Home Blog Page 26

Memi pasa fürdője, Pécs


Hely: Memi pasa fürdője (46.075240390059, 18.222980400075)

Cím: Ferencesek utcája 35-37., Pécs, 7621

„Memi pasa fürdője kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek.”

(Evliya Çelebi)

A mostani állapotokra nem tudom mit mondana szegény Evlija ha láthatná…? Talán azt, stílusosan hogy elcsorog a múlt a semmibe? Passz, én nem tudok olyan szép „hasonlat csokrokkal” telítetten fogalmazni, mint ő… Ezért hát ajánlom sok szeretettel az írásait, mert amellett, hogy érdekesek nagyon szuperül bemutatják az akkori állapotokat(minden szempontból) persze egy kis írói túlzásokkal élve, de ettől lesz annyira olvasmányos az egész.☺️

Evlija nagyon sokat utazott egyébként és ezáltal sok emberrel találkozott és ezeket az élményeit írja le a Szejáhatnáme =Utazások könyvében. A művét Kairóban tíz kötetben adta ki mégpedig az 1680-as években.

A minket érintő részek az 1660 és 1666 közötti magyarországi utazásainak a leírásai ha érdekelnek titeket akkor katt ide a linkre: https://mek.oszk.hu/15500/15597/

Ha pedig Memi pasa fürdőjérő esetleg meghallgatnátok egy podcast adást is akkor hamarosan érkezem egy ilyen epizóddal a Hátizsák Podcast oldalán.? Uhh, ez de „infulenszeresen” hangzott pedig távol áll tőlem az ilyesmi az biztos…még a hideg is kirázott.?


Ha pedig Memi pasa fürdőjéről esetleg meghallgatnátok egy podcast adást is akkor hamarosan érkezem egy ilyen epizóddal a Hátizsák Podcast oldalán.?
Uhh, ez de „infulenszeresen” hangzott pedig távol áll tőlem az ilyesmi az biztos…még a hideg is kirázott.?

adt #evelinaműemlékvadász #műemlékekbaranya #műemlékek #műemlékvédelem #műemlékvadász #memipasafürdője #Pécs #töröképítészet #EvlijaCselebi #régicikkek #érdekességek

Templom a hála erejéből – Pécs, Havas Boldogasszony-templom

Hely: Havas Boldogasszony-templom (Pécs) (46.083434278153, 18.238232581801)Cím: PécsHavas Boldogasszony-templom – Templom a hála erejéből

Havihegy tetején „Kokas- dombon” áll egy meseszép templom mely mellett immáron 136. éve minden tavasszal virágba borul egy gyönyörű mandulafa, Európa legszebb fája.

De ez a történet most nem erről a különleges szépségű fáról fog szólni hanem a templomról, melynek minden egyes építőelemét kézzel hordták fel a hívek a hegyoldalon hálájuk jeléül….hálát adtak azért, hogy az Égiek kegyesek voltak hozzájuk és túlélték a pestist és azt a fájdalmat és gyászt amit maga után hagyott az 1690. és ’91. között pusztító fekete halál.

1697-ben el is készült a hála temploma barokk fatornyos kivitelezésben és Havas Boldogasszony tiszteletére lett felszentelve.



Az 1700-as években sajnos kétszer is tűz sújtotta a templomot, de szerencsére még a mardosó lángnyelvek sem tudtak kifogni a hála erejével emelt falakon.

A hagyományok útján haladva és XVI. Gergely pápa búcsúkiváltság adománya által 1844-től minden augusztus elején (egészen pontosan 5.-én) havihegyi búcsú és zarándoklat helyszíne lett a templom.

Közelében Piéta – kereszt és feszület található, melyek már messziről is jól láthatóak.

Belsejét a római Santa Maria Maggiore Bazilika oltárképének másolata díszíti és természeten a pestis ellen megóvó Szent Rókus szobra is helyet kapott benne több másik szent szobrával együtt.

A barokk stílusú templom utoljára 2016. és 2017. között esett át egy nagyobb felújításon szóval viszonylag friss „felfrissítésről” beszélhetünk az esetében.

Környezete egyszerűen gyönyörű, leírni is nehéz, hogy mennyire az…látni kell, ez nem vitás.

