Home Blog Page 26

Az egri Gárdonyi-ház – avagy az Egri csillagok „szülőházának” története


A mai bejegyzésben egy olyan műemlékké nyilvánított házat mutatok be Nektek, ahol Gárdonyi Géza híres írónk életének az utolsó 25 évét töltötte.
Gárdonyi Géza az 1890-es évek vége felé már nagyon elvágyódott a fővárosból ezért 1897-ben Egerben vásárolt magának egy akkor még városszélinek tekinthető parasztházat, amely már az első pillanatban megfogta Őt.
A ház külsejét tekintve klasszikus tornácos, háromosztatú parasztház volt.
Néhány átalakítási munkálat után végül két idősebb fiával és az édesanyjával foglalták el az új otthonukat.
Érezte, hogy ez a hely lesz majd az Ő kis békeszigete, és itt békében és boldogan élheti majd tovább az életét úgy, hogy az alkotómunkára is tökéletesen megfelelő lesz majd az otthona.
Első dolgozószobájának (ami egyben a hálószobája is volt) az ablaka az egri várra nézett, de hiába a pompás kilátás, ha az utca zajai zavarják az embert az alkotásban, ezért végül később ez a szoba csak hálóként funkcionált tovább.
Itt született meg többek között a méltán híres Egri csillagok című regénye is, a gyönyörű faragott íróasztal, amin írt a mai napig az emlékmúzeumban megtekinthető.
Gárdonyi az írás mellett folyamatosan szépítgette a viszonylag rossz állapotban megvásárolt házát.
1899-ben megvásárolta a ház mögött található szőlőst is, ahol egy új házat épített a családja számára (ma már sajnos nincs meg ez a ház), hogy Ő egyedül tudjon maradni a régi házban, amelynek hátsó szobáját megtoldotta, hogy így egy nagyobb dolgozószobának a büszke tulajdonosa lehessen.
Csendes – elvonulós természete ekkor csúcsosodott ki igazán, ami miatt ráragasztották az egri remete jelzőt / becenevet.
Idővel azt a kis földes részt is megvásárolta a várostól amire a hálószobájának az ablaka nézett és egy kis kertet alakított ki itt és az udvarában is, hogy még barátságosabb legyen a környezete.
Lassan, de biztosan mindent a saját ízlésére formált és 1922-ben bekövetkezett haláláig itt élt Eger „remetéje”.
Halálát követően fiai (Sándor és József) hosszú éveken keresztül eredeti állapotban és berendezéssel őrizték meg a házát, ahol végül Sándor kitartó hagyatékmegőrző munkájának köszönhetően 1952-ben megnyitotta kapuit az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeum.
(Vannak olyan relikviák, amik a várba kerültek végül.)
Pár évvel ezelőtt én is jártam az egri emlékházban (ha jól tudom egyébként Gárdonyi szülőhelyén is van egy emlékház, illetve Sályon is), a bejegyzéshez csatolt fotókat is ekkor készítettem (csak párat mutatnék ízelítőként), de a fotók közel sem adják át azt a varázslatos élményt, amit a helyszínen élhet át az ember.
Valóban olyan béke és nyugalom árad ebből a helyből, amit csak az érez, aki itt megfordul, de nem csak ezért érdemes idelátogatni, hanem azért is, hogy megnézzük, hogy hol is élt hazánk egyik fantasztikus írója, hogy melyik asztalnál születtek a legnagyobb regényei, illetve azt is érdemes megnézni, hogy milyen különleges (majdnem tízezer kötetből álló!) könyvgyűjteményt hagyott ránk és még sorolhatnám azt, hogy miért is ajánlom a helyet megtekintésre.

Ti jártatok már itt??

