Home Blog Page 27

A szentegáti Mária Kápolna (egykoron Biedermann mauzóleum) története

Szigetvártól körülbelül 12 kilométerre található egy szép kis falucska Szentegát amelyen egykoron a Biedermann családnak is megakadt a szeme.
A báróék nevéhez fűződik a falu kastélya -kastélyparkja és a kápolnája is, de ebben a bejegyzésben most csak a kápolnát szeretném nektek bemutatni.
Ez a gyönyörű épület a falu központjában helyezkedik és az építtetője egész pontosan: Rudolf von Biedermann báró volt.
A kápolna a család mauzóleumaként épült 1896-ban és impozáns kupolája a római Szent Péter Bazilika apróbb mása.
Berendezését tekintve igen egyedi, orgonája a híres pécsi Angster orgonagyárban készült, freskói műalkotások, a padozata pedig siklósi márványból készült.
A Biedermann családnak nem csak gyönyörű épületeket köszönhetett a falu és a környéke, hanem rengeteg sok jót is.
Ahogy a jelszavukban („Acta non verba!” )is benne van nem csak beszéltek hanem cselekedtek is.
Felvirágoztatták a környék mezőgazdaságát, vasútvonalat hoztak létre, iskolákat alapítottak, földeket osztottak, segítették a szegényeket és kórház építést szorgalmaztak Szigetváron.
A mezőgazdasági vonal legnagyobb felvirágoztatója egyébként az a Biedermann Imre volt akit 1950-ben (néhány forrás szerint 1951-ben) Kistarcsán egy kihallgatás közben „véletlenül” agyonvertek és halálát később azzal magyarázták, hogy éhen halt a börtönben.
Az akkori politikai éra teljesen kiakarta törölni a Biedermann család és a hozzájuk hasonló nemesi, iparos, jómódú családoknak még az emlékét is a köztudatból.
Így a kápolna fénykora is körülbelül 1949-ig tartott és utána sajnos elindult az „árvák keserű útján” a hanyatlás felé.
2013-ban azonban szerencsére egy fantasztikus összefogás eredményeként létrejött a „Szentegát Községért Alapítvány”, amely felkarolta a kápolna ügyét és új tulajdonosaként önerőből illetve pályázati forrásokból teljesen felújította az épületet ami most már régi fényében várja azokat akik szívesen megtekintenék. ?

*A felújított kápolnáról készült fotók a saját fotóim,a felújítás előtti régebbi képet (a legelső fenti kiemelt képet) pedig az egyik kedves barátom készítette.

A kastély ahol az első magyar orvosnő nevelkedett – avagy a nagytétényi Száraz – Rudnyánszky kastély fordulatokban gazdag története

