig ügyelt arra, hogy a legjobb kezekben legyen az Ő saját kis „zöldszigete”.

A park kertjén átfolyó Sződrákosi-patak táplálása által és persze nem kevés munkával egy összefüggő tórendszert alakítottak ki itt.

Minden adott volt a romantikus hangulathoz kívül és belül is…tényleg mintha egy mesébe csöppent volna az idelátogató.

Ezt a hangulatot fokozván a park később több elemmel is bővült: patakparti vízimalomtól kezdve gótikus műromig lett itt aztán minden.

Sándor 1921-ben bekövetkező halála után kastélyait, földjeit, értékes „kincseit” mind a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta és az Őt egyébként nemsokára követő örököse ezt a döntését elfogadta, sőt nagyrész hasonlóan is gondolkodott, mint az apja.

Nem nyugodhattak azonban békében, mert Sándor egykori végrendelete örökösödési perek „táptalaja” lett fia halála után…de ez már egy hosszú és másik történet.

A nagy tulajdonosváltások közepette (végül egy ideig a pereskedések után egy pesti ügyvéd tulajdonába került a hely) azonban a kastély állapota egyre rosszabbra fordult és 1930-ban a megmentésé helyett inkább az elmúlás porába taszította az új tulajdonosa.

Nem az én tisztem megítélni azt, hogy miért volt kevésbé költséges inkább a ma is a helyén álló (egyébként nagyon szép) kúriát felhúzni a kastély helyére, de attól még tényleg nem értem a helyzetet…

A meseszép kert is szomorúan várta a sorsát és tűrte a II. Világháború rajta is átsöprő viharjait. …akkor már a szintén nem kímélt kúriával együtt.

Ismételt tulajdonosváltás után végül 1952-ben Vigyázó Sándornak a végakarata végre meghallgatott és a most már kúriás birtok a hatalmas parkjával együtt az MTA tulajdonába került.

1952-től az MTA Botanikus Kutatóintézetének az otthona lett, amely idővel kitárta a hely kapuit a látogatók előtt.

A kert napjainkban Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertként várja a látogatót, aki teheti lesse meg ezt a „Magyar Örökség Díjjal” díjazott csodát!

*Érdekesség +1 #ÉP-sztorival:

Vigyázó Sándor és Podmaniczky Zsuzsanna házasságából 3 gyermek született.

Josefa lányuk ahhoz a Bolza Pálhoz grófhoz ment feleségül, akinek a szarvasi „Pepi-kert” köszönhető.

Ha szeretnétek akkor itt tudjátok meglesni a Bolza család másik kincsét a Szarvasi Bolza – kastély történetét, mert már régebben írtam róla:

A kastély örökösödési pere is a Bolza családhoz köthető, de ez már tényleg egy másik történet.

*Az összes kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A fotókat 1895 és 1899 között készített Klösz György.

A felvételek az egykori kastély mellett a parkról és park ékeiről is mutatnak nekünk egy kis „ízelítőt”. à pl: kilátó a Ferenc -halmon, tó stb.

*Információk forrása:

– A Nemzeti Botanikus Kert honlapja

– ADT.

SÓHÁZ / FEHÉR-HÁZ (SZIGETVÁR)

Ez az épület különösen kedves a számomra, mert régen nagyon sokat jártam ide és nem csak a kiállítások és az itteni kedves emberek miatt, hanem az egykoron itt kapható csodafinom forrócsoki miatt is.

Nap, mint nap rengeteg ember megy el az épület mellett, de vajon hányan lesik meg a rajta található „névjegyét’, ami mesél nekünk róla…?

Tisztelettel köszönöm Tóth Mária könyvtárosnak, Szigetvár helytörténetének kutatójának azt a kiegészítő információját mely szerint régen szálló is működött az épületben.

Sajnálatos, hogy ez csak kevés forrásban szerepel, én magam Mária információi nélkül nem is találtam róla semmit(igaz postakocsi állomásként kerestem,mert ebből az ismert(ebb) információból próbáltam kiindulni)…legalább az emléktáblán jelölhetnék, nem?

A hölgy által adott útmutató alapján megnéztem ADT.-n pár korabeli lapot.

Csatoltam is a bejegyzéshez egy a szálló tulajdonosairól szóló apróbb cikket.

*A képek saját fotók.

Cikk forrása:

Somogyi Hírlap, 1917. április 18.-án megjelenő lapszáma.

