Home Blog Page 3

Ódon kastély az elmúlás árnyékában – avagy a gerlai Wenckheim-kastély története

0

„Az ember, amíg él, egyre csak azon igyekszik, hogy valami maradandót csináljon azok számára, akik a nyomába jönnek. Arra nem is gondol, hogy akik jönnek, azok mindent másképp látnak majd, és mindent átalakítanak, az egész életét átalakítják, és átköltöztetik a maguk új látóköre és egyénisége szerint, és tulajdonképpen szinte feleslegessé válik az, amit az ember a jövendő számára csinált, gondolt, tervezett.”

/IDÉZET WASS ALBERT – A KASTÉLY ÁRNYÉKÁBAN C. MŰVÉBŐL /

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy „kastély (és számos más épületet) építtető” nemes család, akiknek sok kastélyt köszönhet hazánk.

Ők voltak a több művészt is megihlető Wenckheim család (mindig Wickham-et akarok írni, de igyekszem Mr. Wickham-et kiűzni most a gondolataimból :D).

Csak a család élettörténetéből lehetne egy több órás „életsztorik” podcast epizódot készíteni, de most nézzétek el nekem kérlek, hogy nem Wenckheim-ék lesznek a bejegyzésem főszereplői…pedig tényleg lenne róluk mit írni, de itt az épületek a főszereplők ezen az oldalon.

Mint fentebb említettem igen sok kastélyt köszönthetünk a Wenckheim családnak, mely kastélyok közül ma az egyik legaggasztóbb sorsúról szeretnék Nektek egy kicsit írni.

Ez a kastély pedig nem más, mint a gerlai kastélyuk, amely felett az elmúlás már akkora árnyékot vetett, hogy szinte be is kebelezte azt.

Kár lenne pedig veszni hagyni ezt a szép épített kincset, amelynek a története is igen gazdag, ha kicsit jobban beleássa magát az ember…☹

A kastély tervezője Ybl Miklós volt.

Ybl a terveket 1854-ben adta át a megrendelőnek: Wenckheim Károlynak.

A kastél nagyrésze végül 1860-ban készült el és 37 csodaszép szobával várta a lakóit.

A romantikus stílusú épület „U” alakú, közepén pedig a pár évvel később befejezett kápolna díszelgett.

(Utóbbi szintén megérdemelne egy külön bejegyzést.)

A kastély az 1944-es államosításáig a Wenckheim család tulajdona volt.

Ezután megjárta a” szokásos hadak útját” sajnos, mert volt itt TSZ.-irodától kezdve iskoláig minden, amivel különösebben nem is lett volna baj, ha ezen idők alatt nem „építtették volna le” lassan a kastélyok kastély jellegét.

Nem azt mondom, hogy jobb lett volna, ha üresen és funkció nélkül álltak volna ezek a helyek, hanem azt, hogy figyelembe vehették volna a hely szellemét, azt hogy ez egy műemlék, milyen szempontok szerint kell „kezelni”….de hol foglalkoztak akkor ezzel!

A legjobb az lett volna, ha nem kobozzák el ezeket a helyeket a tulajdonosaiktól, de ez már egy másik történet…egy roppan szomorú és végtelenül dühítő történet amibe jobb nem is belemenni, mert mindenkinek megvan a maga „igaza”, de mégis tudható, hogy ezt nem szabadott volna hagyni…

Tényleg nem akarok belemenni, mert ez az államosításos történet többünknek fájó pont a múltban…kinek így, kinek úgy. ☹

Visszakanyarodva a kastély történetéhez az 1980-as évek végére már nyomokban sem volt látható rajta a régi pompája.

A több hektáros angol kertjét „visszanyesték” pár hektárra, fáit, védett zöldjeit nem kímélve kaszabolták szét az egykor szebb időket látott parkot.

Ennek az eszeveszett pusztításnak az 1989-es esztendő vetett végre végett, ugyanis ekkor nyilvánították védetté a kastély parkját.

A műemlék épület romos – életveszélyes állapotban kézről – kézre járt, egyedül a kápolnája lett felújítva a 2000-es évek elején, ha jól tudom.

Jelen állás szerint az egykori „újabb” tulajdonosának 2010 – 2015-ig kellett volna valamit „virítania” a sajtócikkek szerint, mert azzal a feltétellel lett eladva neki a kastély, hogy 5 éven belül fel kell újítania…mondanom sem kell, hogy nem történt semmi, hanem inkább egy gyors eladás.

