A mai bejegyzésben (ahogy minden évben) egy különleges személyről szeretnék megemlékezni, aki annyira különleges volt, hogy még a születésének a napját sem ismerjük pontosan.

Néhány forrás szerint november elsején született éjfél után alig 1 perccel, akkor amikor még október vége épphogy csak „átsétált” novemberbe, de a legtöbb forrás/lexikon szerint azonban október 30.-án született a mai bejegyzésem főszereplője így én mindig ezen a napon szoktam megemlékezni róla.

Azok, akik régebb óta itt vannak velem az oldalon Ők már tudják (de a cím amúgy is lebuktat), hogy Zsolnay Miklós ez a fent említett különleges személy.

Nem építész ugyan, de példakép, a lakóhelyem és kis túlzással az ország egyik ikonikus alakja, megannyi épített és „égetett” csoda Atyja, igaz nem alkotóként „csak” üzletemberként…és sajnálatos módon mégis olyan kevés szó esik róla, nagyon kevesen emlékeznek meg a születésének napjáról vagy arról, hogy például idén volt a halálának a 100. évfordulója.

Néhány hozzá kapcsolódó épített emlékről írtam vagy beszéltem már itt az oldalon ezeket az írásokat itt találhatjátok:

~ Francia emlékmű:

~ Mályva – villája (nem Miklós építette a villát, de egy ideig ő „szépítette” az épületet a gyárban készült tárgyakkal):

~ Többek között Miklós és az édesapja is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Budavári Palota Szent István terme olyan meseszép legyen, mint amilyen lett:

~ Miklós volt az, aki megálmodta és sógora Sikorski Tádé pedig megtervezte a család mauzóleumát:

~ Miklós ajándéka volt Pécs belvárosának az egyik éke, az a díszkút melyről már itt meséltem Nektek (a kút jelenleg zajló felújításáról pedig majd egy másik bejegyzésben írok még, természetesen egy pár érdekességgel „megfűszerezve” a posztot 😉):

https://podtail.com/en/podcast/hatizsak-podcast/epsztorik-extra-1-zsolnay-kut/

~ A Zsolnay Kulturális Negyedről készült vlogomban (2021. decemberében készült a videó) azt is láthatjátok, hogy milyen csodálatos helyen élt Miklós + idei friss őszi képeket is csatolok ehhez a bejegyzéshez, hogy megmutathassam Nektek azt is, hogy milyen pompás színeket öltött magára a Negyed Miklós születésnapja alkalmából (a képeket pár nappal ezelőtt készítettem):

~ Nővére Teréz feljegyzéseiből az is kiderült, hogy bár Miklós nem alkotóként tevékenykedett a gyárban, de mégis Ő volt az, akinek először sikerült összeállítania egy jellegzetes mázat, amelyet „elefántcsontmáznak” nevezett Teréz a naplójában.

És ez csak pár példa az „épített/építtető múltjából”, azt viszont már szinte lehetetlenség lenne felsorolni, hogy mennyi tisztség és cím birtokosa volt (egy cikk azért a segítségemre volt ezzel kapcsolatban, amit csatoltam is képként) és hogy hány sikeres üzletet kötött és még sorolhatnám…

Hatalmas nagy szeretettel és érdeklődéssel kutatom a Zsolnay család történetét és bár tudom az oldal profilja nem család és helytörténeti kutatásokról szól így mindig igyekszem visszafogni magamat a témában, ami néha jobban, olykor kevésbé sikerül.

Van nekem viszont egy „Hátizsák” nevezetű podcast oldalam, amibe ahogy a mottója is szól: „minden, ami belefér” mehet így ezen az alapon úgy döntöttem, hogy útjára indítok majd egy sorozatot „Zsolnay -akták” címmel, mely sorozat keretein belül próbálom „kiélni” majd a Zsolnay családdal kapcsolatos „közléskényszeremet”. 😊

Arról még azonban fogalmam sincs, hogy ezeket a részeket mikor és milyen ütemben fogom rögzíteni, mert bár anyagom lenne bőven, amit feltudnék dolgozni, de időm azonban annál kevesebb van az epizódok rögzítésére, ígérni pedig inkább már nem is merek semmit…

Maradjunk inkább szerintem annyiban, hogy úgyis mindig kiteszem ide Facebook-ra is a legújabb podcast részeket így itt majd időben értesülhetnek a téma iránt szintén érdeklődök, hogy mikor is kerül abba a bizonyos virtuális „Hátizsákba” a legelső „Zsolnay – akta”.

No, de nagyon elkanyarodtam a bejegyzés főszerepelőjétől…

Ha rajtam múlna minimum petíciót indítanék azért, hogy legalább egy emlékpark legyen Miklósról elnevezve, ha már idén volt a halálának a 100. évfordulója, de kicsi pont bizony ez a műemlékvadászlány az ilyesmihez így nem marad más lehetőségem, mint írni róla, hogy emlékeztessem az utókort az ilyen nagyszerű ikonikus alakjainkra, mint amilyen Miklós is volt.

Végszóként édesapja (Zsolnay Vilmos) Miklósnak címzett egyik leveléből (éppen egy utazáson volt Miklós) idéznék még egy pár sort mely idézethez annyit fűznék még hozzá, hogy sajnálom, hogy csak a kisregényemben létezett az a forrás, melynek vize által a boldogság útját is megtalálhatta volna az „Utazó”:

„A magam részéről azt kívánnám, bár lenne ott egy kút, amely a nyugodt életszemlélet, az igazi boldogság és a valódi életcél felismerésére serkent.

Ezt a forrást ajánlanám neked, és igaz atyai szeretettel kérnélek, bőven oltsad a szomjadat a vizével.”

Zsolnay Vilmos fiának írt levelei nagyon tanulságosak és gyönyörűek mind…szívem szerint az összeset idézném, de aki elszeretné őket olvasni megtalálja az összes (publikus) levelet: Zsolnay Teréz – Mattyasovszky- Zsolnay Margit – Sikota Győző: Zsolnay – A gyár és a család története című könyvében.

 1863-tól 1948-ig Teréz és Margit, az 1948 – 1973 közötti eseményeket pedig Sikota Győző írta le. 

No, de most már lassan tényleg zárom a soraimat…

Kedves most már „felhőn utazó” Miklós, remélem György barátod az Égi Kaszinóban egy fenséges „Reéh- féle” ünnepélyt szervezett Neked ezen jelesnap alkalmából!

Boldog „égbeli” születésnapot Utazó!

*Az „utazó” jelző azért is illik a kisregényem történetén túl Miklósra, mert a valóságban rengeteget utazott.

Ezeknek az utazásoknak az okai természetesen nagyrészt üzleti okok voltak.

*Ez a bejegyzés természetesen NEM a kisregényem „promóciója” mielőtt bárki félreértené, hiszen ez egy teljesen ingyenesen elérhető kis „semmiség” ám csak, mely megírásának a célja szintén csak a tisztelgés volt a Zsolnay család emléke előtt.

*Források: ADT., mint mindig! 😊

*Színes őszi fotók a Zsolnay Kulturális Negyedről: saját fotók (2022. október 27.-én fotóztam őket).

*Reéh György Miklós egyik jó barátja volt. György a „Tettye koronázatlan királya” volt és híresen jó érzékkel szervezett ünnepségeket is.

Previous articleÉpítészet és Költészet (Emlékmű különkiadás) – 11. rész – Francia emlékmű
Next articleAz Arany Egyszarvú és a Szerecsen története – avagy két különleges patikamúzeum épületének a „meséje”
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .