Bory Jenő:

„Hogy lehet valakit ennyire szeretni,

hogy lehet valakit angyalnak nevezni,

hogy lehet, hogy angyal a földre leszálljon

és mint földi asszony engemet szolgáljon.

A földre leszálltál és angyal maradtál,

a földi életemből égit varázsoltál.

Ha egyszer visszaszállsz,

vigy magaddal engem

az angyalok közé protezsálj be szentem.”

Ezzel a verssel a várban is találkozhattok…csodaszép, ugye?

Egyszerűen nem tudom könnyek nélkül végigolvasni!

Annyira megható és szép, hogy Jenő ennyire imádta a feleségét!

Erről a csodálatos épület- és élettörténettel átszőtt várról egyébként már született egy írásom, melyet itt tudtok elolvasni:

*Fotók forrása:

~ Az összes fekete- fehér fotó forrása:

Fortepan / Divéky István

~ A színes fotó forrása:

Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ

Previous articleÉP-sztori percek #6. – Százéves Cukrászda (Gyula)
Next articleRégen és most – Igazságügyi palota, Kaposvár
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .