Home Blog Page 2

A nagyváradi Bazár épülete – #ÉP-szori- percek

~ Épült: 1899-ben kezdődtek a munkálatok és 1 év múlva már nyitva álltak a kapui.

~ Tervezője: id. Rimanóczy Kálmán volt.

~ Stílusa: eklektikus.

~Érdekességek:

1.Múlt évben megújult a Bazár passzázsa.

Az új üvegajtón, mint ahogy az a nyáron készített (2023. augusztus végén) képemen is látható (ránagyítás után) ékezet nélkül szerepel az épület és a tervező neve is …ennek a „hibának” volt is némi visszhangja, amelyre a sajtón keresztül ezt a választ kapták a „háborgók”:

https://www.erdon.ro/helyi-kozelet/2023/03/hianyzik-egy-ekezet-a-varadi-bazar-passzazs-uvegajtojanak-feliratarol

2. A Bazárral egyidőben „született” a nagyváradi színház épülete is, ugyanis egyszerre kezdték építeni a két épületet.

3. Itt működött az Edison színház az első filmszínházak (mozik) egyike.

4.Állítólag „újrahasznosított” = az előzőleg a színház építése miatt lebontott épületek anyagából épült a Bazár.

5. A Bazár átjárójában régen az újság és könyvárusoké volt a főszerep, de idővel a hely rossz állapota miatt kiszorultak innen.

Remélhetőleg a felújítás óta újból pezseg itt az élet.

6. A Bazár otthonául szolgál(t) már több üzletnek, vendéglőnek és pubnak is az évek során és ahogy láttam jelenleg sincs ez másként.  

*Képek : Saját fotók, 2023 augusztusában készítettem őket.

*Linkelt cikk forrása: www.erdon.ro

Zsolnay Múzeum különlegességei

Nem foltos csupán reneszánsz freskómaradványok díszítik, igaz az időt és a nem megfelelő „érintést” ők is megsínylik, kevés „folt” maradt már csak rajta „mesélni”, a régieket ma már fényfestés helyettesíti.

Alapzatán több formában is tündökölt már, a jelenlegi küllemét pedig 1844-ben Piatsek Antal „varázsoltatta” rá.

Na vajon hol járt a Műemlékvadász?

Hát persze, hogy a Zsolnay Múzeumnál…????

#épsztoripercek #egypercéptöri #műemlékvadász #ZsolnayMúzeum #Pécs #Káptalanutca #Múzeumokutcája #műemlékek #múzeumok #építészet #PiatsekAntal #éptöri #járjnyitottszemmel #fotóséta

*Képek: Saját fotók.

Volt egyszer rég, egyszer rég…egy műemlék – Lesencetomaji Hertelendy – kastély

~Épült:

Feltételezhetőleg az 1800-as évek végén.

~ Építtetője:

Hertelendy Ferenc nagybirtokos arisztokrata és a második felesége Gaál Irén.

~ Az egykori kastély stílusa:

Romantikus stílusú tornyos kastély néhány gótikus elemmel „vegyítve”.

~Érdekességek a kastélyról:

1.A kastély tulajdonosa Hertelendy Ferenc nagyon befolyásos ember volt, de hiába tett sokat a környékért, mert a második felesége nagyzolása rossz fényt vetett rá így egy ideig finoman szólva sem voltak túl népszerűek a falusiak körében.

A kastély megépítésének az ötlete is feltehetőleg inkább Iréné volt, de persze nyilván Ferenc is partner volt ezekben a dolgokban.

2. A nagy költekezések eredményeként a család vagyona és birtokainak mérete is fogyatkozott.

A kastély ura is részt vett 1919-ban a Tanácsköztársaság megbuktatására tett kísérletben és miután lebukott a kastélyában végzett magával.

3. A családja a II. Világháború végéig élt itt és közel sem olyan nagy pompában, mint régen…sőt!

4. 1945-ben a közel sem rózsás állapotú kastély végül lebontásra került…aki kapja marja alapon, amit lehetett mindent elhordtak belőle a potyázó portyázók.

Kár érte… hiánya által napjainkban már csak egyetlen kastélyt a Nedeczky – kastélyt tudhatja magáénak Lesencetomaj.

Ismerős a Nedeczky név?

A Fekete- kastélyról szóló novellámban olvashattatok már az egyik híresebb Nedeczkyről itt:

*Képek forrása:

~Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképe(i).

A felvételek 1900-ban készültek.

Klösz Györgynek hála legalább képalapokon tovább állhat még rengeteg már nem létező műemlék.