Az új tulajdonos sincs meg már (ha volt egyáltalán és lehet hinni néhány cikknek) szerintem így nem tudom, hogy ismét az önkormányzaté-e a kastély, de bízok benne, hogy idén már tényleg bekövetkezik valami pozitív fordulat ebben a történetben, de egyelőre nem úgy tűnik mintha bármi hír érkezne a felújításáról, sőt…az idő egyre vészesebben vájja bele a fogát a kastélyba…de lehet vajon hinni még a csodákban?

Azért bizakodom…tudom naiv vagyok, de hátha…

Ami pozitívum, hogy a Gerlai Wenckheim Társaság Egyesület mindent megpróbál, ami erejéből telik a kastélyért, róluk itt tudtok olvasni:

https://gwte.hu/index.php?q=content/Bemutatkozas

Nem reklám a megemlítésük, csak tisztelgés a társaság munkássága előtt.

Legyen 2024 a gerlai és még sok másik kastély éve!

Kíváncsian és bizakodva lessem a róla szóló híreket!

Ti ismertétek ezt a kastélyt?

*Információk forrása:

ADT.

*Képek:

ADT., azon belül pedig:

~ A képsorozat a Napi Délkelet c. újságban jelent meg, a fotókat pedig  Világosi M. Attila készítette.

~ Az 1986-os (igen, már akkor is veszélyben volt a kastély) „A huszonnegyedik órában” c. képes cikk forrása pedig: a Népújság 1986. 04. 09-ei számának 6. oldala

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

0

Ezzel a kis apró Karácsonyi #ÉP-sztorival szeretnék Nektek áldott, békés és nagyon boldog Karácsonyt és még boldogabb 2024-es esztendőt kívánni!

A viharos időszakokban is a Karácsony a szeretet ünnepe volt…legyen az harctér vagy hadikórház Szenteste mindenütt béke honolt, hiszen a “nehéz időkben is embernek kell tudni maradni”, ugye?

~ A képeken a pécsi Janus Gimnázium épülete látható, amely a háborúk alatt több másik “épülettársával” együtt hadikórházként működött.

Jelenleg felújítás alatt áll az épület.

*A képek saját fotók, én készítettem nemrég őket.

*Cikkek forrása: ADT. – régi korabeli Dunántúl és Pécsi Napló cikkek.

Jövőre találkozunk kedves műemlékvadászok!

#Karácsony #2023 #december #JanusGimnázium #Pécs #hadikórházak #Máriautca #Máriautcaihadikórház #katonákkarácsonya #Karácsonyaháborúalatt #régicikkek #műemlékek #műemlékvadász #építészet #történelem

Visszatérés a Csukás-házhoz…

0

Eladó- kiadó, majd szusizó, majd kávézó…és ismét eladó – kiadó….már nem lehet követni, hogy éppen mi történik az épülettel.

~ Podcast epizódom a házról:

~ Vlogom + bejegyzés amiben szerepel:

https://muemlekvadasz.hu/…/seta-muemlekek-kozott-egy…/

*Képek: Saját fotók, ma készítettem őket.

+1 érdekesség/ ajánló (nem saját írás):

Az MNL. honlapján találtam egy szuper megemlékezős posztot az épület egykori tulajdonosáról, ha szeretnétek akkor ezt a bejegyzést itt tudjátok meglesni:

https://mnl.gov.hu/…/ketszaz_eve_szuletett_hoffmann…

Régen & Most + #épsztorik – Újpesti víztorony

Újpest ikonikus épülete és jelképe nem más, mint az Újpesti víztorony.

~ A víztorony 1911 és 1912 között épült.

~ A víztorony „atyjai”:

Mihailich Győző és Dümmerling Ödön voltak.

~ A műemléki védettségű torony magassága:

 27 méter

~ Érdekesség:

1944-ben a víztorony csak az újpesti partizánok hősiességének és bátorságának köszönhetően menekült meg attól, hogy a nyilasok felrobbantsák.

~ Jelenlegi helyzete:

Már nem „aktív” víztorony, 2003 óta használaton kívül van helyezve.

*Régi fotó forrása:

~ Fortepan / Otruba Ferenc és Zoltán

( 1966-os fotó.)

*Új fotók:

~ Saját képek, pár hete fotóztam őket (2023 novemberében).