Hely: Nagytétényi Kastélymúzeum (47.390741, 18.987261)
Cím: Budapest

A Száraz – Rudnyánszky kastély (mai nevén a Nagytétényi Kastélymúzeum) falai az 1751-es építése óta sok mindent láttak már.
Voltak itt nemesi pompás vacsorák, szabadkőműves találkozók, híressé vált lakók, kiállítások és még sorozat és filmforgatások is.
De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg inkább kicsit közelebbről azt, hogy hogyan is épült fel a kastély illetve miként lett végül az Iparművészeti Múzeum bútormúzeuma.
A kastélyt Száraz György királyi személynök kérésére 1716-ban építették, amit halála után leánya Száraz Julianna örökölt meg aki a férjével Rudnyánszky Józseffel igazgatta ezután a kastély sorsát.
(A bátyja kolostorba vonulása miatt lett egyébként Julianna az örökös, mert ő volt a soron következő az öröklési rendben.)
A házaspár az itt megtalálható római alapokra (egykoron egy vagyonos római gazda villája állt itt ahol most a kastély áll) emelt régi kastélyt a saját ízlésükre szerette volna formálni, amely tervükben
nagy segítségükre volt Rudnyánszky unokatestvérének Grassalkovich Antalnak az építésze Mayerhoffer András aki végül 1751-ben végzett a teljes átépítési munkálatokkal.
(Érdekesség, hogy Száraz Julianna édesapja 1716-ban már átépítette és kibővítette az eredetileg itt álló kastélyt szóval kvázi egy felújított kastélyt örökölt meg a lánya, de hát ugyebár ízlések és pofonok…neki az úgy nem tetszett.)
Nem csupán a kastélyra, hanem a hozzátartozó kastélyparkra is kényesen figyelt a házaspár, hogy szigorúan a kor divatjainak megfelelően legyen kialakítva.
Képzeljétek ekkoriban a park egészen a Dunáig ért!
Ez a nagy volumenű átépítési folyamat szépen lassan teljesen csődbe vitte az amúgy is viszályokkal sújtott családot.
(Rudnyánszky nem jött ki a kastélyban velük élő anyósával és a veszélyes természetű sógorával sem, akitől féltette a gyerekeit is, a földműveseik is fellázadtak a család ellen stb.)
Juliannáék halála után a barokk stílusú kastélyt három részre osztották el a család oldalági leszármazottjai között.
Az örökösök közül a központi részt szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsnok kapta meg aki állítólag szabadkőművesként is tevékenykedett.
Miután grófi rangra emelkedett a Horváth család nevüket Huggonnaira változtatták.
Zsigmond unokája pedig nem más volt, mint az első magyar orvosnő Huggonnai Vilma aki kiskorában a kastélyban nevelkedett.
1904-ben történt egy szomorú fordulat a kastély történetében ugyanis kiégett a belseje, pompás berendezése hamuvá lett, csupán csak néhány festmény élte túl a mardosó lángnyelvek pusztítását.
A mostani berendezés tehát az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből származik és nem a kastély hagyatékából.
A háborúk sem múltak el nyomtalanul a kastély életében, a II. világháború mély sebeket ütött a kastélyon is.
Végül az 1940-es évek végéhez közeledve Dáni Géza művészettörténész (egykori lakó, az utolsó itteni birtokos Lőwy család leszármazottja) résztulajdonosként kiállt a kastély sorsa mellett és tőle származik a felújítás és a múzeum létesítésének gondolata is.
A bútorkiállítás egyébként 1951-ben tárta ki először a kapuit a látogatók előtt, azonban egy régi cikk tanúsága szerint ezt már megelőzte egy kiállítás.
(Képként mellékelem ezt a cikket.)
1989-ben sajnos ismét olyan állapotba került az épület, hogy tovább már nem fogadhatta a látogatóit.
A felújítási munkálatok (amelyekre a helyiek is gyűjtési akcióba kezdtek) 1997-ben kezdődtek csak el és 2000-ben fejeződtek be.
Még ez év nyarán viszont már újból látogatható lett a kastélymúzeum, amely 2018. januárjában ismét bezárta a kapuit, mert felújításra szorult.
2019-ben filmesek „szállták meg” a kastélyt ugyanis egy népszerű televíziós sorozat forgatási helyszíneként is szolgált az épület.
Ki tudja, hogy melyik ez a sorozat, amit javarészt ezen a helyszínen forgattak?
Annyit segítek, hogy a főszereplő kisasszony karakterét valószínűleg nagyrészt Hugonnai Vilmáról mintázták.
És ha már forgatás, 1972-ben melyik film néhány jelenetének adott otthont a kastély?
Ha van kedvetek akkor írjátok meg kommentben a tippjeiteket!
Ti jártatok már itt régebben?

*Kép forrása: Technika folyóirat, 1944. 25. évfolyam, 7. szám
*Cikk forrása: Jövő Mérnöke, 1960. 01.18. 3. szám

Ki tudja, hogy hol készíthettük a fotót?

Mint egy éjszakai festmény ahol a kápolnában keringő holt lelkek fénye töri meg csak néha-néha egy kis felvillanással az éj egyre nyomasztóbban elterülő sötétségét.??✨
Nem mostanában készítettük ezt a fotót az egyik kis műemlékvadász társammal,de utólag amikor visszanéztük kicsit kirázott minket a hideg, mert azt a kis fénycsóvát mi nem láttuk ott a helyszínen.
Persze lehet, hogy csak a lenyugvó nap fényeinek játéka volt ezt a kis „fénypötty”, de a mi fantáziánk egyből paranormális jelenségnek könyvelte el a dologot.??✨
Ki tudja egyébként, hogy hol készíthettük a fotót?
Annyit elárulhatok, hogy 2012 környékén „lőttük” a képet( bevallom, hogy pontosan már én sem emlékszem arra, hogy mikor is készült a kép) és azóta már egy csodálatos felújításon is átesett a kápolna ami által meg lett mentve a zord végtől.?