A műemlékvédelem alatt álló cáki pincesor története

Hely: Cáki Pincesor (47.355524960019, 16.510234574864)
Cím: Cák, 9725

Cák egy mesebeli kis község Vas megyében és méltán híres a ritka pincesorairól.
Maguk a pincék a falu mögötti ősgesztenyésnél találhatók és első ránézésre olyan mintha tényleg egy mesébe csöppent volna az idelátogató.
Szinte már arra számít az ember, hogy előbukkan itt egy tünde vagy egy kis manó. ?
A pincesor teljes felmérését 1962 – ben Gazda Anikó végezte el, aki munkatársaival ekkor összesen 33 épületet mért fel.
Ezekből: 1 sövényfalu, 10 kőfalu és 22 boronafalu volt.
Bár a kőpincék zavarták az egységes képet, de mégis a teljes pincesor és ősgesztenyés védelembe vételét kérték a kutatók.
A cáki pincesor legrégebbi épülete egyébként 1778-ban épült, a többsége pedig az 1800-as évek elején.
Maga a pincesor épületei a telken kívüli bortároló építmények legrégebbi változatának a képviselői.
Földfelszín felettiek és egysejtűek – így áll a hivatalos jellemzésében a leírásuk.
Falazatuk boronafal, tetejük zsúpfedeles mely elől csonkakonytos, hátul pedig úgynevezett „farazatos”, gerincük pedig sározott zsúp fedi.
Csonkakontyos tetejük előreugrik a homlokzat elé.
1974 – ben a védett épületek közül 6-ot megvásárolt a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, melyeknek elkezdték a felújítását, illetve 2 távolabb található veszélyeztetett épületet is ide telepítettek ezek mellé.
Ha valaki a falu felől közelíti meg a pincesort akkor az első 8 épület (ezek a fent említett pincék) felújítva, teljes berendezéssel szabadtéri néprajzi múzeumként várják a turistákat.

(A múzeumtól nem messze a forrás mellett van még 1 védett épület, mely szintén őrzi a régi idők báját, csak nádra cserélték a zsúptetejét.)

Ti jártatok már ezen a varázslatos helyen??✨

*Képek forrása: Vasi Szemle, 1973., 27. évfolyam, 2. szám., 202. és 203. oldala

Zsolnay Mauzóleum – A terv és ami belőle született…?✨

Hely: Zsolnay-mauzóleum (46.08012745824, 18.250442812828)
Cím: Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs, 7626

Állítólag a téli Napfordulókor, amikor a Nap a zeniten áll, a beszűrődő fények feltárják az erre járóknak az eozin titkát csak nagyon kell figyelni,mert hamar elillannak a fények.??️
Ti jártatok már ezen a sok legendával átszőtt helyen ahol az ország „fazekasa”, az eozin atyja alussza családtagjaival az örök álmát?✨?

*Fotók: Saját készítésű képeim?
*Cikk: Pécsi Figyelő, 1900. Október 26.-ai száma

A „pokoljáró” váraként elhíresült tari udvarház története

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Hely: Tar (47.94936, 19.74069)
Cím: Tar, 3073
A Zagyva folyó völgyének mátrai oldalán található egy takaros falu melynek a neve:Tar.
Természeti és épített kincsekben gazdag községről van szó Tar esetében (a helytörténete is megérne egy bejegyzést annyira izgalmas), aki erre jár az ne menjen el a falu mellett, mert érdemes ide betérni.
Idővel több bejegyzés is fog születni a falu műemlékeiről, látnivalóiról, de a mai bejegyzés főszereplője a Tar Lőrinc váraként elhíresült udvarház lesz.
Az udvarházat nagy valószínűséggel valamikor a 14. században építethették (a Tar család 1347-től birtokolta a községet illetve a környékét) az épületről a legelső írásos említés pedig 1454-ben keletkezett.
A feljegyzések az erődített udvarház lerombolását 1559-re jegyzik és a törökök lehettek a lerombolói.
Ma már csak egy kétablakos fal maradt az egykor hatalmas épületből, amely helyileg a Szent Mihály-templom közelében található.
Az első jelentősebb régészeti kutatások (a templom és az udvarház esetében is ) Juan Cabello nevéhez fűződnek.
Ha jól tudom nemrég ismét régészeti munkáltatok folytak itt( egyéb részletekről nincsenek információim, hogy kinek a vezetésével stb.),mely kutatásoknak kíváncsian várom az eredményeit.
Végezetül pedig könyvajánlóként lefotóztam nektek 2 kedvenc könyvemet is „tari témakörben” amelyeket bátran ajánlok azoknak akiket esetleg bővebben is érdekel az udvarház (plusz a templom) illetve Tar Lőrinc története.