#fotóséta #Szigetvár #Sóház #Műemlék #Műemlékvadász #épsztorik #éptöri #emléktáblák

Egy kastély, egy (fiktív) történet…Novellás péntek – BEFEJEZŐ RÉSZ

Fotóséták a kastély kertjében

Késő őszi délután volt, a szellő lágyan simogatta a Sopronhorpácsi Széchenyi-kastély impozáns homlokzatát miközben a napsugarak arany színben fürdették a kertet.

Emma egy fiatal fotós egy régi vintage fényképezőgéppel a kezében sétált a kastély kertjében. A kastély szépsége és történelmi jelentősége mindig is lenyűgözte őt és most egy különleges fotósorozatot tervezett róla készíteni.

Amint fényképezőgépét az épület felé emelte a kastély magas oszlopai és faragott díszítései szinte életre keltek a lencséjén keresztül.

Egyszer csak hirtelen megtört a fotózás varázsa amikor egy fiatal férfi állt meg mellette, hogy megcsodálja a kastélyt.

Vince egy fiatal történész volt, aki a kastély történetét kutatta és olykor, ha akadt egy kis szabadideje akkor szeretett a kastély parkjában elidőzni, figyelni a látogatókat, a természetet és a szeretett „kastélyát” is.

Most is éppen a szokásos kis sétáját tette meg éppen a kertben amikor észrevette a lelkesen fotózó fiatal nőt.

Kíváncsi volt Emma munkájára ezért megszólította Őt.

 Emma örömmel mesélt neki az elkészítendő fotósorozatról, miközben a fényképezőgépét újra beállította.

A fotózás szünetében Emma és Vince együtt sétáltak egyet a kertben és Vince elmesélte közben a nőnek a kastély teljes történetét.

Elmesélte a lelkes hallgatóságának, hogy a kastély a Széchenyi család tulajdonában volt és az évszázadok során sok híres eseménynek és látogatásnak adott otthont. Vince szenvedélyesen beszélt a kastély rejtett zugairól és legendáiról is, amely történetek teljesen elvarázsolták Emmát és tátott szájjal hallgatta a kastély múltjáról szóló rögtönzött kiselőadást.

Az idő múlásával Emma és Vince sok időt töltöttek együtt a kastélyban.

 Emma fotózott miközben Vince folyamatosan mesélt a kastély múltjáról és annak különleges részleteiről.

Az eredetileg pár nap alatt elkészítendő fotósorozat végül hetekig készült így, mert Emma annyira örült a Vincével közös „fotósétáknak”, hogy cseppet sem siette el a fotózást.

Az együtt töltött idő során különleges kötelék alakult ki közöttük és egyre inkább érezték, hogy egymásban találták meg a lelki társukat.

Egy hideg téli este amikor a kastély melletti régi cukrászda meleg kandallója mellett ültek Vince mélyen Emma szemébe nézett és ezt mondta: „Emma ezek a napok, amiket együtt töltöttünk a kastélyban azok voltak életem legboldogabb pillanatai.  Az én szívem azt hittem, hogy örökre a kastélyé marad, de látod a kastély kikosarazott engem azzal, hogy melléd vezetett.  Akarod-e velem tölteni az életedet?”

Emma meghatódva nézett Vincére és mosolyogva válaszolt: „Igen Vince, vágjunk bele egy hatalmas nagy közös sétába és meglátjuk, hogy élethosszig vezet-e majd ez a sétaút!

A kastély mindig itt lesz majd, hogy emlékeztessen minket erre a csodálatos emlékre ahogy megtaláltuk egymást…”-sóhajtotta Emma.

A fiatal szerelmes pár végül hamarosan eljegyezte egymást a Sopronhorpácsi Széchenyi-kastély romantikus környezetében.

A kastély, amely annyi történetet őrzött magában most újabb történettel gazdagodott: Emma és Vince történetével.

*VÉGE*

*Írás:

~ Saját iromány.

*Képek forrása:

~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképe mind.

A fotók 1900-es fényképek, az egyik fotón a kastély parkja látható.

Egy kastély, egy(fiktív) történet – Januári novellás péntek 1. rész : A Fekete – kastély árnyai

A balatonedericsi fák között, ahol a szél kísérteties dallamot zeng állt a Fekete -kastély amely egy olyan hely volt, amely többet rejtett, mint amennyit a falai elárultak.

 Egykor Nedeczky Jenő otthona volt a kastély mely napjainkban már romokban hever, lakói csak a titkok és a múltbéli tragédiák.

László a fiatal és ambiciózus újságíró elhatározta, hogy feltárja a kastély rejtélyeit.

Nem ő volt az első próbálkozó és valószínűleg lesznek még páran, akik követik a példáját…de vajon minden kalandvágyó kutató kijut a dühös kastély és a fák szorításából.