Most 2020-ban amikor egy újabb veszedelmes járvány sújtotta a világot (szándékosan nem írom le a nevét, mert egyszerűen a hideg is kiráz ha még egyszer meghallom annyiszor kellett sajnos hallgatnunk) mi is hálával tartozhatunk az Égieknek, a Sorsnak vagy abban amiben hiszünk, hogy túl jutottunk ezen is…régen a hála ereje templomokat húzott fel hiszen hittek az emberek a jóban….ma meg mindent annyira természetesnek veszünk, azt is, hogy ez a vírus lecsengés csak úgy megtörtént….nem lassítunk, nem állunk meg egy percre elgondolkodni a történteken…elfelejtjük értékelni a szerencsénket, azt, hogy ezen is túljutunk…

Nem azt mondom hogy építsünk mi is templomot, de egy csendben elsóhajtott hálaadás sosem árthat, egy kis pozitivitással és életörömmel karöltve…illetve az sem árthat ha kicsit több türelemmel fordulunk a bezártságon túl embertársaink felé.

#nebosszankodjhanemörüljhogyvége #hálaSzóismétlésON #hálaszámlálólevelvégtelen

Gyakran ismételt kérdések #kérdezhetek?

0

1. Ki vagyok én?

A teljes bemutatkozásomat a weboldalam „Rólam” című menüpontjában olvashatod.

2. Mióta foglalkozom „műemlékvadászattal”? 

2019-ben kezdtem el ezt a hobbimat kicsit komolyabban venni, először csak Baranya megye épített kincseiről kezdtem el írni a nagy nyilvánosság előtt majd, később (2021 telén) úgy döntöttem, hogy emelem a tétet és „kiengedem” magamat a megyén túlra is és így nőtte ki magát országosra ez a kis virtuális kalandtúra. 

3. Miért kezdtem el műemlékekkel foglalkozni, műemlékekről írni? 

Az okokról már beszéltem ebben a régebbi podcast adásomban is: https://anchor.fm/hatizsak-podcast/episodes/ptri-helyett-egy-Me-story-e15sf9t/a-a6bc91o . Röviden: azért, mert kevés szó esik erről a témáról a közösségi platformokon és felakarom hívni mások figyelmét hazánk épített kincseire, sok esetben sajnos addig amíg még nem késő, mert nagyon sok műemlékünk van „az utolsó pillanatban” és szeretném, ha erre a problémára nagyobb figyelem vetülne. 

4. Mit takar a Műemlékvadász kifejezés? 

Már az elején leszögezném, hogy a „vadász” főnév negatív töltete erre a kifejezésre nem vonatkozik: egyetlen állat sem sérül meg a műemlékvadászatnak köszönhetően :). 

Számomra ez a szó foglalja össze a legjobban a tevékenységemet: műemlékek után kutatok, „vadászom” őket, illetve a történetüket, de csak maximum fényképet lövök vagy gyűjtök róluk. Azt is csak azért, hogy megörökíthessem őket az utókor számára. 

5. Felhasználhatom/ellophatom/lemásolhatom-e az írásaidat? 

Az írások a saját termékeim, a magyar szerzői jog védelme alatt állnak. Profit céljából újrapublikálni, átdolgozni csakis KIZÁRÓLAG szerzői engedéllyel lehetséges. 

A nonprofit újraközlés esetén is 

1. szeretném tudni, hogy milyen fórumon jelenik meg az írásom, 

2. a weboldalam és Facebook-oldalam linkjének megjelölése és szerzőként való megjelölés a minimum, amit elvárok. 

A forrásmegjelölés nélküli felhasználás olyan, mintha elloptad volna más munkáját. (Ez plágium.) Az írásaim tisztességtelen felhasználása ellen fel fogok lépni és ha szükséges, meg fogom tenni a jogi lépéseket is. 

Facebook-os megosztás esetén is kérem tiszteletben tartani, hogy az itt található írások a saját kutatómunkám eredményei, ezért tisztelettel meg szeretnék kérni mindenkit arra, hogy ha a megosztja őket (amit nagyon köszönök!) akkor a például a Facebook-oldalam által nyújtott megosztási funkcióval tegye azt, hogy látszódjon a forrás. Az ingyenesség és a befektetett munka miatt fontosnak tartom tisztázni, hogy ha valaki megosztja az írásomat akkor a legalapvetőbb kedvesség és másfelől a kutatással eltöltött időm elismerése is, hogy megjelöl engem szerzőként, hiszen ezek az én munkáim (jogi szempontból is kötelező). 