A szentegáti Mária Kápolna (egykoron Biedermann mauzóleum) története

Szigetvártól körülbelül 12 kilométerre található egy szép kis falucska Szentegát amelyen egykoron a Biedermann családnak is megakadt a szeme.
A báróék nevéhez fűződik a falu kastélya -kastélyparkja és a kápolnája is, de ebben a bejegyzésben most csak a kápolnát szeretném nektek bemutatni.
Ez a gyönyörű épület a falu központjában helyezkedik és az építtetője egész pontosan: Rudolf von Biedermann báró volt.
A kápolna a család mauzóleumaként épült 1896-ban és impozáns kupolája a római Szent Péter Bazilika apróbb mása.
Berendezését tekintve igen egyedi, orgonája a híres pécsi Angster orgonagyárban készült, freskói műalkotások, a padozata pedig siklósi márványból készült.
A Biedermann családnak nem csak gyönyörű épületeket köszönhetett a falu és a környéke, hanem rengeteg sok jót is.
Ahogy a jelszavukban („Acta non verba!” )is benne van nem csak beszéltek hanem cselekedtek is.
Felvirágoztatták a környék mezőgazdaságát, vasútvonalat hoztak létre, iskolákat alapítottak, földeket osztottak, segítették a szegényeket és kórház építést szorgalmaztak Szigetváron.
A mezőgazdasági vonal legnagyobb felvirágoztatója egyébként az a Biedermann Imre volt akit 1950-ben (néhány forrás szerint 1951-ben) Kistarcsán egy kihallgatás közben „véletlenül” agyonvertek és halálát később azzal magyarázták, hogy éhen halt a börtönben.
Az akkori politikai éra teljesen kiakarta törölni a Biedermann család és a hozzájuk hasonló nemesi, iparos, jómódú családoknak még az emlékét is a köztudatból.
Így a kápolna fénykora is körülbelül 1949-ig tartott és utána sajnos elindult az „árvák keserű útján” a hanyatlás felé.
2013-ban azonban szerencsére egy fantasztikus összefogás eredményeként létrejött a „Szentegát Községért Alapítvány”, amely felkarolta a kápolna ügyét és új tulajdonosaként önerőből illetve pályázati forrásokból teljesen felújította az épületet ami most már régi fényében várja azokat akik szívesen megtekintenék. ?

*A felújított kápolnáról készült fotók a saját fotóim,a felújítás előtti régebbi képet (a legelső fenti kiemelt képet) pedig az egyik kedves barátom készítette.

A kastély ahol az első magyar orvosnő nevelkedett – avagy a nagytétényi Száraz – Rudnyánszky kastély fordulatokban gazdag története

Hely: Nagytétényi Kastélymúzeum (47.390741, 18.987261)
Cím: Budapest

A Száraz – Rudnyánszky kastély (mai nevén a Nagytétényi Kastélymúzeum) falai az 1751-es építése óta sok mindent láttak már.
Voltak itt nemesi pompás vacsorák, szabadkőműves találkozók, híressé vált lakók, kiállítások és még sorozat és filmforgatások is.
De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg inkább kicsit közelebbről azt, hogy hogyan is épült fel a kastély illetve miként lett végül az Iparművészeti Múzeum bútormúzeuma.
A kastélyt Száraz György királyi személynök kérésére 1716-ban építették, amit halála után leánya Száraz Julianna örökölt meg aki a férjével Rudnyánszky Józseffel igazgatta ezután a kastély sorsát.
(A bátyja kolostorba vonulása miatt lett egyébként Julianna az örökös, mert ő volt a soron következő az öröklési rendben.)
A házaspár az itt megtalálható római alapokra (egykoron egy vagyonos római gazda villája állt itt ahol most a kastély áll) emelt régi kastélyt a saját ízlésükre szerette volna formálni, amely tervükben
nagy segítségükre volt Rudnyánszky unokatestvérének Grassalkovich Antalnak az építésze Mayerhoffer András aki végül 1751-ben végzett a teljes átépítési munkálatokkal.
(Érdekesség, hogy Száraz Julianna édesapja 1716-ban már átépítette és kibővítette az eredetileg itt álló kastélyt szóval kvázi egy felújított kastélyt örökölt meg a lánya, de hát ugyebár ízlések és pofonok…neki az úgy nem tetszett.)
Nem csupán a kastélyra, hanem a hozzátartozó kastélyparkra is kényesen figyelt a házaspár, hogy szigorúan a kor divatjainak megfelelően legyen kialakítva.
Képzeljétek ekkoriban a park egészen a Dunáig ért!
Ez a nagy volumenű átépítési folyamat szépen lassan teljesen csődbe vitte az amúgy is viszályokkal sújtott családot.
(Rudnyánszky nem jött ki a kastélyban velük élő anyósával és a veszélyes természetű sógorával sem, akitől féltette a gyerekeit is, a földműveseik is fellázadtak a család ellen stb.)
Juliannáék halála után a barokk stílusú kastélyt három részre osztották el a család oldalági leszármazottjai között.
Az örökösök közül a központi részt szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsnok kapta meg aki állítólag szabadkőművesként is tevékenykedett.
Miután grófi rangra emelkedett a Horváth család nevüket Huggonnaira változtatták.
Zsigmond unokája pedig nem más volt, mint az első magyar orvosnő Huggonnai Vilma aki kiskorában a kastélyban nevelkedett.
1904-ben történt egy szomorú fordulat a kastély történetében ugyanis kiégett a belseje, pompás berendezése hamuvá lett, csupán csak néhány festmény élte túl a mardosó lángnyelvek pusztítását.
A mostani berendezés tehát az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből származik és nem a kastély hagyatékából.
A háborúk sem múltak el nyomtalanul a kastély életében, a II. világháború mély sebeket ütött a kastélyon is.
Végül az 1940-es évek végéhez közeledve Dáni Géza művészettörténész (egykori lakó, az utolsó itteni birtokos Lőwy család leszármazottja) résztulajdonosként kiállt a kastély sorsa mellett és tőle származik a felújítás és a múzeum létesítésének gondolata is.
A bútorkiállítás egyébként 1951-ben tárta ki először a kapuit a látogatók előtt, azonban egy régi cikk tanúsága szerint ezt már megelőzte egy kiállítás.
(Képként mellékelem ezt a cikket.)
1989-ben sajnos ismét olyan állapotba került az épület, hogy tovább már nem fogadhatta a látogatóit.
A felújítási munkálatok (amelyekre a helyiek is gyűjtési akcióba kezdtek) 1997-ben kezdődtek csak el és 2000-ben fejeződtek be.
Még ez év nyarán viszont már újból látogatható lett a kastélymúzeum, amely 2018. januárjában ismét bezárta a kapuit, mert felújításra szorult.
2019-ben filmesek „szállták meg” a kastélyt ugyanis egy népszerű televíziós sorozat forgatási helyszíneként is szolgált az épület.
Ki tudja, hogy melyik ez a sorozat, amit javarészt ezen a helyszínen forgattak?
Annyit segítek, hogy a főszereplő kisasszony karakterét valószínűleg nagyrészt Hugonnai Vilmáról mintázták.
És ha már forgatás, 1972-ben melyik film néhány jelenetének adott otthont a kastély?
Ha van kedvetek akkor írjátok meg kommentben a tippjeiteket!
Ti jártatok már itt régebben?