Klösz az egyik példaképem, munkássága hatalmas kincs a jelen és a jövő számára.

Ő volt az igazi műemlékvadász, a fotósétálók fotósétálója…óriási ajándék az utókor számára minden fényképe.

Időutazásra repít minden fotója minket…tényleg fantasztikus ritkaságok ezek a felvételek.

*Információk forrása:

~ ADT.

~Herczeg Renáta írása a Múlt-kor 2012. téli számában.

Schoch – Hegedüs villa

Egy kastély, egy (fiktív) történet, novellás péntek (műemlékvadász módra)- Márciusi különkiadás

A somogytarnócai romok között virágzó dallamrózsák varázsa

A történetünk helyszíne a festői Somogytarnóca ahol a Széchenyi-kastély omladozó falai állnak amelyek reménykedve várják a felújítás általi újjászületésüket.

Anna a tehetséges fiatal restaurátor többedmagával a kastély helyreállításán dolgozott, de Annát mindenkinél jobban érdekelte a kastélytörténete mégpedig azért, mert Ő a környéken nőtt fel és már kislányként is mindig kíváncsian fürkészte a már akkor sem túl rózsás állapotú kastélyt.

Egy nap Anna egy titkos eddig befalazott szobára bukkant a kastély egyik eldugott pontján ahol pár bútor és egy régi poros ütött – kopott zongora volt csak csupán.

A zongora mellett egy megsárgult kottát talált melyen egy ismeretlen gyönyörű dallam volt lejegyezve.

A kotta láttán Anna érezte, hogy valami igazán különleges történetet rejtő kincset talált.

Miközben a kottát tanulmányozta hirtelen a semmiből megjelent Mátyás a helyi önkormányzat képviselője aki a kastély jövőjét illetően jött tájékozódni.

Mátyás aki maga is zenekedvelő volt egyből meglátta Anna kezében a kopott kottát és már azt is elfelejtette, hogy miért érkezett.

Hirtelen ötlettől vezérelve kérte Annát, hogy próbálják eljátszani a kottát a régi zongorán.

Anna nem igen tudta mire vélni a furcsa idegen kérését és nem is tartotta túl jó öletnek, de végül mégis belement a dologba.

 Miközben Anna a zongorán játszotta a dallamot összenézett Mátyással és mindketten érezték, hogy ez most egy igen különleges pillanat ami egy még különlegesebb történet kezdete is lehet akár…

A kastély felújítása időközben szépen haladt és egyik napot a másik követte.

 Több hónap telt el a zongorajátékos furcsa délután után aminek „következményeként” Anna és Mátyás kapcsolata is szépen kibontakozni kezdett…akárcsak a kastély falai is az enyészet „öleléséből”.

 Hosszú beszélgetések és az újjászülető romok közötti séták után egy napsütéses napon Mátyás bevallotta Annának, hogy beleszeretett.

Anna aki már régóta vágyott valakire aki hasonlóan gondolkodik mint Ő boldogan viszonozta a férfi érzéseit.

A szerelmespár úgy döntött, hogy ha elkészül a kastély akkor az itt megnyíló múzeumban a rejtélyes kottának is fontos szerepet szánnak majd.

Ahogy a helyreállítás haladt a szerelmesek együtt fedezték fel a kastély többi titkát is.

A kottával kapcsolatban rájöttek, hogy a rajta szereplő mű a kastély egykori lakójának az igen nagy zenei tehetséggel megáldott Széchenyi Frigyes grófnak a műve volt aki titkos szerelmének írta a darabot.

Ha a grófék szerelme sajnos nem is tudott kibontakozni, de ez a titokzatos régi dallam sok-sok évvel a születése után mégis összefont két sorsot mely összefonódás által ez a történet boldog befejezéssel zárult…mint ahogy a mesékben szokás. 😀

*VÉGE*

A kastély sorsa is valóban meseszerű lesz egyszer? 

Egyelőre sajnos csak ebben a történetben „virágzik” …a valóságban sajnos omladozik a somogytarnócai kastély.

*Régi képek forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A fényképek 1900-ban készültek.

*Történet: saját kreálmány. 😀

#műemlékek #somogytarnócaikastély #barcs-somogytarnóca #novella #kastélyok #Magyarországikastélyok

A Teleki Blanka Gimnázium (egykoron Erzsébet Nőiskola) épületének #ÉP-sztorija

A magyarországi nőoktatás szempontjából egy nagyon fontos épület történetét fogjuk ma egy kicsit közelebbről meglesni.