Örömmel látom, hogy saját példámmal 3-4 oldal és influenszer számára biztosítok „inspirációt” hétről-hétre, de ettől függetlenül jól esne, ha a forrásmegjelölés jótékony műveletét ezek az emberek is gyakorolnák. 🙂 

6. Fizetőssé teszed majd a tartalmaidat? 

Ez az oldal nem egy előfizetős online magazin és soha nem is lesz az. Saját küldetésem, hogy a kultúrát terjeszthessem az arra fogékony emberek között, emiatt a legtöbb tartalmam ingyen elérhető (kivéve azok, amelyek esetében ez már a megjelenéskor tisztázva volt). 

7. Mit szólnál hozzá, ha X Kft. megkeresne egy üzleti ajánlattal? 

Kapcsolódva az előző kérdéshez: természetesen a marketingköltségeknek, a honlap és a podcast oldal fenntartásának is vannak költségei, amelyeket nem kívántam és nem kívánok a jövőben sem az olvasókra áthárítani. 

Ennek ellenére a jövőre nézve fontosnak tartom bejelenteni, hogy a kollaborációktól, megkeresésektől, újságokkal való közreműködésektől nem zárkózom el. 

Fontosnak tartom letisztázni azt, hogy nem kell senkinek sem attól tartania, hogy reklámoldalt akarok csinálni az oldalamból, viszont a jövőbeli üzleti partnereknek üzenem, hogy természetesen a brandem tematikájába tartozó megkereséseket szívesen veszem és egyénileg minden egyes megkeresést alaposan átgondolok. 

8. Mi is az a Hátizsák Podcast és hogyan kapcsolódik az oldalhoz? 

Ez mondhatni a Facebook-oldalam „kistestvéreként” funkcionáló podcast-csatornám neve, ahol szintén szoktam az általam csak sokszor „épsztoriknak” nevezett épülettörténeti témákról is beszélni (apropó az epsztorik.hu is az enyém, ezt is szeretném felhasználni a jövőben), de itt aztán tényleg elég sok kulturális jellegű témát szoktam érinteni hiszen már az oldal mottója is úgy szól, hogy: „Minden, ami belefér”. (Természetesen kulturális vonalon… 😉 

9. Lehet valahol támogatni az oldalt? 

Igen, természetesen, ha szeretnétek, akkor itt: 

https://www.buymeacoffee.com/muemlekvadasz

lehetőség van a támogatásra. 

Nagyon köszönöm, ha az időd mellett egy csekélyke pénzmaggal is támogatod a munkámat! Hálásan köszönöm, hogy velem tartotok a jövőben is! 

