Home Blog Page 24

Kúria „Európa geometriai középpontján” – A tállyai Balogh-kúria története

Hely: Tállya (48.23568, 21.22823)
Cím: Tállya, 3907
A világörökségi listára 2002-ben kultúrtájként felvett Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék egyik bortermelő községe Tállya, ahol igazán kiváló minőségű borok készülnek, de nem csupán a fenséges borairól híres Tállya hanem az épített kincseiről is.
A mai bejegyzésben az egyik legérdekesebb történetű műemlékét a Balogh-kúriát szeretném nektek bemutatni.
A régebben szebb napokat is látott kúria a régi címere szerint 1787-ben épült (a Hivatalos Műemlékvédelmi jegyzék szerint viszont 1780 körül) és a ma ismeretes nevét az utolsó tulajdonosáról kapta.
Stílusát tekintve a kúria copf stílusban épült és egyedi kincse Tállyának.
Az épület megálmodója (kevésbé szépen fogalmazva megrendelője) állítólag Grassalkovich Antal volt, a tervezője pedig a híres osztrák építész Franz Anton Hillebrant lehetett(utóbbival kapcsolatban olvastam olyan cikket is, amely szerint sokáig csak sejteni lehetett, hogy ő volt a tervező).
Én megmondom őszintén, hogy itt már nagyon belekeveredtem abba, hogy akkor most ki és mikor és miért építette a kúriát, de hogy semmi sem legyen egyszerű még a konkrét építőjét sem lehet tudni az épületnek.
Bizony az építészének a kilétét (is?) a mai napig rejtély övezi, nem lehet biztosan tudni, hogy végül ki építette fel a tervek alapján a kúriát.
Ami viszont biztos, hogy az épület téglalap alaprajzú, manzárdtetős, földszintes épület, amit udvar vesz körbe.
Két hosszanti homlokzatán 3 tengelyes középrizalit van, amiket timpanon zár le.
A kúria ablakkeretei míves kőfaragványok az ablakok vasrácsai pedig copf díszítésű csodák.
Az épületet 1963-ban átalakították és ha jól tudom sokáig napközi otthonként működött.
Jelenleg a kúria magánkézben van, nem látogahtható és nagyon elhanyagolt állapotú.
Gyakorlatilag jelen helyzetében a Balogh-kúria sajnos lassan beleillik majd a „Műemlékek végveszélyben” című bejegyzés-sorozatomba, ha nem vigyáz rá jobban a tulajdonosa. ☹
Olvastam olyan törekvésről is, hogy az önkormányzat visszaszeretné vásárolni az épületet, nem tudom, hogy végül sikerült-e ez a tervük, de én drukkolok nekik nagyon, hogy ne hagyják veszni ezt a helyet hiszen biztos, hogy lehetne egy hozzá méltó funkciót kitalálni a számára.
Lehetne itt akár helytörténeti kiállítástól kezdve bármi csak ne az enyészeté legyen a hely…megye szinten is páratlan copf kincs, kár lenne, ha elveszne a semmibe!

*Ha valakit Tállya felé sodorna a szél akkor érdemes megnézni a többi épített kincsét is na és persze az Isteni nedűket kínáló pincészeteket sem szabad kihagyni. ?

Könyvajánló, ha valaki jobban belemerülne Tállya történetébe:

~ Dr. Frisnyák Sándor: Tállya című 1994-ben megjelent kötete

~A Száz Magyar Falu Könyvesháza sorozat Tállya című 2001-ben megjelent kötete, a szerző: Takács Péter.

A könyvek leginkább már csak antikváriumokban lelhetők fel, de szerintem bármelyik könyvtár polcán is van esély arra, hogy megtalálhatjátok őket. ?
*Kép forrása: ADT
Hillebrandt tervrajza egy tállyai házról ami a kúria feltételezett tervrajza lehetett, de a megvalósítás nem teljesen stimmel.