László is megborzadt amikor megérkezett a kastélyhoz…

A romos épület ijesztő látványa és a nyomasztó csend, ami fogadta elégé kedvét szegte a kutatással kapcsolatba, de végül összeszedte magát és lassan elindult az egykori bejárat felé.

 A belépés után suttogó hangok és halk léptek zaja kezdte kísérteni. A levegőben erős penészszag terjengett, mintha a múlt szellemei még mindig ott lebegnének körülötte…

László hosszas kutatás után az egyik beszakadt deszkapadló alatt egy poros régi naplót talált, mely Nedeczky Jenő nevével volt ellátva.

Igencsak meglepődött, hogy eddig senkinek nem tűnt fel a napló…lehet, hogy szemétnek hitték?

A rosszállapotú alig olvasható lapokon a kastélyban történt tragédiák tárultak fel előtte: Emma halála, több kegyetlen gyilkosság története, Jenő öngyilkossága és még számtalan más ijesztő történetről meséltek neki a lapok.

A pulzusa már az egekben járt Lászlónak…mintha minden egyes szóval egyre mélyebbre süllyedt volna a múlt sötétjébe.

Mi van, ha csak Nedeczky úr csak egy élénk fantáziájú Poe -utánzat volt csak?

Biztos, hogy a többsége csak kitalált történet, egy megtört elme képzelgései – nyugtatgatta magát László.

Amikor már éppen megnyugodott volna akkor hirtelen suttogások követték az útját és végül egy női sikoly rázta fel a nyugalmából.

László gyorsan a hang irányába sietett, a folyosók sötéten és hátborzongatóan nyúltak el előtte.

Egy sötét szobában egy tükör állt, melyben meglátott egy női alakot…talán Emma szellemét?

A tükör hirtelen betört amikor egy hideg széllökés tört be a szobába.

László reszketve rohant ki a kastélyból.

A hazafelé tartó úton még mindig a kastélyban hallott suttogások kísértették.

Otthonában a biztonságos és megszokott környezetében László megnyugodva lélegzett fel és már kevésbé remegő kezekkel kezdte el lapozgatni a kastélyban talált naplót, melyből cikket készült írni.

Amint azonban a fürdőszobába lépett és a tükörbe nézett a szíve hirtelen majdnem megállt a rémülettől.

A tükörben látta, hogy ott állt mögötte Emma alakja…halványan, de egyértelműen Ő volt az.

 Arcán egy szomorú fájdalmas mosoly ült és olyan volt mintha üzenetet akarna közvetíteni a túlvilágról.

László megdermedve állt a tükör előtt és nem tudott megmozdulni.

Amikor végre sikerült elfordítania a tekintetét és visszanézett a tükörbe akkora már Emma eltűnt és csak párába írt üzenet maradt a tükörképe helyén mely így szólt: „Te is megtudtad a gróf titkát így a végzet az mi Neked jár…”.

László ijedten hőkölt hátra a tükörtől amikor egy a semmiből előbukkanó fekete kígyó gyilkos marással csapott le a remegő férfira.

Pár nap elteltével találtak csak rá Lászlóra és a halottkém értetlenül állt a dolgok előtt, hogy ilyen fiatal férfi, hogy kaphatott szívrohamot…mert bizony kígyómarásnak semmi nyoma nem volt ám a férfin.

A kastély szellemei az őrületbe kergették, mint sok más kalandort, akik azt hitték, hogy joguk van ahhoz, hogy bolygassák a kastély múltját.

A kastély rejtélyei mélyebben és sötétebben rejtőztek, mint azt bárki gondolta volna…Te bemersz lépni az ajtaján?

*VÉGE*

Remélem tetszett Nektek ez a kis történet!

Igen hosszú hónap ez a január ezért gondoltam feldobom egy kicsit pár történettel a visszalévő pár pénteket…a hölgy követőimnek üzenem, hogy ne aggódjanak a következő történet már egy romantikus sztori lesz majd. 😉

*Írás: saját kreálmány, nem kell komolyan venni. 😀

A kastély romló állapotát azonban annál inkább…de elvileg magánkézben van szóval lenne, aki foglalkozhatna vele…

Érdekes cikkek:

*Cikkek forrása:

~ Hosszabb jegyzőkönyv: Balatonvidék 1909.09.19. száma

~ Cikk a gyilkosságról:  Magyar Paizs, 1912.10.24.