Műemlékek a tél „festővásznán” – 4. rész

~ Fiatal a Városligeti fasor villája előtt: Fortepan / Magyar Bálint (1916-os fotó)

Helyszín: Városligeti fasor 1., 3.

~ Sopron Fő tér, 1918.: Fortepan / Vargha Zsuzsa

~ Hernádtapolca (Szlovákia) Fő utca, 1931.: Fortepan / Schermann Ákos

Merre járt ismét a Műemlékvadász? :)

Emlékeztek még ennek a bejegyzésnek a főszereplőjére?

A nyáron meglátogattam és készítettem róla egy aprócska videóit, amit most meg is mutatnék Nektek.

Nagyon izgalmas és felfokozott hangulat uralkodott éppen Kolozsvár főterén, mert két helyi nagyobb focicsapat szurkolói éppen meccsre „hangolódtak” amikor ott jártunk.

Végül emiatt a kissé indulatosabb hangulat miatt készítettem csak rövidke felvételt a templomról, mert olyan igazi „zöldek vs. lilák” ultrái hangulat uralkodott (hogy itthoni példákat hozzak) ott és bevallom nem igazán mertem videózni. 😀

Volt ott minden….könnygázpalackok készenlétben, rengeteg rendőr, de szerencsére nagyobb volt az egész „hangolódásnak” a füstje mint a lángja. 😀

*Utólag megnéztem és ez volt az ominózus meccs:

https://sport.szekelyhon.ro/labdarugas/szuperliga/ketgolos-hatranybol-nyerte-meg-a-kolozsvari-derbit-a-cfr

*Videó: Saját felvétel, 2023. 08.21.

VOLTAK LAKÓINK, LAKTÁK HÁZAINK, KONDULTAK HARANGJAINK… #1. – NÉMETLUKAFA

„…az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.”

/Oliver Wendell Holmes/

 #érdekesség #speciálisposzt

Almamellékhez tartozott az egykoron népes Németlukafa-puszta.

Igaz, hogy lakóinak száma nem volt oly’ sok soha, de voltak lakosai…méghozzá már a középkorban is!

A gyönyörű zöldölelésben található egykori falu lakosai nagyrészt erdészek, „üvegesek” és „porcelánosok” voltak, ahogy korabeli források említik az üvegműveseket és kerámia készítőket.

A falu üveghutája a 18. században kezdte el a működését és hosszú évekig működött.

Jó minőségű agyagkészletének hála 1841-ben a kerámiagyártás helyi otthona is lett Németlukafa.

Ebben az üzemben tanulta a keramikus mesterség csínját – bínját Zsolnay Ignác is…igen, Zsolnay Vilmos testvéréről van szó.

Ezt az üzemet vásárolta fel a későbbeikben idősebb Zsolnay Miklós (Vilmosék apja), hogy majd áttelepítse a berendezésével együtt Pécsre a többi pedig már történelem… ????

Ha úgy nézzük akkor az egész Zsolnay – sikertörténet alapjai Németlukafáról indultak útjukra…????

1901-ben az Almamellék – Sasrét között közlekedő Erdei Vasút létesítésekor Németlukafa is érintve lett a vasút által.

(Lukafai – elágazás.)

A falu és környékének a legmeghatározóbb birtokosai a Biedermann család voltak, nekik köszönhető a fent említett erdei kisvasút létesítése is.

Németlukafa, vagy ahogy a környéken említették Lukafa összességében egy tényleg nagyon jó adottságú területen helyezkedett el, a határában a szőlőtermesztés virágzott (bort és szőlőt, terményt tároltak az itt árválkodó mezőgazdasági épületben)  a fakitermelés is ugyebár helyileg adott volt, volt több a fentiekben is említett üzeme (Spitzer – féle üzem stb.) több neves család is érdekelt volt a környékén (pl: a pezsgőgyáros Littke család szőlői is itt a közelben termettek)  és mégis a kihalás lett a sorsa.

Létezéséről már csak pár fűtengerrel borított sír, néhány olykor – olykor a szerencsésebb túrázók előtt színesen megcsillanó üvegdarabka és az előbbiekben említett műemlék jellegű magtár épület tanúskodik.

Szomorú vég ez egy jó reményekkel és még jobb adottsággal rendelkező falunak…☹

Az ok(ok), hogy miért hagyták el a falut a maradék lakosai sokak szerint pont az volt, hogy az adottságait már nem tudták „munka formájában” kihasználni…vagy csak komoly például természeti áldozatok (erdőpusztítás) árán, ami senkinek nem lett volna jó hosszútávon.