Műemlékek végveszélyben 1. rész – A szentendrei Kereskedőház

Hely: Szentendre (47.684575913621, 19.043468998275)
Cím: Szentendre, 2000, 2001
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szebb napokat látott épített örökségünk…sajnos nagyon sok bejegyzést kezdhetnék így, mert egyre több műemlékünk lesz lassan, de biztosan sajnos az enyészeté.
Fáj a szívem, mert annyi szép épületet már csupán csak képeken láthat majd az utókor és bárcsak tehetnénk valamit azért, hogy ne így legyen!
A mai bejegyzésem főszereplője is egy „végveszélybe” került műemléképület lesz, amely felújítására elvileg már sor kerülhetne, mert a rekonstrukciójára nyert egy nagyobb összeget Szentendre város, de valamiért nem jut el hozzájuk ez az összeg pedig tényleg nagyon szeretnék megmenteni ezt az épített kincsüket.
No, de a pénzügyek nem az én terepem, én ebbe nem is szeretnék belefolyni egyszerűen csak őszintén reménykedek abban, hogy még időben elindul majd a Kereskedőház felújítása.
Maga a Kereskedőház egyébként egy barokk stílusú épület, amit elvileg az 1720-as években építettek és sokan „Szerb Kereskedőház” néven emlegetik a mai napig is.
Aki Szentendre Fő terén sétálgat annak biztos, hogy megakad a szeme ezen az épületegyüttesen, amely 6 egymáshoz nagyon közel épült házból tevődött össze, amely házaknak körülbelül a 19. század elején egységesítették a homlokzatukat (állítólag egy tűzeset miatt).
Akkoriban a ház földszintjén kaptak helyet az üzletek, az emeleten a lakások, a tetőteret pedig raktárnak használták.
Ehhez a szentendrei kereskedőházhoz hasonló építésű (zárt lépcsőházas, belső közlekedéses) nem fordult elő máshol a hazánkban, ezért kötik hát a helyi szerb – görög kereskedőkhöz az épületet.
1978-tól a Kereskedőház földszintje lett egyébként a Szentendrei Képtár otthona, ami sajnos az épület rohamosan romló állapota miatt napjainkban már nem tudja itt fogadni a látogatóit.
Ha hamarosan nem hallják meg a város segélykiáltásait az ügyben akkor egyre csak rosszabb és rosszabb lesz az épület állapota és ki tudja, hogy mi történik majd vele. ☹
Őszintén emelem a kalapomat Szentendre előtt, mert minden tőle telhetőt megtesz a város azért, hogy a Kereskedőház története még ne érjen véget!
Példaértékű az ahogy kiállnak emellett az ügy mellett és bárcsak minden város így harcolna a műemléképületeiért!
Szívből remélem, hogy hamarosan minden jóra fordul majd…én nagyon drukkolok neked Kereskedőház!??

*Kép forrása:
Fortepan / Storymap.hu

Könyvajánló 1.

Hely: Zsolnay Negyed (46.078244537154, 18.248013104963)
Cím: Zsolnay Vilmos utca 37., Pécs, 7626
#Könyvajánló
A tegnapi nap különleges volt,mert a Hold olyan „arcait” mutatta meg nekünk amelyeket nem mindig van lehetőségünk megcsodálni.
Ugyan nálunk a teljes holdfogyatkozás nem látszódott(csak a Föld bizonyos pontjain volt látható), de ezért cserébe itthon viszont szuperfényes volt az égbolt.
Nem tudom, hogy tudtátok-e, de a múlt évben megjelent egy 2 részes kisregény sorozatom, amiben fontos szerep jutott a teljes holdfogyatkozásnak, de az, hogy pontosan miben is játszik szerepet ez az égi jelenség az majd csak a második részből derül ki.?
Ha szeretitek az időutazós-romantikus történeteket illetve a Zsolnay családot akkor itt találhatjátok (teljesen ingyen) a kisregényeimet:
https://mek.oszk.hu/20300/20315/
https://mek.oszk.hu/21300/21341/
Fogadjátok őket sok szeretettel!?
A fülszöveg talán egy kicsit meghozza majd a kedveteket az elolvasásukhoz és igen, ha kicsit „csendesebben” is, de Pécs beelőzte az összes hazai várost, mert bizony neki volt legelőször itthon időutazós regénye.??
#ilovePécs #mindenhelymegérdemelegytörténetet #tisztelgésamúltelőtt #múltrólajelennek

