Itt ebben a mesés községben 89 ház őrzi ma is a múlt század fésűs beépítésű jegyeit és a nosztalgikus oldaltornácos faluképet. Érdekesség: Az utcaképet a település közgyűlése a lakossággal nagy egyetértésben védetté nyilvánította. A magyar községek közül Óbánya volt az aki elsőként vehette át 1992-ben a Kós Károly-díjat, ami nem más mint a településvédelem és a településszépítés területén végzett kimagasló egyéni és csoportos munka díjazása.
Ti túráztatok már esetleg Óbányán vagy a környékén?? A Ferde-vízesést, a Csepegő-sziklát és a többi csodát se hagyjátok ki majd ha esetleg erre jártok.? #kicsitmásposzt #településvédelem #régiépítészetistílusok #építettkincseink #védettutcakép #amagyarSvájc #sajátképek #hamarosanújbejegyzés
Ma az 1848. március 15-i forradalom egyik ikonikus helyszínéről, az egykori Pilvax Kávéházról hoztam nektek pár régi fotót, illetve cikket. Nem tudom, hogy tudtátok-e, de az eredeti Pilvax Kávéházat sajnos 1911-ben lebontották, majd 1921-ben újranyílt ugyanezen a néven, de nem ugyanott. Egyébként 1927-től a Petőfi Társaság tagjai rendszeresen találkoztak itt. Manapság, aki a Pilvax köz felé jár, akkor nem a klasszikus kávéházat, hanem egy éttermi- és szállodai funkciókkal bővült Pilvaxot talál már itt. ❤️??
*Cikk forrása: Budapest folyóirat, 1911.október 29., vasárnapi szám, 6.oldala
Megannyi álom, 40 év kitartó munkája, még több tervezés és kitartás kellett ahhoz, hogy sikerüljön életre kelteni Bory Jenőnek azt a várat, amit lelki szemei előtt látott. Mindezt azért, hogy emléket emelhessen ezzel hitvesének és a valóra vált álmoknak. Bory Jenő szobrász és építészmérnök végzettséggel rendelkezett, így aktívan részt vett a vár építési folyamataiban, szinte egyedül építette fel azt, így a vár minden elemében tényleg olyanná vált, amilyenné ő akarta formálni. A telket, amire a várat megálmodta, 1912-ben vásárolta meg Bory, ekkor itt még csupán egy borospince árválkodott egy kis présházzal, szőlővel és gyümölcsössel. Ma, a monumentális építmény láttán ezt nagyon nehéz elképzelni, pedig tényleg így volt ez egykoron. A présházból aztán szépen lassan lakás született, még műtermet is kialakított itt magának Bory, aki a „várprojektbe” csak az I. világháború után kezdhetett bele. Ezután viszont gőzerővel, sok -sok esztendőn át folytak az építési folyamatok, mert a Mesternek mindig volt valami új ötlete a bővítésre, szépítésre, emellett persze a helyreállítási munkákat sem hanyagolta el, ha szükségesnek látta a dolgot. Betont használt, ahol csak lehetett: hazánkban ő volt az egyik legelső építész, aki ezt az anyagot alkalmazta a munkája során. A mai fogalmaink szerint igazi művészlélek volt, s ez a jellemvonása gyakorta felülbírálta benne a mérnököt, de ez szerencsére sohasem veszélyeztette az építkezést. A várat műalkotásokkal színesítette, de ez nem is meglepő, hiszen a felesége, Komócsin Ilona maga is alkotó ember, festőművész volt. A várhoz tartozó részek (Százoszlopos udvar, Csúcsos torony, Hitvesi szeretet kápolnája satöbbi) is mind-mind a tisztelgés jelképei. Hódolat a művészetek, az álmok és a szerelem előtt. Ezen a mesterművön Bory gyakorlatilag tényleg a haláláig dolgozott: fő célja volt, hogy a nevét viselő hely ténylegesen a valóra vált álmok és a soha el nem múló hitvesi szeretet emblémája lehessen. A Bory-vár ma is Bory Jenő leszármazottainak tulajdonában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fent a várat, ami jelenleg sajnos a kialakult vírushelyzet miatt nem látogatható. Addig is marad az ábrándozás, amiből Evelin-vár ugyan nem fog születni, de legalább egy újabb elemmel bővül tovább a „Hová szeretnék eljutni …” című listám. A következő bejegyzésemig Radnóti szavaival búcsúzom:
Ma egy olyan cikket hoztam Nektek, mely illeszkedik az oldalam profiljához. Egy, az első magyar mérnöknőről szóló cikkel kívánok nagyon boldog nőnapot minden kedves hölgytársamnak!??