Ha kíváncsiak vagytok a címszereplő #ÉP-szorijára akkor ne kattintsatok el, hanem lessük meg együtt, hogy mit is lehet róla tudni. ????

~Épült:

Az 1900-as évek elején (1902 és 1904 között nyerte el a végleges alakját).

~Tervezői:

Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond.

~Stílusa:

Szecessziós épület.

~Érdekességek:

1.

Az épület nem az első otthona az iskolának, szóval szigorúan nézve nem ez az épület a hazai nőoktatás „szülőháza”.

Az elődöket (az I. kerületit és az Andrássy úti épületet) kinőtte anno az oktatási intézmény és 1902-ben költöztek a mai Ajtósi Dürer soron található pompás szecessziós stílusú épületbe.

2.

Az épülettel „összenőtt szomszédja” a Vakok Országos Nevelő -és Tanintézete nem csupán „szomszéd”, hanem „testvér-épület” is.

Azonkívül, hogy a két épület egymáshoz lett építve (utcaképet ezzel kapcsolatban is csatolok) még a szecessziós stílusuk és megjelenésük is árulkodó, hogy egy és ugyanazon tervező páros mindkét épület atyja, hiszen mindkettőjüket Baumgartner Sándor és Herczegh Zsigmond tervezte.

3.

Az intézmény Teleki Blanka grófnő nevét viseli, de már volt több neve is az iskolának.

A grófnő, a grófnőt inspiráló nagynénje Brunszvik Teréz (az első hazai ovi alapítója), az intézmény egykori igazgatónői (Zirzen Janka,Lázárné Kasztner Janka stb.), mind – mind ikonikus, inspiráló női alakok, olyan hölgyek akik a hazai nőoktatás úttörőinek számítanak.

Sokakban biztos felmerül a kérdés (valószínűnek tartom, hogy nem leszek népszerű, de vállalom), hogy Erzsébet (Sisi) királynőt miért nem említem meg a felsorolásban, hiszen az Ő nevét is viselte az iskola.

Nos maradjunk röviden annyiban, hogy én idővel kiábrándultam a naaaagy „Sisi – kultuszból”, de attól még a Gödöllői Kastélyt imádom. ????

4.

Az intézmény (épülettől és kortól függetlenül) egykor híres tanítói (a teljesség igénye nélkül):

~Leövey (pécsiek ne szidjatok, eredetileg így kell írni, de a Leöwey írásmód is természetesen helyes :D) Klára

~Cholnoky Jenő

~Entz Géza

~Horger Antal

~Illés Éva

stb.

Egyébként az iskolában tanuló híres diákok névsora is kiemelkedő. ????

Az Ajtósi Dürer sori épületben jelenleg is folyik az oktatás, a gimnáziumban továbbra is magas szintű oktatás folyik.

Az épület állapota viszont szerintem nem a múltjához méltó.

~Régi kép forrása, amely kép már innen is ismerős lehet: https://muemlekvadasz.hu/2022/12/21/muemlekek-a-tel-festovasznan-1-teli-vers-1-resz/ :

Fortepan / Fortepan

~Új (2023-as) képek forrása:

Google Maps, Google utcakép

Műemlékek és egy fiktív történet – Novellás péntek „speciális kiadás”, avagy, hogyan illusztráld műemlékekkel az irományodat:

0

Eső vagyok Néked

Az eső csendesen kopogott az ablakon, miközben Anna a kis szobájában ült és tekintetét a kavargó vízcseppekre szegezte.

 Az 1900-as évek elején járunk egy olyan város szívében, ahol műemlékek sokasága díszítette a belvárost.

Anna már évek óta nem lépett ki a lakásból, mert egy különös betegség gyötörte a testét, de még inkább lelkét.

Tüdőbaj…méghozzá súlyos előrehaladott stádiumú! – hangzott el pár évvel ezelőtt a vészjósló diagnózis a város legjobb orvosának a szájából.

Ez a diagnózis örökre zárkát varázsolt a lány szobájából, mert a családja úgy vélte, hogy jobb, ha az ő helyzetében nem teszi ki magát a fertőzések veszélyének.

A világ zaját, az igazi életet csak a belváros főterére néző ablakán keresztül láthatta hiszen a szobájának szűk határai között ragadt már közel 3 éve.

A legszomorúbb az volt, hogy ez a betegség nemcsak a testét láncolta le, hanem a szívét és a lelkét is ugyanis még a szerelmétől Mórictól is elszakította a leányt.