(A túlzott erdőpusztító folyamatot, amit a helyi üzemek igényeltek végül amúgy is megállította szerencsére Bázler Ernő kiváló tehetségű főerdész.)

Találgatni már végül felesleges is, de emlékezni Németlukafára viszont nem az…már „csak” ipartörténeti szempontól sem.

Az eltűnt házak közül pedig már csak a műemlék jellegű épületnek „definiálható” 1904 és 1905 között épült Magtár tud csak a bejegyzésem műemléki főszereplője lenni…

Ti ismertétek Németlukafa történetét?

*Képek és információk forrása:

Hungaricana

~ Azon belül a képek:

1. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014) Eperjessy Ernő: Újabb adatok a németlukafai üveghuta és kéménycserépgyár történetéhez

2. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013) Horváth J. Gyula – Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez

ÉP-sztoris Évfordók – Eckartsaui Vadászkastély

Ha a történelmünket összekapcsoljuk egy adott műemlékkel akkor 1918-ban ezen a napon egyértelműen az Eckartsau-i Vadászkastély volt a műemléki főszereplője a mi múltunk egyik fontos fejezetének.

1918. november 13. – át mutatott a naptár, 2 nappal előtte november 11.- én ért véget a „Nagy Háború” és még ugyanazon a napon „választotta” kényszerű „lakhelyéül” IV. Károly az Eckartsauban található kastélyt.

November 13.- án a fent említett kastélyban született meg hosszas vívódás után az a bizonyos „eckartsaui nyilatkozat” mely így szólt:

„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam, amely háború keletkezésében semmi részem nem volt.

Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.

Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében lemondok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt Eckartsau, 1918. november 13-án

Károly s. k.”

Fontos fordulat történt ezen a napon és ezen a helyszínen a Mi történelmünkben ezért is tartottam fontosnak, hogy ezen a napon ez a bizonyos kastély legyen a bejegyzésünk főszereplője.

IV. Károly volt az utolsó királyunk, az Osztrák – Magyar Monarchia utolsó uralkodója, aki bár nem mondott le a posztjáról, de elfogadta az új államformánkat…sokan gondolnak róla sokfélét, a visszatérési kísérleteiről is, de ez már egy másik történet, én nem szeretnék most egyik oldalon sem állást foglalni.

Tudjátok, hogy nagyon szeretem a történelmet, baráti körömben is sok a történelem rajongó vagy akár történész is, én főleg az I. és II. Világháború témájában szoktam elmerülni (drága nagypapámnak hála a „kulisszák mögé” is igen részletes és fotókban gazdag betekintést is nyerhettem a katona-oldal tekintetében), de mivel az oldalamnak nem ez a fő témaköre / profilja, ezért mindig óvatosan és mértékkel „feszegetem” az ilyen jellegű témákat itt…a szintén a mai napon „évfordulós” belgrádi egyezményt (és még sok mást pl: Nagy Íróper, magyar nyelv világnapja stb.) még csak meg sem említettem….jaj nagyon nehéz ám visszafogni magam….főleg, hogy a közösségi média világába ez a nap csak a „kedvesség világnapjáról” szól!  #énmindennapkedvesvagyok 😀

Talán, ha lesz időm egy újabb Hátizsák Podcast évadra akkor leszek annyira bátor, hogy egy igazán történelmi jellegű és kicsit sem rövid epizódokkal teli évaddal „pakolhassam meg” azt a bizonyos virtuális hátizsákomat…

No, de hosszas történelmi bevezető után lessük meg a kastély lefontosabb ismérveit:

~ Stílusát tekintve barokk jegyek többségét viseli magán a kastély.

~ Az eredeti tervezője nem ismert, az első ismert tervezője pedig Joseph Emanuel Fischer von Erlach volt.

~ Az 1700-as években vásárolta meg Mária Terézia férje a kastélyt.

~ A tragikus sorsú Ferenc Ferdinánd egyik kedvenc helye volt a vadászkastély, ő és a szintén tragikus sorsú felesége Chotek Zsófia „modernizálta” a kastélyt.

~ A kastély napjaikban is jó állapotnak örvend és nyitott kapukkal várja az ide érkező látogatókat!