A soproni Fő tér éke – Storno-ház

Hely: Sopron (47.68141, 16.59334)
Cím: Sopron, 9400

Ez a 15. század környékén épült barokk stílusúvá átépített műemlék épület a mai nevét az 1872-ben ide költöző Storno Ferenc nevű tulajdonosáról kapta, aki egy szerencsés véletlennek köszönhetően került Sopronba.
(Néhány anekdota szerint egy téves útbaigazítás eredményeként lett a Pozsonyi úticéljából végül Sopron. :D)
A Storno család előtt a Haberleiter majd a Festetics családé volt eme pompás ház és olyan nagy nevek fordultak meg itt az évek során vendégként, mint például: Mátyás király (1482 környékén) és Liszt Ferenc (1800-as években) aki állítólag még egy hangversennyel is megörvendeztette itt a nagyérdeműt.
A „névadó” Id. Storno Ferenc egyébként fordulatokkal teljes karrierutat járt be: kéményseprőből lett küzdelmes évek után sikeres restaurátor és festő.
Keze értékmentő munkájának köszönhetően számtalan remekművet mentett meg a teljes megsemmisüléstől.
Főbb munkái a teljesség igénye nélkül: a pannonhalmi bencés apátság templomának és kriptájának restaurálása, a soproni Szent Mihály – templom restaurálása, a nagyváradi római katolikus székesegyház szentélyének és főhajójának gyönyörű freskóit ő festette, a lőcsei Szent Jakab – templom középkori falképeinek restaurálása stb..
Ferenc igazi műemlékvédő, műemlékmentő „műemlékvadász” (ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem) lett, méghozzá olyan aki meglátta a régiben a szépet hiszen nem mellesleg rajongott a műtárgyakért és az antik csodákért is. ?
Idővel a Storno család páratlan magángyűjteményt tudhatott egyébként a magáénak, amely gyűjteményt a gyönyörű díszítésű palotaszerű Storno-ház második emeletén ma is megcsodálhatja az, aki szeretné.
Ti jártatok már itt és ha igen akkor Nektek is tetszett a kiállítás? ?

Fun fact: Tudom elcsépelt szokás, de akárhol járok minden városban szoktam venni emlékként egy hűtőmágnest (befotóztam a Sopronban vett szerzeményemet, azt láthatjátok a képek között). ?
Ti is szoktatok hűtőmágneseket vagy képeslapokat vásárolni az utazásaitok során, hogy amikor rávetül a tekintetetek akkor emlékeztessenek Titeket az átélt élményekre? ?

*A fekete-fehér képek forrása: Arcanum (ADT)
*A Fő tért nem elírtam, a táblákon és a térképen is így van írva, ez a becsületes neve.?✌️

Kastély a Holt – Körös partján – A szarvasi Bolza-kastély története

Hely: Bolza-kastély (46.864287135136, 20.539930808861)
Cím: Szarvas, Szabadság út 2, 5540, Szarvas

Mesés környezetben a Holt – Körös bal partján található egy magányosnak tűnő kastély, amely egykoron a Bolza család tulajdona volt.
Magáról a Bolza család történetéről is lehetne egy izgalmas bejegyzést írni, de műemlékvadászként igyekszem most csak a kastélyra koncentrálni.
Szarvason egyébként nem csak egy kastély köthető a Bolza család nevéhez (van egy Csáky- Bolza kastély is itt, ami szintén műemlék), de jelen bejegyzésemben nem szerettem volna mindkettőt bemutatni, mert már sokszor jómagam is belekeveredtem a kutatásom során a két kastély történetébe.
A mai bejegyzés főszereplője olvasói kérésre a Szabadság úti kastély lesz, tartsatok velem, ha kíváncsiak vagytok a történetére! ?
A kastély a legtöbb forrás szerint az 1810-es években épült, de találtam egy olyan írást, amely konkrétan azt írja, hogy 1780-ban építették.
(Csatolom majd a cikkrészletet képként, mert a Facebook sajnos továbbra sem enged PDF-formátumot feltölteni csak képeket. ☹)
Az épület küllemén és kialakításán (földszintes, sávoshomlokzatú kastélyról beszélünk) a 19. század közepéig nem változtatott semmit sem a család, ekkor viszont már komolyabb bővítésekre is sort kerítettek.
Az „L” alakúvá nyúlt empire stílusú kastély alapterülete így lett: 1000 m2 és ha jól tudom akkor 30 helyiség található benne, amelynek természetesen körülbelül csak a fele volt lakóhelyiség.
A bővítések során kialakítottak egy házikápolnát is, ami akkoriban szinte minden tehetősebb család birtokán megtalálható volt.
A kastély nyugati és keleti főbejáratai előtt oszlopcsarnok lett kialakítva, melyek még impozánsabbá varázsolták az épületet.
Az kastély homlokzatain a családi címerek láthatók (Bolza – Batthyány) a nyugati homlokzat előtt pedig helyet kapott egy híres szobornak a másolata, amely alkotás nem más, mint a Romulust és Remust tápláló anyafarkas szobra, ami a Bolza család olasz származását hivatott szimbolizálni.
A szobrot egyébként az 1910-es évek elején Bolza Pál (a „Pepi- kert” atyja) állíttatta méghozzá Olaszországból kért engedéllyel.
A kastély parkjának ékei a ritka és gyönyörű fái.
Az épület 1949- ben lett műemlékké nyilvánítva, több mindent terveztek itt létesíteni, volt itt többek között egyetemi rektori hivatal is, de sajnos hosszú távon ritkán volt kihasználva a kastély, a jelenlegi sorsáról tud esetleg valaki valamit?
Ha jól tudom akkor nem látogatható, de javítsatok ki, ha tévedek!
*Ha valakit bővebben érdekel a Bolza család illetve a kastély története akkor nekik ajánlom érdekességként Szilvássy László : Gróf Bolza Pálról, családjáról és a szarvasi Bolza-kastélyról című könyvét.