*Videó és rövid történet a kastélyról:

Videó készítője és tulajdonosa: Hévízi Televízió

Ódon kastély az elmúlás árnyékában – avagy a gerlai Wenckheim-kastély története

0

„Az ember, amíg él, egyre csak azon igyekszik, hogy valami maradandót csináljon azok számára, akik a nyomába jönnek. Arra nem is gondol, hogy akik jönnek, azok mindent másképp látnak majd, és mindent átalakítanak, az egész életét átalakítják, és átköltöztetik a maguk új látóköre és egyénisége szerint, és tulajdonképpen szinte feleslegessé válik az, amit az ember a jövendő számára csinált, gondolt, tervezett.”

/IDÉZET WASS ALBERT – A KASTÉLY ÁRNYÉKÁBAN C. MŰVÉBŐL /

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy „kastély (és számos más épületet) építtető” nemes család, akiknek sok kastélyt köszönhet hazánk.

Ők voltak a több művészt is megihlető Wenckheim család (mindig Wickham-et akarok írni, de igyekszem Mr. Wickham-et kiűzni most a gondolataimból :D).

Csak a család élettörténetéből lehetne egy több órás „életsztorik” podcast epizódot készíteni, de most nézzétek el nekem kérlek, hogy nem Wenckheim-ék lesznek a bejegyzésem főszereplői…pedig tényleg lenne róluk mit írni, de itt az épületek a főszereplők ezen az oldalon.

Mint fentebb említettem igen sok kastélyt köszönthetünk a Wenckheim családnak, mely kastélyok közül ma az egyik legaggasztóbb sorsúról szeretnék Nektek egy kicsit írni.

Ez a kastély pedig nem más, mint a gerlai kastélyuk, amely felett az elmúlás már akkora árnyékot vetett, hogy szinte be is kebelezte azt.

Kár lenne pedig veszni hagyni ezt a szép épített kincset, amelynek a története is igen gazdag, ha kicsit jobban beleássa magát az ember…☹

A kastély tervezője Ybl Miklós volt.

Ybl a terveket 1854-ben adta át a megrendelőnek: Wenckheim Károlynak.

A kastél nagyrésze végül 1860-ban készült el és 37 csodaszép szobával várta a lakóit.

A romantikus stílusú épület „U” alakú, közepén pedig a pár évvel később befejezett kápolna díszelgett.

(Utóbbi szintén megérdemelne egy külön bejegyzést.)

A kastély az 1944-es államosításáig a Wenckheim család tulajdona volt.

Ezután megjárta a” szokásos hadak útját” sajnos, mert volt itt TSZ.-irodától kezdve iskoláig minden, amivel különösebben nem is lett volna baj, ha ezen idők alatt nem „építtették volna le” lassan a kastélyok kastély jellegét.

Nem azt mondom, hogy jobb lett volna, ha üresen és funkció nélkül álltak volna ezek a helyek, hanem azt, hogy figyelembe vehették volna a hely szellemét, azt hogy ez egy műemlék, milyen szempontok szerint kell „kezelni”….de hol foglalkoztak akkor ezzel!

A legjobb az lett volna, ha nem kobozzák el ezeket a helyeket a tulajdonosaiktól, de ez már egy másik történet…egy roppan szomorú és végtelenül dühítő történet amibe jobb nem is belemenni, mert mindenkinek megvan a maga „igaza”, de mégis tudható, hogy ezt nem szabadott volna hagyni…

Tényleg nem akarok belemenni, mert ez az államosításos történet többünknek fájó pont a múltban…kinek így, kinek úgy. ☹

Visszakanyarodva a kastély történetéhez az 1980-as évek végére már nyomokban sem volt látható rajta a régi pompája.

A több hektáros angol kertjét „visszanyesték” pár hektárra, fáit, védett zöldjeit nem kímélve kaszabolták szét az egykor szebb időket látott parkot.

Ennek az eszeveszett pusztításnak az 1989-es esztendő vetett végre végett, ugyanis ekkor nyilvánították védetté a kastély parkját.

A műemlék épület romos – életveszélyes állapotban kézről – kézre járt, egyedül a kápolnája lett felújítva a 2000-es évek elején, ha jól tudom.

Jelen állás szerint az egykori „újabb” tulajdonosának 2010 – 2015-ig kellett volna valamit „virítania” a sajtócikkek szerint, mert azzal a feltétellel lett eladva neki a kastély, hogy 5 éven belül fel kell újítania…mondanom sem kell, hogy nem történt semmi, hanem inkább egy gyors eladás.