Üdv:
Evelin, a Műemlékvadász

De ki is az a műemlékvadász? #bemutatkozom

0

De ki is az a műemlékvadász? #bemutatkozom

Több generációs családban egy műemlék jellegű épületben nevelkedtem fel melynek a családi padlásán igen sok – néprajzi szempontból – értékes kincs lapult.
Ne szó szerint értsétek a kincseket, de számomra minden régi emlék kincsnek számít. A falucskánkhoz közel lévő városok és falvak sok műemlékkel büszkélkedhetnek így a „hobbim” szempontjából igen érdekes vidékre dobott le a gólya az már egyszer biztos.
A hagyományőrzés mindig is fontos volt a számunkra, kislányként jó pár évig a magyarlukafai kézműves táborba is jártam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az „elméleti rész” az én terepem, mert sajnos nincs kézügyességem az ilyesfajta dolgokhoz.
Egészen aprócska leány korom óta imádom a történelmet is és ezt leginkább az én drága nagypapámnak (Nyugodjék békében!) köszönhetem, mert nagy sokat tanultam tőle a történetei által. A papám a II., a dédipapám pedig az I. és II. Világháborúban is harcolt.
(Rengeteg kép és emlék maradt fent nekünk ezekből az időkből, amiket otthon őrzünk.)
Büszke vagyok rájuk, hogy mindketten vitézi rangot kaptak és végig bátran harcoltak a hazáért.
Ha háború, akkor nekem egyébként mindig is a „repülős” része volt az érdekes, ami azért is furcsa, mert rettegek a magasban és sohasem ültem még repülőn.
Az év, amelyben születtem sajnos repülőgép szerencsétlenségekkel sújtott volt: hiszek a lélekvándorlásban…lehet nem véletlen ez az érdeklődés és félelem.
A történelem, néprajz és a különleges épületek mellett az írás az, ami mindig is érdekelt, aprócska sikereim is voltak ezzel kapcsolatban, de ez már egy másik történet.
Tanulmányaim útja finoman szólva is kacifántos:
A történelem szakról lecsúszva egészen más irányba indultam el az életbe, mint amit elterveztem.
Több végzettségem is van, az egyik szakdolgozatomat például a turizmus alapú területfejlesztés lehetőségeiről írtam egy város példáján.
Hobbiból helytörténeti kutatásokat is szoktam végezni, kedvenc időszakom az 1800-as évekbeli Pécs.
Több ikonikus helyi család történetét is kutattam már, abszolút kedvencem – hú, de meglepő lesz bizonyára – a Zsolnay család.
Az utóbbi időben belekezdtem egy családfakutatási projektbe is ami cseppet sem olyan egyszerű dolog mint amilyennek azt én gondoltam…nem hiába szakma ez is, laikusként én vért izzadok vele, de most már egész jól haladok a dologgal.
Mi a nem titkolt célom ezzel az oldallal?
Nos, az, hogy felhívjam többek figyelmét arra, hogy milyen kincsek között élünk, hogy óvjuk és szeressük a lakóhelyünket, ápoljuk régi emlékeinket, mert ezek által is nyomot hagyunk magunk után a következő generációk számára.
Több kallódó műemlék is van sajnos szerte-szét az országban, jó lenne ezeket is megmenteni, de ehhez én kevés vagyok, de talán, ha valaki olvassa a soraimat és tud segíteni – vagy kompetens – az ügyben akkor már megérte létrehoznom ezt az oldalt… tehát abszolút van bennem ilyen „megmentő” szándék is.
Az is örömmel tölt el, ha olyan építészettörténeti érdekességekkel ismertethetek meg másokat, amelyekről esetleg nem tudtak pedig mondjuk, mindennap elmentek az adott épület mellett…minden épületnek van egy múltja, ami sokszor érdekesebb, mint gondolnánk 😉
Boldoggá tesz az is, ha sok ikonikus helyi alakunk nevét is megemlíthetem egy -egy épület kapcsán, mert így nekik is emléket állíthatok, és még sorolhatnám, hogy miért s is szeretem annyira ezt a „projektemet”.
Semmilyen önös vagy egyéb érdek nem hajt ezzel kapcsolatban (nem ilyen témában lesz az ember „influencer” így magyarosan leírva), én csak szeretek írni, kutatni, fotózni, „műemlékeket vadászni”, amiknek az eredményét örömmel megosztom másokkal is…szóval köszönöm, hogy velem tartotok ebben a kalandban!

Üdv:
Evelin, a Műemlékvadász

A Purkersdorfi Szanatórium épületének története – avagy „szanatórium-művészet” a szecesszió jegyeivel ékesítve

„ágyára dől a bús maga,
eloltja csendesen a lámpát
s rádől sötétlő bánata…”
/Részlet Kosztolányi Dezső: Ne hidd, hogy…című verséből/