Amikor kiderült, hogy Anna gyerekkora óta tartó „gyengélkedéseinek” az oka az idővel egyre rosszabbodó tüdőbaja és elzártan kényszerül élni, ha még szeretné látni a felkelő napot akkor ez a „száműzetés” egyértelműen megpecsételte a bimbózó románcukat is.

Anna szerelme egyébként a lány bátyjának a legjobb barátja volt így abban maradtak, hogy ahányszor Móric a tiszteletét teszi a házukban annyiszor fog egy levelet becsúsztatni neki az ajtaján keresztül és akár ilyenkor tudnak az ajtón keresztül is beszélgetni, de egy idő után elfogytak a levelek és a szavak is és Móric alakja sem tűnt már fel többé az ablakon keresztül.

Annának már csak a vágyakozás, a levelek és a emlékek jutottak…a nyári séták emléke a város parkjában ahol egykoron kezeiket összefonva sétálgattak a romantikus holdfényben vagy a kapuban lopott csókok emléke…

Most meg már nincs semmi…csak a négy fal…meg a bámészkodás! – sóhajtott szomorúan a lány.

Anna annyira az ablakban élt már, hogy azt is tudta mikor érkezik a postás, tudta, hogy a szomszédos épületben élő piros kabátos lány mit vesz minden reggel a péknél, azt is tudta, hogy a virágot áruló néni mikor érkezik a térre…mindent tudott…mindenkit ismert…az ablakon keresztül.

Az egyetlen kapcsolata a külvilággal tényleg csak az ablaka volt.

A mai esős nap a „rabot” még szomorúbbá tette és az eső áztatta ablakon keresztül búsam nézte a zuhé elől menekülőket.

Szinte hallani vélte a rohanó lépteiknek a lágy moraját a nedves köveken az eső elől szaladóknak…mindenki szabad volt…kivéve Ő.

Ó, mintha az ég is siratná a sorsomat! -sírt halkan a lány.

Eszébe jutott régen amikor még szabadon kijárhatott, hogy mennyire szerette az eső simogatását az arcán és hogy Móric néha „Esőcskémnek” becézte őt.

Miközben a könnyeit törölgette hirtelen halk neszre lett figyelmes, amely az ajtója irányából hallatszódott.

-Annácska, húgocskám hallasz engem? – kérdezte óvatosan az ajtó túloldalán Lázár, Anna bátyja.

-Persze bátyám, mondd mit szeretnél?

Rég jártál erre, azt hittem már el is felejtetted a rab húgodat – nevetett szomorkásan Anna.

-Ne haragudj, hogy ritkán jövök hozzád csak sok a munka és bevallom szégyellem is magam, hogy míg én élek addig Te itt raboskodsz – mondta elcsukló hangon Lázár.

-Dehogy haragszom bátyám, inkább mondd mi szél hozott ide a kriptaajtóba?

-El kell valamit mondanom…kicsit hezitáltam, aztán úgy döntöttem hátha könnyebb elengedned Móricot a szívedből és nem emészt téged az emléke, ha elmondom, hogy hétvégén megnősül és Bécsbe költözik.

Ne várd többet, ne sirasd…engedd el húgocskám…tudom, hogy ez a legemésztőbb bánat a szívedbe, hogy nem lehetsz vele…de nem közös az utatok…nem érdemelt meg soha Téged!

Engedd el…engedd el az összes bánatot a szívedből, hogy ha egyszer menned kell akkor ne legyen megbánás a szívedbe – zokogott Lázár az ajtó elé rogyva.

-Drága bátyám ne sírj kérlek…ne sírj egy félholt lelke vagy aggodalmai miatt!

Köszönöm az őszinteségedet!

Ne sírj, már rég elengedtem Móricot, már akkor, amikor Ő is engem– hazudta Anna majd elbúcsúzott a bátyjától mondván pihenni szeretne kicsit, mert nagyon kínozza a köhögés.

Miután este 10 órát ütött az óra és elcsendesedett a ház Anna most először szegte meg a több mint 3 éve meghozott családi” szabályt” és elhagyta a szobáját és bizony a házat is.

Kint még mindig esett az eső így szinte a biztos halálba szaladt a lány, de mindenképpen akart legalább egy búcsúlevelet hagyni az Ő Móricának mielőtt elhagyja a várost…és most már hivatalosan Őt is.

Nem érdekelte Annát, ha bele is hal a látogatásba, de elakart búcsúzni a szerelmétől.