*Kép forrása: Technika folyóirat, 1944. 25. évfolyam, 7. szám
*Cikk forrása: Jövő Mérnöke, 1960. 01.18. 3. szám

Ki tudja, hogy hol készíthettük a fotót?

Mint egy éjszakai festmény ahol a kápolnában keringő holt lelkek fénye töri meg csak néha-néha egy kis felvillanással az éj egyre nyomasztóbban elterülő sötétségét.??✨
Nem mostanában készítettük ezt a fotót az egyik kis műemlékvadász társammal,de utólag amikor visszanéztük kicsit kirázott minket a hideg, mert azt a kis fénycsóvát mi nem láttuk ott a helyszínen.
Persze lehet, hogy csak a lenyugvó nap fényeinek játéka volt ezt a kis „fénypötty”, de a mi fantáziánk egyből paranormális jelenségnek könyvelte el a dologot.??✨
Ki tudja egyébként, hogy hol készíthettük a fotót?
Annyit elárulhatok, hogy 2012 környékén „lőttük” a képet( bevallom, hogy pontosan már én sem emlékszem arra, hogy mikor is készült a kép) és azóta már egy csodálatos felújításon is átesett a kápolna ami által meg lett mentve a zord végtől.?

Óbánya, te gyönyörű!?

Hely: Óbánya (46.2222, 18.40573)

Itt ebben a mesés községben 89 ház őrzi ma is a múlt század fésűs beépítésű jegyeit és a nosztalgikus oldaltornácos faluképet.
Érdekesség:
Az utcaképet a település közgyűlése a lakossággal nagy egyetértésben védetté nyilvánította.
A magyar községek közül Óbánya volt az aki elsőként vehette át 1992-ben a Kós Károly-díjat, ami nem más mint a településvédelem és a településszépítés területén végzett kimagasló egyéni és csoportos munka díjazása.

