Éji kép a Francia emlékműnél
-Saját versem az emlékműről –
Éji vásznán terül el alattam a város
legszebb páholyából kémlelhetem most!
Az emlékmű oltalmazón áll mögöttem
árnyéka átölel, a széltől is óv…
Itt mindig olyan jó!
Ide mindig valami visszahúz és
gyakran telepszik mellém itt az ihlet
hiszen olyan békés itt minden!
És ó, ne félj nincs itt tömegsír sem
csak síri csend, amit az éjszaka
csent ide!
Ez mindenkinek látni, érezni kell…
*Az emlékmű korabeli fogadtatásáról és a leleplezéséről / avatásáról szóló cikkekből is csatolok egy párat érdekességként.
(Ezeket a cikkeket több részletre elosztva tudtam csak feltölteni annak érdekében, hogy láthatók és olvashatók legyenek, de beszámoztam minden képet, hogy ne legyen átláthatatlan ez az egész. )
A cikkek olvasása közben már – már kicsit úgy éreztem mintha én is jelen lettem volna az eseményen, mert nagyon részletes és hangulatos írás mind.
Ez a hely egyébként az egyik kedvenc „erkélyem” / kilátóm a városban, még a Tettyét is megelőzi a kedvenceim listáján.
Az itt feltételeztt tömegsír teóriát pedig több kutatás is cáfolta (Szigeti városrészben lehetett inkább) és igen…valóban nagy sok szabadkőműves „legenda” is körbelengi a helyet.
Az oldalhoz készült profilképem is az emlékműnél készült. 🙂
*Cikkek forrása: ADT., mint mindig!
~ Pesti Napló, 1908. / 132. száma
~ Pécsi Napló, 1908. május 17.-ei száma
* Váradi Antal „A sasfiókok” című költeményének forrása az „Ország -Világ” című újság 1908./23. száma
*Képek forrása:
~ Színes fotó: saját kép.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