*Képek forrása:
Arcanum (ADT)

Találós kérdés

„A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyílásai, vihar süvöltése a nyílásokon, forgószél tánca a falromok között, vércsebagoly a falak odúiban, vadvirágok hervadt bokrai az ormokon.
Mindenütt az elmúlás, és mégis élet mindenütt. Emlékek a múltról, szájról szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a puszta várat.”
/Eötvös Károly/

Ti jártatok már valamelyik itt megemlített romnál??
Ha van kedvetek akkor kommentben nyugodtan csatolhatjátok a kedvenc ott készült képeteket, hogy mások is láthassák!?
Kellemes hetet mindenkinek!?

Ui.: Holnap ismét új podcast epizód érkezik a „Hátizsák Podcast” oldalamra, ha van kedvetek akkor lessétek meg, hogy miről is lesz szó benne!?
Múlt héten a Nógrád megyei népszokásokról ejtettem pár szót, a mostani rész pedig egy különleges témát fog érinteni…?
Remélem tetszeni fog Nektek!?

Az előző epizódokat itt tudjátok meghallgatni:

https://www.hatizsakpodcast.hu

Képek forrása:
~Dömösi romok: Magyarország folyóirat, 1972.12.10./ 50. szám
~Tátika: Természet és Társadalom, 1955.09.01./9.szám
~Margit-romok: Élet és Tudomány, 1959.04.01. /14.szám
~Drégely várának romjai: Népszabadság, 1987. 12.03. csütörtöki szám, 4.oldal.

A magyar népi építészet kincsei 1. rész – Talpasházaink


A mai bejegyzésben (a teljesség igénye nélkül) bemutatnék nektek pár talpasházat, illetve a történetüket.
Mielőtt azonban belevágnánk fontos lenne tisztázni, hogy mit is takar a „talpasház” kifejezés.
A talpasház a Magyar Néprajzi Lexikon leírását idézve:


„favázas, legtöbbször sövény-, paticsfalú vagy zsilipeléses falú ház, amelynek falazatában a függőleges tartóelemek egységesen az alapul szolgáló talpgerendákba vannak beállítva. A talpgerendák hossz- és keresztirányban egyaránt elhelyezésre kerültek, egységes keretté ácsolták, csapolták össze. Talpgerendának rendszerint különleges méretű fákat alkalmaztak, nem voltak ritkák a fél méternél vastagabb törzsűek sem. Gyakran a talpgerendák alá kőből alapot is raktak. Erdős vidékeinken, ahol a paraszti faépítkezést nem korlátozták, a legutóbbi évekig elég gyakori volt, bár általában a 19. sz. második felétől új házakat alig építettek. A talpasházak készítéséhez kevesebb fára és főleg kevesebb jó minőségű fára volt szükség, mint a borona építkezéseknél. – Fő elterjedési területe a közelmúltban Ny- és D-Dunántúl, továbbá Szlavónia. Előfordult a Kisalföldön, az Alföld peremterületein, gyakori volt az északi háztípus vidékén…”