(Ígérem, hogy november 19-én a férfinapról sem fogok elfeledkezni!?)
Kellemes hetet kívánok mindenkinek, pár nap múlva új bejegyzéssel jelentkezem!??
Pécs egyik jelképe egykoron Szent Bertalan Plébániatemplomként volt ismeretes, majd az 1540-es évek közepén dzsámivá építették át. A felépült muszlim imahely Gázi Kászim pasáról lett végül elnevezve, aki nem más volt, mint a Pécsre bevonuló oszmánok vezetője. A török idők után a jezsuiták lebontották az itteni minaretet és 1702-ben egy nagyobb átalakításon is átesett a dzsámi, ami ezután is őrizte az iszlám vallási jegyeket. A dzsámi a ma ismert formáját egy 1939-es átalakítás során nyerte el végül. Az átalakítással Körmendy Nándort bízták meg, aki – a „nagy közös egyetértés” alapján – nem eltüntetni, hanem kiemelni szerette volna az épület török jegyeit. Ti hogyan értékelitek az elvégzett munkát? A pécsi dzsámi egyébként Európa legészakibb fekvésű, épségben maradt dzsámijaként tartják számon. A gyűjteményemet átlapozva találtam ezeket a képeket, melyek közül a másodikat, illetve a mini Dzsámit ábrázolót is, még a Covid előtt készítettem. Ahogy láthatjátok, nagyon sok turistát vonzott a Tér és a Dzsámi is, amit ez a kép tökéletesen szemléltet. Remélhetőleg hamarosan visszatér minden a régi kerékvágásba, addig is vigyázzunk egymásra, magunkra!??? #hesskorona
Virtuális pécsi utunk után vegyünk utunkat Budapest felé, a Mecset utca 14. szám alá: itt áll ugyanis Gül Baba türbéje. Ez a 16. században épült türbe Budapest egyetlen épségben maradt, török, szakrális műemléke. De ki is volt az a Gül Baba, aki itt alussza örök álmát? Gül Baba harcos török szerzetes (dervis) volt, a janicsárok nevelője és a hit elszánt térítője, aki 1541-ben a megszálló török sereggel jött Budára, azért, hogy Szulejmán szultán megbízásából vallási központot hozzon létre a szerzetes társaival. Halála (és élete) köré több mondát is szőttek, de hogy ezek közül melyek igazak, ez már sosem derül ki. (Ezekkel a legendákkal kapcsolatban csatolok egy fotót megjegyzésként / kommentként ami egy 1914-es a „Vasárnapi Újság” 61.évfolyam 11. számában megjelent cikk fotója „Gül Baba legendái” címmel, ha esetleg valakit bővebben érdekelne a téma akkor itt elolvashatja.) Ha hinni lehet az egyiknek akkor nagy valószínűséggel 1541. szeptember 2-án halt meg a sok helyen „Rózsák atyjaként” emlegetett dervis, egy, a város elfoglalásának sikerét ünneplő templomi ceremónia közben. A fent említett „Rózsák atyja” elnevezéshez is több legenda fűződik: volt, ami abból eredt, hogy sírját rózsák borították, de van olyan, ami a rózsaolaj és a rózsafák szerelmeseként írja le. Türbéjének építettője Mehmed Jahjapasazáde budai pasa volt. Maga az építkezés 1548 környékén fejeződhetett be és a klasszikus nyolcszög alaprajzú kupolás türbe lett az eredménye. A muszlim világban a magyarországi török épületek közül ez lett a legismertebb magyar zarándokhely. 1699. január 26-án a karlócai békében a szultán feltételeinek egyikeként szerepelt az, hogy Gül Baba síremlékét tartsák tiszteletben és az hadd maradhasson fenn az útókor számára. Úgy gondolom ez mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy a törökök számára mennyire fontos és megbecsült volt ez a hely régen és bizony most is. A török csapatok kivonulása után akárcsak Pécsen, itt is a jezsuiták vették birtokukba a türbét. Barokk stílusú kápolnává alakították át a helyet, mely egészen az 1700-as évek végéig, ilyen formában működött tovább, egészen a jezsuita rend feloszlatásáig. Ezután magánkézbe került a türbe, mely 1822-ben már török zarándokhelyként ismeretes. 