Az Alsó- ausztriai Purkersdorfi Szanatórium neve régen elég ismert volt itthon, hiszen viszonylag sokan és főleg a felsőbb körökből látogatták meg egy-egy nehezebb életszakaszukban a szanatóriumot, hogy igénybe vegyék a „szolgáltatásait”.
Bárhogy is hirdették akkoriban az újságok nincs mit rajta szépíteni egy ilyen jellegű szanatóriumba nyilván nem csak egy kis felüdülés miatt feküdtek be az emberek, hanem komoly okok húzódtak meg ezen döntésük (vagy a családtagjaik döntése) mögött.
Magára az épületre és a szanatórium környezetére, látványára viszont valóban illett az „felüdítő” jelző (illetve illik is, mert ma is áll még az épület).
Az épület tervezője a bécsi szecesszió egyik atyja Josef Maria Hoffmann volt, akit Victor Zuckerkandl kért fel a munkára.
Az építkezés 1903 és 1904 között zajlott és utána már birtokba is vehették a gyógyulni vágyók a helyet.
Az ide érkező pácinesek, ha „szűken” szeretném összefoglalni akkor 2 típusú „gyógycsomag” közül választhattak:
– reumatológiai és
. pszichiátriai kezelésekből álló „csomagok” álltak a rendelkezésükre.
Ezekbe most inkább nem mennék részletesebben bele, mert nem illene az oldal profiljába ez a vonal, de, ha valakit érdekelne a téma akkor csatolok képként egy újságcikket, amiben részletesen kifejtik ezt az részt is.
No, de lessük meg inkább közelebbről egy kicsit a szanatórium épületét, hogy hogyan is festett miután elkészült.
Stílusát tekintve javarészt szecessziós jegyeket visel magán a szanatórium és fontos itt megjegyezni azt is, hogy Hoffmann több művészt is bevont a munkálatokba (grafikusok, iparművészek stb.) így gyakorlatilag egy csodálatos „szakmai találkozások” eredménye lett az épület.
A szanatóriumban a bútorok is kész mesterművek lettek, hiszen Hoffmann mindenben a maximumra törekedett.
Az épületet körbeölelő kinti környezetre sem lehetett panasz, mert a korabeli leírások alapján olyan tipikus „béke-szigete” hangulatot árasztott magából a park.
1926-ban Leopold Bauer valószínűleg a rohamosan fogyó helyek miatt egy plusz szinttel bővítette ki a szanatórium épületét így még többen tudtak részesülni a purkersdorfi testi és lelki „felfrissülés csodájában”.
A szanatórium a nyitásától kezdve hosszú évekig népszerű volt, szárnyalásának a tulajdonos Victor Zuckerkandl 1927-ben bekövetkező sajnálatos halála vetett véget.
Innentől kezdve hiába maradt családon belül a szanatórium, de már semmi sem ment úgy, mint régen.
Aztán természetesen ahogy szoktam mindig írni a történelem viharai sem kímélték a helyet, majd az 1950-es évek hoztak ismét pozitív fordulatot a szanatórium történetébe.
Ezekben az időkben a protestáns egyházé volt az épület és ismét kitárta a kapuit a betegek előtt (kórház és szociális otthon is működött itt akkoriban, ha jól tudom).
1975-ben végül nem tisztázott okok miatt a szanatórium végleg bezárta a kapuit és sokáig félő volt, hogy az enyészet lesz csupán már csak az egyetlen lakója míg végül meg nem adja magát neki az épület.
Végül egészen az 1990-es évek közepéig kellett arra várni, hogy ezt a ritka műemlék szanatóriumot megmentsék.
A „mentési munkálatok” során teljes egészében kívül és belül is a Hoffmann által megálmodott formát kapta vissza az épület, Bauer szintjét pedig úgy eltűntették mintha sohasem létezett volna.
Szerencsére jelenleg is pompás állapotban tündököl az épület és a honlapja alapján „Hoffmannpark -Seniorenzentrum” néven idősek otthonaként nyújt békés menedéket azok számára, akiknek szüksége van rá.
A mai bejegyzés sorait pedig egy fontos üzenettel szeretném zárni, ha már egy szanatórium volt a főszereplője.
A lélek védelme, a lelki egészség egy nagyon fontos dolog és ugyanúgy, mint a test egészségének a megőrzésében itt is nagyszerepe van a prevenciónak.


Ha egy aprócska jelét is érezzük annak, hogy valami „nem stimmel” akkor ne féljünk segítséget kérni, mert sok esetben csak így lehet megelőzni a nagyobb bajokat (természetesen nem csak a lélek esetében).
Nem gyengeség, nem szégyen…esendők vagyunk…emberek vagyunk…fogjuk meg egymás kezét, ha kell…de a magunkét se engedjük el!
Egy vers idézettel kezdtem a posztot, így szintén egy idézettel is zárnám, hogy egy keretbe zárjuk ezt az egész „szanatórium-művészetet”:

„Már nem fáj más,
Csak az fáj mindig jobban,
Hogy önmagamba lassan visszanőttem.
Betokozódtam, elszigetelődtem.
Mint a temetkező selyembogár:
Magam a selymeimbe beleszőttem.
Szeretnék egyszer lepke lenni még.
Öröm mézét, búbánat harmatát
Az arany élet-réten vinni szét."
/Idézet Reményik Sándor: Már nem fáj más…című verséből/

Higgyünk abban, hogy mind kitudunk törni az esetleges saját „betokozódásainkból”! #csakpozitívan

*Képek, cikkek forrása: ADT.
Azon belül pedig:
~ Régi – Új Magyar Építőművészet, 2010. / 3. szám, 56. oldal, kép a szanatórium étkezdéjéről
~ Színházi Élet, 1928 / 26. szám, „Mit lát a pesti orvos Purkersdorfban?” c. cikke
~ Színházi Élet 1926/ 52. szám, „Mi a titka annak, hogy Purkersdorfba olyan szívesen mennek a magyarok?” című cikke a szanatórium képével együtt.
~ Művészet, 1987 / 10. szám, kép a szanatórium biliárdszobájáról