Az okok amiért talpakra kellett állítani a házakat sajnos többnyire az akkoriban gyakori árvizekkel hozhatók összefüggésben, de ettől függetlenül nyilván nem csak árterületek közelében voltak ilyen típusú házak.
Később már nem csak lakóházak, hanem gazdasági melléképületek (istállók, tárolók stb.) is épültek ezzel a talpgerendás építkezési módszerrel.
A talpasházak ma már műemléki védettséget élveznek, páratlan ritka épített kincsek, melyek a régi időkről mesélnek nekünk.
(Zárójelben megszeretném jegyezni, mert nem bírom ki, hogy ne írjam le, de a népi építészet szerelmese vagyok és tudom, hogy nem leszek ezzel a kijelentésemmel „trendi”, de szívesebben sétálok körbe egy skanzenben, mint egy plázában. 😀 )
No, de ennyit akkor a talpasház jelentéséről, nézzünk meg inkább közelebbről egy párat! ?

1.Kezdjük először is az Ormánság „fővárosának” Sellyének a talpasházával a kis virtuális túránkat:
Sok előzmény és gyűjtési folyamat után az 1960-as években nyitotta meg a kapuit a régi katolikus iskola épületében a Kiss Géza Ormánsági Múzeum, ahol 1968 októberében kapott helyet a múzeum udvarában a skanzen, melynek fő látványossága a bejegyzésünk főszereplőjeként szereplő talpasház volt ami mellé idővel került egy szintén talpakra épített pajta, majd számos bővítés vette itt kezdetét.
Gémeskút, gabona tároló, méhes, kovácsműhely és még egy gyöngyfai harangláb is helyet kapott itt.
A tájház kiállítása a látogatók elé tárja az Ormánságban élők egykoron a mindennapjaikban használatos eszközeit és tárgyait, népviseletét, hagyományaikat, szőtteseiket, szokás rendszerüket, játékaikat stb.
Bevallom én nagyon régen jártam itt (utoljára általános iskolában), de tervezem, hogy felnőttként is ellátogassak ide, mert fantasztikus kisugárzása van a helynek.
Egyszerűen megszólít és egy olyan időutazásra repít el minket, amely során déd és ükapáink világában nyerhetünk egy kis betekintést.
Aki szeretne egy időutazáson részt venni neki bátran ajánlom (nem reklám) a Sellyei Kiss Géza Ormánsági Múzeum és Skanzent látogatásra.

2. Virtuális túránk második talpasháza a Nagydobszán található talpasház:
Ez a talpasház 1853-ban épült és Benked István építette rokoni segítséggel a családja számára akkor még nem is sejtve azt, hogy végül a Benked család több generációját is kiszolgálja majd családi fészekként ez a ház.
Maga a ház szerkezetét tekintve talpas-vázas falszerkezetű, fatornácos ház és a falazata karós sárfalú, teteje pedig zsúpfedelű.
Berendezése pedig az akkori idők berendezésének megfelelő.
A ház mögött található egy az 1900-as években ide telepített kis talpasház is, mely szintén az 1850-es években épült.
Az udvaron egy istálló is található, ha jól tudom ez is be van rendezve régi munkaeszközökkel.

3. Következő állomásunk: Vörs
Bizony Vörsön is található egy talpasház, melynek utolsó gazdája állítólag 1971-ben hagyta el az akkor már rossz állapotú otthonát.
A talpasházat a teljes pusztulástól végül az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal mentette meg az 1970-es évek végén és ekkor tájt nyert műemléki védettséget is a hely.
A hely berendezését a vörsiek gyűjtötték össze és saját kis (néprajzi szempontból értékes) kincseikkel töltötték meg a házat.

4. Utolsó állomásunk helyszíne a Balatonszentgyörgyi talpasház:
Ez a talpasház is a helyi néprajzi emlékek bemutatásának helyszínéül szolgál jelenleg.
Építésének idejéről, körülményeiről sajnos nem találtam semmilyen információt, de ami biztos, hogy nagyon jó állapotú, páratlan kincsről van szó ebben az esetben is.

Bár a talpasház kereső virtuális utunk most a végéhez ért, de közel sem említettem meg az összeset, hiszen található még talpasház például: Szennán és a szívemnek oly’ kedves Magyarlukafán is akár stb.
Ti melyik talpasházban jártatok már?