Hosszú évekig gyáva voltam és csak bámultam ki az ablakon szófogadó rabként, de most már elég volt az élve temetésből…  ha ezután már csak 1 nap is jut nekem a Földön, de az legalább élettel teli nap legyen! – kiáltott az éjszakába diadalittasan a lány miközben csendes eső kísérte az útján.

Móricék házához érve elbizonytalanodott, hogy hol is csúsztassa be a levelét a kapujuk alatt vagy tegye inkább a virágtartó alá?

Miközben ezen morfondírozott hirtelen egy apró fény törte meg a sötétséget az egyik ablakban.

Úristen ez Móric ablaka – suttogta magában Anna miközben az izgalomtól rátörő köhögését próbálta visszatartani.

Bizony Móric ablakában csillant fel egy „pipafény” miközben a férfi az ablakából kihajolva búson pipázgatva nézte az esőt.

Anna kísérlete arra, hogy visszafogja a köhögését sajnos kudarcba fulladt és szinte egyből észrevette a férfi.

-Ki az és mit akar itt? – kiáltotta dühösen Móric majd azon nyomban el is indult valószínűleg kifelé.

Anna úgy megijedt, hogy azt hitte nyomban összeesik, de nem engedték a lábai, hogy menekülőre fogja.

Móric idegesen tépte fel a bejárati ajtót majd, amikor meglátta, hogy kivel áll szembe szó nélkül megölelte.

-Annácskám, Esőcském, hát elhozott hozzám az eső?

Igazán te vagy az, tényleg itt vagy?

Vagy tán meghaltunk mindketten és ez itt a Mennyország? – kérdezte sírva a férfi.

-Igen én vagyok az Móric…búcsúzni jöttem – mondta szigorúan Anna miközben próbálta magától ellökni a férfit.

Búcsúzom…látod esővel…mert azt mondtad:

 Eső vagyok, eső melynek friss tavaszi zuhatagában táncolni jó,

Zöldellő fű illatával keveredett illatmámorát feledni nem lehet,

Viharai után mindig szivárvány festi az eget.

Azt mondtad, hogy eső vagyok, mert az eső az jó

Hiányát szomjazza a föld és a lélek is egyaránt, ha nem csepereg

Nélküle azt mondtad üres kráter minden tó és nem nő semmi sem!

Nélkülem azt mondtad te is csak szomjas „kráter-tó” leszel,

hiányom miatt tikkadt lélekként porladnál a semmibe…

Kérted öntözzem mindig a lelked, hogy nehogy szikkadt semmi legyen…mert eső vagyok neked, akire szomjazol, most meg messzire szaladsz, ha mégis „szakadok”?

Eső voltam neked, most már háborgó vihar lettem, vihar ami messzi szigetre vet ki Téged…Isten véled, esernyő aztán mindig legyen véled! – zokogta Anna, majd lerogyott a földre.

Menj, éld az életed, mellettem csak a halálhoz kötnéd magad, válaszd az életet…csak ezt muszáj volt még utoljára elmondanom Neked!

Most már jobban érzem magam..megleszek…Ég veled! – zokogott Anna.

-Anna, drága egyetlen igaz szerelmem!

A lelkem sivatag lett valóban mióta nem vagy velem, de Te üldöztél el, emlékszel? – rogyott le Móric is a sárba a lány mellé.

Több mint 3 évvel ezelőtt sírtam – zokogtam az ajtód előtt, hogy bármi is lesz gyere velem, keresünk egy másik orvost, felköltözünk a hegyekbe csak engedj be, ne küzdj egyedül ezzel.

Aztán megértettem, hogy félsz és minden áldott nap az ajtód előtt ültem míg egy napon az apád kérte, hogy ne gyötörjelek, ne jöjjek többet, ne is búcsúzzak el, mert csak kínozlak és kifelé csábítalak Téged a halál kapujába.

Mit tehettem volna, mondd mit?

Száradjon a lelkemen a halálod, ha mégsem sikerül a tervünk…azt nem bírtam volna ki…erre most idejössz esőben a Te állapotodban?

Hát tényleg ennyire meggyűlöltél, hogy azt akarod, hogy a halálod az én lelkemen száradjon? – zokogott tovább a férfi.

Anna teljesen ledöbbenve hallgatta Móric monológját majd elkezdte letörölni a férfi könnyeit és olyan szorosan ölelte át, hogy szinte megroppant a karja.

-Hát tényleg szeretsz és nem akartál elhagyni? – kérdezte a lány boldogan.