1885-ben az isztambuli kormányzat felújíttatta a síremléket és egészen 1914-ig kellett várni arra, hogy műemlékké legyen nyilvánítva a hely. 1918-ban is történtek itt felújítási munkálatok, de a legnagyobb helyreállító munkálatokat 1962-ben végezték, ekkor ugyanis visszakapta az eredeti formáját az építmény. Az 1990-es években ismét egy nagyobb volumenű felújításba kellett fogni, mert az épület ismét rossz állapotba került. A közelmúltban (2016 és 2018 között) is végeztek nagyobb felújítási munkálatokat, melyekhez a török kormány is nagyban hozzájárult. A türbe így azon szerencsés hazai műemlékek egyikévé vált, amely biztos, hogy fenn fog maradni az utókor számára. Természetesen ez a hely is látogatható, illetve látogatható lesz ismét, ha véget ér a vírushelyzet. Remélem nyáron lesz lehetőségem megtekinteni a türbét, mert eddig sajnos kimaradt az éves budapesti túrám helyszín listájáról, no, de majd idén! ?
*A bejegyzéshez csatolt fotók forrásai a következők: Gül Baba türbéje fotó : Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal Gül Baba türbéje és kolostor, Fontana metszete: Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal
Gül Baba türbéje illusztráció: Vasárnapi Újság, 1873., 7.6. „Hazai táj – és néprajzok: közintézetek, népszokások, műtárgyak, Gül Baba sírkápolnája Budán” – Erdődi Béla, 417. oldal.
A bejegyzés megírásában is sokat segítettek ezek a fent említett cikkek, nagyon sok hasznos és új információval gazdagodtam általuk. Nagyon szeretek levéltárban is kutatni, de a mostani „koronás” helyzetben a digitális tudománytár a legnagyobb és legbiztonságosabb segítőm, no meg persze a témában szerzett ismereteim, de azokon mindig van mit bővíteni, mert a jó pap is holtig tanul. 😉
A türbe rangos, befolyásos nagy köztiszteletben álló személyeknek állított mauzóleumot, sírboltot takar. Érdekesség, hogy először a 11. században jelentek meg, ekkor még jellemzően Iránban. A türbék formai kialakításának nincsenek szigorú szabályai, mert összességében minden olyan felépítményt türbének nevezhetünk, amely az adott sírhely fölé magasodik. Kialakításukat tekintve beszélhetünk: zárt, illetve részben nyitott türbékről, melyek ritkán állnak önállóan, legtöbbször egy épületkomplexum részei. A türbék egyik része tulajdonképpen sírhely, ide ténylegesen el van temetve az adott személy, akinek a nevét viseli a síremlék, illetve vannak a „makám” türbék, ahová nem helyezik el a halottat, így csak jelképes sírhelynek tekinthető (lásd például a turbéki türbét). Nem tudom, hogy tudtátok–e, de a török hódoltság alatt Magyarország területén több türbe is épült, de csak kettő maradt fenn. A hazánkban található türbék leginkább egy sémára épültek (kissé pongyolán fogalmazva): jellemzően nyolcszög felépítményűek, kupolával fedett síremlékek. Most, hogy megismertük nagyjából, hogy mi is az a türbe, olvassuk el egy kicsit közelebbről a két fennmaradt türbénk történetét: az egyik a pécsi Idrisz Baba türbéje, a másik pedig a budapesti Gül Baba türbéje. Aki követi a régészeti és történeti híreket, annak a türbe szó hallatán eszébe juthat a Szigetvár melletti Turbékon folyó pontos helymeghatározó kutatás is, melynek célja Szulejmán szultán türbéjének megtalálása. I. Szulejmánt az iszlám történetírás „Nagy” vagy „Törvényhozó” melléknévvel illeti, kissé profánul fogalmazva ő tulajdonképpen az „oszmán Mátyás király”, aki Szigetvár 1566-os ostromakor halt meg (járványban? szívrohamban? mérgezésben? Nem tisztázott.). Maga a kutatás már körülbelül 8 éve folyik Pap Norbert vezetésével, akitől volt szerencsém tanulni az egyetemen. A kutatás nagyobbik szakaszának lezárultával a szulejmáni türbe mellett a dzsámi, a derviskolostor és egy kaszárnya is előkerültek, valamint még ezek jellemzői és funkciói is megnyugtatóan tisztázva lettek. Akiket érdekelnek a részletes eredmények (mert volt még bőven a fent említetteken kívül is), nekik ajánlom a projektről készült dokumentumfilmet, amit én is többször megnéztem már.