Óbánya, te gyönyörű!?

Hely: Óbánya (46.2222, 18.40573)

Itt ebben a mesés községben 89 ház őrzi ma is a múlt század fésűs beépítésű jegyeit és a nosztalgikus oldaltornácos faluképet.
Érdekesség:
Az utcaképet a település közgyűlése a lakossággal nagy egyetértésben védetté nyilvánította.
A magyar községek közül Óbánya volt az aki elsőként vehette át 1992-ben a Kós Károly-díjat, ami nem más mint a településvédelem és a településszépítés területén végzett kimagasló egyéni és csoportos munka díjazása.

Ti túráztatok már esetleg Óbányán vagy a környékén??
A Ferde-vízesést, a Csepegő-sziklát és a többi csodát se hagyjátok ki majd ha esetleg erre jártok.?
#kicsitmásposzt #településvédelem #régiépítészetistílusok #építettkincseink #védettutcakép #amagyarSvájc #sajátképek #hamarosanújbejegyzés

Emlékezzünk az 1848-as forradalomra és az egykori Pilvax Kávéházra

Hely: Budapest (47.4719, 19.0503)
Cím: Budapest
Ma az 1848. március 15-i forradalom egyik ikonikus helyszínéről, az egykori Pilvax Kávéházról hoztam nektek pár régi fotót, illetve cikket.
Nem tudom, hogy tudtátok-e, de az eredeti Pilvax Kávéházat sajnos 1911-ben lebontották, majd 1921-ben újranyílt ugyanezen a néven, de nem ugyanott. Egyébként 1927-től a Petőfi Társaság tagjai rendszeresen találkoztak itt.
Manapság, aki a Pilvax köz felé jár, akkor nem a klasszikus kávéházat, hanem egy éttermi- és szállodai funkciókkal bővült Pilvaxot talál már itt.
❤️??

*Cikk forrása: Budapest folyóirat, 1911.október 29., vasárnapi szám, 6.oldala

Képek:
1. (Pilvax kívülről): Vasárnapi újság, 45.szám, 1900., 47.évfolyam, 742. oldala
2. (Pilvax belülről): Tolnai Világlapja, 1913. 10.26., 43.száma

A szobrász, aki várról álmodott és a szeretet köveiből fel is építette azt – igaz mese a székesfehérvári Bory-várról

Hely: Bory-vár (47.210724556014, 18.451760540855)
Cím: Székesfehérvár

Megannyi álom, 40 év kitartó munkája, még több tervezés és kitartás kellett ahhoz, hogy sikerüljön életre kelteni Bory Jenőnek azt a várat, amit lelki szemei előtt látott.
Mindezt azért, hogy emléket emelhessen ezzel hitvesének és a valóra vált álmoknak.
Bory Jenő szobrász és építészmérnök végzettséggel rendelkezett, így aktívan részt vett a vár építési folyamataiban, szinte egyedül építette fel azt, így a vár minden elemében tényleg olyanná vált, amilyenné ő akarta formálni.
A telket, amire a várat megálmodta, 1912-ben vásárolta meg Bory, ekkor itt még csupán egy borospince árválkodott egy kis présházzal, szőlővel és gyümölcsössel. Ma, a monumentális építmény láttán ezt nagyon nehéz elképzelni, pedig tényleg így volt ez egykoron. A présházból aztán szépen lassan lakás született, még műtermet is kialakított itt magának Bory, aki a „várprojektbe” csak az I. világháború után kezdhetett bele.
Ezután viszont gőzerővel, sok -sok esztendőn át folytak az építési folyamatok, mert a Mesternek mindig volt valami új ötlete a bővítésre, szépítésre, emellett persze a helyreállítási munkákat sem hanyagolta el, ha szükségesnek látta a dolgot.
Betont használt, ahol csak lehetett: hazánkban ő volt az egyik legelső építész, aki ezt az anyagot alkalmazta a munkája során. A mai fogalmaink szerint igazi művészlélek volt, s ez a jellemvonása gyakorta felülbírálta benne a mérnököt, de ez szerencsére sohasem veszélyeztette az építkezést. A várat műalkotásokkal színesítette, de ez nem is meglepő, hiszen a felesége, Komócsin Ilona maga is alkotó ember, festőművész volt.
A várhoz tartozó részek (Százoszlopos udvar, Csúcsos torony, Hitvesi szeretet kápolnája satöbbi) is mind-mind a tisztelgés jelképei. Hódolat a művészetek, az álmok és a szerelem előtt. Ezen a mesterművön Bory gyakorlatilag tényleg a haláláig dolgozott: fő célja volt, hogy a nevét viselő hely ténylegesen a valóra vált álmok és a soha el nem múló hitvesi szeretet emblémája lehessen.
A Bory-vár ma is Bory Jenő leszármazottainak tulajdonában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fent a várat, ami jelenleg sajnos a kialakult vírushelyzet miatt nem látogatható.
Addig is marad az ábrándozás, amiből Evelin-vár ugyan nem fog születni, de legalább egy újabb elemmel bővül tovább a „Hová szeretnék eljutni …” című listám.
A következő bejegyzésemig Radnóti szavaival búcsúzom:
„Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg”.
Vigyázzatok Magatokra!