Az új tulajdonos sincs meg már (ha volt egyáltalán és lehet hinni néhány cikknek) szerintem így nem tudom, hogy ismét az önkormányzaté-e a kastély, de bízok benne, hogy idén már tényleg bekövetkezik valami pozitív fordulat ebben a történetben, de egyelőre nem úgy tűnik mintha bármi hír érkezne a felújításáról, sőt…az idő egyre vészesebben vájja bele a fogát a kastélyba…de lehet vajon hinni még a csodákban?

Azért bizakodom…tudom naiv vagyok, de hátha…

Ami pozitívum, hogy a Gerlai Wenckheim Társaság Egyesület mindent megpróbál, ami erejéből telik a kastélyért, róluk itt tudtok olvasni:

https://gwte.hu/index.php?q=content/Bemutatkozas

Nem reklám a megemlítésük, csak tisztelgés a társaság munkássága előtt.

Legyen 2024 a gerlai és még sok másik kastély éve!

Kíváncsian és bizakodva lessem a róla szóló híreket!

Ti ismertétek ezt a kastélyt?

*Információk forrása:

ADT.

*Képek:

ADT., azon belül pedig:

~ A képsorozat a Napi Délkelet c. újságban jelent meg, a fotókat pedig  Világosi M. Attila készítette.

~ Az 1986-os (igen, már akkor is veszélyben volt a kastély) „A huszonnegyedik órában” c. képes cikk forrása pedig: a Népújság 1986. 04. 09-ei számának 6. oldala

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

0

Ezzel a kis apró Karácsonyi #ÉP-sztorival szeretnék Nektek áldott, békés és nagyon boldog Karácsonyt és még boldogabb 2024-es esztendőt kívánni!

A viharos időszakokban is a Karácsony a szeretet ünnepe volt…legyen az harctér vagy hadikórház Szenteste mindenütt béke honolt, hiszen a „nehéz időkben is embernek kell tudni maradni”, ugye?

~ A képeken a pécsi Janus Gimnázium épülete látható, amely a háborúk alatt több másik „épülettársával” együtt hadikórházként működött.

Jelenleg felújítás alatt áll az épület.

*A képek saját fotók, én készítettem nemrég őket.

*Cikkek forrása: ADT. – régi korabeli Dunántúl és Pécsi Napló cikkek.

Jövőre találkozunk kedves műemlékvadászok!

#Karácsony #2023 #december #JanusGimnázium #Pécs #hadikórházak #Máriautca #Máriautcaihadikórház #katonákkarácsonya #Karácsonyaháborúalatt #régicikkek #műemlékek #műemlékvadász #építészet #történelem

Visszatérés a Csukás-házhoz…

0

Eladó- kiadó, majd szusizó, majd kávézó…és ismét eladó – kiadó….már nem lehet követni, hogy éppen mi történik az épülettel.

~ Podcast epizódom a házról:

~ Vlogom + bejegyzés amiben szerepel:

https://muemlekvadasz.hu/…/seta-muemlekek-kozott-egy…/

*Képek: Saját fotók, ma készítettem őket.

+1 érdekesség/ ajánló (nem saját írás):

Az MNL. honlapján találtam egy szuper megemlékezős posztot az épület egykori tulajdonosáról, ha szeretnétek akkor ezt a bejegyzést itt tudjátok meglesni:

https://mnl.gov.hu/…/ketszaz_eve_szuletett_hoffmann…

Régen & Most + #épsztorik – Újpesti víztorony

Újpest ikonikus épülete és jelképe nem más, mint az Újpesti víztorony.

~ A víztorony 1911 és 1912 között épült.

~ A víztorony „atyjai”:

Mihailich Győző és Dümmerling Ödön voltak.

~ A műemléki védettségű torony magassága:

 27 méter

~ Érdekesség:

1944-ben a víztorony csak az újpesti partizánok hősiességének és bátorságának köszönhetően menekült meg attól, hogy a nyilasok felrobbantsák.

~ Jelenlegi helyzete:

Már nem „aktív” víztorony, 2003 óta használaton kívül van helyezve.

*Régi fotó forrása:

~ Fortepan / Otruba Ferenc és Zoltán

( 1966-os fotó.)

*Új fotók:

~ Saját képek, pár hete fotóztam őket (2023 novemberében).

Műemlékek a tél „festővásznán” – 4. rész

~ Fiatal a Városligeti fasor villája előtt: Fortepan / Magyar Bálint (1916-os fotó)

Helyszín: Városligeti fasor 1., 3.

~ Sopron Fő tér, 1918.: Fortepan / Vargha Zsuzsa

~ Hernádtapolca (Szlovákia) Fő utca, 1931.: Fortepan / Schermann Ákos