Virtuális utunkat először kezdjük Pécsen (azon belül is a Nyár utcában), ahol található Idrisz Baba türbéje. Idrisz Babáról azt lehet tudni, hogy valószínűleg a bektasi dervisekhez tartozott és személyét amolyan csodatévőként, szent emberként emlegetik sok helyen: a leírások szerint híres gyógyítóként tevékenykedett és jövendőmondással is foglalkozott. Pártfogásába vette a szegényeket is, nemes tettei által hatalmas nagy tisztelet övezte. Halála után nem is volt kérdés, hogy türbét építenek neki, melynek felépítése közadakozásból valósult meg kb. az 1590-es évek közepén. A törökök kiűzése után egy ideig a jezsuiták Szent Rókusról elnevezett kápolnává alakították át a türbét, távozásuk után pedig, – idővel – a város tulajdonába került a hely és a puskaporkészletet tárolták itt. Belegondolva ezek igen mélyreható változások voltak a hely életében: türbéből kápolna, kápolnából puskaportároló. Érdekesség még, hogy Zsolnay Miklós (egyik személyes példaképem) volt az, aki később meg szerette volna menteni az enyészettől a türbét, még egy tervet is készített a felújításával kapcsolatban. A világháborúk idején a gyermekkórház gyógyszerraktáraként használták az épületet. 1961-ben ásatásokat végeztek a türbénél, amely során megtalálták Idrisz Baba csontjait és ezután a török állam zarándokhellyé nyilvánította a helyet. 2009-ig a kórház kertjén át lehetett megközelíteni a türbét, de ma már külön helyrajzi számmal rendelkezik, nem kell már keresztezni semmit sem, ha meg akarjuk látogatni. A türbe jelenleg is fenn van tartva: látogatható is, persze ha éppen nincs világjárvány. Virtuális utunk második részével még a héten jelentkezni fogok!
*Az újságcikk forrása a fejlécén látható, az Idrisz Baba türbéje című kép forrása pedig: Krónika folyóirat, 1981. februári szám, 11. oldal
A mai bejegyzésem főszereplője egy különleges szépségű templom lesz, ami Eger városában, egy dombon magaslik a környező épületek fölé. Ezt a templomot több néven is emlegetik: Rác templom, Görögkeleti Szerb templom vagy egri Szent Miklós-templom. Jóval a vírus kitörése előtt jártam itt is, de jó volt feleleveníteni az emlékeimet e sorok megírásával. No, de mit lehet tudni a mai bejegyzésünk főszereplőjéről? A templom Povoloni János tervei alapján 1799-ben épült meg, copf stílusban. A templom belső ékeként emlegetik a valóban páratlan szépségű ikonosztázt, melyen a keleti keresztény egyházak által tisztelt főbb vallási személyek: Jézus, Szent Miklós és más szentek, az apostolok és a próféták is megtalálhatók. A fent említett pompás ikonosztázt Nikola Jankovics görög származású fafaragó mester közel 3 évig faragta, munkájának gyümölcse 1791-ben érett meg. A Rác templomban megtalálható képek Anton Kuchelmeister bécsi festő alkotásai, szintén páratlan műremekek. A templom különlegességét fokozzák még a vörösfenyőből készült padjai, illetve a copf stílusú szószéke is. A déli díszkapu Giovanni Adami tervei alapján készült el. A templomot 1979-ben restaurálták, a felújítási munkálatok Rados Jenő építész, építészettörténész professzor felügyelte. Úgy tudom, hogy ismét aktuálissá váltak a felújítási munkálatok, arról viszont sajnos nincsenek információim, hogy történt-e valami az ügyben? A templom napjainkban egyébként múzeumként is működik, az egykori plébániaházában pedig Vitkovics Mihály egri születésű, szerb származású költő emlékszobája tekinthető meg. Sajnos a templom belsejéről nincsen jó minőségű fotóm, bár, ha jól emlékszem, a templomon belül is lehetett ottjártamkor fotózni, kivéve az ikonosztázt, melynek megörökítése akkoriban fotójegyhez volt kötve.