*A képek forrásai:
Városok Lapja, 1938. November 2.-án megjelent lapszáma, 518. -519.oldal

Cikk forrása:
Film, Színház, Irodalom c. újság 1942. V. évfolyam, 22.száma

Megemlékezés az első magyar mérnöknőről

Ma egy olyan cikket hoztam Nektek, mely illeszkedik az oldalam profiljához. Egy, az első magyar mérnöknőről szóló cikkel kívánok nagyon boldog nőnapot minden kedves hölgytársamnak!??

(Ígérem, hogy november 19-én a férfinapról sem fogok elfeledkezni!?)

Kellemes hetet kívánok mindenkinek, pár nap múlva új bejegyzéssel jelentkezem!??

*A cikk forrása: Szivárvány újság, 1946. 1.évfolyam, 1-31. szám, 19.oldala*

Dzsámi a belváros szívében

Hely: Dzsámi (46.07615, 18.22867)
Cím: Széchenyi tér 20., Pécs, 7621

Pécs egyik jelképe egykoron Szent Bertalan Plébániatemplomként volt ismeretes, majd az 1540-es évek közepén dzsámivá építették át.
A felépült muszlim imahely Gázi Kászim pasáról lett végül elnevezve, aki nem más volt, mint a Pécsre bevonuló oszmánok vezetője.
A török idők után a jezsuiták lebontották az itteni minaretet és 1702-ben egy nagyobb átalakításon is átesett a dzsámi, ami ezután is őrizte az iszlám vallási jegyeket.
A dzsámi a ma ismert formáját egy 1939-es átalakítás során nyerte el végül. Az átalakítással Körmendy Nándort bízták meg, aki – a „nagy közös egyetértés” alapján – nem eltüntetni, hanem kiemelni szerette volna az épület török jegyeit.
Ti hogyan értékelitek az elvégzett munkát?
A pécsi dzsámi egyébként Európa legészakibb fekvésű, épségben maradt dzsámijaként tartják számon.
A gyűjteményemet átlapozva találtam ezeket a képeket, melyek közül a másodikat, illetve a mini Dzsámit ábrázolót is, még a Covid előtt készítettem. Ahogy láthatjátok, nagyon sok turistát vonzott a Tér és a Dzsámi is, amit ez a kép tökéletesen szemléltet.
Remélhetőleg hamarosan visszatér minden a régi kerékvágásba, addig is vigyázzunk egymásra, magunkra!???
#hesskorona