*A képek forrásai (ahol egyébként remek cikkekkel is találkozhattok az adott talpasházakkal kapcsolatban) a következők:
~Sellyei talpasház (színes fotó): Utazási Magazin, 1981.06.01. / 2. szám, 33. oldala
~Nagydobszai talpasház (a számozás nélküli fekete-fehér fotó): Kisalföld, 1987.02.14. /38. szám 11.oldala
~Vörsi talpasház (a dupla színes fotó): Élet és Tudomány, 1979.11.30. / 48. szám, 1513. oldala
~Balatonszentgyörgyi talpasház (a 7-es sorszámmal ellátott fekete – fehér gólyás fotó): Turista Magazin, 1973.08.01. / 8. szám, 11. oldal
~Fogalom forrása: Néprajzi Lexikon – (Irod.: Gönczi Ferenc: Göcsej ‘s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Csalog József: Talpas sövényházak a tolnamegyei Duna-szakaszon (Népr. Ért., 1939); Cs. Sebestyén Károly: Talpfa (Ethn., 1945); Kodolányi János: Ormánság (Bp., 1960).)

A veszprémi Szent Katalin Domonkos Apácakolostor romjainak története

Hely: Margit romok (47.099749099, 17.900347959)
Cím: 8200 Veszprém Miklós utca, Veszprém, 8200
Veszprémben a Margit tér felé sétálgatva egy különleges kora középkori épített műemléktöredéket pillanthatunk meg, amelyet többnyire sokan csak Margit-romokként emlegetnek .
Az egykoron itt álló kolostort és a hozzá tartozó templomot 1240 környékén építette Bertalan püspök (Veszprém akkori püspöke) a Domonkos-rendi apácák részére.
Stílusát tekintve az épületegyüttes kezdetben román jegyeket viselt magán, majd később a 15. század környékén a kolostorhoz tartozó templomot gótikus stílusúvá építették át.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért nevezik vajon Margit – romoknak ezt a helyet, ha egyszer Szent Katalinról volt elnevezve a kolostor?
Nos, valójában azért, mert egy ideig itt lakott és nevelkedett egy híres Margit nevű leány, aki nem más volt, mint IV. Béla királyunk leánya, Szent Margit.
Margit kiskorában majdnem hét esztendőt töltött itt ebben a kolostorban (mielőtt a Nyulak szigetére költözött) és emléke előtt tisztelegve emlegetik sokan ma Margit- romoknak ezt a helyet.
Margit mellett fontos megemlítenem az itteni tanítóját is, aki nem más volt, mint a stigmatizált és életében csodás látomásokat látó Boldog Ilona.
A kolostor (a templommal együtt) végül a törökök hódításának lett sajnos az áldozata.
Az épületegyüttesből ma már csupán az északi rész maradványait láthatjuk.
A ma már védett műemlékké nyilvánított romok körül az első jelentősebb feltáró munkák az 1930-as évek végén történtek.

Ti jártatok már itt?