Hely: Siklósi vár (45.851983410044, 18.295576070583)
Cím: Vajda János tér 8., Siklós, 7800
A Siklósi vár egyike hazánk egyik legrégebbi és legjobb állapotban megmaradt várainak. Valószínűleg 1294 előtt épülhetett, mert első említése is ehhez az évhez köthető. Első lakói a nemesi származású Siklósi család voltak, akik magukat a birtokuk után nevezték el „Siklósinak”. Ők később politikai viszályok miatt elvesztették a várat és az új tulajdonosa Garai Miklós báró lett, aki igencsak szépen kibővítette az épületet. A Garai-család kihalása után egy rövid ideig Mátyás király előbb törvénytelen, majd törvényesített utódja, Corvin János volt a vár tulajdonosa, de a 16. század elején már a Perényi főúri család volt tulajdonosként emlegetve. Perényi Imrének köszönhető egyébként a vár reneszánsz külleme, ő alakította át így az egész épületet, illetve egy gyönyörű várkápolnát is építtetett a várhoz szintén reneszánsz stílusban. 1543-ban sajnos ismét tulajdonosváltás történt: sajnos idegenkézre került hosszú-hosszú időre a vár, mivel a török hódítások Siklóst sem kerülték el. Szulejmán hatalmas serege ellen nem sok esélye volt a várnak. Így csak Buda visszafoglalása 1686 után lehetett kicsavarni a vár kulcsait a török kezekből. 1828-tól a Batthyány-család lett a vár tulajdonosa, majd őket a Benyovszky-család követte a sorban. Benyovszky Móric jelentős szerepet töltött be a környék életében. Baranya megye főispánjaként és országgyűlési képviselőként is „triplázott”, ritka dicsőség az ilyesmi, hogy valakit háromszor is megválasszanak ezekre a pozíciókra. Benyovszky halála után az özvegye Batthyány Lujza gyorsan el is adta azerődöt a Honvéd Kincstárnak. A sok tulajdonosváltás miatt igen bonyodalmas sors jutott a várnak: sokszor börtönként is funkcionált. Volt itt például „őrizet alatt” Luxemburgi Zsigmond is, de a II. világháború alatt amerikai, lengyel és angol hadifoglyok is „kényszerű lakhelyükként” kellett, hogy a várra tekintsenek. Aztán a II. világháború után az épület 1955-ig gazdátlanul maradt. Ekkor viszont régészek újrafelfedezték a várat, majd a feltárásokat felújítások is követték. Ezután nyerte el turistacsalogató presztízsét a több részből álló vár, amely a mai napig várja az érdeklődőket egy fantasztikus időutazásra, egy még fantasztikusabb környezetben (szinte minden építészeti stílusjegyet megtalálva itt), hogy mi is egy kis időre a „tulajdonosainak” érezhessük magunkat.
Találós kérdés: Melyik sorozatból lehet sokaknak ismerős ez a vár???