A magyarországi türbék nyomában 2. rész – Gül Baba türbéje

Hely: Gül Baba türbéje (47.515999332558, 19.035027771545)
Cím: Budapest

Virtuális pécsi utunk után vegyünk utunkat Budapest felé, a Mecset utca 14. szám alá: itt áll ugyanis Gül Baba türbéje. Ez a 16. században épült türbe Budapest egyetlen épségben maradt, török, szakrális műemléke.
De ki is volt az a Gül Baba, aki itt alussza örök álmát?
Gül Baba harcos török szerzetes (dervis) volt, a janicsárok nevelője és a hit elszánt térítője, aki 1541-ben a megszálló török sereggel jött Budára, azért, hogy Szulejmán szultán megbízásából vallási központot hozzon létre a szerzetes társaival.
Halála (és élete) köré több mondát is szőttek, de hogy ezek közül melyek igazak, ez már sosem derül ki.
(Ezekkel a legendákkal kapcsolatban csatolok egy fotót megjegyzésként / kommentként ami egy 1914-es a „Vasárnapi Újság” 61.évfolyam 11. számában megjelent cikk fotója „Gül Baba legendái” címmel, ha esetleg valakit bővebben érdekelne a téma akkor itt elolvashatja.)
Ha hinni lehet az egyiknek akkor nagy valószínűséggel 1541. szeptember 2-án halt meg a sok helyen „Rózsák atyjaként” emlegetett dervis, egy, a város elfoglalásának sikerét ünneplő templomi ceremónia közben. A fent említett „Rózsák atyja” elnevezéshez is több legenda fűződik: volt, ami abból eredt, hogy sírját rózsák borították, de van olyan, ami a rózsaolaj és a rózsafák szerelmeseként írja le.
Türbéjének építettője Mehmed Jahjapasazáde budai pasa volt. Maga az építkezés 1548 környékén fejeződhetett be és a klasszikus nyolcszög alaprajzú kupolás türbe lett az eredménye.
A muszlim világban a magyarországi török épületek közül ez lett a legismertebb magyar zarándokhely.
1699. január 26-án a karlócai békében a szultán feltételeinek egyikeként szerepelt az, hogy Gül Baba síremlékét tartsák tiszteletben és az hadd maradhasson fenn az útókor számára. Úgy gondolom ez mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy a törökök számára mennyire fontos és megbecsült volt ez a hely régen és bizony most is.
A török csapatok kivonulása után akárcsak Pécsen, itt is a jezsuiták vették birtokukba a türbét. Barokk stílusú kápolnává alakították át a helyet, mely egészen az 1700-as évek végéig, ilyen formában működött tovább, egészen a jezsuita rend feloszlatásáig. Ezután magánkézbe került a türbe, mely 1822-ben már török zarándokhelyként ismeretes. 1885-ben az isztambuli kormányzat felújíttatta a síremléket és egészen 1914-ig kellett várni arra, hogy műemlékké legyen nyilvánítva a hely.
1918-ban is történtek itt felújítási munkálatok, de a legnagyobb helyreállító munkálatokat 1962-ben végezték, ekkor ugyanis visszakapta az eredeti formáját az építmény.
Az 1990-es években ismét egy nagyobb volumenű felújításba kellett fogni, mert az épület ismét rossz állapotba került.
A közelmúltban (2016 és 2018 között) is végeztek nagyobb felújítási munkálatokat, melyekhez a török kormány is nagyban hozzájárult. A türbe így azon szerencsés hazai műemlékek egyikévé vált, amely biztos, hogy fenn fog maradni az utókor számára.
Természetesen ez a hely is látogatható, illetve látogatható lesz ismét, ha véget ér a vírushelyzet.
Remélem nyáron lesz lehetőségem megtekinteni a türbét, mert eddig sajnos kimaradt az éves budapesti túrám helyszín listájáról, no, de majd idén! ?

*A bejegyzéshez csatolt fotók forrásai a következők:
Gül Baba türbéje fotó : Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal
Gül Baba türbéje és kolostor, Fontana metszete: Műemlékvédelem, 1970. 14. évfolyam, 1-4. szám, 228. oldal

Gül Baba türbéje illusztráció: Vasárnapi Újság, 1873., 7.6. „Hazai táj – és néprajzok: közintézetek, népszokások, műtárgyak, Gül Baba sírkápolnája Budán” – Erdődi Béla, 417. oldal.

A bejegyzés megírásában is sokat segítettek ezek a fent említett cikkek, nagyon sok hasznos és új információval gazdagodtam általuk.
Nagyon szeretek levéltárban is kutatni, de a mostani „koronás” helyzetben a digitális tudománytár a legnagyobb és legbiztonságosabb segítőm, no meg persze a témában szerzett ismereteim, de azokon mindig van mit bővíteni, mert a jó pap is holtig tanul. 😉