#Eckartsau #vadászkastély #1918 #november13 #történelmipillanatok #ElsőVilágháború #IVKároly #történelem #építészet #műemlékek #éptöri #műemlékvadász

*Kép, idézet és cikk forrása:

ADT.

~ Kép: Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április 19.-ei számának 5. oldala – Faragó Zoltán cikke

~ Cikk: Pesti napló november 12.-én megjelent száma.

*IV. Károlyról készült 1917 és 1918 közötti fotók forrása:

FORTEPAN, azon belül pedig:

~ Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek (az első 3db.  1917-ben készült fotó forrása)

 ~ Fortepan / Széman György) – ez a fotó már 1918-ban készült, IV. Károly éppen az isonzói csatákban elesett olasz és magyar katonák közös emlékművét nézi rajta.

~ Fortepan / Porgeth Imre – ez a fotó 1921-ben készült.

A kép leírása a következő: „vasútállomás, jobbra térdel IV. Károly király és Zita királyné, a trón elfoglalására tett második kísérlet során. Tábori mise 1921. október 22-én.”

EZEN A NAPON…

1905. 11. 09.-ÉN SZENTELTÉK FEL BUDAPESTEN A SZENT ISTVÁN – BAZILIKÁT

A BAZILIKA TÖRTÉNETÉRŐL RÖVIDEN #ÉPsztorik:

„…1817-ben a lipótvárosiak kérelmére építettek egy ideiglenes kis templomot.

Falusias külsejű, idomtalan, mansardos födelű épület volt, puszta létével örökös figyelmeztetés arra, hogy mielőbb el kell távolítani s helyébe a fejlődő városhoz méltó templomot emelni.

Ezt a tervet nem is hagyták abba, a nehéz viszonyok közt is folyton gyűjtöttek az új templomra.

1821-ben a városi tanács gyűjtő-íveket bocsátott ki, a melyeknek eredményeképp összegyűlt körülbelül negyedfél százezer forint.

Ekkor a tanács megbízott a tervek elkészítésével egy Schwarz József nevű rajztanárt, a ki 1822-ben be is nyújtott két tervet.

Ezek, melyeket lapunk mai számában talál az olvasó, a lipótvárosi templom legelső tervei s érdekes, bár nem épen művészi emlékei az akkori pesti építészetnek. Megvalósulásra sohasem jutottak

. A mozgalom hol szünetet tartva, hol meg újra föllendülve tartott 1845-ig, a mikor végre megbízták az akkor legtekintélyesebb pesti építészt, Hild Józsefet, a tervek elkészítésével.

… A míg a tervek elkészültek s végigjárták az akkori hatósági eljárás lassú és hosszadalmas útját, a szabadságharcz kitörése újra elhalasztotta az építés megkezdését.

1851-ben aztán elkezdték Hild vezetésével a munkát.”

/Az idézet a Vasárnapi Ujság 1905. évi 52. évfolyamának 47. számából származik/

Hild végül nem érte meg, hogy befejezhesse ezt a hosszadalmas és nagyon fontos munkát, utódja Ybl Miklós lett aki  néhány ponton igencsak újra kellett gondolja elődje terveit.

Idézek szintén a Vasárnapi Ujság 1905. évi 52. évfolyamának 47. számából:

„Ybl Miklós, a kire az építés további vezetését bízták, hamar meggyőződött arról, hogy azok a pillérek, melyeken a kupola nyugszik, nem elég erősek a roppant teher elviselésére. Fel is szólalt e miatt a tanácsnál, hogy javítással, toldozással ezen nem lehet segíteni, le kell bontani az egész építményt, de nem hittek neki.

Kiküldtek egy bizottságot a dolog tanulmányozására; mielőtt az azonban csak el is kezdte volna munkáját, a szerencsétlenség bekövetkezett. 1868 január 21-ikének éjjelén erős vihar volt, a mely az épületet annyira megviselte, hogy Ybl kénytelen volt jelentést tenni a polgármesternek, hogy a falak rövid idő alatt be fognak dőlni.

Január 22-ikén délután ez meg is törtónt, a hatalmas építmény, mely addigra már 600,000 forintot emésztett fel, romhalmazzá vált.

Régibb pesti emberek még ma is beszélnek erről az óriási szerencsétlenségről, a mely akkor hetekig izgalomban tartotta a lakosságot.

Volt azonban a bajnak jó oldala is: Ybl tekintélye, a miért előre megjósolta a bajt, nagyot nőtt s most már szabadon, művészi képzeletét nyűg nélkül követve dolgozhatta át Hild terveit.