De akkor most mitévő legyek, így még nehezebb holnap az oltár elé engednem téged…- sóhajtott szomorúan Anna.

-Nehogy azt hidd, hogy nem hagynék itt csapot – papot érted kedvesem! – suttogta szerelmesen a férfi.

Ez csak egy elrendezett házasság, amit a szülők erőltetnek, sem nekem, sem a jövendőbelimnek nincs kedve az egészhez.

Ő is mást szeret és én is…én Téged, úgy igazán…lelkem életharmatját, az én Esőmet!

Szökjünk el most azonnal, menjünk el Bécsbe, hallottam, hogy ott van egy nagyon jó orvos, aki még Festetics Andornét is kezelte!

Mit szólsz hozzá Annám? – kérdezte lelkesen a férfi.

-Hosszú évek óta most először dobog igazán a szívem, most érzem azt, hogy igazán élek…talán lehetek még egy kicsit önző ennyi szenvedés után így bármily őrültség is, de a válaszom: IGEN! – lelkendezett Anna.

Móric gyorsan visszaszaladt a házba és egy bőrönddel, valamint az összes félretett pénzével tért vissza és néhány családi „ereklyével” hozományként, ami a későbbiekben még jól jöhet.

Kacarászva, apró csókokat váltva kelte útra a vonatállomás felé, úgy andalogtak, mint egy gerlepár és az eső továbbra is csak esett…

Másnap szomorú reggelre ébredt Anna és Móric családja és a város is.

A szakadó, féktelen eső mindig szed áldozatokat, ha túlságosan mohón esik és ez sajnos most sem volt máshogy.

Annyira esett előző nap az eső, hogy az egyik régi omladozó műemlék megadta magát az eső mardosó – kaparászó „veregetésének” és összeomlott…összeomlott és maga alá temetett egy fiatal párt, akik éppen a vonatállomásra sietettek…de az útjuk sajnos máshová vezetett ezek szerint a Sors térképén!

Most már együtt pihennek egy jobb életbe történő feltámadás reményében bízva és talán egyszer egy másik életben még boldogok lehetnek…ugye?

*Novella: saját írásom.

*Képek forrása:

~ Fortepan / Lukács Zsolt Szent István (Lipót) körút a Visegrádi utcasaroktól a Szemere utca felé nézve.

~ Fortepan / Nagy Gyula Városház tér 7. sz. Bakos–Mázer-ház üzletportálja tükröződik az esőben.

~ Fortepan / Horváth Miklós dr

Kossuth Lajos utca a 6-os szám I. emeletéről nézve, szemben a Szép utca.

~ Fortepan / Gyöngyi

Szlovákia, Pozsony,

Mihály utca a Mihály-kapu felé nézve.

Régen & Most – Székelyudvarhelyi Református Kollégium épülete

Az épületben régen tanárképző működött, jelenlegi neve pedig: Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium.

Az épület törénetéről az „idézett” oldalon tudtok egy szuper összefoglalót olvasni:

*Régi fotók forrása:

  1. A régebbi (borítókép) fotó 1921-ben készült.

Forrása:

Fortepan / Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület gyűjteménye

2. Az 1963-as fotó forrása: Fortepan / Németh Tamás

*Színes, új fotó: Saját kép, én készítettem 2023 nyarának végén.

Régen&Most – Székelyudvarhelyi Városháza

Régi kép: Fortepan / Aszódi Zoltán

Színes kép: saját fotóim.

Régen & Most + egy kis #ÉP-sztori – Városházából Közigazgatási Palota (Marosvásárhely)

~ Az épület mai neve: Marosvásárhelyi Közigazgatási Palota.

~Építés éve: 1905 – 1907-ig.

~ Az épület stílusa: Szecessziós.

~ Építész atyjai: Jakab Dezső és Komor Marcell.

~ Az épületkerámiák, cserepek, stb. egykoron a Zsolnay gyárban készültek, a mostani felújítás során viszont, ha jól tudom már nem az eredeti Zsolnay szépségekkel „díszítették fel” az épületet. 🙁

~ Érdekesség: Régen a helyiek Cifra palotaként is emlegették ezt a szecessziós csodát a díszessége miatt.

*Régi (fekete – fehér fotók) forrása:

  1. 1964-es („autós”) fotó: Fortepan / Sattler Katalin
  2. 1969-es („pados”) fotó:Fortepan / Szűcs Lóránd

*Színes fotók: Saját képek, én készítettem őket 2023 nyarán.