Ti túráztatok már esetleg Óbányán vagy a környékén??
A Ferde-vízesést, a Csepegő-sziklát és a többi csodát se hagyjátok ki majd ha esetleg erre jártok.?
#kicsitmásposzt #településvédelem #régiépítészetistílusok #építettkincseink #védettutcakép #amagyarSvájc #sajátképek #hamarosanújbejegyzés

Emlékezzünk az 1848-as forradalomra és az egykori Pilvax Kávéházra

Hely: Budapest (47.4719, 19.0503)
Cím: Budapest
Ma az 1848. március 15-i forradalom egyik ikonikus helyszínéről, az egykori Pilvax Kávéházról hoztam nektek pár régi fotót, illetve cikket.
Nem tudom, hogy tudtátok-e, de az eredeti Pilvax Kávéházat sajnos 1911-ben lebontották, majd 1921-ben újranyílt ugyanezen a néven, de nem ugyanott. Egyébként 1927-től a Petőfi Társaság tagjai rendszeresen találkoztak itt.
Manapság, aki a Pilvax köz felé jár, akkor nem a klasszikus kávéházat, hanem egy éttermi- és szállodai funkciókkal bővült Pilvaxot talál már itt.
❤️??

*Cikk forrása: Budapest folyóirat, 1911.október 29., vasárnapi szám, 6.oldala

Képek:
1. (Pilvax kívülről): Vasárnapi újság, 45.szám, 1900., 47.évfolyam, 742. oldala
2. (Pilvax belülről): Tolnai Világlapja, 1913. 10.26., 43.száma

A szobrász, aki várról álmodott és a szeretet köveiből fel is építette azt – igaz mese a székesfehérvári Bory-várról

Hely: Bory-vár (47.210724556014, 18.451760540855)
Cím: Székesfehérvár

Megannyi álom, 40 év kitartó munkája, még több tervezés és kitartás kellett ahhoz, hogy sikerüljön életre kelteni Bory Jenőnek azt a várat, amit lelki szemei előtt látott.
Mindezt azért, hogy emléket emelhessen ezzel hitvesének és a valóra vált álmoknak.
Bory Jenő szobrász és építészmérnök végzettséggel rendelkezett, így aktívan részt vett a vár építési folyamataiban, szinte egyedül építette fel azt, így a vár minden elemében tényleg olyanná vált, amilyenné ő akarta formálni.
A telket, amire a várat megálmodta, 1912-ben vásárolta meg Bory, ekkor itt még csupán egy borospince árválkodott egy kis présházzal, szőlővel és gyümölcsössel. Ma, a monumentális építmény láttán ezt nagyon nehéz elképzelni, pedig tényleg így volt ez egykoron. A présházból aztán szépen lassan lakás született, még műtermet is kialakított itt magának Bory, aki a „várprojektbe” csak az I. világháború után kezdhetett bele.
Ezután viszont gőzerővel, sok -sok esztendőn át folytak az építési folyamatok, mert a Mesternek mindig volt valami új ötlete a bővítésre, szépítésre, emellett persze a helyreállítási munkákat sem hanyagolta el, ha szükségesnek látta a dolgot.
Betont használt, ahol csak lehetett: hazánkban ő volt az egyik legelső építész, aki ezt az anyagot alkalmazta a munkája során. A mai fogalmaink szerint igazi művészlélek volt, s ez a jellemvonása gyakorta felülbírálta benne a mérnököt, de ez szerencsére sohasem veszélyeztette az építkezést. A várat műalkotásokkal színesítette, de ez nem is meglepő, hiszen a felesége, Komócsin Ilona maga is alkotó ember, festőművész volt.
A várhoz tartozó részek (Százoszlopos udvar, Csúcsos torony, Hitvesi szeretet kápolnája satöbbi) is mind-mind a tisztelgés jelképei. Hódolat a művészetek, az álmok és a szerelem előtt. Ezen a mesterművön Bory gyakorlatilag tényleg a haláláig dolgozott: fő célja volt, hogy a nevét viselő hely ténylegesen a valóra vált álmok és a soha el nem múló hitvesi szeretet emblémája lehessen.
A Bory-vár ma is Bory Jenő leszármazottainak tulajdonában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fent a várat, ami jelenleg sajnos a kialakult vírushelyzet miatt nem látogatható.
Addig is marad az ábrándozás, amiből Evelin-vár ugyan nem fog születni, de legalább egy újabb elemmel bővül tovább a „Hová szeretnék eljutni …” című listám.
A következő bejegyzésemig Radnóti szavaival búcsúzom:
„Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg”.
Vigyázzatok Magatokra!

*A képek forrásai:
Városok Lapja, 1938. November 2.-án megjelent lapszáma, 518. -519.oldal

Cikk forrása:
Film, Színház, Irodalom c. újság 1942. V. évfolyam, 22.száma