A magyarországi türbék nyomában 1. rész – Idrisz Baba türbéje

Hely: Pécs (46.0711, 18.2331)
Cím: Pécs, 7600 – 7636

A türbe rangos, befolyásos nagy köztiszteletben álló személyeknek állított mauzóleumot, sírboltot takar.
Érdekesség, hogy először a 11. században jelentek meg, ekkor még jellemzően Iránban. A türbék formai kialakításának nincsenek szigorú szabályai, mert összességében minden olyan felépítményt türbének nevezhetünk, amely az adott sírhely fölé magasodik. Kialakításukat tekintve beszélhetünk: zárt, illetve részben nyitott türbékről, melyek ritkán állnak önállóan, legtöbbször egy épületkomplexum részei.
A türbék egyik része tulajdonképpen sírhely, ide ténylegesen el van temetve az adott személy, akinek a nevét viseli a síremlék, illetve vannak a „makám” türbék, ahová nem helyezik el a halottat, így csak jelképes sírhelynek tekinthető (lásd például a turbéki türbét).
Nem tudom, hogy tudtátok–e, de a török hódoltság alatt Magyarország területén több türbe is épült, de csak kettő maradt fenn. A hazánkban található türbék leginkább egy sémára épültek (kissé pongyolán fogalmazva): jellemzően nyolcszög felépítményűek, kupolával fedett síremlékek.
Most, hogy megismertük nagyjából, hogy mi is az a türbe, olvassuk el egy kicsit közelebbről a két fennmaradt türbénk történetét: az egyik a pécsi Idrisz Baba türbéje, a másik pedig a budapesti Gül Baba türbéje.
Aki követi a régészeti és történeti híreket, annak a türbe szó hallatán eszébe juthat a Szigetvár melletti Turbékon folyó pontos helymeghatározó kutatás is, melynek célja Szulejmán szultán türbéjének megtalálása. I. Szulejmánt az iszlám történetírás „Nagy” vagy „Törvényhozó” melléknévvel illeti, kissé profánul fogalmazva ő tulajdonképpen az „oszmán Mátyás király”, aki Szigetvár 1566-os ostromakor halt meg (járványban? szívrohamban? mérgezésben? Nem tisztázott.).
Maga a kutatás már körülbelül 8 éve folyik Pap Norbert vezetésével, akitől volt szerencsém tanulni az egyetemen. A kutatás nagyobbik szakaszának lezárultával a szulejmáni türbe mellett a dzsámi, a derviskolostor és egy kaszárnya is előkerültek, valamint még ezek jellemzői és funkciói is megnyugtatóan tisztázva lettek. Akiket érdekelnek a részletes eredmények (mert volt még bőven a fent említetteken kívül is), nekik ajánlom a projektről készült dokumentumfilmet, amit én is többször megnéztem már.
 


Virtuális utunkat először kezdjük Pécsen (azon belül is a Nyár utcában), ahol található Idrisz Baba türbéje. Idrisz Babáról azt lehet tudni, hogy valószínűleg a bektasi dervisekhez tartozott és személyét amolyan csodatévőként, szent emberként emlegetik sok helyen: a leírások szerint híres gyógyítóként tevékenykedett és jövendőmondással is foglalkozott. Pártfogásába vette a szegényeket is, nemes tettei által hatalmas nagy tisztelet övezte. Halála után nem is volt kérdés, hogy türbét építenek neki, melynek felépítése közadakozásból valósult meg kb. az 1590-es évek közepén.
A törökök kiűzése után egy ideig a jezsuiták Szent Rókusról elnevezett kápolnává alakították át a türbét, távozásuk után pedig, – idővel – a város tulajdonába került a hely és a puskaporkészletet tárolták itt.
Belegondolva ezek igen mélyreható változások voltak a hely életében: türbéből kápolna, kápolnából puskaportároló.
Érdekesség még, hogy Zsolnay Miklós (egyik személyes példaképem) volt az, aki később meg szerette volna menteni az enyészettől a türbét, még egy tervet is készített a felújításával kapcsolatban.
A világháborúk idején a gyermekkórház gyógyszerraktáraként használták az épületet.
1961-ben ásatásokat végeztek a türbénél, amely során megtalálták Idrisz Baba csontjait és ezután a török állam zarándokhellyé nyilvánította a helyet.
2009-ig a kórház kertjén át lehetett megközelíteni a türbét, de ma már külön helyrajzi számmal rendelkezik, nem kell már keresztezni semmit sem, ha meg akarjuk látogatni.
A türbe jelenleg is fenn van tartva: látogatható is, persze ha éppen nincs világjárvány.
Virtuális utunk második részével még a héten jelentkezni fogok!

*Az újságcikk forrása a fejlécén látható, az Idrisz Baba türbéje című kép forrása pedig:
Krónika folyóirat, 1981. februári szám, 11. oldal