Építés éve: 1740-es évek Építettője: Grassalkovich család Építész: Mayerhoffer András Stílus: Barokk
Mi még a Covid-időszak előtt jártunk itt, de mindenképpen vissza szeretnénk még térni ide. A bejegyzéshez csatolt képeket is ekkor készítettem, amelyek kiválóan bebizonyítják azt, hogy milyen sok látogatót vonz a kastély, remélem hamarosan megint ilyen nagy sor kígyózik majd minden kastély és múzeum bejáratánál.
Ejtsünk azért bővebben is szót a kastély történetéről.? A 18. szàzad egyik legbefolyásosabb főurának, Grassalkovich Antalnak, Mária Terézia egyik bizalmi emberének nagyon sokat köszönhet Gödöllő városa. A kastélyt és a hozzátartozó épületegyüttest az 1700-as évek közepén építtette Grassalkovich, Mayerhoffer András tervei alapján. A kastély bővítése folyamatos volt, Grassalkovich halála után fia sem hanyagolta el a helyet. A kastély belső és külső tere idővel nagyon sok mindennel bővült. Kapott például dísztermet, római katolikus templomot, narancsházat, francia kertet, sőt még barokk színháztermet is (ritka kincs, hiszen ma, mi, modern emberek is láthatjuk ez alapján, hogy hogyan is nézhetett ki egy ilyen terem egykoron!).
1841-ben aztán sajnos Grassalkovich Antal halálával kihalt a Grassalkovich-család férfiága és a leányágon öröklődő birtok és a kastély többször is gazdát cserélt ezután. 1850-ben báró Sina György kezébe került a kastély, akinek a fia, Simon – valószínűleg anyagi okok miatt – sajnos 1864-ben eladta a kastélyt egy belga banknak. Pár év múlva a magyar állam visszavásárolta a kastélyt, majd 1867-től Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékként a királyi pár pihenő rezidenciájává avanzsált, melynek pozitív hatásként legalább a régi fényében díszeleghetett a kastély. Erzsébet (Sisi) királyné mentsvára lett ez a hely, sokszor utazott le ide, – leginkább tavasszal és ősszel -, hogy addig is kicsit távol lehessen a bécsi udvar rá nehezedő nyomásától. A kastély mind a mapig is viseli a királyné kezenyomát: az általa szenvedélyesen szeretett ibolyaszín a kastély több szobájában is megfigyelhető. A magyarok között ellentmondásos hírnévnek örvendő uralkodó, Ferenc József is sűrűn feleségével tartott a gödöllői pihenéseire, azonban Sisi 1898-as sajnálatos halála után megritkultak a látogatásai, míg végül 1911-ben került sor Ferenc József utolsó gödöllői útjára. A meggyötört „császári és királyi fenség” végül 1916-ban távozott az élők sorából: felesége merénylet áldozata lett, fia és trónörököse, Rudolf szeretőjével öngyilkosságot követett el. „Az élet semmitől sem kímélt meg” – mondta magáról fia halálakor Ferenc József. A Monarchia 1918-as összeomlása után a kastély sorsa gyorsan változott. 1920-tól 1944-ig Horthy Miklós nyári rezidenciájaként szolgált, majd a II. világháború után a szovjet katonák lepték el és használták el és fel – gyakorlatilag raktárként. Hol voltak már ekkor azok az idők, amikor még 1751-ben Mária Terézia járt itt! Úgy látszott, hogy a kastély dicső korszakai ekkor már örökre bealkonyultak.
A zord idők után, a Kádár-korszakban a kastélyt műemlékké nyilvánították és jó ideig (1958-tól gyakorlatilag a rendszerváltásig) szociális otthonként, idősek otthonaként működött.
A már szinte egy évszázad óta elhanyagolt kastély régi fényét csak az 1994-től kezdődő alapos resturáció tudta visszahozni – bár már 1985-ben is voltak már munkálatok -, melyet a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság irányított. Az épületben jó ideje múzeum működik, a kastély rendezvények helyszínéül is szolgál, persze, ha éppen nincs világjárvány.?
Viszonylag friss hír, hogy 2021. február 1-jétől a kastély a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem létrehozásakor tulajdonost vált, mert úgy látszik a legfrissebb hírek alapján, hogy az egyetemet működtető alapítvány birtokolja majd ezentúl a kastélyt is.