*Kép forrása: Élet és tudomány, 1959.04.01. – 14. száma

Az egri Gárdonyi-ház – avagy az Egri csillagok „szülőházának” története


A mai bejegyzésben egy olyan műemlékké nyilvánított házat mutatok be Nektek, ahol Gárdonyi Géza híres írónk életének az utolsó 25 évét töltötte.
Gárdonyi Géza az 1890-es évek vége felé már nagyon elvágyódott a fővárosból ezért 1897-ben Egerben vásárolt magának egy akkor még városszélinek tekinthető parasztházat, amely már az első pillanatban megfogta Őt.
A ház külsejét tekintve klasszikus tornácos, háromosztatú parasztház volt.
Néhány átalakítási munkálat után végül két idősebb fiával és az édesanyjával foglalták el az új otthonukat.
Érezte, hogy ez a hely lesz majd az Ő kis békeszigete, és itt békében és boldogan élheti majd tovább az életét úgy, hogy az alkotómunkára is tökéletesen megfelelő lesz majd az otthona.
Első dolgozószobájának (ami egyben a hálószobája is volt) az ablaka az egri várra nézett, de hiába a pompás kilátás, ha az utca zajai zavarják az embert az alkotásban, ezért végül később ez a szoba csak hálóként funkcionált tovább.
Itt született meg többek között a méltán híres Egri csillagok című regénye is, a gyönyörű faragott íróasztal, amin írt a mai napig az emlékmúzeumban megtekinthető.
Gárdonyi az írás mellett folyamatosan szépítgette a viszonylag rossz állapotban megvásárolt házát.
1899-ben megvásárolta a ház mögött található szőlőst is, ahol egy új házat épített a családja számára (ma már sajnos nincs meg ez a ház), hogy Ő egyedül tudjon maradni a régi házban, amelynek hátsó szobáját megtoldotta, hogy így egy nagyobb dolgozószobának a büszke tulajdonosa lehessen.
Csendes – elvonulós természete ekkor csúcsosodott ki igazán, ami miatt ráragasztották az egri remete jelzőt / becenevet.
Idővel azt a kis földes részt is megvásárolta a várostól amire a hálószobájának az ablaka nézett és egy kis kertet alakított ki itt és az udvarában is, hogy még barátságosabb legyen a környezete.
Lassan, de biztosan mindent a saját ízlésére formált és 1922-ben bekövetkezett haláláig itt élt Eger „remetéje”.
Halálát követően fiai (Sándor és József) hosszú éveken keresztül eredeti állapotban és berendezéssel őrizték meg a házát, ahol végül Sándor kitartó hagyatékmegőrző munkájának köszönhetően 1952-ben megnyitotta kapuit az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeum.
(Vannak olyan relikviák, amik a várba kerültek végül.)
Pár évvel ezelőtt én is jártam az egri emlékházban (ha jól tudom egyébként Gárdonyi szülőhelyén is van egy emlékház, illetve Sályon is), a bejegyzéshez csatolt fotókat is ekkor készítettem (csak párat mutatnék ízelítőként), de a fotók közel sem adják át azt a varázslatos élményt, amit a helyszínen élhet át az ember.
Valóban olyan béke és nyugalom árad ebből a helyből, amit csak az érez, aki itt megfordul, de nem csak ezért érdemes idelátogatni, hanem azért is, hogy megnézzük, hogy hol is élt hazánk egyik fantasztikus írója, hogy melyik asztalnál születtek a legnagyobb regényei, illetve azt is érdemes megnézni, hogy milyen különleges (majdnem tízezer kötetből álló!) könyvgyűjteményt hagyott ránk és még sorolhatnám azt, hogy miért is ajánlom a helyet megtekintésre.

Ti jártatok már itt??

A műemlékvédelem alatt álló cáki pincesor története

Hely: Cáki Pincesor (47.355524960019, 16.510234574864)
Cím: Cák, 9725

Cák egy mesebeli kis község Vas megyében és méltán híres a ritka pincesorairól.
Maguk a pincék a falu mögötti ősgesztenyésnél találhatók és első ránézésre olyan mintha tényleg egy mesébe csöppent volna az idelátogató.
Szinte már arra számít az ember, hogy előbukkan itt egy tünde vagy egy kis manó. ?
A pincesor teljes felmérését 1962 – ben Gazda Anikó végezte el, aki munkatársaival ekkor összesen 33 épületet mért fel.
Ezekből: 1 sövényfalu, 10 kőfalu és 22 boronafalu volt.
Bár a kőpincék zavarták az egységes képet, de mégis a teljes pincesor és ősgesztenyés védelembe vételét kérték a kutatók.
A cáki pincesor legrégebbi épülete egyébként 1778-ban épült, a többsége pedig az 1800-as évek elején.
Maga a pincesor épületei a telken kívüli bortároló építmények legrégebbi változatának a képviselői.
Földfelszín felettiek és egysejtűek – így áll a hivatalos jellemzésében a leírásuk.
Falazatuk boronafal, tetejük zsúpfedeles mely elől csonkakonytos, hátul pedig úgynevezett „farazatos”, gerincük pedig sározott zsúp fedi.
Csonkakontyos tetejük előreugrik a homlokzat elé.
1974 – ben a védett épületek közül 6-ot megvásárolt a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, melyeknek elkezdték a felújítását, illetve 2 távolabb található veszélyeztetett épületet is ide telepítettek ezek mellé.
Ha valaki a falu felől közelíti meg a pincesort akkor az első 8 épület (ezek a fent említett pincék) felújítva, teljes berendezéssel szabadtéri néprajzi múzeumként várják a turistákat.

(A múzeumtól nem messze a forrás mellett van még 1 védett épület, mely szintén őrzi a régi idők báját, csak nádra cserélték a zsúptetejét.)

Ti jártatok már ezen a varázslatos helyen??✨

*Képek forrása: Vasi Szemle, 1973., 27. évfolyam, 2. szám., 202. és 203. oldala