S ebben az átdolgozásban nyerte a bazilika mai formáját…”

Egyébként sajnos Ybl is már csak az Égi tervezőasztal mellől figyelhette a Bazilika 1905. 11.09.-ei felszentelését ugyanis a hosszú munkának a teljes eredményét Ő sem érhette meg.

A végső (leginkább díszítési munkálatok) simításokat Kauser József végezte / fejezte be a Szent István Bazilikán.

A bazilikát Vaszary Kolos szentelte fel.

*KÉPEK, IDÉZETEK ÉS INFORMÁCIÓK FORRÁSA:

ADT., azon belül pedig:

~ VASÁRNAPI UJSÁG 1905. ÉVI 52. ÉVF. 47. SZÁMÁNAK 750. ÉS 753. OLDALA

#épsztorik #éptöri #SzentIstvánBazilika #Budapest #ezenanapon #19051109 #műemlékvadász #régicikkek #ADT #történelem #helytörténet #építészet #bazilika #Hild #Ybl #Kauser

A  ma már kicsit sem „tündéri állapotú” egykori Tündérhegyi Szanatórium épülete fénykorában #épsztorik #Zugliget

„Nem vagyok több széthulló anyagnál,
Az enyészet durván rám tipor;
Elmúlok, ha napjaim lejárnak
S lesz belőlem egy maroknyi por.”

/Ifj. Ábrányi Emil idézete igaz az élet elmúlásáról szól, de szerintem épületek „végnapjaihoz” is illik az idézet/

A régi gyermekszanatóriumot sokan Preisich Szanatórium néven ismerték, mely nevét az egykori alapítójáról Dr. Preisich Kornélról kapta az épület.

A villa épülete még az 1900-as évek elején épült, eredeti építtetője nem a névadója volt (ő csak később vásárolta meg az épületet).

A gyermekszanatórium az 1920-as évek végétől fogadta a kis pácienseket.

Elsősorban a tüdőbeteg gyermekek gyógyítása volt a fő profilja a szanatóriumnak, de más betegséggel küzdő betegeket is fogadtak itt.

Az épület izgalmas történetét áttekintve nem csak szanatóriumként funkcionált ám, hanem a későbbiekben elfoglalta az ÁVH is, majd az 1950-es évek végén TBC-s és mentális problémákkal küzdő betegeket fogadó szanatórium otthona lett a villa.

1978-ig ezen a „profilon” működött tovább a szanatórium majd egy nagyon kicsi időre bezárták és bővített – felújított állapotban Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztály” néven újranyitották.

1994-től az O.P.N.I. – hoz tartozott és leginkább pánibeteg és depresszióval küzdő betegek várták a gyógyulást a falai között.

2007-től már ugye nem beszélhetünk O.P.N.I-ról, mert megszűnt így a Tündérhegyi-szanatóriumot a Szent István Kórház menti meg a bezárástól, de sajnos csak 2 évig tudják működtetni.

2009 óta tehát várja a csodát és a megmentőit az épület, de sajnos az enyészet még a tündéreket is elriasztja onnan, pedig lehet, hogy már csak az Ő varázslatuk menthetné meg a rom-léttől.

*Most nem esett róla különösebben szó, de az „ős Tündérhegyi – szanatórium” egykori megalapítója a névadó Preisich doktor élete és munkássága simán megérdemelne ám egy #életsztorik Hátizsák Podcast epizódot egyébként…ha lesz időm és új évad akkor az Ő történetére mindenképpen szentelek majd egy részt!

*Érdekesség: Az épületről (személyes okokból) készített 1931-ben egy nagyon szép festményt Aba – Novák Vilmos „Tündérhegyi szanatórium” címmel.

*Fotó forrása:

Fortepan / Glázer Attila

A képről: 1943-as fotó.

„Szilassy út 6., dr Preisich gyermekszanatórium (később az OORI Pszichoterápiás osztálya)”

*Információk:

ADT.

#Tündérhegy #Zugliget #TündérhegyiSzanatórium #OPNI #OORI #PreisichSzanatórium #aholazenyészetazúr #SzanatóriumokMagyarországon #építészet #éptöri #épsztorik #műemlékek #műemlékvadász #egészségügyiépítészet #villábólkórház

0FansLike
0FollowersFollow
5SubscribersSubscribe
- Advertisement -

Még több tartalom